http://erettsegizz.com/magyar-irodalom/jzsef-attila/
1905. ápr. 11. Budapesten született, apja József Áron szappanfőző munkás volt, otthagyta a családot és Romániába vándorolt. Anyja Pőcze Borbála, parasztlány, apjuk elmenése után mosónőként próbálta eltartani a családot. Két lány testvére volt, Etel és Jolán. Az anyja a békés megyei Öcsödre adja nevelőszülőkhöz, itt kezdi meg az elemi iskolát. Élt Monoron, Szabadszálláson, Makón.
1919. meghal az anyja, dr. Makai Ödön vette pártfogásába, Jolán később Etel férje.
Makón járt gimnáziumba, de az érettségit Budapesten tette le.
1924. beiratkozott a szegedi egyetemre magyar-francia filozófia szakra, itt jelenik meg első két verseskötete Juhész Gyula támogatásával.
A "Tiszta szívvel" c. verse miatt Horger Antal nyelvészprofesszor eltanácsolta, majd egyetemi tanulmányait Bécsben, majd Franciaországban folytatta, de nem szerezte meg a diplomát.
A külkereskedelmi hivatalban lesz francia-magyar levelező.
Szép Szó c. újságnak lesz a szerkesztője.
1928. Vágó Márta, jómódú pesti polgárcsalád gyermeke, akivel a költő házasságot tervezett, de Márta Londonban folytatta tanulmányait, kapcsolatuk megszakadt.
1930. a kommunista párt munkájába kapcsolódott be, Szántó Judittal ismerkedett meg , az élettársa lett egy időre.
1936. újra találkoznak Vágó Mártával.
A '30-as évek elején egyre súlyosbodik betegsége, pszihoanalitikushoz kezd járni, dr. Gyömrői Edit iránt szerelemre is lobban. pl. Nagyon fáj
Élete utolsó szereleme Kozmutza Flóra.
1937. Balatonszárszón éri a halál, egy tehervonat gázolja el. A költő tervei nem indokolták az öngyilkosságot, hiszen előre tervezett, kötetet is szeretett volna kiadni.
Borderline szindrómája volt.
Kötetei:
1922. Szépség koldusa (Nyugatos modorban megírt kötete)
avangard törekvésekkel ismerkedik meg, a szabadvers fogalmával
1925. Nem én kiáltok -expresszionizmus , szabad képzettársításokon alapuló kötetlen formájú versek ezek
1929. Nincsen sapám, se anyám- 4 év termése, sokszínű, változatos kötet, érezhető a népiesség hatása is, amely zeneiséggel párosul, de a modern, lírai képzettársítások is megjelennek a versben.
Tiszta szívvel- a lázadás verse, fájdalomteli, a szeretetlenségből fakad, pedig vágyik a szeretetre, megértésre.
'30-as évek verseskötetei: 1932-Külvárosi éj, 1934- Medvetánc, 1936- Nagyon fáj
Vége a kamaszos szenvtelenségnek, ekkor születnek a nagy gondolati költemények. Gyakori motívumai: este, tél, ősz, a hideg, amely sivárság, üresség érzetét kelti az olvasóban.
Holt vidék (1932)
A korábbi tájversei Nyugatos modorban íródtak, az egyéni lelkiállapot megragadására törekszik, később azonban a táj az adott történelmi-társadalmi helyzetmetaforájává válik. A címe utal a témára.
Szerkezete
1-4 vsz. távolról halad a közeli felé. Megjelennek a tájelemek, a havas mező, a tó, az erdő és a szőlőskert. Közvetlenül az ember nem jelenik meg, de a metaforák és megszemélyesítések által érzékeljük az emberek létét. A hangfestő szavak által dinamikussá válik a kép (ropog, kotyog, csattog).
5-6 vsz. Megjelenik a tanya, omladozó vakolat, üres ól, szegényes, kipusztult világ ez, nyomorúságos ez a környék.
