Vörösmarty Mihály pályaképe, Szózat elemzése

Vörösmarty Mihály

(1800-1855)

A Fejér megyei Pusztanyéken született, elszegényedett köznemesi családból származott.

1811-ig otthon, majd a ciszterciek székesfehérvári gimnáziumában tanult.

1817-ben apja meghalt és ő állást vállalt a Perczel családnál. Beiratkozott a pesti egyetemre joghallgatónak. Beleszeretett tanítványa nővérébe Etelkába. Ügyvédi oklevele megszerzéséhez Tolna megyébe ment.

1825 Zalán futása romantikus eposzának sikere után Budára költözött.

1841-ben beleszeretett a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurába,

1843-ban megházasodott.

A forradalom leverése után bujkálni kényszerült, kegyelmet kapott, Fejér megyei Baracskán, majd Nyéken gazdálkodott.

1855 november 19 meghalt Pesten.

Szózat

Cím: szónoklat a néphez, felhívás, kiáltvány, intelem, de a vers ennél többet jelent

Műfaja: közösségi óda, nemzethez szóló magasztos témájú, ünnepélyes hangnemű

Téma: magasság és a harc

Keletkezés: Vörösmarty reformkori költészetének nyitóverse, a 1832-36-os reform országgyűlése feloszlatása után íródott, amikor az ellenzék több vezérét is letartóztatták. Ebben a vészjósló közhangulatban születik meg a költemény.

Szerkezet-keretes

A -felszólítás, a haza szeretete (1-2 vsz)

B -(3-5vsz) dicső múlt

-a biztató jelen (6-7 vsz)

-kétféle jövő , jobb kor (8-10 vsz), nemzet halál (11-12 vsz)

A -nyomatékos felszólítás a hazaszeretetre (13-14)

1-2vsz: Nyomatékos felszólítás a haza iránti hűségre, erkölcsi parancsként hangzik el, nincs választás. A bölcső és a sír a második versszakban lesz teljes értelmű élni és halni kell. Megszólítással indul, a nemzethez szól, erkölcsi parancsát indokolja is, itt születtél és itt halsz. A két vsz. ünnepélyességét a hatásos ellentétek adják meg.

(bölcső <->sír , ápol<-> eltakar, áldjon<->verjen, élned<->halnod )

Az "e" mutató névmás és az "itt" határozószó a hazához való kötöttséget jelzi. A felszólító módú igealakok fokozzák a parancs erejét.

3-5 vsz: A dicső harcos múltat mutatja be, így buzdít helytállásra a jelenben. Konkrét történelmi események, honfoglalás, Hunyadiak harca. A tetteket ünnepélyes jelzők teszik még kiemeltebbé, "szent", "hős", "véres". A múltat és a jelent kapcsolják össze az "ez" és az "itt" szavak.

6-7 vsz: A Himnusztól eltérően a jelen pozitív előjellel van ábrázolva, tetteink és szenvedéseink okán, jogunk van beletartozni a nagyvilágba. A sok szenvedés és áldozat ellenére ma is élünk és létezünk. A tartalmat erősíti a nagyvilághoz intézett megszólítás illetve felszólítás.

"Megfogyva bár, de törve nem " ellentét " éltet vagy halált".

8-10 vsz: A biztató jövő képe kerül előtérbe, a múlt és a jelen erőfeszítéseinek meg kell hoznia a gyümölcsét, a jobb jövőt. 8 vsz a múlt háborúskodásairól beszél, 9 vsz. reformkor erőfeszítéseire utal. 10 vsz. jobb jövőnek a képét vetíti előre.

Anaforás mondat szerkezet ("az nem lehet..." hasonló sor).

Ismétlések: " annyi", "hiába" "jőni".

Szinekdohe (költői kép) a szívre használja, az embere utal, kiemeli az emberből a szívét.

11-12 vsz: A nemzet halál látomása, víziója jelenik meg. A " vagy" választó kötőszó és a "ha" feltételes kötőszó utal a reményre. A "nagyszerű" melléknév hatalmas, mindent elsöprő jelentésben szerepel, a süllyedő nemzetet sajnálkozó emberek tömege veszi körül, de a költemény mégsem tragikusan ér véget, hanem biztatással.

