2012. június 12., kedd

Faludy György



Faludy György életrajza

(1910–2006)
1910. szeptember 22-én született Budapesten. Édesapja vegyész, a felsőfokú ipariskola tanára volt. 1928-ban az Evangélikus Főgimnáziumban tett érettségi vizsgát, ezután 1928–1930-ban a bécsi, 1930–1931-ben a berlini, 1931–1932-ben a párizsi, végül 1932–1933-ban a grazi egyetemen tanult. 1933–1934-ben katonai szolgálatot teljesített, zászlósi rangot kapott, ezt később megvonták tőle.
Első versei a harmincas évek elején jelentek meg a Dénes Béla által szerkesztett Független Szemlében és a Magyar Hírlap című napilapban. 1937-ben adta közre Villon-fordításait, pontosabban átköltéseit, ezek zajos vitát okoztak, több kritikusa kétségbe vonta azt a jogát, hogy a francia költő szabad átköltése által a saját mondanivalóját és közérzetét szólaltassa meg.
1938-ban Párizsba utazott, ahonnan a német megszállás elől Marokkóba, majd 1941-ben az Egyesült Államokba költözött. A Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és a mozgalom Harc című lapjának szerkesztőjeként tevékenykedett. 1943 és 1945 között három éven át szolgált az amerikai hadseregben, ennek következtében a csendes-óceáni hadszíntérre is eljutott. 1945 végén leszerelt, 1946-ban hazatért Magyarországra, a Népszava szerkesztőségében helyezkedett el. 1946-ban, tíz nappal feloszlatása előtt, tagjává választotta a Kisfaludy Társaság. 1950. június 14-én koholt vádak alapján letartóztatták, három évet töltött a recski kényszermunkatáborban. 1953-ban a tábor felszámolását követően szabadult, ezután műfordításaiból élt. 1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsa újságírót, akivel már letartóztatása előtt kapcsolatban állt. Az 1956-os forradalom idején az Írószövetségben és a megújult Népszavánál tevékenykedett, a szovjet invázió után nyugatra menekült. Párizsban, majd Londonban és angliai kisvárosokban élt.
1957 és 1961 között az emigráns Irodalmi Újság szerkesztője volt. 1963-ban felesége meghalt. 1964-ben Firenzében, 1965-ben Málta szigetén élt, végül 1967-ben a kanadai Torontóban telepedett le. 1968-ban a New York-i Columbia, 1971-ben a New Jerseyben lévő Montclair Egyetem, majd a philadelphiai egyetem tanáraként dolgozott. Még ebben az esztendőben visszatért Torontóba, ennek egyetemén a közép-európai irodalomról tartott előadásokat. 1972-ben a torontói egyetem díszdoktorává avatták. 1975-ben a quèbeci Bishop University-n tartott előadásokat.
Tagja volt az Ötágú Síp című rövid életű amerikai magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának, 1986–1989-ben a chicagói Szivárvány című folyóirat szerkesztőségének. Ezek mellett munkatársa volt az Irodalmi Újság, a Látóhatár–Új Látóhatár, a Menora című folyóiratoknak, a bécsi Magyar Híradónak, az amerikai emigráns Népszavának, a Haifai Szemlének, a Montevideóban kiadott Tárogatónak és más nyugaton megjelenő magyar lapoknak. Rendszeresen írt könyvismertetéseket a Toronto Star című angol nyelvű újság számára. 1988-ban hazalátogatott, 1989 márciusában hazatért, Budapesten telepedett le.
1990-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével, 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
2006. szeptember elsején hunyt el.
 
 
Fontosabb díjak, elismerések:
 
1991 – A Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje
1993 – a Soros Alapítvány Életműdíja
1993 – Nagy Imre-emlékplakett
1993 – Budapest díszpolgára
1994 – Kossuth-díj
1997 – a MÚOSZ örökös tagja
1998 – Pulitzer-emlékdíj
2000 – Aranytoll
2001 – Don Quijote-díj
2002 – Obersovszky-emlékplakett
2002 – Gundel Művészeti-díj
2002 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
2006 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje



http://www.pim.hu/object.0bfc8441-d6f5-4f56-9087-d31f36358442.ivy


2012. június 10., vasárnap

3. A középkori uradalom élete, a feudális társadalmi és gazdasági rend jellemzői


A középkori uradalmak jellemző vonásai:

– az uradalom részei és az önellátó gazdálkodás,
– a jobbágyi viszony jellemzői
– a jobbágyi szolgáltatások fajtái.

