16. A nyilvános beszéd, a közszereplés főbb nyelvi és viselkedési kritériumai (retorika alapja)

-A nyilvános beszéd sikere legfőképpen attól függ, milyen a szónok személyisége, milyenek az ismeretei abban a témakörben ,amelyről elmondja gondolatait.

- A nyilvános beszéd alkalmával a beszélőnek úgy kell megfogalmaznia a gondolatait, hogy a hallgatók könnyen megérthessék , figyelembe kell vennie partnereinek ismereteit, és tekintettel kell lennie arra is, kik előtt, mikor és hol szólal meg.

- A jó szónok tulajdonságai:

• tisztességes
• találékony
• jó szerkesztőkészséggel bír
• van stílusérzéke
• jó az emlékezőtehetsége
• jó előadó
• kommunikatív
• képes a hallgatósággal való azonosulásra
• alapos tudással rendelkezik

-A szónok feladatai:

• anyaggyűjtés
• az anyag elrendezése
• a szöveg megfogalmazása, kidolgozása
• az előadásmód megtervezése
• a szöveg emlékezetbe vésése
• a szöveg előadása

- Az előadásban fontos szerepe van az élőbeszéd zenei kifejezőeszközeinek (hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünetek) és nem nyelvi kifejezőeszközöknek (mimika, gesztusok, testtartás).

- A jó szónok értelmünkre és érzelmünkre egyaránt hat.

- Az érzelmi hatáskeltés eszközei: megszólítások, idézetek, hatásos kezdés és befejezés.

13. A szóalkotás lehetőségei: szóképzés, szóösszetétel és egyéb szóalkotási módok

- A nyelv változása legnyilvánvalóbb és legnagyobb mértékben a szókincsben mutatkozik meg. Az új szavak nagy része a szóalkotás különféle módjaival keletkezik, a már meglévő szavak, szóelemek felhasználásával hoz létre új szavakat.

- A szóképzés:

• úgy jön létre a szó, hogy egy szótőhöz különféle képzők járulnak
• megváltoztatja a jelentését
• a szóalkotási mód eredménye a képzett szó
• alapszó + képző = képzett szó + képző = továbbképzett szó
• a képzett szó szófaja megegyezhet az alapszóéval, de el is térhet tőle
• a képzett szó szófaja szerint beszélhetünk igeképzésről és névszóképzésről

- A szóösszetétel:

• új jelentés kifejezésére a nyelvben már meglévő elemeket használunk fel: két szót- mint elő- és utótagot- kapcsolhatunk össze
• előtag + utótag = összetett szó + még egy szó = többszörösen összetett szó
• jelentése: eltér az összetevő tagok jelentésétől , vagy éppenséggel egészen távol esik tőlük, illetve több régi keletű szóban már elhomályosultnak érezzük az elő- és utótagot
• szófaját az utótag határozza meg

• Mellérendelő összetétel: tagjai egyenrangúak, azonos szófajúak, ellentétes vagy hasonló jelentésűek. Típusai: 
• két önálló szó összekapcsolódása: jobbra-balra
• szóismétlés, kettőzés: egy-egy , más-más 
• ikerszók: csigabiga, limlom

• Alárendelő összetétel: tagjai sokszor különböző szófajúak, az előtag az utótagnak valamilyen bővítménye. Mondatbeli összefüggés alapján, illetve mondatbeli előzmény nélkül is keletkezhetnek. Típusai: 
• alanyos összetétel: molyrágta
• tárgyas összetétel
• határozós összetétel
• jelzős összetétel
• jelentéssűrítő
• birtokos: ablaküvege

• Mozaikszó -alkotás:
• betűszók: a szavak kezdőbetűiből jönnek létre (MÁV)
• szóösszevonás: a szavak egy-egy darabjából jönnek létre

• Szórövidülés
• Szóalakvegyülés
• Szóelvonás: Malév
• Ragszilárdulás

12. A mondat szerkesztettség és modalitás szerint

a) A mondat modalitása: 

• A mondatfajtákban más-más kommunikációs szándék fejeződik ki, így öt mondatfajtát különböztetünk meg: 

• kijelentő: (mondatvégi írásjele: . ) gondolati tartalom jut benne kifejezésre, közlési szándékkal.
• kérdő: ( ? ) a partnert szóbeli reagálásra, feleletre ösztönzi.
• óhajtó: ( ! ) akaratot, kívánságot fejez ki, de a megvalósítás szándéka nélkül.
• felkiáltó: ( ! ) érzelemkifejezés a célja.
• felszólító: ( ! )felhívás, akarat közlése, ami végrehajtásra ösztönöz. 

b) A mondat szerkezete:

1. tagolatlan
2. tagolt

• hiányos 
• teljes
• egyszerű ( tő- és bővített)
• összetett (alárendelő és mellérendelő) /magyarázó, következtető, kapcsolatos, ellentétes/

11. A magyar nyelv hangrendszere

Magánhangzók rendszere, törvényszerűségei:

A magyar nyelvben 14 magánhangzó van. Zöngés hangzók.

a) Csoportosításuk:

-Időtartam szerint:

• Hosszú: á, é, í, ó, ő, ú, ű
• Rövid: a, e, i, ö, u, ü

- A nyelv vízszintes mozgása szerint :

• Magas: e, é , i, í, ö, ő , ü, ű  (teniszütő)
• Mély: a ,á , o, ó, u, ú,  (háború)

-Ajakműködés szerint:

• Ajakkerekítéses: a, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű
• Ajakréses: á, e, é, i, í 

b) Magánhangzó- törvények:

- Illeszkedés törvénye: Kétalakú toldalékok esetén a szótőhöz a toldalék hangrend szerint kapcsolódik ( autóban, üvegben). Háromalakú toldalék esetén az ajakműködést is figyelembe kell venni (képhez, ajtóhoz, körhöz).

