2011. december 14., szerda

Kosztolányi: A szegény kisgyermek panaszai

Versfüzérekből áll, címük nincsen illetve a versek első sora adja.

A versek darabjai nem kronológiai vagy epikus rend szerint követik egymást. A szereplíra sajátos megvalósulása történik itt, Kosztolányi egy vidéki kisgyerek helyzetébe képzeli bele magát. A történetek mögött ott sejlenek gyermekkori élmények, de nem minden róla szól.
Érdekes látószög a tiszta, naiv gyermeki szemmel nézni a körülöttünk lévő világot és rácsodálkozni a velünk történt eseményekre, hiszen kérdés, hogy a már felnőtt férfi tudja e úgy látni a világot, mint annak idején gyermekkorában.

A kötet kezdő darabja "Mint aki sínek közé esett...", a halál előtti pillanatot ragadja meg. A halál előtti pillanatban lepereg élete filmje, ebben a helyzetben megragadja a számára értékes dolgokat, boldog perceket, a lényeget, a neki felejthetetlen pillanatokat. Ez az impresszionista felfogás, a fogalmak pl.: lepke, álom, rémes, édes, ezek illanó képek, megfoghatatlan dolgok, mégis az örök szóhoz fűződnek, hiszen ezek adják egy emberi élet lényegét.
Ezzel a verssel teremti meg az újfajta gyermeki látószöget, nézőpontot, hogy aztán a további versekben képeket, hangulatokat, pillanatokat tudjon kiemelni gyermekkorából.

Kosztolányi a gyermekkort olyan teljességnek, gazdagságnak fogja fel, amelyhez képest a felnőtt kor lelki elszegényedést, fokozatos beszűkülést jelent.

"Azon az éjjel" a nagyapa haláláról szól, ismétléssel adja meg a vers ritmikáját. Van epikus vonulata, de ebből is csak részleteket emel ki.

"Mostan színes tintákról álmodom. "
A versben az elbeszélő kijelenti semmit sem indokolva, hogy színes tintákról álmodik és a legszebb a sárga. Ezt követően türelmetlenül sorolja a színek árnyalatait. Türelmetlenségére utal a szavak ismétlése, fokozások és előjön a szinesztézia (bor-színű, tréfás-lila, szomorú-viola) az impresszionizmus kedvelt szóképe. Feltételes módú igék a gyermek vágyakozását fejezik ki. A versben meghatározó szín van, kezdetben a sárga szín ami a vers végére arannyá változik, és a kék. Mindkét színhez családtagjait társítja, húgát és az édesanyját. A műben megjelenő színes világ vágya az utolsó sor miatt kissé fájdalmassá válik, hiszen az elbeszélő szürkének érzi életét, ezért vágyik a színekre.

"A rút varangyot véresen megöltük."
Szinte naturalista, kegyetlen leírás az állatkínzásról, amit csatának fog fel, mindezt egy anyabékán végzik el. A vers végén már nem a gyermek, hanem a felnőtt szólal meg, aki visszanézve törpe gyilkosoknak nevezi egykori önmagukat.

"Már néha gondolok a szerelemre "
A címmel ellentétben nem a szerelemről beszél, hanem inkább a szeretetről, a törődésről, olyan mintha a gondoskodó édesanya jelenne meg a versben, aki elhozza a harmóniát, a nyugalmat az arra vágyó kisgyereknek.

"Lánc, lánc,eszterlánc"
A mű megidézi a gyermekkori játékokat és mondókákat, a felnőttkorban azonban ezek megváltoznak, a tánc pokoltánccá változik, a játékban szereplő lánc a felnőttség, a rabság láncává válik. A gyermekkori idillt a teljesség világát egy elidegenedett felnőtt lét követi, amiből visszavágyik gyermekkorába.

"Menj kisgyerek"
A kötet legutolsó verse, a lírai én megszólítja gyermekkori önmagát és elbúcsúzik életének e szakaszától, hogy aztán majd a felnőtt kor, a vénség következzék.


A kötet darabjainak hangvétele: bús, nosztalgikus, szomorú, ez teremti meg a kötete egységét, gyakori motívuma a halál és a búcsúzás. Több stílusjegy is megjelenik a versekben pl. impresszionizmus, szimbolizmus, naturalizmus, expresszionizmus.

Kosztolányi Dezső életrajza

1885. március 29-én született Szabadkán.
Apja, Kosztolányi Árpád, a helybéli gimnázium matek-fizika szakos tanára, később igazgatója. Édesanyja, Brenner Eulália. Nagyapja Kosztolányi Ágoston, aki nagy hatással volt az íróra, mert írni-olvasni, angolul tanította. Brenner Géza -> Csáth Géza az unokatestvére.

Tanári pályára készült: 1903. a bp-i egyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar-német szakon. Itt ismerkedett össze Babitscsal, Juhász Gyulával, intenzív levelezés folyt köztük. Nem fejezi be az egyetemet, de 1906-tól a Budapesti Napló munkatársa, a versrovatot szerkesztette.

1907. Négy fal között -> első verseskötete <-> Ady kritizálta ezt
1908. A Nyugat munkatársa lett
1910. A szegény kisgyermek panaszai hozta az igazi elismerést neki, 32 vers kezdetben, majd 1923-ban 63 vers került bele
1911. Őszi koncert, Kártya
1912. Mágia

1908-1910 sokat utazott, Európa különböző országaiba
1910-ben ismerte meg Harmos Ilonát, 1913-ban el vette feleségül
1913. Modern költők c. műfordítás- gyűjteményét adta ki
1915. egyetlen fia, Ádám született
1916. Mák c. verseskötet
1919. Új Nemzedék c. napilap munkatársa, a Pardon rovat vezetője (csipkelődő politikai töltetű)
1920. Béla, a buta c. novelláskötet, Kenyér és bor versek
1921. Pesti Hírlap, nyelvművelő cikkei
1922. Nero, a véres költő -> első jelentős regénye
1924. A bús férfi panaszai, Pacsirta
1925. Aranysárkány
1926. Édes Anna

A magyar irodalomban lélekelemzést először ő használt, ismerte Freud tanait, hatással volt rá Ferenczi Sándor is.

1929-ben Ady halálának 10 éves évfordulóján a Toll c. folyóirat felkérte, hogy mondjon véleményt Ady költészetéről.
1929. július 14. Az írástudatlanok árulása (közvélemény Adyról)
1929. október 1. Marcus Aurelius c. önvallomással zárja le az Ady vitát.

Adyról írott cikke miatt válságba sodródott.

1933. Esti Kornél novellák megjelenése (18 fejezet)
1936. Tengerszem 17 novella

1933. ínyrákos

1935. Összegyűjtött költemények -> az élet miértjeit, kínjait firtatja
1935. június Radákovich Máriával ismerkedett meg -> kései szerelem
Szeptemberi áhitat c. verse ekkor született
november 3. meghalt.