A mezőgazdasági technika fejlődése:
– új mezőgazdasági találmányok és eljárások (nehézeke, szügyhám, háromnyomásos –
gazdálkodás),
– terményfelesleg és népesség-növekedés



Ideje: 476 (Nyugat-római Birodalom bukása) --- 1492 (Amerika felfedezése), vagy 1640-42 (az angol polgári forradalom ideje), vagy a reneszánsz közötti kor.





A mezőgazdasági technika fejlődése (X-XI. század)

- az ókorban az ún. vad-talajváltó vagy legelőváltó földművelési módszer volt használatos. Általában az erdőirtással nyert, s állatok által természetes módon megtrágyázott földet kb. 10-30 évig, kimerülésig használták, ezután új területet vontak művelés alá
- a VIII. sz. körül, a kolostorok környékén alakul ki a kétnyomásos rendszer(szántó+ugar évente cserélve)
- később a háromnyomásos (őszi+tavaszi+ugar évente forgatva), fejlettebb technológia terjedt el. A zab termesztése elősegítette a ló szélesebb körű elterjedését és használatát. Nyugat-Európában a X-XI. századra lett általános ez a gazdálkodás, míg Dél-Európában megmaradt a kétnyomásos földművelés.
Ezek a rendszerek elősegítették a letelepült életformára való áttérést.
Egyre többet és egyre biztonságosabban lehetett termeszteni, ezdemográfiai növekedéshez vezetett.
Új eszközök is megjelentek. A germán csoroszlyás, kormánylemezes nehéz fordítóeke lehetővé tette a kemény, kötött talajok megművelését, mélyen megforgatta a talajt. Mozgatása 6-8 ökröt igényelt, ugyanakkor így már elegendő volt csak hosszában szántani a földet (keresztirányban már nem kellett). Az igaerő-szükséglet miatt terjedt az ökör és ló tenyésztése. A nyakhám helyett már szügyhámot alkalmaztak, amely így nem "fojtogatta" a jószágokat, megnövelte húzóerejüket. Patájukat patkóval látták el. A gabonatermelő-nagyállattenyésztő gazdálkodás jobb táplálkozást eredményezett, az önellátó gazdálkodást felváltotta a terményfelesleg piacon való értékesítése, vagyis kialakult az áru- és pénztermelés.
A megművelt földterület nagysága is nőtt: erdőket, bozótosokat irtottak ki, füves területeket törtek fel, mocsarakat csapoltak le.


A középkori uradalom jellemző vonásai

- az uradalom nagy földterület, sok-sok faluval, erdőkkel, legelőkkel, földekkel, tavakkal stb.
- központjában a földesúr udvarháza állt. Itt a földesúr élt fegyveres kíséretével és szolganépével. A X. sz.-tól általában fából és/vagy kőből épült vár volt az udvarház. Az uradalom önellátó volt (a parasztok termelték meg a szükséges élelmet, kézműves termékeket). Annyit termeltek, amennyi uruk és az uradalomban élők szükségleteit fedezte.
Az uradalom termelési, igazgatási és bíráskodási szervezeti egység volt.
- A földesurak az antik, a barbár, germán előkelők szintéziséből alakultak ki. Igyekeztek immunitást (királyi jogok alóli mentesség) szerezni birtokaikra, mert ez esetben adómentességet élveztek, és saját uraldalmukban királyi jogokat gyakorolhattak: 1. bíráskodhattak 2. bányát nyithattak 3. az árutermelés kifejlődése után piacot tarthattak 4. vámot szedhettek stb.

- az uradalom három részből állt:

1. a jobbágyok által használatra kapott terület: a jobbágytelek belső telekből (házhely+kert) és külső telekből (szántó) állt, a dűlőkben kiosztott parcellákat évente újrasorsolták, így küszöbölve ki a minőségbeli különbségeket. A jobbágyparaszt csak használatra kapta a földet, cserében különféle szolgáltatásokkal tartozott.
2. A földesúr saját kezelésű birtoka a majorság (allódium): ezt robotban műveltette meg a parasztokkal, az itt megtermelt javak teljes egészében a földesurat illették.
3. közös használatú területek: erdők, mezők, kaszálók, folyók, tavak.


A jobbágyparasztok kötelezettségei földesuruknak:

- terményhányadot adtak természetben (kilenced),
- az árutermelés és piacgazdálkodás beindulásával pénzadót,
- földesúr nagyobb életeseményekor ajándékot,
- a majorságok megműveléséhez munkajáradékot (robot),
- speciális adófajtákat: pl. első éjszaka joga (általában pénzben megváltható volt), holt kéz (a paraszt vagyonának legértékesebb darabja a földesurat illette).


