Dosztojevszkij

• Bűn és bűnhődés
• Ördögök
• A félkegyelmű
• Feljegyzések a holtak házából
• A Karamazov testvérek
• Feljegyzések az egérlyukból

28. Az ellenség kiverése, a szabadságharc tetőpontja

1. Erdélyi hadjárat

Bem vezetésével 1849 március 21-én Erdély felszabadult

-piski csata

-nagyszebeni ütközet

2. Győzelmek hatása

-Lehetővé válik, hogy a magyar erők ellentámadásba kezdjenek.

-Dembinszky Henrik az új fővezér (nem szerették katonái)

( http://www.leki17.hu/polakia/1848_49/1848_49_cikk_04.htm )

Február 26-27 Kápolna Dembinszky csatát vállal, de visszavonulásba torkollik

3. Kápolnai csata következményei

Windischgratz túlértékelte győzelmét...

1849 március 4 Olmütz oktrojált alkotmány adják ki a Habsburgok (kényszerített) , amelyben semmisnek tekintik az áprilisi törvényeket, egy egységes államról intézkednek

-a katonák elégedetlensége miatt Dembinskyt leváltják

-Görgey kezébe kerül az irányítás

4. Tavaszi hadjárat

cél: az ellenség bekerítése, Pest felszabadítása

Április elején folyamatos győzelmek születnek (ápr. 2 Hatvan, ápr. 4 Tápióbicske, ápr. 6. Isaszeg)

• a győzelmek ellenére azonban a sereg vissza tudott vonulni Pest felé
• Winditschgratzt leváltják
• a Görgey vezette sereg újabb győzelmeket arat Nagysallónál
• április végén felmentik a komáromi várat, de az ellenségs erők kimenekülését az országból nem tudták megakadályozni
• Görgey Buda ellen indul, 3 hét után május 21-én elfoglalja
• Somogyban, Zalában népfelkelés tör ki (gerillaharcok)
• a déli területeken Perczel és Bem szabadítja fel a népet

5. A Habsburg-ház trónfosztása

1849. április 14 kiadják a debreceni nagytemplomban a Függetlenségi Nyilatkozatot, melyben kimondják a Habsburg-ház trónfosztását (detronizáció) és M.o. függetlenségét.

Kossuth kormányzó lesz, Szemere Bertalan az új kormány miniszterelnöke.

Május 1-jén megalakul az ÚJ KORMÁNY.

Ferenc József támogatást kér I. Miklós cártól, amit meg is kap.

6.Az utóvéd harcok

oroszok 200 ezer katonával Paszkievics + osztrákok 170 ezer Haynau vezetésével <-> 132 ezer magyar katona

• júniusban támadnak az orosz csapatok
• kezdetben győzelem (Csorna), de azután a fősereg vereséget szenved, Haynau bevonul Győrbe
• a kormány általános népfelkelést hirdet
• a nemzetiségiek is beszüntetik a harcot, főként az 1849 július 28-i nemzetiségi törvény miatt, de igazi együttműködésre nem kerül sor

A magyar sereg célja:

• megakadályozni az osztrák és orosz sereg egyesülését, ezért Görgey azt javasolja a haditanácsban, hogy Komáromban összpontosítsák a magyar erőket és így győzzék le az osztrákokat
• Görgey tervét elvetették és Szegedre rendelték el az összpontosítást, ahová a kormány is leköltözött

Július közepén Komárom megpróbálkozott (Klapka) Haynau visszaverésével, de sikertelen volt. Klapka továbbra is Komáromban maradt.

Görgey elindul csapatával Szeged felé, megkerülve Paszkievics seregér Aradra aug.9-én érkezik, ahová a kormány is áttelepült.

Július 31 Segesvár (Erdélyben) Bem vereséget szenved, a vereség után Temesvárra megy Bem, ahol csatát vállal, de elveszíti.

Aug. 11 lemond Kossuth és a Szemere kormány, Görgeyt nevezik ki a polgári és a katonai főhatalomnak

Aug. 13 Világosi fegyverletétel (Görgey) az oroszok előtt

Okt. 2. legutoljára letette a fegyvert Komáromnál Klapka

7. A megtorlás

Az oroszok előtti fegyverletétel hírére vérszemet kaptak, október 6-án Aradon kivégzik a 13 katonai vezetőt, Batthyányit Pesten.

Haynau szabad kezet kapott, halálos ítéletet is hozhatott.

Sok embert bebörtönöztek, kényszer besorozással bűntettek 50 ezer embert.

Széchenyi a fegyveres harc küszöbén összeomlott és a döblingi elmegyógyintézetbe szállították (Bécs).

Anton Pavlovics Csehov: A csinovnyik halála

Anton Pavlovics Csehov (1860-1904), orosz író, drámaíró 1883-ban írta meg A csinovnyik halála c. novelláját, korai novelláinak legsikerültebb darabját. Csehov a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik, a novella műfajának megújítója és az ún. "drámaiatlan" (cselekmény nélküli) dráma megteremtője. A csinovnyik halálának főhőse Ivan Dmitrics Cservjakov hagyatéki végrehajtó, öntudatától megfosztott kisember, igazi csinovnyik [=hivatalnok]. (Gogolnál Akakij Akakijevics jeleníti meg ezt az embertípust, Tolsztojnál pedig Ivan Iljicshez hasonlítható) A csinovnyik halála egy olyan novella, melyben egy ártatlan tüsszentés egy szörnyű, megbocsáthatatlan bűnné terebélyesedik a szolgalelkű kishivatalnok lelkiismeretében, végül pedig tragédiába torkollik.

http://oroszrealizmus.netlap.net/

A csinovnyik halála

Egy kiváló szép estén a nem kevésbé kiváló Ivan Dmitrics Cservjakov, hagyatéki végrehajtó, a földszinti zsöllye második sorában ült, és látcsövén keresztül gyönyörködött a Corneville-i harangok-ban. Gyönyörködött, és a földi boldogság csúcspontján érezte magát. De hirtelen... Elbeszélésekben gyakorta találkozunk ezzel a "hirtelen"-nel. Igazuk is van az íróknak: az élet olyannyira bővelkedik váratlan meglepetésekben! Nos: Cservjakov arca hirtelen elfintorodott, szeme kidülledt, lélegzete elállt... leeresztette szeme elől a látcsövet, előrehajolt és... hapci!!! Amint tetszett látni - tüsszentett. Tüsszenteni sehol senkinek sem tilos. Tüsszent a paraszt, tüsszent a rendőrkapitány, sőt, némelykor még a titkos tanácsos is. Mindenki tüsszent. Cservjakov nem is jött zavarba, megtörülközött zsebkendőjével, és mint udvarias ember, körülnézett: nem zavart-e meg valakit a tüsszentésével? Ekkor azonban menthetetlenül zavarba jött. Észrevette, hogy a zsöllye első sorában, az előtte ülő öregúr kesztyűjével törölgeti tarkóját s kopasz fejét, és valamit mormol hozzá. Az öregúrban Brizzsalov államtanácsost, a közlekedési minisztérium tábornoki rangban levő főtisztviselőjét ismerte fel.
"Ráprüszköltem! - gondolta röstelkedve Cservjakov. - Nem a főnököm, más hivatalban szolgál, de mégiscsak kínos. Bocsánatot kell kérnem."
Cservjakov köhécselt, felsőtestével előredőlt, és a tábornok fülébe súgta:
- Bocsásson meg, mélts... uram, leprüszköltem... nem szándékosan tettem...
- De kérem, semmi az egész...
- Bocsásson meg, az istenre kérem. Igazán nem... igazán nem akarattal!...
- Jaj, hagyjon békén, kérem! Ne zaklasson már!
Cservjakov még jobban zavarba esett, bambán elmosolyodott, és felnézett a színpadra. Nézett, nézett, de előbbi boldogsága nyomtalanul eltűnt. Nyugtalanság gyötörte. A szünetben odalépett Brizzsalovhoz, egy darabig szaladt mellette, majd félénkségét leküzdve, megszólította:
- Az imént leprüszköltem, mélts... uram... Bocsásson meg... Én igazán... Nem azért, hogy...
- Elég volt! Rég elfelejtettem az egészet, és maga még mindig ugyanazt hajtogatja! - szólt rá a tábornok, és türelmetlenül mozgatta alsó állkapcsát.
"Azt mondja, elfelejtette, a szeméből meg csak úgy árad a gyűlölség - gondolta magában Cservjakov, és gyanakodva pillantott a tábornokra. - Szóba se akar állni velem. Meg kellene neki magyaráznom, hogy nem szántszándékkal tettem... hogy ez a természet törvénye, máskülönben még azt gondolja, hogy le akartam köpni. Ha most nem gondolja, majd később eszébe jut!"
Cservjakov hazaérkezvén, előadta feleségének akaratlan udvariatlanságát. Úgy vélte, hogy az asszony igen könnyedén fogja fel a történteket; előbb egy kissé megijedt, de amikor megtudta, hogy Brizzsalov más hivatalbeli, mindjárt megnyugodott.
- Tudod mit, mégiscsak menj el hozzá bocsánatot kérni - ajánlotta azután. - Nehogy azt higgye, hogy nem tudsz illendően viselkedni jó társaságban.
- Éppen erről van szó! Bocsánatot kértem tőle, de valahogyan furcsán fogadta... Egy jó szót se szólt. Meg nem is volt rá idő, hogy megbeszéljük a dolgot.
Másnap Cservjakov felöltötte vadonatúj hivatali egyenruháját, megnyiratkozott, és elment Brizzsalovhoz, bocsánatot kérni. A tábornok fogadószobájában már rengeteg kérelmezőt talált, s közöttük megpillantotta magát a tábornokot is, aki már megkezdte a fogadást. Miután néhány kérelmezőt meghallgatott, Brizzsalov végre Cservjakovra emelte tekintetét.
- Tegnap az Árkádia-színházban, ha méltóztatik rá emlékezni, mélts... uram... - kezdte meg előadását a hagyatéki végrehajtó. - Tüsszentettem és véletlenül... lefröcsköltem... Bocs...
- Hát ezek meg miféle... Ilyen semmiséggel zaklat... Nos, mit kíván? - fordult a tábornok a soron következő kérelmezőhöz.
"Szóba se áll velem! - gondolta Cservjakov elsápadva. - Tehát haragszik... Nem, ezt nem hagyhatom annyiban... Meg kell neki magyaráznom..."
Amikor a tábornok az utolsó várakozóval is végzett, és megindult belső szobái felé, Cservjakov utánavetette magát:
- Mélts... uram! - motyogta. - Ha zaklatni bátorkodom a mélts... urat, úgy az kizárólag a bűnbánat érzületéből fakad! Hiszen nem szántszándékkal tettem, ezt méltóztatik tudni!
A tábornok bosszús arcot vágott, és lemondóan legyintett.
- De hiszen ön csúfolódik velem, tisztelt uram! - recsegte, és azzal eltűnt az ajtó mögött.
"Már hogyan csúfolódnék? - morfondírozott Cservjakov. - Szó sincs itt semmiféle csúfolódásról! Ilyen nagyúr, aztán mégse érti meg! Nos, ha így van, bezzeg nem kérek többé bocsánatot ettől a nagyképű alaktól! Vigye el az ördög! Levelet írok neki, de személyesen nem megyek el hozzá többé. Nem én!"
Ekképpen gondolkozott Cservjakov hazafelé menet. Ámde nem írt levelet a tábornoknak. Gondolkodott, gondolkodott, de sehogyan sem sikerült kieszelnie, hogy mit írjon. Másnap mégiscsak személyesen kellett elmennie hozzá, kimagyarázkodni.
- Tegnap nem azért zaklattam mélts... uram - motyogta, amikor Brizzsalov kérdő tekintetét ráemelte -, hogy csúfolódjam, amint azt tegnap mondani tetszett. Csupán azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért tüsszentettem és lefröcsköltem mélts... uramat... Eszembe se jutott, hogy csúfolódjam. Hogyan is mernék én csúfolódni egy olyan nagyúrral, amilyen mélts... uram? Ha a magunkfajta ember csúfolódásra vetemednék, akkor izé... hová lenne akkor a tisztelet, a tekintély tisztelete... egyszóval...
- Takarodjék! - hördült fel a táborok, elkékülve, és egész testében remegve.
- Tes-séék? - kérdezte suttogó hangon, a rémülettől ájuldozva Cservjakov.
- Takarodjék!! - ismételte a tábornok, és dobbantott lábával.
Cservjakov bensejében valami megszakadt. Se látott, se hallott, úgy vonszolta magát az ajtóig, majd kiosont az utcára, és roskadozva elindult. Gépiesen hazaért, a vadonatúj egyenruháját le sem vetve, végigfeküdt a díványon és... meghalt!