- Hiátustöltő "j" hang: ha a szavakban két mássalhangzó kerül egymás mellé , gyakran ejtéskönnyítő "j" hangot ejtünk. PL.: dió, tea

- Részleges hasonulás: két egymás mellet álló mássalhangzóból az egyik a másikhoz részlegesen hasonul. Lehet zöngésség szerinti (mosdó -"mozsdó"), lehet képzés helye szerinti (azonban -"azomban").

- Teljes hasonulás: két egymás mellett álló mássalhangzóból az egyik a másikhoz teljesen hasonul. Lehet írásban jelölt (kés+vel = késsel), lehet írásban jelöletlen (hagy+ja= "haggya").

- Összeolvadás: Két egymás mellett álló mássalhangzó egy harmadik mássalhangzóval olvad össze. Pl. hajlítsa- "hajlíccsa"

- Kiesés: Három egymás mellett álló mássalhangzóból a középső kiejtésben kiesik. Pl. mondtuk- "montuk"

- Nyúlás: Amikor egy mássalhangzó két magánhangzó közé esik , akkor a mássalhangzót hosszan ejtjük. Pl. egyik- "eggyik"

- Rövidülés: Amikor egy hosszú mássalhangzó mellé egy harmadik mássalhangzót teszünk, akkor a hosszú mássalhangzókat röviden ejtjük. Pl. tolltartó -"toltartó" , jobbra -"jobra"

10. A magyar nyelv helyesírási alapelvei

- a magyar helyesírás: betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző
- az írás: az emberi beszéd rögzítése látható, rajzos jelekkel
- a helyesírás: következetes, a mások által is használt és megértett írásmód
- Magyarországon a helyesírás szabályozása a Magyar Tudományos Akadémia feladata
- helyesírásunk a helyesírási alapelvekre épül: olyan eljárásokra, amelyek szerint szavainkat és szóalakjainkat leírjuk.
- négy alapelvünk:

• kiejtés elve: a szóelemek írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük
• szóelemzés elve: az egynél több szóelemből álló szóalakok helyesírását szabályozza. A szóelemeket tükröztető írásmód szerint a szóelemeket úgy írjuk le, ahogy külön-külön ejtve hangzanak. 
• hagyományos írásmód: helyesírásunk meghatározott esetekben a hagyományt követi a mai hangjelölési rendszer, a mai kiejtés, illetve a szóelemzés rovására. A családnevek írásában, valamint a ly-j hang írásában jelenik meg ez az alapelv. 
• egyszerűsítő írásmód: többjegyű mássalhangzók kettőzésekor és toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos mássalhangzó esetében alkalmazzuk ezt az írásmódot. Kivétel: az összetétel szavak határán, a magyar családnevek és idegen tulajdonnevek esetében nem egyszerűsítünk.

9. A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai és hatáskeltő eszközei

- A tömegtájékoztatás a média segítségével történik. Napjainkban a tájékoztatás, ismeretterjesztés, közvélemény- formálás legnagyobb hatású eszközei: a sajtó, a rádió,a tv és az internet.

- Sajtó: ez a legrégebbi médiaműfaj. Azokat a termékeket nevezzük így, amelyek úgy juttatnak el információkat, hogy a hármas követelménynek eleget tesznek: publicitás, szabályos időszakonkénti megjelenés, valamint az időszerűség (aktualitás).

Leggyakoribb sajtóműfajok:

• tájékoztató (csak közvetíti az információkat) : hír, információ, közlemény, tudósítás, riport, interjú, szemle
• véleményközlő (nemcsak közvetítik az információkat, hanem értelmezik, elemzik azokat). cikk, kommentár, glossza, jegyzet, nyílt levél, olvasói levél, kritika

- A rádió: fenntartás szemszögéből lehet közszolgálati, illetve kereskedelmi. A sugárzott műsor profilja szerint lehet egyprofilú és többprofilú. A rádióműsoroknak két fő típusa van: 1. írott anyagot megszólaltató (hír, jegyzet, levél, ismeretterjesztő előadás); 2. hangos anyagok ,mely lehet élő adás, vagy előkészített ún. konzervműsor.

- A TV: az 1950-es évektől vált a hírközlés eszközévé. Kiterjedtsége szerint lehet: országos, világméretű, regionális és helyi. Fenntartása szerint: közszolgálati, kereskedelmi. A sugárzott műsor szerint: egyprofilú vagy többprofilú. A televízió műsorai lehetnek: előadások vagy előre rögzítettek.

-Internet

-A hatáskeltés nyelvi és nem nyelvi eszközei:

• A vizuális eszközök alkalmazása az írott sajtóban (szabályostól eltérő írásmód, nyomdatechnikai eszközök / betűméret, betűtípus, képek, grafikonok, színek, íráskép)
• Az auditív eszközök alkalmazása a rádióban (pl. hanghatások)
• Az audiovizuális eszközök alkalmazása a rádióban (hang- és fényhatások, képvágások, látványtervezés, mimika és gesztusok, mondat -és szövegfonetikai eszközök)

8. A társadalmi és területi nyelvváltozatok és a norma

- nemzeti nyelv: történelmileg kialakult, tartós emberi közösség közös nyelve
- Az egységes nemzeti nyelv vidékenként, foglalkozási áganként... stb. bizonyos fokú eltéréseket mutat, a nemzeti nyelv rétegződik, különféle változatokban él.
- A nyelv rétegek (nyelvváltozatok) nem különülnek el mereven egymástól, hatnak egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában pedig összefonódnak.
- Normatív nyelvváltozatok: 