7.vsz. Beérünk a szobába és benne a parasztok. Itt jelenik meg az ember konkrétan. Reményvesztett, sanyarú, megváltoztathatatlan, akiken már az ima sem segít.
8. vsz. a vers kulcsa, fordított sorrendben jelennek meg a korábban említett tájelemek, amelyről kiderül, mind az uraság tulajdona.
Ezért is látja a költő ennyire kiszolgáltatottnak ezt a vidéket és sorsot, hiszen minden az uraságé. Az emberi nyomorúság rávetül a tájra.
A rímtelen sorok megállásra, gondolkodásra késztetik az olvasót.
"Dunnába bút fönn a magas" - szinekdohé, metafora, megszemélyesítés
"sűrű csönd ropog"- szinesztézia és metafora
"kövér homály, zsíros, csendes" - metafora
"lapos lapály"- alliteráció
" zörgő időt"- metafora
"vajudik az erdő" - megszemélyesítés
"sorakozó sovány"- alliteráció
"sovány karó" - megszemélyesítés
"tél körme" - metafora
"ideköti csontos lovát" - megszemélyesítés
"körülötte körbe"- alliteráció
"repesztgeti a meszet"- megszemélyesítés
"lóg, nyikorog, babrálja"- felsorolás
"kukoricatábla szalad" - megszemélyesítés
" durrog az erdő"- megszemélyesítés
"káka kókkadón"- alliteráció
Külvárosi éj (1932)
A külváros bemutatása történik ebben a versben, bemutatja a külváros gyárait és az itt élő emberek nyomorát. Egy helyzetképpel indít, hogy a 3.vsz-tól kitágítsa a képet és bemutassa a városszéli gyárak világát. Kezdettől hangsúlyos motívum az éj, a csönd és a holdvilág, a nedvesség, a víz. A költő mintha bolyongana a gyárak között, a gyárak láttán a költő a temetőt idézi, kísérteties atmoszférát teremt.
A vonatfütty egyetlen mondata megállítja a külvárosi jellegzetes alakok, a rendőr, a munkás, az elvtárs, a proletár és a korcsmáros, mintha a világ végére értünk volna. Mindent körülvesz a nedvesség, a nyirkosság, minden nedves és minden nehéz, a nyomor képei ezek. Levonja a tanulságot a költő az eddigi utazásából. Ezzel lezárult a szemlélődő utazás. A zárlat ódai szárnyalású vallomás, amely az éjhez szól, akitől győzelmet kér. Hisz abban, hogy az éjben a nedvesség ellenére egy jobb jövő készülődik, hogy az álmok, az apró mocorgások a készülődő holnap jelei. Az utolsó 4 sor kijelentő mondataiban a többi 4 emberrel való közösségváltást hirdeti és reálisan szembenéz az adott helyzettel, hogy őrizzük meg magunkat jobb időkre.
Téli éjszaka (1933)
Csóri Sándor a hideg szimfoniájának nevezi ezt a verset, amelyben nem egyetlen ember fázik, hanem mindenki a világon, az egész világmindenség. A kezdő felszólítás mindenkihez szólhat, fegyelmezettnek kell lennünk, hogy miután felmértük világunkat, amelyben élnünk kell ne futamodjunk meg. A táj felé fordul a költő,de ezek a képek csak ürügyül szolgálnak a csend , a hidegség, a rémisztő magány leírásához. A téli éjszaka kozmikussá tágul és az egész világmindenséget jelenti.
József Attila kései költészete (1933-1937)
Háttere:
-történelem: fasizmus előretörése és a kommunisták üldözése
- egyéni sorsa: pszihiátriai betegsége elhatalmasodik, beleszeret orvosába Gyömrői Editbe (Edit-versek), 1937. megismerkedik Kozmutza Flórával, a Szép Szó szerkesztője
Kötete: Nagyon fáj (1936), A címadó vers azt a tehetetlenséget, kudarcot, gyűlöletet árasztja, amit a költő Edit visszautasítása nyomán átélt.
