2011. május 11., szerda

Mikszáth: Bede Anna tartozása


A jó palócok kötetben található novella.

Cím:
Egy olyan nőre utal, aki meg sem jelenik a történetben, csak említés esik róla.

Szerkezete

Előkészítés: rövid, megtudjuk a helyszínt, tárgyalóterem, hideg tél van, fáradt bírók
Bonyodalom: Bede Erzsi megjelenik, azt hisszük ő Anna, de sem az olvasó sem a bírák ezt nem tudják, hogy ő csak a húga.
Kibontakozás: a bírák és a lány beszélgetése
Tetőpont: Kiderül, hogy ő nem Anna.
Megoldás: a bírák hazaküldik Erzsit, egy kegyes hazugsággal, miszerint Anna ártatlan volt.


Erzsi jelleme: félénk, csöndes, szerette Annát, önfeláldozó, becsületes, naiv, kedves, szende, mindenkire hatással van, ez ellentét a téllel odakinn, bírók zordsága-> feldobja őket

Téma: Bede Erzsi át akarja vállalni halott testvérének büntetését

Elbeszélői közlés: többségében párbeszédekből bontakozik ki a cselekmény, a leírás és az elbeszélés viszonylag rövid

Szereplők: Bede Erzsi és a bírák

Mondanivalója: tisztesség, becsület, önfeláldozás, testvériség és szeretet

Vajda János (1827-1897)


Élete

Pesten született, majd a Fejér megyei Vaálra költöztek. Az apja uradalmi főerdész volt.
Tanult Székesfehérváron, majd Pesten egy ideig gimnáziumban, majd vándorszínésznek áll, de csalódottan tér vissza. Tisztviselő lesz Pesten, ahol befogadták a Pilvax asztaltársaságának nagytehetségű fiatal írói, költői közé.
Részt vett a 1848-as forradalomban és szabadságharcban, amelynek leverése után bujdosnia kellett.
Élete végéig újságokból és lapszerkesztésből él.
Az '50-es években szeret bele Kratochwill Georginába (Gina versek) reménytelen, plátói szerelem.
Vajda és Gina között rövid ideig tartott a valódi kapcsolat, mégis a költő egész életére, műveire kihatott. Ginát feleségül is kéri, de a nő inkább gróf Eszterházyhoz megy , aki gazdag arisztokrata.
Később feleségül ment egy cirkusz igazgatójához és Oroszi Véghelyi Georgina néven mint műlovarnő lépett fel, járta a világot, sikert aratott.
1880-ban megnősül Bartos Rózát veszi feleségül, de 4 év múlva elválnak.
Elszigetelve, magányosan, szegényen hal meg.

www.enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Vajda.htm





Jelleme

Különc, magának való, magányosságra hajló ember. Nem tudott igazodni környezetéhez. Olyan erős egyéniség aki semmiféle szabálynak, elvárásnak nem tudott és nem is akart eleget tenni.


Pályája

Ígéretesen indul Arany nyomdokain haladva, epikát ír. Rövidesen azonban elfordult a nép-nemzeti irányzattól. Idegennek érezte magától az útmutató népvezér költő szerepét. Elszigeteltsége, nem nyugvó szerelmi szenvedélye, sorsa iránt elkeseredettsége a líra felé viszi tovább.
Költészetével a modern magyar lírát készíti elő, ami Nyugat nagy korszaka. Ady nagy tisztelettel beszél róla. Költészete a romantikus és realista hagyományoktól, a modern szimbolista és impresszionista líra irányába mutat.


Tájversei

Míg Petőfi tájverseiben a táj bemutatására teszi a hangsúlyt, Vajda költészetében a táj csak közvetítő elem arra, hogy kivetítse gondolatait, érzéseit. Tehát a belső lelki táj sokkal fontosabb nála, a tájelemek túlmutatnak önmagukon.

A Nádas a tavon c. versben összekapcsolódik a valóság, látomás és filozófia, hiszen a konkrét tájelemektől az élet nagy kérdéseit érintő problémakörig jutunk el.
Van-e értelme az életnek? Létezik-e az embertől független külvilág?

Üstökös c. verse allegorikus hangnemben telik. A költ saját sorsát azonosítja az üstökössel, az utolsó versszakban megfejti a metaforát.


Ginaversek


A szerelmi költészetében is újdonságot hozott. Míg Vörösmarty és Petőfi a hitvesről írt, addig a század második felében újfajta nőtípus jelenik meg : a gyönyörű szerető, a szabadabb erkölcsű nő, a kitartott asszony.
A szerelem már nem lelki harmóniát jelent, hanem pusztító, gyötrő testi szenvedélyt. A nő már nem hitves, hanem partner, olykor ellenfél is.
Gina emléke egész költészetén végigmegy. Évtizedeken át írja hozzá szerelmes verseit. Idővel a szerelem jelképévé válik, az eltűnt boldogságot, fiatalságot jelenti a költő számára.
Az 1860 után írt verseiben elcsitul eme szenvedély, helyére tűnődő emlékezés lép.