• irodalmi főleg (főleg írott)
• köznyelv (beszélt változat) pl. szleng: az igénytelen köznyelvet, a bizalmas társalgási stílust nevezzük így
• regionális köznyelv (köznyelv és a nyelvjárás összefonódása)

- Területi nyelvváltozások, a nyelvjárások: csak a nyelvterület egy-egy részére jellemző. Hangzókészletükben, szókincsükben és nyelvtani rendszerükben különböznek (nyelvjárásaink: nyugat-dunántúli, kisalföldi, dél-dunántúli, dél-alföldi, Tisza-Körös-vidéki, palóc, észak-keleti, mezőségi, székely, moldvai-csángó)

-társadalmi nyelvváltozatok, a csoportnyelvek: szaknyelvek, hobbinyelvek, rétegnyelvek (életkori nyelvváltozatok: gyermeknyelv, diáknyelv, ifjúsági nyelv, katonai nyelv) és az ARGO (tolvajnyelv).

7. A nyelvújítás

- Nyelvújítás szűkebb értelemben: a 18. sz. végső és a 19. sz. első harmadában végbemenő nyelvi mozgalom Magyarországon
- ortológia (nyelvi hagyományokhoz való ragaszkodás) -><- neológia (nyelvújítás)
- főbb állomásai:

• Kazinczy Ferenc robbantotta ki (Tövisek és virágok 1811) 
• Mondolat című röpirat (1813): a nyelvújítókat gúnyolja
• Felelet a Mondolatra (1815): Kölcsey Ferenc és Szemere Pál 
• Kazinczy: Ortológus és neológus nálunk és már nemzeteknél

- a nyelvújító mozgalom a magyar nyelvet minden emberi gondolat és érzelem kifejezésére alkalmas eszközzé fejlesztette
- a nyelvújítás szógyarapítás eljárásai:

• nyelvjárási szavakat tettek köznyelvivé
• elavult szavakat , régi magyar személyneveket elevenítettek fel
• idegen szavak önkényes átalakítása, "magyarosítása"
• szóképzés: új képzőket hoznak létre, régieket felelevenítenek 
• szóelvonás
• szóösszetétel 
• szóösszevonás
• tükörszavak

6. A magyar nyelvtörténet korszakai

- Előmagyar kor: a nyelvrokonainkkal való együttélés időszaka
- Ősmagyar kor :

• Kr.e. 1000-től Kr.u. 896-ig
• a vándorlás során kezdődött
• törzsi alapon jöttek létre a nyelvjárások
• az első idegen nyelvi hatások ekkor érik a magyar nyelvet
• nyelvemlék nélküli időszak

- Ómagyar kor:

• 896-tól 1526-ig
• első írásos nyelvemlékek
• hiányzott az egységes köz- és irodalmi nyelv 
• a nyelvi egységtörekvéseket jól mutatják a kézzel írott könyvek, kódexek
• újabb jövevényszavak megjelenése

- Középmagyar kor:

• 1526-1772-ig
• latin nyelv használata a hivatalokban, mindemellett a magyarnyelvűség megerősödése
• a nyelv egységesülésének folyamata
• két fő nyelvjárás alakul ki (északkeleti -keleti, nyugati)
• legjelentősebb nyelvtaníróink: Sylvester János, Szenczi Molnár Albert, Geleji Katona István

- Újmagyar kor:

• 1772-től napjainkig
• német és latin nyelv uralma ellen a nemzeti nyelv jogaiért folyó küzdelem
• Bessenyei György kulturális programja
• Kazinczy nyelvújító mozgalma
• megszilárdulnak az írott, irodalmi nyelvünk fő normatív vonásai
• Magyar Tudós Társaság megalapítása
• helyesírási normarendszer kialakítása
• 1844. a magyar nyelv hivatalos államnyelvvé tétele
• elkezdődik a magyar nyelv tudományos kutatása, megindul a nyelvművelés

5. Magyar nyelvemlékeink

- nyelvemlék: minden az előző időkből fennmaradt vésett, írott, nyomtatott és élőszavas, illetőleg képes- hangos  nyelvi forrás.
- A nyelvemlékek jellege idővel sokat változott. Megjelenésük szorosan összefügg az írásbeliséggel. Nyelvünk régi állapotát tükrözik.
- nyelvemléktípusok: 

• szórványemlék: legkorábbi nyelvemlékek. Idegen nyelvű szövegbe ágyazódó magyar kifejezések, szavak. Például: Tihanyi Apátság alapító levele
• szövegemlék: hosszabb, kerekebb közleményt gondolatsort fejeznek ki magyar nyelven. Pl. kódexek, Halotti beszéd- és könyörgés, Ómagyar Mária- siralom, Margit-legenda

Csoportosításuk:

• egyházi vagy világi szövegemlékek
• kéziratos vagy nyomtatott szövegemlékek

- Az első magyar nyelvű nyomtatott könyvek a bibliafordítások. Pl. Sylvester János: ÚJ Testamentum, Károli Gáspár: Szent Biblia. Első hazai nyomdászaink: Hess András, Abádi Benedek, Heltai Gáspár.