Szőllősy Klára fordítása

Csehov: A csinovnyik halála (1883)

Ivan Dmitrics Cservjakov hagyatéki végrehajtó, közeli rokona Akakij Akakijevicsnek. Ugyanolyan megnyomorított lelkű kishivatalnok, de sajátosan leszűkített világában ő is elégedett, jól érzi magát.

Témája egy természetes élettani jelenség, a tüsszentés és következménye. A kezdő mondat ironikus szóismétlése és a színházi élmény képtelen eltúlzása kacagtató, humoros hatást kelt. Majd „váratlan”, „hirtelen” fordulat következik: egy tüsszentés. Tüsszenteni sehol senkinek sem tilos, nem sérti a fennálló közrendet. Az író azonban úgy mutatja be ezt a cselekvést, mintha a tüsszentés nem csupán élettani funkció lenne, hanem valamiképpen összefüggne a társadalmi ranggal, beosztással. A szerencsétlen csinovnyikot tovább gyötri az öntudat ez első bocsánatkérés után is. A többszöri bocsánatkérés után kidobja a főtanácsos, mert azt hiszi gúnyt űz belőle.

A befejezés tragikusan jelképes értelmű. Nem a „vétsége” miatti lelkifurdalásba, nem a képtelenségig felnövesztett rettegésbe halt bele, hanem abba, hogy „bensejében valami megszakadt”. Olyan tettet követett el, amelyet egy magas állású személyiség nem helyeselt, és ez összeférhetetlen a csinovnyik-léttel. Cservjakov ezzel egyszerűen megszűnt létezni. A novella tragikus csattanóval zárul.

Cservjakov

Hagyatéki végrehajtó egy megnyomorított lelkű kishivatalnok, de sajátosan leszűkített világában megelégedett, jól érzi magát. A kezdő mondat ironikus szóismétlése "Egy kiváló szép estén a nem kevésbé kiváló Ivan Dmitrics Cservjakov..." s a színházi élmény képtelen eltúlzása "Gyönyörködött és a földi boldogság csúcspontján érezte magát." humoros hatást kelt. Cservjakov méltóság nélküli ember, aki számára a rang jelenti a legtöbbet. A bürokratizmus szelleme hatja át cselekedeteit, gondolatait és érzéseit. Neve is beszélő név: "féreg" a jelentése. Csehov nem jellemzi közvetlenül hősét, külsejét sem mutatja be. Lelki állapotát cselekedeteiből, beszédéből ismerjük meg. A tüsszentés miatti gyötrő bűntudata miatt összesen ötször kér bocsánatot a tábornoktól, akinek - a várható bosszútól félve - még a lakására is elmegy. A főhős halálának kiváltója az, hogy ismételt bocsánatkéréseivel - melyet túlzott tekintélytisztelete vált ki - tényleg feldühíti, magára haragítja a tábornokot és az mérgesen kidobja. Csehov a csinovnyik számára nem ad felmentést, nevetséges figuraként ábrázolja, akinek a halála tragikomikus. Cservjakov nem a vétsége miatti lelkifurdalásba, a képtelenségig felnövesztett rettegésbe halt bele, hanem abba, hogy olyan tettet követett el, amelyet egy magas állású személyiség nem helyeselt, kiváltotta egy főtisztviselő ingerült haragját. Ez ugyanis összeférhetetlen a csinovnyik léttel, így megszűnik csinovnyiknak lenni, összeomlik. Létét a függés jellemezte, öntudatától megfosztott, kiszolgáltatott kisember volt.

http://csicsada.freeblog.hu/archives/2011/01/24/Varga_Zsuzsanna_Harom_elet__harom_halal_Gogol_Csehov_es_Tolsztoj_egy-egy_muve_alapjan/

Csehov A csinovnyik halálában mutatja be hősén keresztül egy kisember szánalmas megalázkodását. Közel 40 évvel később született meg Csehov műve, de főhőse, Ivan Dmitrics Cservjakov hagyatéki végrehajtó ugyanolyan megnyomorított lelkű kishivatalnok, mint közeli rokona, Akakij Akakijevics. Már ez is a hasonlóságra utal, azzal a különbséggel, hogy ő, a sajátosan leszűkített világában megelégedett ember, és jól érzi magát.

Ez is egy groteszk mű, amelyben a bonyodalom akkor kezdődött, amikor egy színházi előadás alkalmával Cservjakov letüsszentette az előtte ülő Brizzsalov államtanácsost. A szolgalelkű, alázatra nevelt kishivatalnok számára azonban ez az ártalmatlan élettani megnyilvánulás szörnyű bűnné terebélyesedik, hiszen a tábornoki rangban lévő államtanácsost tüsszentette le, s ezzel egy magasabb állású személynek, egy főtisztviselőnek okozott akaratlanul is kellemetlenséget. Cservjakov azonnal bocsánatot kért, s a tábornok egy legyintéssel napirendre tér az eset felett. A szerencsétlen csinovnyikot viszont tovább gyötörte a bűntudat. Ismételt bocsánatkéréseivel zaklatta a tábornokot, s mikor hatodszorra is Brizzsalov elé alázatoskodott, a tábornok nagyon megharagudott rá, s dühösen kidobta.

A befejezés tragikomikusan jelképes értelmű. Cservjakov hazament, s vadonatúj egyenruháját le sem véve végigfeküdt a díványon és meghalt. Nem a lelkifurdalásba és nem is a rettegésbe halt bele, hanem abba, hogy ő egy nálánál jóval magasabb beosztású személlyel tett olyat, amit az nem helyeselt, ez viszont teljesen összeférhetetlen a csinovnyik léttel. Cservjakov ezzel egyszerűen megszűnt létezni.

Csehov hőse, az öntudatától megfosztott kisember, csak csinovnyik módon tudott élni is, meghalni is.

Az író az olvasóra bízza az értékelést, de a kíméletlen feltárásban benne van a javító szándék. Jegyzetében ezt így fogalmazta meg: „Az ember akkor válik jobbá, ha megmutatják neki, hogy milyen.” A túlvilági misztikumba való menekülés, a jó győzelmébe vetett hit teljesen hiányzik Csehov írásaiból. Szembe is fordul a „próféta” Tolsztojjal, de hű tanítványa marad a társadalomábrázolásában. Közös témakörük az „ember” és a „rang”. Az embert a rang határozza meg és torzítja el: mint ahogyan ezt Cservjakov élete is bizonyítja.

Keletkezés: 50 évvel később A köpönyegnél

Szerkezet

Expozíció: rövid, megjelöli a helyet és az időt (színház)
Bonyodalom: tüsszentés
Kibontakozás: a bocsánatkérések sorozata
Tetőpont: a tekintélyes személy elzavarja dühösen a bocsánatkérő hivatalnokot
Megoldás: a hivatalnok meghal

Gogol megmenti hősét, Csehov nem. Ez a társadalmi típus Csehov szerint a maga szánalmas , kicsinyes létével halálra van ítélve.

A tekintélyes személy Gogolnál még szerepzavaros, Csehovnál már kialakult , biztosnak érzi magát helyzetében.

A Csehov novella rövidebb, hiszen Gogol előtte mindent bemutatott.

Csehov párbeszédre épít, Gogol elbeszél.

Csehovnál a cím a történet megoldására utal.

