-
A nyelv : az emberek megismerő tevékenységének és társadalmi érintkezésének eszköze, mely gondolatokat kifejező változtatható jelek és viszonylag állandó szabályrendszerek összekapcsolása azaz: NYELV = jel + szabály + hagyomány
- Nyelvi jelnek minősíthető bármely jelentéssel bíró hangsor (szó, szószerkezet, tagmondat, mondat, bekezdés, szöveg, morféma) .
- A nyelvi jelek zömmel szimbólumok.
- A modern nyelvtudomány egyik legegyetemesebb elfogadott tétele szerint a nyelv a legegyetemesebb jelrendszer.
- A nyelvi jelek rendszerében:
- az egyszerű jelek (szótő, toldalék) a jelelemek (hangok) véges készletének elemeit kombinálják
- az összetett jelek (szóalakok, szószerkezetek, tagmondatok stb.) a egyszerű jelekből szerkesztettek
-
A jel: egy érzékelhető dolog és egy jelentés kapcsolata. A
legismertebb jelmeghatározás: "valami valami helyett áll" . A jelekben jelölt és jelentés kapcsolódik össze.
Főbb jellemzői: érzékszerveinkkel felfoghatóak; jelentést tulajdonítunk neki, a valóság egyes jelenségeit vagy jelenségcsoportjait idézik fel; közösségiek; egy kisebb vagy nagyobb közösség jelként fogadja el és használja őket; jelrendszerbe illeszkednek, van jeltáruk; vannak használati szabályaik;
szerepük: a jelzés és a tájékoztatás.
Fajtái:
a) eredetük szerint:
- természetes jelek
- mesterséges jelek
b) A jelölő és a jelölt viszony alapján:
-jelrendszer: a jelek többsége különböző rendszerekbe illeszkedik és sokrétűen kapcsolódik egymáshoz