2012. február 1., szerda
Babits: Cigány a siralomházban
A második pályaszakaszhoz tartozik. A vers a '20-as évek Magyarországát idézi fel, az akkori helyzet tragikus voltát. A költő az első és második versszakban felidézi régebbi alkotói korszakait. A nagy formai műgonddal megírt verseket és a háborúellenes költészetét. Ezeket az utolsó két versszakban el is távolítja magától, hiszen a jelen helyzetben egyikkel sem tud hatni. A jelenben a költő tehetetlen, a költő könnyeivel küszködve vázolja a jelen helyzetet. Mérhetetlen fájdalommal veszi tudomásul az emberek nyomorát, akik még álmukból sem ismerik a jót és akiknek megváltás az öngyilkosság, a hálál nem riasztó végként van jelen, hanem megnyugtató végső pihenésként. Szomorú világ ez, jegyzi meg a költő, ahol nem önmaga áll a középpontban, hanem a többi "testvére" akik nyomorognak.
Babits: A gazda bekeríti házát
A költő ebben a versében elfordul a politikától, de a társadalomtól nem. A jelen helyzetet (ősz) hazugnak, barbárnak, hangosnak írja le, amitől elhatárolja magát. Ezzel szemben magát a kincses tavasz őrének fogja fel, aki védi a múlt értékeit (a csírázó magvat), hogy megmaradjon ez a jövőnek. A kert bekerítése kényszerű cselekvés, tehát amit külső indokok igazolnak. Sün életet él, így őrzi meg a tavasz értékeit, mint a középkori szerzetes a könyveket, a korcs nomádok elől. Bízik a jövőben amikor a léc katonák helyén orgona illatozik majd.
Babits: Fortissimo
Ezért a verséért koboztál el a Nyugatot, őt pedig perbe fogták. 1920-41 közé tesszük a második pályaszakaszát. Előtérbe kerül a közösségi mondanivaló ezekben a versekben. Formai egyszerűsödés illetve a verset játékos kedv jellemzi. Sok versét súlyosbodó gégerákja miatt úgy írja, mintha az lenne az utolsó. Betegsége miatt sok az összegző jellegű vers.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)