Drámátlan dráma, eseménytelen, melyben nem a cselekményen van a hangsúly, hanem a szereplők szürke életének bemutatása pl: Három nővér, Ványa bácsi, Cseresznyéskert, Sirály

Gogol : A köpönyeg

Élete

Egy ukrán kisvárosban született.

Gyermekkorában sok irodalmi élmény érte, édesapja műkedvelő, nagyapja pedig sok mesét olvasott neki.

Érdeklődött a festészet és a színészet iránt is.

Felnőve Pétervárra kerül, először színészkedik, segédírnok, majd végül tanár, de hamar abbahagyja.

Sok időt tölt külföldön, főként a Revizor c. művének a kedvezőtlen fogadtatása miatt.

Végül Moszkvában hal meg.

Híres művei: A revizor

Holt lelkek c. regénye

Pétervári elbeszélések (ebben jelennek meg az u.n. csinovnyik- novellák (hivatalnoki) pl. A köpönyeg)

A "kisember" a művekben

Magát az orosz realizmust Gogol A köpönyeg című műve teremtette meg. Jellegzetes alakja a csinovnyik. Ő kiszolgáltatott, szegény, szorgalmas, "rutin-életű", akivel Gogol megteremti a "csinovnyik-novellát". Teljesen hétköznapi figura, az orosz társadalom tipizált alakja. Ő testesíti meg az "elgépiesedett kisembert", akinek nincsenek emberi kapcsolatai, csak a munkájának él. Az író nagyon borúsan nézi a csinovnyik "köpönyeg-életcélját", azaz nem mer többet akarni, megelégszik azzal, hogy köpönyeget készíttet magának (hosszas gondolkodás után).

Oroszországot akkoriban egy különös kór támadta meg, és akadályozta a kibontakozásban: a csinovnyik. Közömbösségükkel, szolgalelkű magatartásukkal, és fejlődésképtelenségükkel hátráltatták az egész nemzet növekedését. Hiszen ők alkották az ország törzsét, és rothadó törzzsel egy fa sem képes virágzásra. És ha nincsenek virágok, nincs mag sem, következésképp a fa kipusztul. Ez a rémkép ihlette az orosz realistákat arra, hogy regényeikben, novelláikban kemény társadalombírálattal felnyissák az emberek szemét. Valószínűleg ők sem hitték, hogy az akkori csinovnyikréteg majd okul belőle, és egy csapásra megváltozik a világ, de remélték, hogy műveik fennmaradnak az elkövetkező generációk számára, így az olvasó olyan események „szemtanúja” lehet, amit egyébként nem tapasztalhatna, és életét előrelátó módon tervezheti meg. Az orosz művészek írásain keresztül a széles skálán mozgó csinovnyiktársadalom legkülönbözőbb rétegeiből meríthetünk példákat. Légyegében nem különböznek egymástól, anyagi helyzetük nem változtat erkölcsi és lelki szegénységükön. De minden szürke hivatalnok, minden rendőrtiszt egy darab volt a kirakójátékban, ami az orosz viszonyokat ábrázolja.

A köpönyeg

http://erettsegi.com/irodalom/nyikolaj-vasziljevics-gogol-a-koponyeg/

Műfaj: novella

Cím: a bonyodalomra utal

Keletkezés: 1834-1842-ig dolgozott rajta

Téma: Egy kishivatalnok élete értelmet nyer az új köpönyege által, majd miután köpönyegét ellopják meghal, viszont halála után kísértetként visszajár.

Szerkezete

Expozíció: Kétszer kezd bele a történetbe, tipikus hely a hivatal, tipikus szereplővel vagyunk. Közvetlen elbeszélői hanggal indít, mesélő kedvel ír. A főszereplő bemutatása. Monoton, szürke életet él,fontosnak tartja a munkáját, élete értelmét látja benne.

Bonyodalom: A régi köpönyeg elhasználódik és újat kell varratni. A cím a bonyodalmi részre utal.

Kibontakozás: A hivatalnok életét teljesen kitölti az új köpönyeg megszerzése, rögeszméjévé válik, spórol, éhezik érte. Az új köpönyeg teljesen megváltoztatja az életét, az emberek felfigyelnek rá, elhívják egy rendezvényre is.

A köpönyeg a társadalmi ranglétra szimbóluma (jelképe). Amilyen a köpönyeg, olyan a gazdája. Elveszíti a köpönyegét, végül a tekintetes személyhez fordul. A tekintélyes személynek nincs neve, lekezelő, elutasítja, fitoktatja hatalmát, pedig a hivatalnok benne látta a megoldást.

Tetőpont: A tekintélyes úr elutasítja, nem lát más kiutat, nem tud segítséget kérni.

Megoldás: Megfázik, meghal, kísértetként visszatér és köpönyegeket lop. Fantasztikus befejezés. Gogol megmenti hősét azzal, hogy a túlvilágról visszajár. Így szolgáltat igazságot az elszenvedett sérelmekért az író a főhősnek.

A mű bemutatja a hivatalnoki réteget, sajnálatos, hogy ebben a társadalomban egy hivatalnok élete nem több egy köpönyeg értékénél, egy ruhadarab annyira felértékelődhet, hogy egy emberi élet értelmét jelenti.

Dosztojevszkij : "Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő."

Hangneme: közvetlen, változatos, ironikus, hol a mindet tudó elbeszélő szerepében tetszeleg, hol pedig úgy tesz mintha nem tudna semmit a dolgokról, hol pedig a célnak megfelelően tárgyilagos.

XIX. század második felének költészete

1. A kor jellemzői

A korszak eltávolodik a romantikától és azok eszméitől.

l'art pour l'art = művészet a művészetért

-a művészet nem eszköz, hanem cél

- az új felfogás szerint a művek nem hordoznak társadalmi, politikai, erkölcsi, pedagógiai, tanító célzatot, hanem önmagukért vannak

2. A költő és a hallgató (közönség) viszonya

-változik pl. : Boudelaire Az albatrosz c. verse

A költő és a közönség közt szakadék van.

A költő magányos, a tömegtől elzárkózik és elutasítja őket.

Olykor megvetéssel néznek a tömegre, akiket sokszor tülekedő, ostoba kispolgároknak mutatnak be.

A közönség is értetlenül áll az új költőszerep előtt.

Egyes költők elvonulnak a költészet "elefántcsont tornyába" , mások kirívó, bohém életmódjukkal hívják fel magukra a figyelmet.

A romantika közvetlen hangját , a személyességet felváltja a személytelenség, a viszonylagos objektív hang.

Az új költői nyelv bonyolultabb, nagyobb szerepet kapnak a bonyolult szóképek ( metafora, szinesztézia, szimbólum).

Úgy gondolják, hogy a valóság mélyebb, bonyolultabb összefüggéseit ezek segítségével érthetjük meg.

3. Versforma

jelszó: a vers legyen "jólmegcsinált" (rím, ritmus, kötött formák, pl. szonett)

Különösen jellemző ez a francia parnasszisták költészetére.

4. Költői háttér gondolatok

Az új líra képviselői úgy gondolták, hogy a körülöttünk lévő jelenségek valami mélyebb összefüggésnek a jelképei és csak sejtetik a mögöttünk lévő bonyolult tartalmakat.

Pl. Boudelaire Kapcsolatok c. verse.

A világ dolgairól érzékszerveink útján csak korlátozott ismereteket szerezhetünk, ezért érdemes összekeverni az érzékterületeket (látás, hallás, tapintás, szaglás) ,hogy közelebb kerüljünk a valósághoz.

Pl.Boudelaire: Kapcsolatok vagy Rimbaud A magánhangzók szonettje

Az új felfogás a francia költészetben volt jelen elsőként.

Verlaine: Költészettan, Őszi chanson

Rimbaud: A részeg hajó

Boudelaire: 1857 A romlás virágai (VERSESKÖTET)

5. Az új költészet háttere

Az 1848-as forradalmak elbukása utáni válsághangulat.

6. A lírában megjelenő stílusirányzatok

-impresszionizmus (benyomás, érzés) a művész az őt ért benyomásokat rögzíti, a francia festészetben is megjelenik (Degas, Monet, Manet), Verlaire: Őszi chanson

-szimbolizmus: a középpontjában a szimbólum áll (szókép), amely egy bonyolult, nehezen megfejthető, érzékletes, látomásos képsorral jelenít meg, célja: a valóság mögötti tartalom megéreztetése

-szecesszió (elvonulás) : először a képzőművészetben jelenik meg, túldíszítettség, elvontság jellemzi, kedveli a növénymintákat, az érdekes színeket (lila, rózsaszín), a művekben megjelenik az erotika, a halál megszépítése

7. XIX.század stílusirányzatai

A romantika mellett a század közepétől új stílusirányzatok jelennek meg.

-realizmus: egy francia festő Courbet nevezte így kiállítását a XIX. század közepén, amelynek egyik legismertebb darabja a Kőtörők c. képe. Courbet barátai folyóiratot is indítottak Realizmus címmel.