4. A nem nyelvi kifejezőeszközök a kommunikációban

- Kommunikációnak nevezzük a teljes közlésrendszert. Két alapvető típusa van:

• verbális kommunikáció: szóban, írásban történő megnyilatkozás
• nonverbális kommunikáció: a közlésfolyamat nem nyelvi kifejezőeszközeit, a nyelvi közléssel párhuzamosan ható egyéb kifejező emberi megnyilatkozásokat nevezzük így 

- A nem nyelvi kifejezőeszközök jellemzői, funkciói:

• egy része velünk született, öröklött, más részük szerzett, tanult jelzésekből áll
• a testbeszéd, a metanyelvi jelzések felerősíthetik, megkérdőjelezhetik, illetve helyettesíthetik a szavakkal kifejezett üzenetet
• a nem nyelvi jeleket csoportokban, együtt kell értelmeznünk 
• elárulhatják a beszélő érzelmi állapotát
• felerősíthetik a szavakkal elmondottakat
• helyettesíthetik a szavakat
• megkérdőjelezhetik a szóbeli megnyilatkozás őszinteségét

- A nem nyelvi kifejezőeszközök fajtái:

•  tekintet: fontos szerepe van a kapcsolatteremtésben -és tartásban; a szem árulja el leginkább az igazi érzéseket
• arcjáték: általában szóbeli közléssel együtt jelenik meg, az érzelmi állapot kifejezője. Tudatosan használják a politikusok, a színészek. 
• gesztusok: a fej, a kéz, a kar, a láb önkéntelen vagy tudatos, megegyezésen alapuló mozgásait, jelzéseit soroljuk ide
• testtartás: jelzi a kapcsolatfelvétel kezdetét, az érzelmi állapotot, az érdeklődést vagy annak hiányát
• külső megjelenés: külsőnk, ruházatunk, hajviseletünk is közlő értékű
• térköz: a kommunikációban résztvevők közötti távolság
• csend: az elhallgatásokkal, a szünetekkel is kifejezhetjük érzéseinket, a témához, a partnerhez való viszonyunkat

3.A kommunikáció tényezői és funkciói

- Kommunikáció: a teljes közlésrendszer; bármely jelrendszernek az emberi érintkezésben való felhasználása
- Nyelvi kommunikáció: a nyelvnek, mint jelrendszernek az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása. A nyelvi kommunikáció valójában választások és döntések sorozata, közlésfolyamata.
- Közlésfolyamat: alapvetően társas tevékenység. Legalább két emberre van szükség : a beszélőre (kódoló-közlő) és a hallgatóra (dekódoló - közlést megértő).
- A kommunikáció során a beszélő -egy csatornán át, a valóság tényeiről, a nyelvi jelrendszer segítségével - üzenetet közöl a hallgatóval.
- A kommunikáció tényezői: 

• beszélő (közlő, jeladó) -hallgató (címzett, jelvevő), akik egymással kölcsönhatásban állnak
• a kapcsolattartásnak valamilyen közege, csatornája, amely segítségével az üzenet eljut a beszélőtől a hallgatóig (pl. levegő, telefonvonal, nyomtatott könyv, stb.)
• a megértéshez szükség van a kódra, a mindkét fél által ismert nyelvre (a jeladó kódol: nyelvi formába önti a gondolatait, a jelvevő dekódol- értelmezi a nyelvi jeleket) 
• közlemény, üzenet: amit közölni akar a beszélő a hallgatóval; az üzenet valamilyen vonatkozásban mindig a körülöttünk lévő valósághoz kapcsolódik (részben vagy egészben közös ismeretekre van szükség)
• beszédhelyzet
• valóság

- A kommunikáció funkciói: 

• alapfunkciók: tájékoztatás, kifejezés, felhívás
• kiegészítő funkciók: kapcsolatteremtő - és fenntartó; magyarázó, értelmező vagy metanyelvi; esztétikai vagy poétikai

2. A beszéd mint cselekvés, a nyelv és a beszéd funkciói

- az egyes ember beszédtevékenységének alapja a nyelv
- a felhasznált nyelvi jelek:

• a beszélő szándéka szerint jelölnek valamit
• a hallgató számára felidéznek valamit

- a nyelv :

• a beszéd alapja
• eszközkészlete: a kommunikációt szolgáló jel - és jelrendszer
• a társadalom alkotása
• független az egyéntől
• passzív
• hagyományos

- a beszéd:

• a nyelv alkalmazása
• a nyelv használata: mindig egyéni
• függ az egyéntől
• aktív
• aktuális

- A beszéd a kommunikáció egyik formája, olyan sajátos cselekvésforma, amely az embereke kapcsolattartását szolgálja. Minden mondat cselekedet. A legtöbb mondattal a beszélő cselekszik.
- Funkciói lehetnek: közlő vagy ábrázoló, érzelemkifejező, felhívó, kapcsolattartó, poétikai, metanyelvi

1. A nyelv mint jelrendszer

- A nyelv : az emberek megismerő tevékenységének és társadalmi érintkezésének eszköze, mely gondolatokat kifejező változtatható jelek és viszonylag állandó szabályrendszerek összekapcsolása azaz: NYELV = jel + szabály + hagyomány

- Nyelvi jelnek minősíthető bármely jelentéssel bíró hangsor (szó, szószerkezet, tagmondat, mondat, bekezdés, szöveg, morféma) . 

- A nyelvi jelek zömmel szimbólumok.

- A modern nyelvtudomány egyik legegyetemesebb elfogadott tétele szerint a nyelv a legegyetemesebb jelrendszer. 

- A nyelvi jelek rendszerében: 

• az egyszerű jelek (szótő, toldalék) a jelelemek (hangok) véges készletének elemeit kombinálják
• az összetett jelek (szóalakok, szószerkezetek, tagmondatok stb.) a egyszerű jelekből szerkesztettek

- A jel: egy érzékelhető dolog és egy jelentés kapcsolata. A legismertebb jelmeghatározás: "valami valami helyett áll" . A jelekben jelölt és jelentés kapcsolódik össze. Főbb jellemzői: érzékszerveinkkel felfoghatóak; jelentést tulajdonítunk neki, a valóság egyes jelenségeit vagy jelenségcsoportjait idézik fel; közösségiek; egy kisebb vagy nagyobb közösség jelként fogadja el és használja őket; jelrendszerbe illeszkednek, van jeltáruk; vannak használati szabályaik; szerepük: a jelzés és a tájékoztatás. 