Motívumok, témák:
- bűn, büntetés - milyen bűnt követett el, hogy ennyire boldogtalan? ő is felelős ebben?
- gyermekkori élmények - a felnőtt oltalomra vágyik, hogy mint gyermeket szeressék, előtörnek az elfojtott gyermekkori emlékek, vágyak (Kései sirató) rádöbben az anyai gyöngédség hiányára
- szerelem - Edit- versek (Gyermekké tettél, Nagyon fáj), Flóra-versek (Flórának)
- Isten - biztonságot, menedéket keres nála (Nem emel föl, Bukj föl az árból)
- közélet - pl. A Dunánál c. óda
- tragikus önsors, számvetés (pl. Tudod, hogy nincs bocsánat, az utolsó vershármasa)
- rend, szabadság hiánya
- véletlenszerűség, otthontalanság, elidegenedés, fenyegetettség
Költői módszer: tömör fogalmazás, a szigorú forma fegyelmezi a költő személyiségét, kimunkált ritmus és rím
A Dunánál
Kései költészetének egyik verse, a közélet a témája. A Duna áll a középpontban, a múlton kezd el elmélkedni és az ősökön.
A múlt és a jelen emberek között szoros a kapcsolata, egyik sem létezhet a másik nélkül, hiszen a jelen embere az ősök tapasztalatát használja fel a jelenben. Az ősök küzdelme a jelen emberének erőfeszítésében nyeri el értelmét.
A harmadik rész elején saját példáján keresztül mutatja be példáját. Kijelenti, hogy a magyar is különböző emberekből tevődik össze, az ország, a világ ugyanolyan része.
A Duna egyszerre kapcsolja össze a múltat, a jelennel és a jövővel.
Az egész részének tekinti a világ népeit. Bátor állásfoglalás volt ez a fasizmus éveiben, amikor Hitler az árja faj elsőbbségét hirdette, a szomszédos népek pedig egymás ellen voltak.
Óda (1936)
Rövid szerelmi fellángolás Lilafüreden. Ez motiválta a szerelemről vallott felfogásának kimondását.
Helyzetrajzzal indít, megjelöli az évszakot, hogy nyár van. Csend van, ez a szemlélődéshez és a gondolkodáshoz kiváló, közben az emlékek és a gondolatok is felszínre törnek.
"Nézem a hegyek sörényét...." innentől látomás veszi kezdetét, megjeleníti a nőt, a természeti képekkel.
A második egység egy szenvedélyes vallomás, az érzést összekapcsolja a magány leküzdésével, a világ birtokbavételével. A versszak szervező ereje az ellentét (pl. föld- égbolt).
"távol közelében", "édes mostoha" - oximoron
A harmadik egységben kifejti az előbbi szerelmi érzést, szorosan összetartozó elemeket hoz fel pl. "anyját a gyermek", "fényt a termek", "test a nyugalmat", "élni szeretnek haldoklók".
Összekapcsolja az elmét az ösztönnel, ezzel hangsúlyozza az összetartozást, a lírai én egész lényét kitölti a szerelem érzése. Az örökkévalóságot és a pillanatot egyszerre éli meg.
"s a vizespoháron kezed"- előkészíti a 4. részt, mert a negyedik részben a nő testéről ír, biológiai lényként látja. Ez szokatlan és költőietlennek számított ebben a korszakban. Alászáll az asszonyi test rejtelmeibe, hogy aztán eljusson az öntudatlan valóság átéléséhez. Mindezt elragadtatott hangnemben közli.
Az 5. részt összekapcsolja az előzővel., majd ezután ismét fellobban a szenvedély, a vágy a nő után.
"De szorgos szerveim kik újjászületnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elmúljanak. " - a múlékony emberi világba való visszatérés
Három metaforával jellemzi a halált : bölcső, erős sír, eleven ágy. A szenvedély a tetőpontján van.