-naturalizmus: természetesség, pontosság, fényképészi hitelesség, részletgazdagság jellemzi. A rút, borzalmas, rossz jelenségek ábrázolása gyakran fordul a társadalom alsó néprétegei felé. Pl: E. Zola- Germinal, Bródy Sándor, Móricz Zsigmond- Árvácska

-impresszionizmus: Monet- A felkelő nap impressziója

-szecesszió

-szimbolizmus: Csontváry Kosztka Tivadar -Magányos cédrus

8. Filozófiai irányzatok a korban

-pozitivizmus: a tények feltétlen tiszteletén alapul, tehát alapvetően természettudományos beállítottságú, úgy gondolja, hogy az ember az öröklés és a környezet által meghatározott lény (genetika és közeg)

-életfilozófiák: az élet értelmét keresi, az élet nagy kérdéseivel foglalkoznak, úgy gondolják, hogy az ember életében a teremtő fejlődés érvényesül, általában a fenn álló társadalmak elvetik (nincs az ember útja kijelölve, nem függ a genetikától... stb.) pl: Niece: Magasabb rendű lény kultusza

9. A romantika és a Realizmus összehasonlítása

Romantika

-Elfordul a valóságtól témáját gyakran a múltból (ritkábban a jövőből) meríti

-különleges hősöket ábrázol különleges körülmények között

-legfőbb írói módszere a fantázia

-lényeges ismérve a szubjektivitás az alkotó személyességre törekszik

-az alkotó maga is benne van művében

-a romantikus hősök lélektanilag nem mindig hiteles figurák

-azt ábrázolja, amit szeretne

-a hiteles hely és környezetrajz; jellemzés inkább csak szándék, mely nem mindig párosul pontossággal

-uralkodó műnem: a líra

műfaj: dal, óda

-metaforikus szerkezet, költői nyelv, a képek áradása jellemzi

Realizmus

-szembefordul a valósággal, témáját a jelenből veszi

-tipikus alakokat ábrázol, tipikus körülmények között

-a megfigyelés

-objektivitás, személytelenség

-az író kívülállóként figyeli hőseit, az eseményeket

-fontosnak tartják a hiteles lélekrajzot

-ami van

-valóban hiteles hely- és környezetrajz, pontosságra törekszik a leírásokban, jellemzésekben is

-az epika, regény, elbeszélés (novella)

-száraz, fegyelmezett stílus, egyértelműség jellemzi

http://oroszrealizmus.netlap.net/

http://csicsada.freeblog.hu/archives/2011/01/24/Varga_Zsuzsanna_Harom_elet__harom_halal_Gogol_Csehov_es_Tolsztoj_egy-egy_muve_alapjan/

Az udvar "aknamunkája"

1848 június választások

július első népképviseleti o.gy.

• legfontosabb feladat: a honvédelmi megoldása ( intézkednek az első 10 honvéd zászlóalj felállásáról)
• július 11. Kossuth beszéde 200 ezer katona és 42 millió Ft kér, az uralkodó nem hagyja jóvá ezt.
• közben világossá válik a magyar kormány számára, hogy Bécs az ápr.-i törv. visszavonására törekszik. pl: követelik nyár végén a magyar pénz és hadügy minisztérium beolvasztását a bécsi intézményekbe
• Kossuthék elkezdik a szabad csapatok toborzását, toborzó körútra indul
• eltörlik a szőlő dézsmát
• Kossuth bankó kibocsátása

A kormány lemondása

• szept. 11 lemond a Batthyány-kormány épp akkor mikor Jellasics horvát bán serege D-n átlépi a Drávát
• új végrehajtó hatalom jön létre Országos Honvédelmi Bizottmány (6 tagú), elnöke : Kossuth

3. Jellasics támadása

35 ezer fővel támad

1848. szept. 29 pákozdi csata Móga János < - >; Jellasics (magyar győz)

okt. 7 Görgey A. és Perczel M. < - >Roth

Jellasics Győrön keresztül Bécs felé menekül,a magyar seregek pedig üldözőbe veszik (Móga).

4. A Bécs elleni magyar támadás kudarca

-október elején V.Ferdinánd feloszlatja az o.gy. és Jellasicsot nevezi ki katonai biztosnak

-a Habsburgok célja: Jellasics megsegítése a magyarok ellen

-okt.6 Bécsben kitör a forradalom

• az udvar elmenekül
• Windischgatz pedig ostrom alá veszi a császárvárost (Bécs) és leveri a forradalmat
• közben a magyar sereg megáll a Lajtánál, nem merték vállalni a támadó hadműveletet
• okt. 30 megindulnak, de a császáriak azonban Schwehatnal visszaverik a magyar hadat

Kossuth Görgeyt bízza meg az országba visszaözönlő magyar csapatok megszervezésével.

Az OHB előtt egyértelművé válik , hogy egy erős rendezett sereget kell megszerveznie.

5. 1848-49 telén a katonai helyzet

1848 dec.2 lemondatják V. Ferdinándot és Ferenc József kerül a helyére

1848 december közepén Windischgrátz serege átlépi a magyar határt 44 ezer fővel

célja: Pest és Buda elfoglalása

-az OHB és az o.gy. a decemberi nagy hidegben Debrecenbe költözött

6. Hadszínterek

• Erdély: a császári csapatok elfoglalják Kolozsvárt és támogatják a nemzeti felkelést
• Északon: Görgey ide vonul vissza, miután nem vállalta a Dunántúlon a harcokat
• Dél-vidék: jelentős várak parancsnokai a nemzetiségi felkelők mellé állnak

7. Belpolitikai feszültség: a vezetés megosztott

• republikánusok (köztársaságpártiak) tovább vinnék a forradalmat
• békepártiak (egyezkedni akarnak Windischgratz-el )

Winditschgratz viszont feltétlen megadást követel és elfogatja Batthyányit

Január 5-én Görgey kiadja a váci kiáltványt

célja: a tisztikar egységét megőrizni (Görgey a '48-as áprilisi törvényekhez ragaszkodik, de az OHB-től sem fogad el parancsokat)

8. Katonai helyzet 1849 elején

Erdélyben: Bem győz, visszaszerzi karácsonyra Kolozsvárt

Északon: februártól győzelmek, Görgey csapatai áttörik a jeges Branyiszkói-hágót

Klapkával egyesülnek (Felső-Tisza sereg) aki Tokajnál megállítja Schlicket

A hadművelet egyik fontos célja : Debrecen megvédése

1848-as áprilisi törvények

31 cikkelyből állt

A törvények változást hoztak a társadalmi és a politikai életben egyaránt.

eltörölték az ősiség törvényét

• jobbágyfelszabadítás állami kárpótlással (kötelező örökváltság, megszűnik a földesúr és a jobbágy közötti kapcsolat)
• közteherviselés
• a változások megteremtik a polgári fejlődés lehetőségét
• új választójogi rendszer, megszünteti a származási különbségeket, politikai jogok tekintetében (a lakosság 7-9%-a szavazhatott) (nem szavazhattak: nők, gyerekek, zsellérek, gyámság alatt lévők)
• parlamentnek felelős kormány, független a Habsburgoktól , népképviseleti országgyűlés évente Pesten

Magyarország personál unión alapuló állam.

• cenzúra eltörlése, sajtó szabadság
• Erdéllyel unió és a határőrvidékkel

Hiányosságok

-a lakosság 46%-a magyar, 54% nemzetiség,

-a nemzetiségiek nem kaptak kollektív jogokat, sem területi autonómiát (önállóságot) /1848 július gyűléseket tartanak, mozgolódnak/

-jobbágykérdés, a jobbágyok 60%-a zsellér -> föld nélküli, nem is kapnak földet

40%-a telkes jobbágy

Sorozatok

Számtani sorozatok: http://logikaifeladatok.hu/erettsegi/szamtani.html

Számtani sorozat

0; 2; 4; 6; 8; 10; ..., a páros természetes számok sorozata. Számsorozatban mindig szabály szerint követik egymást az elemek. Ennek a sorozatnak az a szabálya, hogy az aktuális elemhez 2-t adva kapjuk a következő elemét a sorozatnak.

(Más szabályokkal is képezhetünk sorozatokat - például szorzással -, ezekről majd később.)

Az olyan sorozatokat, amelyben a szomszédos elemek különbsége állandó, számtani sorozatnak nevezzük. Ezt a különbséget differenciának nevezzü, s d-vel jelöljük.

A példa sorozatban d=2. Vannak még más jelölések is: az első elem jele: a₁; a második elem jele a₂; s így tovább; akárhanyadik (n-edik) elem jele a_n.

A példában a₁ = 0; a₂ = 2; a₃ = 4; a₄ = 6; s így tovább.

Az n-edik elem kiszámolására pedig képletet kell találni. Az 1. elemből úgy kapjuk a 2. elemet, hogy hozzáadunk 2-t. Az 1. elemből úgy kapjuk a 3. elemet, hogy hozzáadunk 2*2-t. Az 1. elemből úgy kajuk a 4. elemet, hogy hozzáadunk 3*2-t. És így tovább: az 1. elemből úgy kapjuk az akárhanyadikat, hogy hozzáadunk eggyel kevesebb differenciát:

a_n = 0 + (n-1)*2
Rendezés után:
a_n = 2n - 2

Ennek a képletnek a segítségével, például, az 500. elem kiszámítása:
a₅₀₀ = 2*500 - 2 = 998.

Általánosítva: számtani sorozat n-edik elemét igy számíthatjuk:
a_n = a₁ + (n-1)*d

Mennyi az előbbi példában az első 500 elem összege?
A sorozat elejét és végét szemügyre véve a következőt látjuk:
a₁ + a₅₀₀ = 998
a₂ + a₄₉₉ = 998
a₃ + a₄₉₈ = 998
S így tovább, olyan párokba rendezhetők a sorozat elemei, melyek összege mindig az első és az utolsó elem összegével egyenlő.

S hány ilyen párunk van? 500/2 darab. Így az első 500 elem összege: 998*250.