Mikszáth Kálmán (1847-1910)


Élete
A Nógrád-megyei Szklabonyán született, paraszt családból származik. Szülőfalujában élt 10 éves koráig, amelyet a Felvidéket, a Tótországot, palócokat több művében megjelenítette.
Rimaszombatra, majd Selmecbányára kerül, Pesten 4 évig jogot tanul, de diplomát nem szerez.
Balassagyarmatra kerül Mauks Mátyás főszolgabíró mellé, ügyvédsegédnek.
Mauks Ilona lett a felesége, majd Pestre költöztek, újságszerkesztő lesz. Anyag és megélhetési problémák miatt elválnak.
Szegedi Napló munkatársa lesz és írói pályája beindul.
1881 Pesti Hírlap, megjelenik elbeszélés kötete a Tót atyafiak címmel (4 hosszú elbeszélés).
1882 A jó palócok (15 rövid elbeszélés). Országosan ismertté vált.
Újra összeházasodtak Ilonával.
Több irodalmi társaság tagja lesz, Kisfaludy, Akadémia, sőt o.gy.-i képviselő is.
1910 tüdőgyulladásban meghal.

Több prózai műfajban alkotott: novellák, karcolatok (o.gy.-ről írt novellák, a korabeli közéletet mutatja be), kisregények, regények.

Pl: Beszterce ostroma
Szent Péter esernyője
Noszty-fiú esete Tóth Marival
Különös házasság
Fekete város
Beszélő köntös
Gavallérok

Kedvelt figurái a falusi emberek, dzsentrik, parasztok.


Határozza meg Mikszáth helyét a magyar irodalomban!

Mikszáth életműve kapocs a XIX. századi és a XX. századi elbeszélő irodalom között. Eötvös József által elkezdett ábrázolási módot, a realizmust folytatja. Jókai regényírói művészete, a romantika alapvetően meghatározza a század második felének prózaművészetét. Jókai árnyékában nehéz volt az elbeszélő íróknak észrevétetni tehetségüket. Mikszáth volt az a kivétel, akinek hosszú, nehéz írói küzdelemben sikerült kiemelkednie, s bizonyos fokig elszakadnia a romantikus ábrázolásmódtól. Így lett Jókai mellet az egyik legolvasottabb XIX. századi író.
Műveiben a romantikára oly jellemző retorika, pátosz, túlzott idealizálás háttérbe szorul, és átadja helyét az élőszóbeli kötetlenségnek, természetességnek. Történetmondására jellemző, hogy mindent közölni akar, az érdekességeknek, a különösnek nem tud ellenállni, így írásainak szerkezeti zártságát, a feszes felépítést hiába keressük. Írásaiban bírálat és részvét; romantika és realizmus, nosztalgia és kiábrándultság, költészet és józan megfigyelés egyszerre van jelen. Az ironikus-humoros hangnem szinte valamennyi írásának meghatározó eleme.


Mennyiben újszerű Mikszáth elbeszélésművészete? Mutassa be a két novelláskötet jellemző vonásait!

Az író rátalálva sajátos, egyéni hangjára másfajta témát választ, mint Jókai vagy kortársai. Tót történeteinek hőseiben ugyan még sok a romantikus vonás: különös-különc figurái a világtól elzárt magányos emberek, akik naphosszat nagyokat hallgatnak, akik távol élnek a zajló városi világtól; s jobban kötődnek a természethez vagy az állatokhoz, mint az emberi társadalomhoz. Mikszáth a falu világát, az egyszerű parasztemberek életét ábrázolja. Alapjaiban távolodik el tehát Jókai-féle romantikától.A novelláskötetek főhősei tót és palóc parasztok, akiket nem kívülről, hanem belülről lát az író. Felismerteti Mikszáth az olvasóval, hogy a látszólag együgyű és durva ember lelkében mély érzések és gondolatok rejlenek. A falusi egyszerű emberek is megvívják a maguk belső csatáját, lelkükben ellentétes érzések csapnak össze, de a marcangoló önvád hatására erkölcsileg tiszták tudnak maradni. Ezáltal gyakran válnak emberileg értékessé, így erkölcsileg a hatalmasnak vélt uraik fölé nőnek.
Mikszáth nemcsak másfajta témát választ, de másfajta hangon ír, másfajta ábrázolást követ. Petőfi és Arany népies hangvételétől bátorítást kap: "A néptől tanulja a nyelvet az író kétségkívül - írta később önmagáról Mikszáth -, mint ahogy a szamócát az erdőn szedi az ember. De megtisztítva, megmosva, ... Az aroma rajta legyen, de a rög,a penész és békanyál nem."
Mikszáth írásai a természetes beszéd, a köznyelv, élőszóbeli előadásmód fordulatait idézik. Novelláit olvasva úgy érezzük, mintha ott ülne mellettünk nekünk mesélné el a történteket. Egy-egy közbeszúrt anekdotával, humoros-ironikus megjegyzéssel, megszólításokkal igyekszik a hallgató figyelmét ébren tartani, s e kettős kötés - történet és előadásmód -teszi élvezetessé írásait.
Ezekben a novellákban még fellelhetők romantikus motívumok, pl. különös téma, váratlan fordulatok, túlzások, eszményített lányalakok, de már a realizmus jellemzőit is megfigyelhetjük írói ábrázolásmódjában. A részletes, a valósághű tájfestés, a környezetrajz, a szereplők lélekábrázolása, egyfajta arisztokrataellenesség, kritikai hajlam a realista vonásokra utal. Romantika sé realizmus sajátosan ötvöződik Mikszáth műveiben. A gyakran lassú kezdést pergő történések követik, a párbeszédek felgyorsítják az eseményeket. Szaggatottság, sűrítettség gyakori jellemzői e műveknek, s ettől lesznek gyakran sejtelmesek is.
Mikszáth elbeszéléseiben a természet időnként "főszereplővé" válik. A táj cselekszik, társalog az emberekkel, az állatok szinte értik az emberek lelkét, érzéseit. Mikszáth gyakran él a leírásokban a megszemélyesítésekkel, a köznyelvi-élőszóbeli fordulatokkal.