Fajtái: 

a) eredetük szerint: 

• természetes jelek
• mesterséges jelek

b) A jelölő és a jelölt viszony alapján:

• ikon
• index
• szimbólum

-jelrendszer: a jelek többsége különböző rendszerekbe illeszkedik és sokrétűen kapcsolódik egymáshoz

Radnóti Miklós: Erőltetett menet

http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim67

Szépirodalmi stílus: Szóképek és alakzatok

http://erettsegizz.com/magyar-nyelvtan/szokepek-es-alakzatok/

A szépirodalom nyelvében a szavak mást jelentenek, mint a hétköznapokban. Képszerűen viselkednek, jelentéskörük kitágul, módosul. A művészi megformáltságú szövegnek ún. poétikai – esztétikai funkciója van. A művészi szövegben a szemléletesség és hatásosság eszközei a szóképek, amelyek csak az adott szövegben funkcionálnak képként.

Metafora: hasonlóságon alapuló szókép, ami szimbolizáló terminusból és szimbolizált tárgyból áll, ezeket azonosítja, vetíti egymásra valamilyen közös jegy alapján.

Fajtái:

1) Teljes

pl. „Kikelet a lány,
Virág a szerelem…”
szimbolizáló szimbolizált tárgy
terminus

2) Egytagú

pl. „Amott ül egy túzok magában…”
Toldi a szimbolizált tárgy

Allegória: egy fogalom és egy kép kapcsolatára épül.

2 típusát ismerjük:

1) Gondolatról gondolatra, lépésről lépésre kibontott, megvilágított metafora, ami gyakran az egész költeményen végigvonul.
Pl. Vajda: Virrasztó
Arany: Rab gólya

2) Erkölcsi tulajdonságok, érzelmek természeti tényezők megszemélyesítése, élőként való megjelenítése
pl. „… és folyton folyvást ordított a Vész,
mint egy veszetté bőszült szörnyeteg”
„… és a Nyomor gyámoltalan fejét
elhamvadt városokra fekteti…”
allegorikusan megjelenített elvont fogalom

Megszemélyesítés: élettelen tárgyat, elvont fogalmat emberi tulajdonságokkal ruház fel a költő, emberként cselekedteti azt

Pl. „az ösztövén – kútágas hórihorgas gémmel mélyen néz a kútba s benne vizet kémlel…”

Szinesztézia: különböző észlelési területekhez kapcsolódó benyomások, érzetek összemosása, összekapcsolása egy képben

Pl. „ A Fénynek földi hang még nem felelt,

Csak a színek víg pacsirtái zengtek:

Egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő…”

Metonímia: 2 fogalomnak egy nagy jelentésmezőben való egymásra vonatkoztatása, valóságos érintkezése, amely létrejöhet térbeli, időbeli, anyagbeli és ok-okozati érintkezés alapján

• Térbeli: asztalt bont
• Időbeli: nagy idők nagy embere
• Anyagbeli: nincs egy vasam sem
• Ok-okozati: az istennyila = villámlás
• Szinekdoché: a metonímia egyik fajtája, szintén érintkezésen alapuló szókép, stílus hatását a rész és az egész, a nem és a fajta megnevezésének felcseréléséből nyeri. Pl. a hegy leve = bor

Szimbólum: már az ókori görögök is ismerték náluk jelképes tárgyat jelölt, manapság is használjuk ilyen értelemben

gyűrű = összetartozás

Fehér galamb = béke

A szimbólum szóképként egy képnek és egy összetett jelentéstartalomnak a kapcsolatát jelenti, míg az allegóriában szimbolizált tárgy és a szimbolizáló terminus hasonlósága egyértelmű addig a szimbólum rejtelmesebb többféleképpen értelmezhető, gyakran inkább intuícióval közelíthető meg, mint ésszel.

Ady verscímében „Az értől az óceánig” címűben az ér a vidékiességet, az elmaradottságot, a provincializmust, a lehetőségek hiányát szimbolizálja, míg az óceán mindezek ellentétét.

Alakzat: A klasszikus retorika alakzatnak nevezi a beszédszépítő, nagyobb kifejezőerőt szolgáló eljárásokat, melyek mutatkozhatnak a hangalakban a szerkesztésben, de szövegszervező erővé is válnak.

Legismertebb alakzatok:

(hangalakzatok: alliteráció és a rím)

alliteráció: a szó eleji mássalhangzók összecsengése kelthet kellemes, andalító és félelmetes, rémisztő hangulatot, a mássalhangzók fizikai tulajdonságaitól függően.

Pl. „szemében százszám szikra tündököl…”

Rím: szintén hangalakzat a verssorok végén szereplő magánhangzók összecsengetése

Enjambement (anzsambman): a mondathatár és a vers sorszerkezete gyakran nem igazodik egymáshoz, a mondatszerkezet nem zárul le a verssor, a versszak végén, hanem átkígyózik a következő sor, a következő versszak elejére.

„Nem maradok veled. Patás kentaurokhoz indulok a vadonba s a mezei nők közt este sörényes cimboráimmal a tűznél leheveredve telt tömlők és duda mellett telekurjongatom az állatszagú erdőt.” /Szabó Lőrinc/

Strófa, versszak: a versszöveg egységekbe szerveződése, rövidebb versszakok általában fölszabadultabb, könnyedebb életérzéseket közvetítenek. A hosszúak bonyolultabbat, rétegzettebbet. Az európai kultúra történetében a leghíresebb, leggazdagabb történetű strófaszerkezetek az alkaioszi és a szapphói. A magyar költészetben Berzsenyi és Babits vonzódtak ezekhez.