Általánosítva: számtani sorozat első n darab elemének összegét (melyet S_n-nel jelölünk) így számíthatjuk:
S_n = (a₁ + a_n)*n/2

Példa
Egy ovális alakú teniszcsarnokban a lelátón 17 sorban ülnek a nézők. A legfelső sorban 300 ülőhely van, és minden további sorban 13 hellyel kevesebb van, mint a felette lévőben. Teltház esetén hány szurkoló van a nézőtéren?

a₁ = 300
d = -13
n = 17
S_n = ?
--------
A összeg kiszámításához szükségünk van a 17. elemre:
a₁₇ = 300 + 16*(-13)
a₁₇ = 92

S₁₇ = (300 + 92)*17/2
S₁₇ = 3332
Tehát összesen 3332 néző fér el a stadionban.

http://www.ementor.hu/?q=node/77

Mértani sorozat:

a₁ a sorozat első tagja, q a hányadosa

a sorozat bármelyik tagját kifejezhetjük a₁ és q segítségével:
a_n = a₁·q^n-1

az első n tag összege:

a sorozat bármelyik tagjának négyzete megegyezik szomszédainak szorzatával:

http://www.logikaifeladatok.hu/erettsegi/mertani.html

Valószínűség számítás

http://www.komal.hu/cikkek/valszam/valszam2.h.shtml

Kötelezők nyárra

Tolsztoj : Ivan Iljics halála http://k-o-r.gportal.hu/gindex.php?pg=22507320

Balzac: Goriot apó http://olvasokucko.tvn.hu/main.php?do=olvas&konyv=58

Kosztolányi Dezső: Édes Anna http://www.kotelezokroviden.msnfan.hu/kosztolanyi-dezso-edes-anna-rovidites-olvasonaplo

Örkény István: Tóték (dráma) http://mek.niif.hu/01000/01000/01000.htm

Móricz Zsigmond: Árvácska https://docs.google.com/Doc?id=ddx6hwnj_24gp39w5f7&pli=1

2011/2012 tételsor: magyar nyelv

Ember és nyelv

1. A nyelv, mint jelrendszer

2. A beszéd, mint cselekvés, a nyelv és a beszéd funkciói

Kommunikáció

3. A kommunikáció tényezői és funkciói

4. A nem nyelvi kifejezőeszközök a kommunikációban

A magyar nyelv története

5. Magyar nyelvemlékeink

6. A magyar nyelvtörténet korszakai

7. A nyelvújítás

Nyelv és társadalom

8. A társadalmi és területi nyelvváltozatok és norma

9. A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai, és hatáskeltő eszközei

10. A magyar helyesírási alapelvei

11. A magyar nyelv hangszere

12. A mondat szerkesztettség és mondalitás szerint

13. Szóalkotás lehetőségei: szóképzés, szóösszetétel, egyéb szóalkotási módok.

A szöveg

14. A szöveg szóban és írásban

15. A továbbtanulás, illetve a munka világában szükséges szövegtípusok (pl.: kérvény, önéletrajz, pályázat, hivatalos levél, meghatalmazás, hozzászólás)

A retorika alapjai

16. A nyilvános beszéd, a közszereplés főbb nyelvi és viselkedési kritériumai

17. A retorika, mint a meggyőzés művelete a gondolatközlésben

Stílus és jelentés

18. A tudományos stílusréteg

19. A hivatalos stílusréteg

20. Képszerűség elemei

2011/ 2012 tételsor: Magyar irodalom

Életképek:

1. Petőfi Sándor forradalmi- és látomásköltészete

2. Arany János balladái

3. Ady Endre szerelmi költészete

4. Babits Mihály: A prófétaszerep vállalása

5. Kosztolányi Dezső: Szegény kisgyerek panaszai

6. József Attila kései költészete

Portrék

7. Berzsenyi Dániel ódái

8. Csáth Géza novellisztikája

9. Mikszáth Kálmán Tót atyafiak, és a Jó palócok című kötet bemutatása

10. Radnóti Miklós idill és tragikum

Látásmódok

11. Madách Imre: Az ember tragédiája

12. Az emigrációs lét és tudat megjelenése Márai Sándor műveiben (Halotti beszéd című mű elemzése)

13. Örkény István egypercesek

Kortárs irodalom

14. Faludy György

Világirodalom

15. Biblia

16. Franz Kafka novellisztikája

Színház és drámatörténet

17. Shakespeare és reneszánszkori dráma- és színjátszás

18. Szophoklész Antigoné

Az irodalom határterületei

19. Az irodalom filmen

Regionális kultúra

20. Kávéházai élet a századfordulón

Balzac: Goriot apó

Szereplők:

Vauquer-né, de Conflans, penziótulajdonos

Sylvie, Vauquer-né szakácsnője

Couture-né, köztársasági hadbiztos özvegye

Victorine Taillefer, Taillefer lánya

Poiret, volt hivatalnok

Jacques Collin (Vasfejű, Vautrin), szökött fegyenc

Michonneau, vénlány

Jean-Joachim Goriot, volt metélttészta-, makaróni- és keményítőgyáros

Eugčne de Rastignac, joghallgató

Christophe, Vauquer-né kifutóinasa

l'Ambermesnil grófné

Vaumerland bárónő

Marcillacné, Rastignac nagynénje

Beauséant vikomtné, Claire de Bourgogne, Rastignac unokanővére

Anastasie de Restaud grófné, Goriot lánya

Ronquerolles márki

Maulincourt

Maxime de Trailles gróf, Anastasie szeretője

Marsay gróf, Delphine volt szeretője

Ajuda-Pinto márki, Beauséant-né szeretője

Vandenesse

Lady Brandon

Antoinette Langeais hercegasszony

Kergarouët grófné

Sérisy úrnő

Carigliano hercegasszony

Ferraud grófné

Lantyné úrnő

d'Aiglemont márkiné

Firmianiné

Listomčre márkiné

d'Espard márkiné

Maufrigneuse hercegasszony

Montriveau márki, tábornok

Gobseck, uzsorás

Michel Taillefer, bankár

Horace Bianchon, orvostanhallgató

Maurice, Restaud-ék komornyikja

Restaud gróf

Berthe Rochefide, Ajuda-Pinto felesége

Rochefide, Berthe apja

Jacques, Beauséant-ék komornyikja

Nucingen báró, bankár

Delphine de Nucingen báróné, Goriot lánya

Muret, tésztagyáros

Laure de Rastignac, Eugčne húga

Agathe de Rastignac, Eugčne húga

Grimbert, királyi postamester

Henrik de Rastignac, Eugčne öccse

Gabriel de Rastignac, Eugčne öccse

Carigliano herceg, marsall

Thérčse, Delphine komornája

Constance, Anastasie komornája

Beauséant vikomt

Berry hercegné

Galathionne hercegné

Joséphine Fodor, zenész

Félix Pellegrini, zenész

Derville, ügyvéd

Gondureau, rendőrkapitány

Franchessini gróf

Marty, színész

Frédéric Taillefer, Taillefer fia

Grimprel, orvos

Lachapelle, jegyzőkönyvvezető

Flicoteaux, vendéglős

Buneaud-né, penziótulajdonos

Ernest de Restaud, Anastasie fia

Victorine, Anastasie szobalánya

Charles, festő

Történet:

Az idős, özvegy Vauquer-né immár negyven éve tart fenn polgári penziót Párizsban, a Neuve-Sainte-Genevičve utcában. Az épület nem túl szép és nem túl kényelmes, de éppen megfelel lakóinak, akik Párizs szegényebb rétegeiből kerülnek ki. A történet kezdetén, 1819-ben a penzióban majdnem teltház volt. A személyzetet maga Vauquer-né és két cselédje, Sylvie, a szakácsnő és Christophe, a kifutóinas jelentette. A lakókat a következő hét ember tette ki: Az első emeleten élt egy volt köztársasági hadbiztos özvegye, Couture-né egy fiatal lánnyal, Victorine-nal, akit apja kitagadott örökségéből, s így az idős asszony nevelte szerény nyugdíjából. A második emeleten lakott egy Poiret nevű nyugalmazott tisztviselő és egy magát Vautrinnek nevező úr, aki elmondása szerint korábban nagykereskedő volt. A legfelső, harmadik emeleten élt egy vénlány, Michonneau, egy volt tésztagyáros, akit mindenki Goriot apónak szólított és egy alkalmi bérlő, egy Rastignac nevű diák, aki jogot hallgatni érkezett a fővárosba. Az előzőekben felsorolt emberek békében éltek egymás mellett, csupán egyvalaki volt közöttük, akinek rovására állandóan élcelődtek, ő volt Goriot apó. Persze ezen ténynek is megvolt a maga oka. Megtudták, hogy Goriot apó még korántsem olyan szegény, hogy egy ilyen eldugott kis penzióban kelljen tengetnie hátralévő napjait, ugyanis évi tízezer frankos életjáradékkal rendelkezik. Ami viszont felettébb különös volt, hogy gyakran fiatal, jól öltözött hölgyek jártak nála. Goriot hiába bizonygatta, hogy az említettek a lányai, magukban mindannyian elkönyvelték, hogy az idős Goriot a kéj és az élvezetek hajhásza, s a fiatalasszonyok mind az ő kitartottjai. Rastignac útját vidéken élő rokonai igyekeztek minél inkább egyengetni a párizsi társasági élet labirintusában. Nagynénje, Marcillacné levelet írt ismerősének, Beauséant vikomtnénak, aki meg is hívta egyik báljára az ifjút. Rastignac nagyon jól szórakozott, ráadásul az előkelőségek között megismert egy gyönyörű nőt, Anastasie de Restaud grófnét, akivel sikerült is összebarátkoznia. Mikor hazaért, a diák furcsa dolgokat tapasztalt. A szomszédból hangokat hallott, így a kulcslyukon belesett Goriot szobájába, ahol azt láthatta, hogy az öreg kedvenc ezüst teáskészletét lapítja össze. Másnap Vautrin tudatta vele, hogy Goriot egyenesen Gobseck uzsoráshoz ment, s pénzre váltott egy rúd ezüstöt, s ebből egyenlített ki egy váltót, melyet később Christophe-fal küldött el Restaud grófnéhez. Ezt hallva Rastignac elhatározta, hogy felkeresi lakásán a grófnét. Így is tett. A szalonban találkozott Maxime de Trailles gróffal, Restaud-né szeretőjével, aki szintén az asszonyt várta. A budoárból a grófné és Goriot apó hangja hallatszott, majd elbúcsúztak, s az idős férfi egy hátsó ajtón távozott. Restaud-né belépett a terembe, s üdvözölte vendégeit. Nem sokkal később megérkezett a gróf is. Felesége bemutatta a fiatal diáknak, s azok beszélgetni kezdtek. Mindez rendkívül barátságosan zajlott, egészen addig, amíg a diák meg nem említette Goriot apó nevét. A hirtelen támadt kínos helyzet hatására Rastignac igyekezett gyorsan szabadulni Restaud-ék társaságából. Következő útja pártfogójához, Beauséant-néhoz vezetett. A vikomtnét sem találta egyedül. Neki is volt szeretője, méghozzá egy portugál főnemes, Ajuda-Pinto márki személyében. A márki most azért érkezett, hogy bejelentse, házasodni készül, feleségül veszi Berthe Rochefide-et. Végül azonban mégis úgy távozott, hogy nem mondott el semmit. Időközben megérkezett Langeais hercegasszony is. A két nő együtt világosította fel a diákot. Elárulták neki, hogy Restaud-né Goriot idősebbik lánya, de azzal, hogy nevét nyíltan megemlítette férje előtt, elzárta magát tőlük, mert a gróf megveti apósát. Azt ajánlották neki, keresse fel Delphine de Nucingen bárónét, Goriot fiatalabbik lányát. Rastignac megköszönte a segítséget, és távozott. Tele volt tervekkel, de további elképzeléseit egyelőre egy megletősen prózai ok törte ketté: elfogyott, pontosabban nem volt elég az a kevés pénze, amit havonta kapott hazulról. Ezért levelet írt anyjának és húgainak, hogy küldjék el megtakarított vagyonkájukat, melyből most megcsinálhatja szerencséjét. Míg az adományra várt, egy kicsit körbetájékozódott Goriot apó múltját illetően: Jean-Joachim Goriot kezdetben egyszerű tésztagyári munkás volt, majd a forradalom idején, 1789-ben felvásárolta gazdája csődbe ment üzletét. Később elfogadta körzete elnökségét, s az éhínség során sikerült meggazdagodnia. Feleségül vette egy brie-i gazdag bérlő lányát, akitől két lánya, Anastasie és Delphine született. Hét év múlva azonban súlyos csapás érte, elvesztette feleségét. A tragédia után mérhetetlen szeretete lányai irányába fordult. Miközben ő szerény körülmények közt élt, gyermekeit igyekezett taníttatni és gazdagon ruházni. Mikor lányai eladósorba kerültek, mindegyikükre akkori vagyonának fele esett hozományul. Őmaga még öt évig dolgozott, majd barátai unszolására az utolsó évek csekély jövedelmével nyugdíjba vonult, s beköltözött Vauquer-né penziójába. Rastignac nemsokára levelet kapott hazulról, majd ezt követően két kis bőrzacskót, benne ezerötszázötven frankkal. Mikor Vautrin meglátta, félrevonta, mondván, beszélni akar vele. A férfinek volt egy terve, mely a következőképpen szólt: Rastignac csábítsa el Victorine-t, majd vegye feleségül. Ezalatt Frédéricet, Victorine egyetlen testvérét egy barátja elteszi láb alól. Így a lány marad apja egyetlen potenciális örököse, s hirtelen több millió frank üti Rastignac markát. Ebből Vautrin csupán néhány százezret kér, mellyel elköltözhet az Egyesült Államokba, néger rabszolgákat vehet, s ott berendezhet magának egy kis ültetvényt. Rastignac első hallásra felháborodott a tisztességtelen ajánlaton, s elutasította azt, de Vautrin további gondolkodási időt adott neki. Rastignac közben összebarátkozott Goriot apóval, aki úgy kapott minden apró a lányairól szóló hírfoszlány után, mint egy szerelmes. A diák aznap Beauséant-éknál vacsorázott. Mivel a vikomt és Ajuda sem ért rá, Beauséant-né tőle kérdezte meg, elkísérné-e az operába. Ő beleegyezett. Nucingen báróné is ott volt, s mikor Rastignac meglátta, rögtön szerelmes lett belé. Az időközben megérkező Ajuda márki erre elvezette hozzá, s bemutatta neki. Hosszasan beszélgettek, majd a diák megígérte, hogy keresni fogja a bárónét. Mikor hazaérkezett, részletesen beszámolt az édesapának az előadáson tapasztalt élményeiről. Goriot hálásan tekintett rá, s mikor a diák elárulta, hogy szerelmes a bárónéba, támogatta törekvését, mert becsületes, jó embernek találta. Másnap aztán mielőtt bármit tehetett volna levél várta Delphine-től, melyben arra kérte, vigye el aznap is az operába. Rastignac örömmel ment Nucingenék házához, de a báróné nem az operába, hanem a kaszinóhoz hajtatott vele, s kezébe nyomott egy százfrankost, hogy tegye fel a ruletten. Rastignac a történtekből semmit sem értve bement, játszott - és nyert. Mikor a szerzett hétezer-kétszáz frankkal visszaszállt a báróné kocsijába, az megölelte, és sírva fakadt. Elmondta, hogy férje fokozatosan rátette kezét apjától kapott hozományára, ő már csak látszólag gazdag, valójában csak legfontosabb szükségleteit fizeti a báró. Eddig, ha pénzre volt szüksége, mindig apjához tért vissza, de már neki is alig maradt valamije, s nem akarta újból elszomorítani. Otthon Rastignac elmesélte Goriot-nak, mi történt vele aznap este, mire az öregember annyira meghatódott, hogy már-már fiává fogadta a diákot. Az elkövetkező napok kettőssége kezdte megingatni Rastignacot. Napközben gondtalan, társasági életet élt, de mikor éjszaka hazatért a kis, városi penzióba rá kellett döbbennie, hogy gyakorlatilag nélkülözések közepette tengődik. Poiret és Michonneau már sülve-főve együtt jártak. Egyszer Rastignac barátja, Bianchon látta őket egy parkban, amint éppen a párizsi rendőrkapitánnyal beszéltek, de nem igazán foglalkozott az esettel. Pedig érdekes dolgok hangzottak el. Gondureau elmondása szerint az az ember, aki a penzióban lakik, és Vautrinnek adja ki magát, tulajdonképpen Jacques Collin, ismertebb nevén a Vasfejű, egy szökött fegyenc, aki abból él és gazdagodott meg, hogy a rabok börtönbe vonulásuk előtt neki adják pénzüket, amit ő megőriz, sőt, kamatoztat, s mikor társai szabadulnak, azt visszaszolgáltatja nekik. A rendőrfőnök azzal bízta meg Michonneaut, hogy keverjen kábítószert Vautrin italába, s mikor elaludt, vetkőztesse le, s győződjön meg róla, hogy a vállán meg van-e bélyegezve. Ha igen, valóban ő az. Közben Vautrin terve is szépen alakult. Egyértelmű volt, hogy Victorine beleszeretett Rastignacba. Egy délelőtt folyamán aztán Vautrin közölte a diákkal, hogy immár elkerülhetetlen a párbaj, Frédéric Taillefer és barátja, Franchessini gróf másnap vívni fognak életre-halálra. Rastignac legszívesebben rohant volna, figyelmeztetni akarta Taillefer-t, hogy a vesztébe rohan, de Goriot apó megállította, s elmesélte, hogy vett neki egy kis legénylakást az Artois utcában, ahol nyugodtan találkozgathat majd Delphine-nel. Rastignac boldog volt, de már újból indulni készült, amikor jelentették, hogy kész az ebéd. Vautrin tisztában volt vele, nem szabad hagynia, hogy Rastignac aznap este elhagyja a penziót, ezért bort hozatott, amibe ráadásul még altatót is kevert, s leitatta a diákot és Goriot-t. Rastignacék másnap délben ébredtek fel. de addigra már az a hír várta őket, hogy az ifjabb Taillefer halálos sebet kapott. Azonban Vautrin nem élvezhette ki a siker ízét, hatni kezdett a Michonneau által az italába kevert folyadék. Tehetetlenül lerogyott, s így feküdt délutánig. Mikor magához tért, már jöttek is érte a csendőrök. Gondureau eredeti ötlete az volt, hogy ott helyben félholtra veri a gonosztevőt, de az meghiúsította szándékát, szándékosan nem tanúsított ellenállást, így kénytelen volt elvezettetni. Mikor a csendőrök távoztak, a ház lakói egy emberként kezdték követelni a besúgó Michonneau távozását, aki végül kénytelen volt elhagyni a penziót. Egyedül Poiret osztozott sorsában, ő rögtön csatlakozott hozzá. Ezt követően küldönc lépett be, s közölte Vauquer-nével, hogy Victorine és Couture-né is elköltöznek, miután a lány testvére meghalt, s apja kénytelen volt visszafogadni egyetlen megmaradt gyermekét. Szegény Vauquer-nét egymás után érték a megpróbáltatások. Utolsó csapásként megjelent Goriot, s kijelentette, hogy Rastignackal ők is nemsokára elhagyják a penziót. Néhány perc alatt jóformán kiürült az épület. Goriot elkocsikázott Rastignackal új, még nem egészen kész lakására, ahol Delphine-nel hármasban fogyasztották el a vacsorát. Másnap Rastignac levelet kapott Beauséant-nétól, melyben a vikomtné őt és Nucingennét meghívja az általa rendezendő utolsó bálra. Tudniillik Beauséant-né utazni készült vidékre, hiszen immár biztossá vált, hogy Ajuda márki a Rochefide-kisasszonyt választotta, s össze fognak házasodni. A költözködés napján Goriot a penzióban készülődött. Nem tudott róla, hogy időközben megjött Rastignac is, aki saját szobájába vonult. A diák nemsokára arra lett figyelmes, hogy vendég érkezett Goriot-hoz. Delphine volt az, s Rastignac úgy határozott, kihallgatja beszélgetésüket. A báróné elmondta apjának, hogy férje teljesen kiforgatta vagyonából, azt különböző üzletekbe fektette be. Még peres úton sem tudják kimenekíteni a pénzt, mert ha erre kerül a sor, Nucingen kereket old. Ekkor lépett be a szobába Anastasie, aki még húgánál is jobban el volt keseredve. Elmondása szerint Maxime hamis váltókkal fizetett, óriási tartozást halmozott fel, ő pedig eladta a családi gyémántokat, hogy keisegítse szeretőjét. Mikor férje megtudta, mit cselekedett, arra kényszerítette, hogy adja át neki a vagyona feletti rendelkezési jogot, különben megöli Maxime-ot, és ezzel megszégyeníti őt. Ráadásul a gyémántokból kapott pénz nem is volt elég, még további tizenkétezer frankra lenne szüksége. Szegény Goriot-nak viszont már nem volt ennyi pénze. Ekkor Rastignac belépett a szobába, s felajánlotta, kisegíti Anastasie-t. A grófné azonban nem köszönte meg a váratlan segítséget, sőt, csúnyán összeveszett húgával, amiért az nem mondta el, hogy idegenek is hallják a beszélgetést. Ez már sok volt Goriot apónak, aléltan rogyott az ágyra. Goriot állapota egyre rosszabodott, félrebeszélt, testét láz gyötörte. Rastignac ápolgatta Sylvie és Christophe segítségével. A diák elhívta barátját, Bianchont is, aki megvizsgálta az öreget, s borogatást és gyógyteát írt fel neki. Közeledett az este és Beauséant-né bálja, ezért Rastignac elment Nucingennéért, s odakocsikáztak a vikomtné palotájához. Beauséant-né minden érzelemkimutatás nélkül tűrte a számára elviselhetetlent, Ajuda márki elvesztését. Megkérte a diákot, hogy hozza vissza a márkitól neki írt írt leveleit, amelyet aztán elégetett. Végül hajnalban elbúcsúzott az utolsó vendégektől, kocsira szállt, és elhajtatott. Bianchon a penzióban azzal fogadta barátját, hogy Goriot menthetetlen. Délelőtt a diák elküldte Christophe-ot, hogy hívja ide a beteg lányait, de azok nem tudtak jönni (az egyik a férjével beszélt, a másik aludt). Mikor már Goriot állapota válságossá vált, Rastignac maga ment el a lányokért. Restaud-nét olyan állapotban találta, hogy nem is kérlelte tovább, Nucingenné azonban megígérte, hogy kialakuló betegsége ellenére elmegy. Miután Rastignac visszaért a penzióba, nemsokára elhallgatott Goriot. Elméje végleg elborult, nem érzett már semmit, de még nem halt meg, a szíve vert. Thérčse érkezett, Nucingenné komornája, s tudatta a jelenlévőkkel, hogy a báróné nem tud jönni, elájult, orvost kellett hívni hozzá. Alig távozott, beállított Restaud-né. Elszökött hazulról, hogy láthassa apját. Néhány perccel később Goriot szíve is megállt, s örökre eltávozott az élők sorából. Mivel egy feleségére és lányaira emlékeztető medalionján kívül semmije sem maradt, s Restaud-ék és Nucingenék nem voltak hajlandók pénzt áldozni a gyászszertartásra, végül a temetést Rastignac és Bianchon intézte. A medikus az egyetemről szerzett koporsót, a joghallgató pedig öt évre bérelt sírhelyet a Pčre-Lachaise-temetőben. A papi búcsúbeszéden egyedül Rastignac és Christophe jelent meg, a Restaud- és Nucingen-család nem képviseltette magát. Miután a koporsót örök nyugalomra helyezték, a sírkőre a következő feliratot vésték: "Itt nyugszik Goriot, Restaud grófné és Nucingen báróné apja, eltemetve két diák költségén.".