Kettős hangulatú, megszólal benne az öröm, ámulat az örökkévaló csillagok láttán és a bizonytalanság, a kétségbeesés elveszettsége láttán.
Formája egyszerű, letisztultabb, a népdalra emlékeztető.
A Mellékdalban a mindennapi élet bensőséges képei, az otthon, a gyöngéd szeretet utáni vágyat szólaltatja meg.
Tudod, hogy nincs bocsánat... (1937)
- önmegszólító vers (E/2.), belső vita
- létösszegzés, az eddigi útjait összegzi
- motívuma: bűn, büntetés
- lényege: az életben nincsen már vállalható szerep, egy kivételével, ez a halál (8.vsz), a szerelem alternatíva lehet, de ehhez elveit kéne elvetni, a remény már csak öncsalatás (9.vsz)
- a lírai én bűne: saját életét elhibázta, nem tudta kiteljesíteni személyiségét, saját szerepére nem talált rá
- szerkezet: 1-2. vsz. a vers alapgondolata -> a férfi halált vállaló magatartása, fő motívumai
3-4. vsz: felszólítások , -néhány alapvető emberi intelmek sora, társadalmi magatartásnak, szerepnek a tiltása
5-8.vsz. az egyén által átélt emlékek sora, a kipróbált szerepek sorát sorolja fel, amelyben nem találta meg önmagát, utolsó szerep: a halál
9.vsz: esetleges alternatíva: szerelem -de a hit, bizalom kétséges ("hinnél",bízna" felt. mód)
- forma: tömörség, zártság, rövid sorok
Karóval jöttél...
Önmegszólító vers. Ellenségesen viselkedik a világgal: "Karóval jöttél, ne virággal", a karó a támadás jelképe, a virág a szereteté. Nagy tervekkel indult , de nem sikerült neki.
A 3. vsz-ban költői kérdésekkel önmagát hibáztatja, erőn felül akart teljesíteni.
A gyermeki motívumok ismét megjelennek: "tejfoggal kőbe", "kitakartad", "sebedet mindig elvakartad". Az 5. vsz.-ban az anyagi szegénység megjelenése pl. 2se késed nincs , se kenyered".
A Hét Torony a bezártság szimbóluma, de ezt ellensúlyozza a puha párna motívuma, a szeretet, halál eljövetele.
Talán eltünök hirtelen...
Témája: saját egyéni tragikus sorsa.
Időszembesítő verstípus.
Tételmondat: "Talán eltünök hirtelen," - saját létének megszűnése
3-4. vsz indokolja az eltűnését, a múltról beszél, az ő hibája volt, hogy nem élt a lehetőségekkel
Képi szinten is levezeti az élet múlását pl. bimbós gyermek-testemet, zöld vadont, száraz ágak.
5. vsz. a következmény, elbúcsúzik, összegzi létét, mélabús hangnem jellemzi.
A jelenbéli nyomasztó állapotát múltbéli bűnéből következteti ami meghatározza a jövőjét is.
A múlt aktívan szerepel a versben, míg a jelen passzív , a jövő pedig megszűnik.
Ime, hát megleltem hazámat...
Ennek a világnak nincs szüksége az új világ után áhítozó költőre, a költő hazája a sírhelye lesz, de már halálát is hasztalannak érzi. A reményt már csak az itt maradóknak tartogatja.
"Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem. "- nem csak az ő hibája, hanem a környezeté is , hogy nem illeszkedett be és, hogy haszontalannak érzi magát.
A mű a személyes válságba és értelmezésbe ismét nagy erővel vonja be az objektív társadalmi körülményeket. Nem önmaga hibázta el életét, mert bár "Így éltem s voltam én hiába", mégis "mióta éltem, forgószélben / próbáltam állni helyemen".
A vasgyűrű és az aranykarika közt éles ellentét áll, a vasgyűrű ő maga.
Stílusa fegyelmezett, kijelentő mondatokból áll.