Ismétlés: 2 fajtáját ismerjük, az egyik amikor a szavak, szószerkezetek változatlan formában ismétlődnek, a másik az, amikor csak a szótő ismétlődik /figura etimologica/

Pl. teljes szóalakismétlés

„Látta Miklós bizony, hogy ne látta volna …”

figura etimologica

„Lelkemből lelkedzett gyönyörű magzatom…”

(itt csak a szótő /lélek/ ismétlődik változatlanul)

Felsorolás: nem rokon értelmű szavak azonos mondatrészi helyzetben való szerepeltetése tartalmi erősítés céljából.

Pl. „Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét…”

Fokozás: a fokozás azonos mondatrészi elemek egymáshoz képest érzelmi, értelmi többletet fejeznek ki

„Száz vasutat, ezeret!

Csináljatok, csináljatok!”

Ellentét: egymással ellentétes értelmű, érzelmiségű szavak, kifejezések egymás mellett szerepeltetése nyomatékosítás szempontjából.

„Inkább ma száraz barna kenyeret

Mint holnap lágy fehér cipót,

apám…”

Paradoxon: látszólagos képtelenség, ami gyakorlatilag feloldható

„Te sem haltál meg népem nagy halottja” /Arany János/

A paradoxon nem tévesztendő össze az oximoronnal, ahol az ellentét jelző és jelzett szó hangulatában mutatkozik.

„édes mostoha”

Forrás: kidolgozott érettségi tételek | Érettségi

Nyelv emléktípusok

1. Szórványemlék: legkorábbi nyelvemlékek, idegen nyelvű szövegbe ágyazódó szavak, kifejezések

• külföldi szórványemlékek: arab. perzsa, bizánci, latin nyelvű szövegekben található magyar elemek pl. bíborban született Konstantin bizánci császár görög nyelvű munkájában: Etelköz, Tisza, Álmos, Árpád
• hazai szórványemlék:
  - oklevelekben
  -krónikákban, lajstromokban előforduló magyar szavak
  -1055 tihanyi alapítólevélben 58 magyar szót és több ragot, képzőt találtak
  

2. Szövegemlék: hosszabb gondolatsor, kerekebb közlemény, lehetnek kéziratosak vagy nyomtatottak pl. Halotti beszéd és könyörgés 1192-95

A Halotti beszéd és könyörgés

A Halott beszéd és könyörgés a magyar , de egyben az összes finnugor nyelv első szövegemléke. Egy XIII. századi latin nyelvű egyházi könyvben, az -első ismertetőjéről, a VIII. századi jezsuita tudósról elnevezett ún. Pray-kódexben magyar vendégszövegként maradt fent. Szabad átdolgozása a kódex latin beszédének. Ez a koporsó felett, a nyitott sírnál elmondandó beszéd bizonyára sokszor elhangozhatott a korabeli temetéseken. Tartalma egyben papi búcsúztató és ima.

A kódexben olvasható magyar másolat, a nyelvemlék maga korábbi, a XII. század első felének nyelvállapotát tükrözi. A 32 soros szövegben 274 magyar szóelőfordulás van, ez 190 szótári szót (lexémát) jelent. Két részből áll: a beszéd (26 sor) tulajdonképpen az utána következő latin nyelvű elmélkedés szabad átütés a magyar nyelvre; és a könyörgés (6 sor), egy a latin oratio (ima, könyörgés) pontos fordítása.

A beszéd a maival minden lényeges vonásában megegyező mondattani rendszert mutat. A nyelvtani rendszer akkori állapotának hű képe a szöveg, s ez a nyelvi jellemzők taglalásával bizonyítható: érdemes megtekinteni az egykori, s mai nyelvi alakzatokat, illetve a végbemenő változás is jól tanulmányozható ezáltal, mind a hangok, morfémák, szavak, s mondatok szintjén; első nyelvi emlékünk érdekessége a korabeli stilisztikai jellemzők rögzültsége is.

Nyelvi fejlődésünk e forrás alapján a hangok szintjén mutatja a legerőteljesebb eltérést. Először is a magánhangzók ekkori állapotában az ajakkerekítéses magánhangzók nincsenek jelen, térhódításuk nem teljes, példa erre a gyimilcs (gyümölcs) szó alakja is. A változások során e magánhangzók nyíltabbá válnak (ennek egyik eredménye az ajakkerekítéses magánhangzók megjelenése is), így lett a századok során a pukul -ból pokol, az azürdüng -ből ördög.

Megfigyelhető továbbá a diftongusok (kettőshangzók) megléte (pl. miü).

A mű keletkezésének idejére tehető a tővégi magánhangzók kiveszése, ez az oka, amiért e szövegben már nem lelhetőek fel. A tővégi magánhangzók eltűnése ún. pótlónyúlás következett be az egytagú szavakban lévő magánhangzókban (űt).

A mássalhangzó változások legalább ilyen jelentősek: az idegen szavak mássalhangzó-torlódásai még nincsenek feloldva (brátim: később barátim, hatalm: hatalom). Az egyes mássalhangzók később kiesnek (a vimagguk-ból így lesz imádjuk). Szintén a mássalhangzóknál válik jellemzővé később a képzés helyének eltolódása (paradisum: paradicsom). Más magánhangzók betolódnak (haláláal- halálával). A két nyíltszótagos tendencia még nem zajlott le (uruszág- ország), s az illeszkedés még nem teljes: például a birtokos jelző ragja csak magas (milosztben, fajánek).