25. A márciusi forradalom

1. A forradalom előtti események

Március 1. Pozsonyba érkezik a párizsi forradalom híre
3. Kossuth felirati javaslata:

• összefoglalása a reformkori céloknak
• független nemzeti kormányt követel
• Habsburg örökös tartományoknak alkotmányt

4. Az Ellenzéki körben megvitatják a felirati javaslatot, új javaslatokat tesznek hozzá:

• gyülekezési jog
• szólásszabadság

Így születik meg a 12 pont.
Az Ellenzéki kör petíciója, amely túlhaladja Kossuth felirati javaslatát.

Március 14. A továbbfejlesztett felirati javaslatot elfogadják a főrendek
15. a feliratot küldöttség viszi Bécsbe V. Ferdinándhoz
16-án az államtanács enged, a király szentesíti a feliratot



2. A forradalom kitörése

Március 14: az Ellenzéki kör ülést tart -> tömeggyűlést terveznek
a vita a Pilvax kávéházban is folytatódik, amikor megérkezik a bécsi forradalom híre -> alkalom arra, hogy forradalom legyen

Március 15: 10-en indulnak reggel a Pilvaxból a 12 pont kinyomtatására, de Landerer nyomdája elé több mint 1000 érkeznek

• kinyomtatják a 12 pontot és a Nemzeti dalt
• Nemzeti Múzeum előtt tömeggyűlés (Petőfi szavalása)
• Városháza
• Budai várba nyomulnak a helytartótanács miatt, Táncsics Mihályt kiszabadítják a börtönből

3. Az áprilisi törvények

A magyar o.gy. határozatait a vécsi udvar jóváhagyta és 1848 április 11-én a király szentesíti.
-megszületik a modern polgári M.o.
-a polgári átalakulás vérontás nélkül ment végbe


4. Megalakul az első felelős kormány Április 10.

miniszterelnöke - Batthyány Lajos
pénzügyminiszter - Kossuth Lajos
igazságügy - Deák Ferenc
közmunkaügy - Széchenyi István
földmunka és iparügy - Klauzál Gábor
belügy - Szemere Bertalan
vallás és oktatásügy - Eötvös József
hadügy - Mészáros József

a király személye körüli miniszter (külügy) - Eszterházy Pál herceg

Fő feladata: konszolidálni (megerősíteni) a forradalmat, az áprilisi törvények megvédése

Leo Nikolajevics Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910)

Az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, "legragyogóbb lángelméje", a realista orosz próza mestere. Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke, valamint az Anna Karenina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll.

Az író valláserkölcsi véleménye a tolsztojánizmus. Gondolatai nyomon követhetők regényeiben és elbeszéléseiben. Kora társadalmát kritikával szemlélve állapítja meg, hogy a tiszta emberség hordozói csupán a parasztok és a gyermekek. Ám a világ megváltoztatását nem forradalom útján képzeli el, az erőszakot elítéli. Az író szerint az embereknek maguknak kell megjavulniuk, tökéletesedniük s szeretettel illetve szánalommal lenniük a többi ember iránt. A világot pedig egy próféta fogja meggyőzni a jóság követésének szükségességéről. Ha az egyes ember megjavul, az egész világra pozitív hatással lesz e fejlődés, s az is jobbá válik általa.

Leo Nikolajevics Tolsztoj: Ivan Iljics halála

1886

Szereplők:

Ivan Jegorovics Sebek, bíró

Fjodor Vasziljevics, ügyész, Golovin barátja

Pjotr Ivanovics, ügyész, Golovin barátja

Schwarz, hivatalnok

Geraszim, felszolgáló inas

Praszkovja Fjodorovna Mihel, Golovin felesége

Szokolov, tálaló inas

Liza Ivanovna Golovin, Golovin lánya

Fjodor Petrovics Petriscsev, vizsgálóbíró, Liza jegyese

Vaszilij Ivanovics Golovin, Golovin fia

Történet:

1

A bíróság épületében vagyunk. Az ügyészek: Fjodor Vasziljevics és Pjotr Ivanovics egy tárgyalás szünetében Sebek bíró szobájában gyűlnek össze, és beszélgetnek. Pjotr Ivanovics közben újságot olvas. Egyszercsak felnéz, s megrendült hangon közli, hogy barátjuk, Ivan Iljics Golovin törvényszéki bíró elhunyt. Ezt hallva, a gyászt leszámítva, a jelenlévők első reakciója, hogy megkönnyebülnek, mivel nem őket érte a tragédia, illetve saját és rokonaik előléptetésén gondolkoznak. Pjotr Ivanovics elhatározza, délután meglátogatja barátja özvegyét. A házban Fjodor Vasziljeviccsel találkozik, aki esti vintpartira hívja, de megjelenik Praszkovja asszony, aki beszélni óhajt a férfival. Az özvegy aziránt érdeklődik, ki lehetne-e facsarni még több pénzt az államkincstárból eme szerencsétlen esemény okán, de a jó barát nem tud ez ügyben segíteni. Ezután megtörténik a gyászszertartás, amiről Pjotr Ivanovics az elsők közt távozik. Így még éppen odaér a kártyaparti második felére…

2

Golovin tragikus végű 45 éves élete jómódú családban kezdődött. Apja, Ilja Jefimovics Golovin Pétervárott volt jól kereső köztisztviselő. Bátyja apjához hasonló karriert futott be, öccse azonban nem állta meg helyét az életben. Lánytestvére egy gazdag főúrhoz ment feleségül. Miután Ivan Iljics elvégezte a jogtudományi iskolát, apja segítségével előbb különleges megbízatású tisztviselő, majd vizsgálóbíró lett. Mindenki tisztelte, társai tehetségesnek és becsületesnek tartották. Nem sokkal ezután áthelyezték. Itt ismerte meg leendő feleségét, Praszkovja Fjodorovna Mihelt. Bár nem volt szerelmes, házasságuk kezdetben mégis jól alakult. Ez utóbbi akkor kezdett megromlani, mikor az asszony először áldott állapotba került. Fokozatosan egyre zsémbesebb lett, mindenért férjét okolta. Golovin Praszkovja ezen kitörései elől a munkába menekült. Az elkövetkezendő 14 év alatt még sok gyermekük született, de csak kettő érte meg a serdülőkort: 1880-ban Liza lányuk 16 éves, fiuk, Vaszilij Ivanovics pedig gimnazista volt.

3

Ugyanezen év aztán tartogatott még szomorúságot. Golovint nem léptették elő, ezért összeveszett munkaadóival. Fizetéséből sem voltak képesek megélni többé, így ideiglenesen Praszkovja öccséhez, vidékre költöztek. Itt informálták Golovint, hogy az egyik moszkvai minisztériumnál megüresedik egy bírói állás, melyet barátai közbenjárására végül ő kapott meg. Moszkvába utazott, ahol új házat vásárolt, melyet maga újíttatott fel és rendeztetett be, de a munkákban ő is közreműködött. Egyszer egy szerencsétlen mozdulat után leesett a hágcsóról, de megkapaszkodott, így csak az oldalát ütötte kissé meg. Mikor családtagjai is utánajöttek, csak ámultak új otthonuk láttán. Boldogan éltek Moszkvában, még összejöveteleket, estélyeket is rendeztek. Lányuknak időközben előkelő kérője akadt Dmitrij Ivanovics Petriscsev vizsgálóbíró fia személyében.

