2010. április 10., szombat

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Vörösmarty Mihály:

Csongor és Tünde

Élete:

Egy Fejér megyei kis faluban született az akkori Puszta-nyéken 1800. december 1-jén, egy elszegényedett nemesi családba. Édesapja gazdatisztként 15 éven át irányította Nádasy Mihály gróf nyéki uradalmát. A család mindig anyagi gondokkal küszködött. Ennek oka főleg kilenc gyermekük felnevelése volt. Hét éves korában apja beadta a lakásuktól nem messze lévő helvét hitű (evangélikus) iskolába. A gimnázium öt osztályát 1811 novemberétől 1816 júliusáig a ciszterciák székesfehérvári iskolájában végezte el. 1816 novemberében Pestre került a piarista gimnázium hatodik osztályába poetica classisba. A családot súlyos anyagi válságba sodorta az édesapja halála (1817). Ekkor a Perczel családhoz kerül tanítóként, és elvégezte az egyetemen a két éves filozófiai tanfolyamot. Később a Börzsönybe költözik a Perczel családdal. Ebben az időszakban magánúton végezte el az egyetem jogi szakát. 1816 és 1825 között több lírai verset írt.
1821–22 kezdődött az a tiszta és reménytelen szerelem, mely Perczel Adél (Etelka) iránt lobbant fel. Áthidalhatatlan volt közöttük a társadalmi különbség. 1822-ben Görbőre ment Csehfalvy Ferenchez joggyakorlatra. Ügyvédi pályára készült. Itt került kapcsolatba a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmakkal. 1820. december 20-án letette az ügyvédi vizsgát.
1825 augusztusában a Zalán futása című művének nagy sikere lett és ez arra az elhatározásra juttatta, hogy az irodalomból éljen. 1827 a szegénység ideje lett, de barátai segítségére siettek és megszerezték neki a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat és szépirodalmi melléklapja, a Koszorú, szerkesztői állását. Irodalmi szerepét politikai nézetek is kezdték gyarapítani.
Az 1832-36-os országgyűlés felosztatása alkalmából írta a Szózatot. Az alig húsz éves Csajághy Laura iránt gyúlt fel benne a szerelem lángja. Később feleségül is vette. A ‘40-es évek végétől már kevesebbet írt. Elveiben elfogadta a vértelen márciusi forradalom vívmányait. A világosi katasztrófa testileg-lelkileg összetörte. Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt.
Kiemelkedő műve a Vén czigány. Betegsége 1853 őszére komolyabbra fordult, és 1855. november 19-én meghalt

Csongor és Tünde

Vörösmarty több mint húsz éven át írt drámákat. 16 ilyen alkotása van, de a Csongor és Tünde

kiemelkedő remekmű csak egy akad köztük, a Csongor és Tünde. 1831-ben jelent meg Székesfehérváron.

Megjelenésekor nem volt visszhangja: a közönség hidegen fogadta, az íróknak sem igen tetszett. Kölcseyt is csak a harmadik olvasás után kapta meg.

A mű forrása egy 16. századi magyar széphistória: História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzlányról. Szerzője egy Gergei (Gyergyei) Albert nevű költő. Vörösmarty felhasználta e történet eseményeit, a mű mégsem dramatizált népmese. Egyrészt új szereplőket is felléptet (három vándor), másrészt alakjait és cselekményét többrétű szimbólumrendszer fűzi össze. A Csongor és Tünde az élet értelmét, célját kutató nagy filozofikus mű, kiemelkedő drámai költemény.

A mese magva ősrégi: két szerelmes története, az egyik földöntúli lény, s kiket valami ármány elszakít egymástól. A tündér visszatér hazájába, a másik pedig keresi, s hosszas kalandok után boldogságban egyesülnek. Az egész művet valami keserű mélabú lengi át, ráereszkedik az éj sötét gyászfátyola.

Csongor olyan drámai hős, aki belső küzdelmet vív kétségeivel, tapasztalataival. Vele a darab legelején úgy találkozunk, mint aki eredménytelenül végződött vándorút végén kiábrándultan ugyanoda tér vissza, ahonnan elindult, szülei otthona kertjébe.

Két ellentétes világ kapcsolódik össze a drámában. A két főszereplő vágyódása is ellentéte: Tünde a földre, Csongor pedig az égbe, Tündérhonba vágyódik. E két szintet kapcsolja össze a csodafa.

A főszereplők a két szint határánál találkozni tudnak, de egymáséi lenni nem. Csongor csupán megsejtheti az igazi boldogság örömét.

Mirigy teszi lehetetlenné szerelmük beteljesülését. Nem lehet tudni, hogy Mirigy miért gyűlölője Csongornak, az derül ki, hogy Tünde aranyhajával leányát, majd pedig Ledért szeretné feldíszíteni, hogy Csongor nála leljen utált szerelmet.

Mirigy az ártó démon, minden nemes törekvés akadályozója.

Az ifjú hős Tündét elveszítve a teljes harmónia vágyát már meg tudja nevezni, de hogy Tündérhon hol található, azt nem tudja. Ezért kérdezi a célra vezető utat a három vándortól.

Itt Csongor nemcsak a saját boldogságát, hanem az emberekét is keresi. A vándorok három különböző életideált testesítenek meg: a pénztől, a hatalomtól s a tudománytól várják önző boldogságukat.

Csongor üresnek találja a vándorok ajánlatát, s elindul Tündérhon felé.

Csongor másodszor is elindul megkeresni most már a Tündében megvalósuló „égi szépet” az ördög fiak örökségével. Eljut Hajnal birodalmába, de Mirigy megakadályozza a Tündével való találkozást (jóskútból előlengő lányalak). Az ember nem szakadhat el a földtől.

Második vándorútjának végén az emberi lét céltalanságáról elmélkedik.

Csongor a kétségbeesés mélyére jutott: az állati lét is értékesebbnek tűnik az emberi sorsnál.

Újra találkozik a három vándorral: céljaikban, hitükben, reményeikben csalódva. Csongor úgy dönt, hogy kivonul az emberi társadalomból, s belép az ősi otthon elvadult kertjébe.

Az értelmetlen létnek az igazi szerelem adhat valós tartalmat, célt, amiért még élni érdemes. Csongor nem juthat el Tündérországba, Tünde pedig földi szerelméért ki van tiltva onnan. Egyesült a két világszint: a tündéri földivé is lett, a földi pedig megnemesedett. A földön mennyet alkotnak maguknak.

A gyönyörfáról a szerelem beteljesülésének jelképeként hull az aranyalma.

A darab végső kicsengése erősen pesszimisztikus: a rideg és szomorú éjben csak a szerelem őrizhette meg értékét.

A Csongor és Tünde kétségessé teszi a realitásoktól elszakadó, azokkal nem számoló álmokat, a testetlen illúziókat. Az ember e kettősségét vetíti ki a drámai költemény Tünde és Ilma, ill. Csongor és Balga párhuzamaiban. Csongor a csillagok között repülve is oda jutott, ahová Balga szekérrel a földi úton.

A cselekmény időtartama egyetlen nap: éjféltől éjfélig tart a mesés történet.

A romantika az irodalomtörténet egyik leghatásosabb stílusirányzata. A romantikával kezdődött mindaz, amit ma modern irodalomnak nevezünk. A klasszicizmust váltotta fel, de kibontakozásának kezdeti szakaszában még együtt élt azzal, virágkorában pedig megfért a realizmussal.

Forrása az illúzióvesztés és kiábrándulás volt. A romantika első hullámai Angliából és Német o.-ból indultak ki.