2012. augusztus 12., vasárnap

16. A nyilvános beszéd, a közszereplés főbb nyelvi és viselkedési kritériumai (retorika alapja)

-A nyilvános beszéd sikere legfőképpen attól függ, milyen a szónok személyisége, milyenek az ismeretei abban a témakörben ,amelyről elmondja gondolatait.

- A nyilvános beszéd alkalmával a beszélőnek úgy kell megfogalmaznia a gondolatait, hogy a hallgatók könnyen megérthessék , figyelembe kell vennie partnereinek ismereteit, és tekintettel kell lennie arra is, kik előtt, mikor és hol szólal meg.

- A jó szónok tulajdonságai:

  • tisztességes
  • találékony
  • jó szerkesztőkészséggel bír
  • van stílusérzéke
  • jó az emlékezőtehetsége
  • jó előadó
  • kommunikatív
  • képes a hallgatósággal való azonosulásra
  • alapos tudással rendelkezik


-A szónok feladatai:

  • anyaggyűjtés
  • az anyag elrendezése
  • a szöveg megfogalmazása, kidolgozása
  • az előadásmód megtervezése
  • a szöveg emlékezetbe vésése
  • a szöveg előadása


- Az előadásban fontos szerepe van az élőbeszéd zenei kifejezőeszközeinek (hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünetek) és nem nyelvi kifejezőeszközöknek (mimika, gesztusok, testtartás).

- A jó szónok értelmünkre és érzelmünkre egyaránt hat.

- Az érzelmi hatáskeltés eszközei: megszólítások, idézetek, hatásos kezdés és befejezés.

13. A szóalkotás lehetőségei: szóképzés, szóösszetétel és egyéb szóalkotási módok

- A nyelv változása legnyilvánvalóbb és legnagyobb mértékben a szókincsben mutatkozik meg. Az új szavak nagy része a szóalkotás különféle módjaival keletkezik, a már meglévő szavak, szóelemek felhasználásával hoz létre új szavakat.

- A szóképzés:

  • úgy jön létre a szó, hogy egy szótőhöz különféle képzők járulnak
  • megváltoztatja a jelentését
  • a szóalkotási mód eredménye a képzett szó
  • alapszó + képző = képzett szó + képző = továbbképzett szó
  • a képzett szó szófaja megegyezhet az alapszóéval, de el is térhet tőle
  • a képzett szó szófaja szerint beszélhetünk igeképzésről és névszóképzésről

- A szóösszetétel:

  • új jelentés kifejezésére a nyelvben már meglévő elemeket használunk fel: két szót- mint elő- és utótagot- kapcsolhatunk össze
  • előtag + utótag = összetett szó + még egy szó = többszörösen összetett szó
  • jelentése: eltér az összetevő tagok jelentésétől , vagy éppenséggel egészen távol esik tőlük, illetve több régi keletű szóban már elhomályosultnak érezzük az elő- és utótagot
  • szófaját az utótag határozza meg



  • Mellérendelő összetétel: tagjai egyenrangúak, azonos szófajúak, ellentétes vagy hasonló jelentésűek. Típusai: 
    • két önálló szó összekapcsolódása: jobbra-balra
    • szóismétlés, kettőzés: egy-egy , más-más 
    • ikerszók: csigabiga, limlom



  • Alárendelő összetétel: tagjai sokszor különböző szófajúak, az előtag az utótagnak valamilyen bővítménye. Mondatbeli összefüggés alapján, illetve mondatbeli előzmény nélkül is keletkezhetnek. Típusai: 
    • alanyos összetétel: molyrágta
    • tárgyas összetétel
    • határozós összetétel
    • jelzős összetétel
    • jelentéssűrítő
    • birtokos: ablaküvege



  • Mozaikszó -alkotás:
    • betűszók: a szavak kezdőbetűiből jönnek létre (MÁV)
    • szóösszevonás: a szavak egy-egy darabjából jönnek létre


  • Szórövidülés
  • Szóalakvegyülés
  • Szóelvonás: Malév
  • Ragszilárdulás

12. A mondat szerkesztettség és modalitás szerint

a) A mondat modalitása: 


  • A mondatfajtákban más-más kommunikációs szándék fejeződik ki, így öt mondatfajtát különböztetünk meg: 
    • kijelentő: (mondatvégi írásjele: . ) gondolati tartalom jut benne kifejezésre, közlési szándékkal.
    • kérdő: ( ? ) a partnert szóbeli reagálásra, feleletre ösztönzi.
    • óhajtó: ( ! ) akaratot, kívánságot fejez ki, de a megvalósítás szándéka nélkül.
    • felkiáltó: ( ! ) érzelemkifejezés a célja.
    • felszólító: ( ! )felhívás, akarat közlése, ami végrehajtásra ösztönöz. 


b) A mondat szerkezete:

1. tagolatlan
2. tagolt

  • hiányos 
  • teljes
    • egyszerű ( tő- és bővített)
    • összetett (alárendelő és mellérendelő) /magyarázó, következtető, kapcsolatos, ellentétes/

11. A magyar nyelv hangrendszere

Magánhangzók rendszere, törvényszerűségei:

A magyar nyelvben 14 magánhangzó van. Zöngés hangzók.

a) Csoportosításuk:

-Időtartam szerint:

  • Hosszú: á, é, í, ó, ő, ú, ű
  • Rövid: a, e, i, ö, u, ü
- A nyelv vízszintes mozgása szerint :

  • Magas: e, é , i, í, ö, ő , ü, ű  (teniszütő)
  • Mély: a ,á , o, ó, u, ú,  (háború)
-Ajakműködés szerint:

  • Ajakkerekítéses: a, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű
  • Ajakréses: á, e, é, i, í 


b) Magánhangzó- törvények:


Illeszkedés törvénye: Kétalakú toldalékok esetén a szótőhöz a toldalék hangrend szerint kapcsolódik ( autóban, üvegben). Háromalakú toldalék esetén az ajakműködést is figyelembe kell venni (képhez, ajtóhoz, körhöz).

Hiátustöltő "j" hang: ha a szavakban két mássalhangzó kerül egymás mellé , gyakran ejtéskönnyítő "j" hangot ejtünk. PL.: dió, tea

Részleges hasonulás: két egymás mellet álló mássalhangzóból az egyik a másikhoz részlegesen hasonul. Lehet zöngésség szerinti (mosdó -"mozsdó"), lehet képzés helye szerinti (azonban -"azomban").

Teljes hasonulás: két egymás mellett álló mássalhangzóból az egyik a másikhoz teljesen hasonul. Lehet írásban jelölt (kés+vel = késsel), lehet írásban jelöletlen (hagy+ja= "haggya").

Összeolvadás: Két egymás mellett álló mássalhangzó egy harmadik mássalhangzóval olvad össze. Pl. hajlítsa- "hajlíccsa"

- Kiesés: Három egymás mellett álló mássalhangzóból a középső kiejtésben kiesik. Pl. mondtuk- "montuk"

- Nyúlás: Amikor egy mássalhangzó két magánhangzó közé esik , akkor a mássalhangzót hosszan ejtjük. Pl. egyik- "eggyik"

- Rövidülés: Amikor egy hosszú mássalhangzó mellé egy harmadik mássalhangzót teszünk, akkor a hosszú mássalhangzókat röviden ejtjük. Pl. tolltartó -"toltartó" , jobbra -"jobra"