4

Az újabb idillt Golovin erősödő fájdalmai és állandó rosszulléte törte meg. Rossz volt a szája íze, s hasogatta az oldala. Felesége is egyre nehezebben bírt vele, lassanként már a halálát kívánta, de tudta, ezzel fizetése is megszűnne. Végül azt tanácsolta, keressen fel egy orvost. Golovin így is tett. A fontoskodó doktor viszont inkább azon polemizált, vajon vakbele vagy vándorveséje van-e Golovinnak, s nem azon, súlyos-e a betegsége. Ezt követően elment egy másik orvoshoz, az viszont egészen más betegséget diagnosztizált nála.

5

Két hónap elteltével felkereste őket Praszkovja öccse, aki megdöbbenve látta, milyen rossz bőrben van a sógora, s halkan megjegyezte, hogy ez az ember már halott. Golovin kivizsgáltatta magát egy harmadik orvossal is, aki szerint a vakbelével van valami rendellenesség. Hazament, s már-már úgy érezte jobban van, de mikor újból belényilallt a fájdalom, halálfélelem tört rá.

6

Golovin nem tudott szabadulni a fájdalomtól. Már munkahelyi teljesítményén is meglátszott betegsége, egy tárgyalást nem volt képes hiba nélkül levezetni. Ennek ellenére nem akart beletörődni, hogy ő halandó, s előbb-utóbb meg kell halnia.

7

Betegsége harmadik hónapjában már nyilvánvalóvá vált számára, az egyetlen kérdés csupán az, mikor hal meg. Fájdalomcsillapítás céljából ópiumot és morfiuminjekciókat kapott. Számára leggyötrelmesebb művelet a székelés volt, melyet egyedül képtelen volt végrehajtani, ezért általában az inas, Geraszim segített neki. Időközben megtetszett neki a fiú életkedve, tartózkodó vidámsága és segítőkészsége, ő lett az egyetlen számára, akivel szívesen időzött, még családtagjai jelenléte ellen is tiltakozott. Nem bírta elviselni, hogy szerettei folyton hazudnak neki, és a gyógyulással áltatják.

8

Reggel Pjotr, az inas mosdatta és öltöztette Golovint. Majd a doktor érkezett, aki megvizsgálta a beteget, s közölte, nem kezeskedhet semmiről. Estefelé Praszkovja, a gyerekek és Liza kérője, Petriscsev kereste fel Golovint. Színházba készültek, Sarah Bernhardt vendégszereplésére. Golovin maga ragaszkodott, hogy menjenek csak el szórakozni.

9

Felesége éjszaka érkezett haza, ő azonban nem kívánta, hogy virrasszanak mellette, még Geraszimot is kiküldte. Álmában egy fekete zsákba gyömöszölték befelé, de ő hiába próbált segíteni, nem fért bele, s felébredt. Keserűen próbált magának számot adni eddigi földi létéről, s most először derengett fel előtte: talán nem is úgy élt, ahogy kellett volna.

10

Két hét telt el. Egyre inkább a kétségbeeseés uralkodott el rajta a remény rovására, s egyre tisztábban látta, hogy élete előrehaladtával egyre kevesebb valódi, igaz örömben volt része, gyakorlatilag mint egy lejtőn, haladt mostani állapota felé.

11

Újabb két hét telt el. Időközben Petriscsev hivatalosan is megkérte Liza kezét. Erről azonban Golovin még nem tudott, ő saját lelki harcát vívta. Egyre tudatosabban élt benne az a gondolat, hogy elfecsérelte életét, léte nem az volt, aminek kellett volna lennie. Praszkovja papot hivatott, aki meggyóntatta és megáldoztatta férjét.

12

Ezután Golovinon újból eluralkodott a rémület, mindenkit kiküldött a szobából, s három napon keresztül megállás nélkül ordítozott. Majd megnyugodott abban a tudatban, hogy bár élete nem az volt, ami kellett, még helyre lehet azt hozni. Családtagjai körülállták, ő bocsánatot kért, s örökre elbúcsúzott tőlük. Lelke ebben a hitben nyugodott meg. Teste még két órán keresztül vívta haláltusáját, majd lelkét követve az is megszűnt élni.

Tolsztoj: Ivan Iljics halála (1886)

„Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt.” Mint szentpétervári törvényszéki bíró, egy családos ember gondtalan életét éli, míg egy napon egy függöny felakasztása közben elesik és rejtélyes hasi fájdalma támad. Az eleinte jelentéktelen fájdalom lassan kínzóbbá válik. A hosszas orvosi kezelés nem használ, a tünetek egyre súlyosabbak lesznek, míg végül Ivan Iljics szembe kell hogy nézzen a megfoghatatlan, ismeretlen, biztosan közeledő halállal.

Ivan Iljics meg van róla győződve, hogy nem érdemli meg lassú kínjait, hiszen helyesen élt, tehát a halálnak, ha jönnie is kell, gyorsnak és fájdalommentesnek kellene lennie. Állapota beárnyékolja felesége gondtalanságát, aki nem vesz tudomást annak súlyosságáról, továbbra is estélyekre és operába jár, s úgy kezeli Ivan Iljicset, mintha csak lábadozna – ahelyett, hogy elfogadná hogy férje haldoklik. Emiatt Ivan Iljics meggyűlöli saját családját, Geraszim nevű szolgájánál keres lelki nyugalmat, aki fáradhatatlanul szolgálja őt és mindvégig mellette van. Geraszimot nem rémíti a halál gondolata, képes együtt érezni és nem menekül egy haldokló társaságától. Ivan Iljics tisztelni kezdi őt és elbizonytalanodik, ő maga rendes ember volt-e egész életében.

Utolsó napjai megvilágítják számára e kérdést és megmutatják a különbséget hiú, felszínes, félelmekkel teli, és egy valóban helyesen élt élet között, mely mentes az előbb leírt tulajdonságoktól és képessé teszi az embert a szánalomra és együttérzésre is a szenvedők iránt. Életének utolsó, kiteljesedett pillanatában többé már nem gyűlöli családját, hanem sajnálja őket mint szenvedőket, akik képtelenek másként élni, mint képmutatásban. „Milyen boldogság!” – szól utoljára, és meghal.

Ivan Iljics

Élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt! „A főhős teljesen hétköznapi módon az elvárásoknak megfelelően él. Nem tesz semmi különlegeset, nem lóg ki a sorból, azt teszi, amit elvárnak tőle, még házassága is a megszokásokon alapul, nem szerelmi házasság. Élete unalmas, semmi nem tér el a szokásoktól, még tragédiák sem történnek vele. Halála is csak egy egyszerű kis dolgon múlik (a függöny felrakása közben leesik a létráról). A halál előtti időszakot részletesen ábrázolja az író. A főhős lelkében lejátszódó folyamatokat mutatja be. A főhős először fél a haláltól, szeretne még élni, majd rádöbben létének értelmetlenségére, megérti, hogy addigi élete a halállal egyenlő, és hogy számára csak ezután kezdődik az élet. A mű értéke bírálatban rejlik. Az író kemény bírálatot mond a kapitalista viszonyokról, az orosz hivatalnokrendszerről és az emberi jellemről. Ivan Iljics életének és halálának minősége más. Lélekben megtisztulva hal meg. Családja még halálakor sem törődik vele, mert nekik így könnyű, nem hiszik el fájdalmait, de Ivan halálakor mindenkinek megbocsát.

24. M.o. a forradalom előtt

1. Elő mozzanat

Metternich kancellár az ellenzéki szellemet már a megyékben el akarja fojtani pl.: kormánybiztosokat küldenek ki, megvesztegetéssel próbálkoznak, nyílt erőszakot alkalmaznak.


2. Ellenzék megosztottsága

• nemesi liberálisok: Kossuth program mellett állnak
• centralisták: erős kormány megteremtése, nemesi vármegye eltörlése
• radikális demokraták: írók, művészek, forradalmat akartak, túlhaladnak Kossuth nemesi liberalizmusán, Petőfi, Vasvári Pál, Táncsics váltság nélküli jobbágyfelszabadítást követelt

3. Politikai pártok létrejötte

1846 Konzervatív párt - Széchenyi reformprogramja

1847 liberális Ellenzéki párt - Kossuth, Deák, Batthyány


4. Utolsó rendi o.gy. 1847/48

• nagy horderejű döntések nem születnek pl: nincs közteherviselés, nem törölték el az ősiség törvényét
• egyensúlyi helyzet alakul ki a liberálisok és a konzervatívak közt
• változást az 1848 februári párizsi forradalom hozza meg

23. A gazdasági élet föllendülése és a nemzeti kultúra virágkora

1. A tőkés termelés előfeltételeinek kibontakozása

• 1830-as évektől mezőgazdasági árutermelés tömegessé válik, megnő a távolsági kereskedelem jelentősége, nincs egyoldalú gabonakivitel
• a mezőgazdasági árutermelés haszna: infrastruktúra kiépítése

-vasút

-bank

-híd

-folyamszabályozás

-ipari beruházás

• Textil iparban megjelennek a gőzzel hajtott gépek
• papírgyárak alakulnak
• cukorüzemek jönnek létre
• vasipar fellendül
• gyors városiasodás
• közlekedés javulása
• egységes piac-> Pest a központ

2. A nemzeti kultúra virágkora és a tudományok fellendülése

• Buda és Pest irodalmi központ lett: folyóiratok, írói társaságok, könyvnyomtatás, Magyar Színház
• Vörösmarty, Petőfi, Jókai, Arany
• klasszicista épületek
• Erkel Ferenc és Liszt Ferenc
• Nemzeti Múzeum, Magyar Tudományos Akadémia
• népi művészet felfedezése-> Kőrösi Csoma Sándor
• magyar lett az államnyelv

3. Nemzetiségi kérdés

• a magyar nemesi nemzet tagja volt minden kiváltságos, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven beszélt, a jobbágyok ebbe nem tartoztak bele
• a jogok fokozatos kiterjesztése, az érdekegyesítés nem csak a magyarokat, hanem a nemzetiségi tömegeket is bevonta egy nagyobb közösségbe
• azonos szabadságjogok, nemzetiségre való tekintet nélkül liberális nemzet