A morfémák szintjén már jelentősebb hasonlóságot mutat a Halotti beszéd és könyörgés nyelvezete a mai nyelvvel: így például a tárgy "t" ragja már jelöli a tárgyat (paradicsumut), s az birtoktöbbesítő jel is előfordul (feleim), ahogyan a határozóragok közül a -ban, -ben , -tól, - től, -val, -vel, is jelen van (szümtükkel, gyimilcsétől); de még nem mindenhol agglutinálódik, valahol még névutós szerkezeteket tartalmaz: világ belé, nyugalma beli.

Az igeragozás vizsgálata során figyelhetünk arra, hogy az alanyi (általános) és tárgyas (határozott) ragozás egyaránt előfordul, például alanyi a vogymuk, monda kifejezés is, tárgyas a láttyátok szó. Az ige jövő ideje ún. md > nd jeles jövő idő (emdöl). Az ige múlt ideje háromféle képpen jelenik meg:

1. elbeszélő múlt (pl. teremtevé- teremté, mondoá -mondá) -mely az időviszonyítás nélküli múlt idő

2. régmúlt (odutta valá) - mely egy másik múlt időhöz viszonyítva régebben történt,befejezett cselekvésre, állapotra utal

3. folyamatos múlt (szakasztja valá)- melyet a múltban folyamatosan tartó, befejezett cselekvés, állapot kifejezésére használtak.

A szavak szintjén jelentkeznek az igekötők (migé - meg), továbbá már létezik a névelő is. Ha a szókészletet tanulmányozzuk, elsődleges észrevételünk az egyes szavak kihalásának ténye lehet, hiszen ezek nehezítik leginkább az értelmezést: ezen szavak végérvényesen eltűntek nyelvünkből, ma már nem léteznek (p. isa=bizony, heon=csupán); másoknál a jelentésváltozás akadályozza az olvasást: a munkás világ szószerkezetben a munkás jelző (melléknév) jelentése: gyötrelmes, szenvedéssel teli (eredetileg a szláv szó jelentése ez, később lett célszerű emberi tevékenység, dolgozás, vagyis érvényesült a jelentésszűkülés); s a szent ahszin Máriát szószerkezetben az asszony szó jelentése még királyné (később lett férjezett nő, így ez a jelentésbővülés jelensége).

A mondatok szintjén a mondatok jól szerkesztettsége, a sokszorosan összetett mondatok kerülése figyelhető meg. Jellemzője valamint a függő kérdő mondat megjelenése (Látjátok, feleim, szemettek, mik vagyunk), illetve fokhatározói következményes mondatot is találunk (És a gyümölcsnek oly keserű vala vize, hogy torkukat megszakasztja vala).

A Halott beszéd és könyörgés stilisztikáját tekintve a világos, könnyed kifejezésmódra hívja fel az olvasó figyelmét, s kezdetleges retorikai elemeire.

A magyar nyelvű szövegek egykori nagyobb számára utal, hogy nyelvi állapota kiforrottnak mondható, helyesírása viszonylag következetes: szövegtagolása, központozása például sokkal áttekinthetőbb és grammatikusabb, mint a későbbi kódexek bármelyikéi.

Látszik az is, hogy beszédbeli felhasználásra született: a gördülékeny, közvetlen, s élő nyelv sugárzik belőle.

A Pray- kódexet 1843-tól az Országos Széchenyi könyvtár kézirattárában őrzik.

Magyar nyelvtörténet

1. Első magyar korszak: nyelvrokonainkkal való együttélés időszaka, nincs írásos nyelvi emlék

2. Ős magyar korszak i.e. 1000- a honfoglalásig: nincs nyelvi emlék, első idegennyelvi hatások érték a nyelvet

3. Ómagyar korszak 896- 1526 (honfoglalástól mohácsig):

• az első írásos nyelvi emlékek ebből a korszakból származnak
• nincs egységes köz- és irodalmi nyelv
• a nyelvemlékek szerzőjük nyelvjárását tükrözik
• kéziratos, kódex-> vallásos, kézzel írt
• latin, szláv hatás
• sok jövevényszó

4. Közép magyar korszak (1526-1772)

• a latin mellett erősödik a magyar nyelvűség
• megjelennek a nyomtatott könyvek
• bibliafordítás, könyvnyomtatás, reformáció
• első magyar bibliafordítás Károly Gáspár vizsolyi biblia(1590)
• nyelvtankönyvek, nyelvhelyességi, helyesírási könyvek születnek (Gelei Katona István, Szentci Molnár Albert)
• fellendül a szótárírás
• terjed a világi szépirodalom is (históriás énekek)
• a magyar nyelvű egyházi irodalom is fejlődik (zsoltárok)
• a XVII. századra két fő nyelvjárási típus alakul ki: ÉK-i és a Dunántúli

5. Új magyar korszak (1772- napjainkig)

• nyelvújítás időszaka
• XIX. század közepére kialakult az írott irodalmi nyelv szabályrendszere
• MTT 1825 (Magyar Tudós Társaság)
• helyesírási normarendszer
• 1844. a magyar az államnyelv hivatalosan is
• megindul a nyelvművelés, nyelvtudomány, a magyar nyelv tudományos kutatása

6. Újabb magyar kor (1920-napjainkig)

• a trianoni béke szétszakította a magyar nyelvet, ezért a külön fejlődés lehetőségei figyelhetők meg
• csökken a nyelvjárások szerepe
• nagyobb teret nyernek a csoportnyelvek (ifjúsági, ARGO)

A nyelv földrajzi és társadalmi tagolódása

1. Nemzeti nyelv: egy történelmileg kialakult tartós emberi közösség közös nyelve. (a nyelv egységes, közös, normatív-szabályokhoz igazodó)