13-14 vsz: Az utolsó két versszak a "légy" igével kezdődik, hangsúlyos helyen áll. A bölcső és a sír éltetőd és az elbukál váltja fel. Sokkal dinamikusabb, elbukni csak küzdelemben lehet. Újból megismétli a hazaszeretetet.

Nem tragikus jóslat ez a vers, hanem biztatás, szónoki felépítésű, az elején elhangzik a legfontosabb tétel ,ezután azt magyarázza, indokolja.

Egressy Béni zenésítette meg.

Kölcsey Zrínyi versek

Reformkori művészeink, köztük Kölcsey gyakran idézik meg Zrínyi alakját, hiszen eszménnyé válik az olyan költő, aki emellett politikus és cselekvő hazafi. Így válik példaképpé a nemzet sorsáért aggódók számára Zrínyi alakja.

Látszólag dialógus forma. A költő (Zrínyi) és a Vándor beszélget egymással.

A páratlan versszakokban a Vándor kérdései hangzanak el, a párosban a költő feleletei.

Igazából a költő belső vívódását vetíti ki a párbeszédben.

Zrínyi dala

1-3-5vsz: A vándor a dicső hazát, a példás történelmi helytállást és a dicső magyar népet kéri számon a jelenen. Mind a három versszak kérdéssel indul. Árpád, Szondi, a nép jelenik meg, a dicső múlt. A múlt dicső tettei révén bízhatott a magyar a szép jövőben, olyan események történtek, amelyek a jövőt is szebbnek láttatták. A hont akkor győztes, hazaszerető, önfeláldozó, a hazáért munkálkodni nem rest emberek alkották, akik megbecsülték a dolgos ősöket is.

2-4-6vsz: A győztes szent föld helyére pusztaság lépett, a hazaszeretet elhamvadt. A jégkebel metafora és a fásult szív jelzős szókapcsolat érzékletesen mutatja a jelen közönyét. A 4.vsz. a vár helyett a jelenben omladék van a hős Szondi hírét is eltemették. A fent és a lent (saslak-völgy) nem csak térbeli elhelyezkedést jelent, hanem hatásosan jellemzi és magasságot is.

"Völgyben űl a gyáva kor" hatásosan jellemzi az embert a korszakból.

"Kor" metonímia, az ott lévő, akkor élő embereket jellemzi.

(6vsz) Megszólítással indul a versszak, a jelenkor magyarságát jellemzi, "gyönge fő, romlott, szívtelen" negatív jelzőkkel illeti. A múltban munkálkodó dicső népek nyoma vész.

Zrínyi második dala

Háttere

Kilátástalan, pesszimista hangulat jellemezte az ország közvéleményét 1838-ban. A Habsburg udvar ellentámadásba lendül a híres hazafiak börtönben vannak.

Szerkezete: 1-3 vsz a költő könyörgése, a 2 és a 4 vsz a sors válasza.

1vsz: Megszólítással indul. A legutolsó pillanatban fordul a sorshoz, hogy segítsen rajta, Érzékletesen mutatja be szenvedő hazáját (vérkönny-metafora, mélyseb, marja, rágja kebelét), mindenhonnan veszély les (fönt, lenn, belülről, kánya, kígyó, féreg). Kérését megindokolja, a hazát magára hagyták és végveszély fenyegeti. A versszak végén megismétli a kérést, segélykiáltásként szól a sorshoz.

2vsz: Komor és visszafogott, visszautasító, számon kérő a sors. A hont anya képében ábrázolja, aki gyermekeit táplálja, de azok "rátámadnak" a honra (az anyára). Nem védik, nem harcolnak érte, a jelen magyarok gyávák miattuk sírba dől az ország. A kérdések a sors zaklatottságát mutatják.

3vsz: A "de" kötőszó a verssor elején a költő kitartását mutatja, újra megszólítja a sorsot. A költő azt kéri maradjon meg a haza és a gyáva embereket tapossa el, majd jön az új nemzedék és a remény, hogy azok talán kiállnak a hazáért és a nemzetért.

4vsz: A sors tőmondattal közli könyörtelen ítéletét. A haza szülöttei bűnt követtek el, a büntetést megérdemlik, bűnhődniük kell ás miattuk a haza is halálra van ítélve. A nemzethalál gondolatával zárul a költemény, új haza, új nép lesz majd a régi helyén. A sorsot nem lehetett meggyőzni , könyörtelenül ítélkezik a haza felett.