Írott változata: irodalmi nyelv /legegységesebb, legigényesebb változat/

Beszélt: köznyelv

-> regionális köznyelv: a köznyelv helyi, területi változata (nyelvjárási színezet pl. Szeged ő-zés, Debrecen -ketős hangzó)

-> szleng: alacsonyabb rendű köznyelv, korábban a fiatalok nyelvhasználatára volt jellemző, ma minden korosztálynál megfigyelhető, média (rossz- ciki, lepra, túró, vacak, tré, béka feneke alatt van)

2. A nyelv vízszintes tagolódása: a nyelvjárás

• nyugati
• dunántúli
• déli
• palóc
• tiszai
• ÉK-i /ebből lesz az egységes nyelv/
• mezőségi
• székely

Különböznek:

• hangzókészletükben
• kis mértékben nyelvtani rendszerükben
• szókincs

3. Függőleges tagolódása: társadalmi (csoport nyelvek)

• szaknyelv: egy szakma sajátos szókincse
• hobby nyelvek: horgászat, szabadidős tevékenységek sajátos nyelvezete
• életkori nyelvváltozat/ rétegnyelvek:
  -gyermeknyelv: tyúk-pipi, autó-tütü
  -diáknyelv: karó, töri, suli, doga, tz
  -ifjúsági nyelv
  -katonai nyelv: kopasz, fókázik- felmos
  -tolvajnyelv/ARGO: eredetileg az alvilág nyelve, célja volt, hogy titkos legyen: spurizik, cucc, bezsong, mackó-széf, kakaó-gáz, drótoz, szipuzik

Szépirodalmi stílus

A legválasztékosabb nyelvi és esztétikai szempontból a leglényegesebb művészi célú stílusréteg, hatásosságra és szemléletességre törekszik, nagy szerepet kap az egyéniség és az eredetiség ezt költői képekkel vagy szóképekkel éri el. A költői kép az a szövegelem, amely az adott szövegbe épülve képként funkcionál. Pl. Látom a templomot. "Templom a természet"- költői kép

• Metafora (átvitel): két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső, néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul.

"Elmúlt az arany tó az égről (külső hasonlóság)

És egyszerre nagyon sötét lett."

/Tóth Árpád/

De nagy kofa ez a gyerek! (belső hasonlóság)

Oh e kertben kert volt életünk (hangulati egyezés)

Minden óránk benne egy virág

gyertyatartó karja (funkcióbeli egyezés)

Két egymástól távol eső képet idéz fel, a nyelvtudatban, és egy névbe tömörít. (azonosít)

azonosított- azonos

a) teljes metafora

A szívem egy nagy harangvirág

A szú a nyár

Vasvilág a rend.

Felhő-cápa

úszik az egeken át

űzi a hegyeken át a holdat.

b) csonka vagy egyszerű metafora

A ház előtt a kukoricák kardjai csörögnek.

Megcsörren a cserje kontya.

„Nézd, ez az ősz. De jön a tél.

Hulló tollától a föld fehér.”

„amott ül egy túzok magában”

köznyelvi metaforák: kabátujj, kormányfő, áresés, szamárfül, sínen van, szőlőszem, üt az óra

• Megszemélyesítés: elvont dolgot vagy élettelen tárgyat, természeti jelenséget emberi cselekvéssel, érzéssel, tulajdonsággal ruház fel.

„A mécsvirág kinyílik

s a húnyó láthatárnak,

könyörög a napraforgó..”

Bújócskát játszott a halál,

keresett életre-halálra.

„Szegény Tisza, miért is bántjátok?

Annyi rosszat kiabáltok róla,

S ő a föld legjámborabb folyója.”

A Nap lenyugszik

• Allegória (görög. képletes beszéd, nem egy metafora, hanem az egészen végigmenő)
  - egy eszme jelképes megszemélyesítése pl. Halál, Szeretet
  -több strófán, esetleg az egész versen végighúzódó metafora vagy megszemélyesítés
  képi- gondolati sík
  Pl. Petőfi : Feltámadott a tenger
  Vajda János: Az üstökös

• Szinesztézia (együttérzés, összeérzés)
  -hangulati egyezésen alapul, különböző érzékterületekről vett fogalmak társítása egy képben
  pl. nehéz szag, meleg szín, édes anyanyelv, sűrű csönd ropog, lila dalra kelt egy nyakkendő, piros csönd
  

• Szimbólum (bélyeg, jegy, ismertetőjel)
  - egy egész gondolat sor, összetett érzelmek, sejtelmes hangulatok képzetét kelti fel a kép révén. A kifejező kép önállóvá válik, a gondolatiságot csak sejteti, a kép és az eszme megfelelése pontról pontra nem mutatható ki. Inkább megéreztet, mint kifejezi a tartalmat.
  - valamely gondolat, eszme, érzelem jele
  béke: galamb, olajág
  szolgaság: lánc
  hűség: karikagyűrű, kutya
  halál: béklyó

• Metonímia (névcsere)
  - két fogalomnak egy nagy jelentésmezőben való egymásra vonatkoztatása, valóságos érintkezést

térbeli érintkezés: „a ház még hortyog, mélyen alszik.”
összeült a Parlament

időbeli érintkezés: a XX. század nagyot alkotott
a kor erkölcse

anyagbeli: nincsen egy vasa sem

ok -okozat: megütötte az Isten haragja

sok izzadságába került

• Szinekdoché (a metonímia egyik fajtája)
  -rész-egész felcserélése
  

  „Senki sem fordítja feléjök a rudat,
  Hóval söpörték be a szelek az utat”

  Kétezer lelkes község.