A földesurat birtokán előjogok is megillették, ezek az ún. banalitások, földesúri monopóliumok, pl. kocsmatartás joga, mészárszéktartás joga, sör- és pálinkafőzés joga, malomtartás joga.
A földesúr bíráskodhatott is jobbágyai felett (ez volt az úriszék).
A jobbágyok ezeken kívül az államnak (királynak), egyháznak is adóztak (tized).

A középkori társadalomra a hűbériség jellemző. Ebbe a hierarchiába csak a nemesség tartozik, a jobbágyság nem. A hűbéri láncolat kialakulásának összekötő eleme a feudum (adománybirtok, amely örökíthető, cserébe a megadományozott katonáskodással tartozik hűbérurának, aki őt védelmébe veszi).
A legfőbb hűbérúr a király (senior), ő adományoz feudumut a nagyobb nemeseknek, így azok az ő vazallusai (hűbéresei). A tehetősebb vazallusok szintén adományozhattak feudumot, így egyszerre lehettek vazullusok és seniorok is. A rendszer alján a kisnemesek állnak. A termelő réteg nem része a hűbéri láncolatnak.
A feudum (adománybirtok) mellett létezett a beneficium nevű birtoktípus is. Ezt valamely kiemelkedő tettért kaphatta tulajdonosa, ez a birtoktípus nem volt örökíthető.



Hűbérrendszer:
A hűbéri rendszer legfelső csúcsán a király állott, aki a jogok forrása volt. Az ő hűbéresei a nagybirtokosok, akiket megfelelő számú fegyveres kiállítására vagy főhivatalok viselésére köteleztek. A nagybirtokos a király hűbérese (vazallusa) volt, a király pedig hűbéresének ura. Kisebb vagyonú hűbéresekkel a nagybirtokosok is rendelkeztek. A rendszer legalján az ún. kishűbéresek álltak, akiknek birtokuk jövedelméből már csak a személyes hadba vonulás költségeit sikerült fedezniük. A hűbéri társadalom szerves részét alkotta az egyház. A zavaros korszakokban az egyházi birtokokat megkímélték. A korai középkorban az egyházi birtokokon alakult ki a legmodernebb gazdálkodás. A hívekkel foglalkozó plébánosok az esperes felügyelete alá tartoztak, több esperesség egy püspökséget alkotott és több püspökség az érsek ellenőrzése alatt állt. Ezt a szervezetet nevezzük világi papságnak, amelynek élére a római pápa került. Megjelentek a szerzetesek is, akik a társadalomtól elkülönülten kolostorokban éltek, elmélkedtek, ugyanakkor nagy szerepet vállaltak a művelődésben. A jobbágyság legfőbb jellemzője, hogy nem rendelkezett a föld tulajdonjogával, és vagy a földesúr magánbirtokán (allódium) dolgozott, vagy a földesúrtól kapott földön gazdálkodott faluközösségben. Jogilag a földesúré volt a föld, a gyakorlatban a jobbágy birtokába került, de a földhasználat fejében a földesúrnak szolgáltatásokkal. Pénzzel, terményének meghatározott részével és munkaszolgáltatással (robot) tartozott. A jobbágynak érdeke volt a termelés fokozása. Személyileg is függött földesurától, csak az ő beleegyezésével költözhetett el.



http://uradalom.netlap.net/


Magyarország
A magyar nemesség sarkalatos törvénye, földjének és létének őrzője a középkor folyamán végig az „ősiség” rendje volt még akkor is, amikor az idő már eljárt fölötte (egészen 1848-ig). Lényege, hogy ősei földjét nemesember létére senki el nem kótyavetyélhette, és csak egyenes ági utódra – vagy a királyra – hagyhatta. A birtok mindenkori urának a király szavára fegyvereseket kellett állítania, a nagyobb uraknak egész lovas bandériumokat, a maguk zászlaja alatt.
A nemesség, bár földjével nem rendelkezhetett kedve szerint, azért sokféle szabadság jutott neki. A jobbágyságnak viszont csak egy: urat cserélhettek. A jobbágynak joga volt egyik nemesúr birtokáról a másikéra költözni, s ott fizetni évről évre a tizedet, a kilencedet és a királyi adót, plusz a rendkívüli adókat és egyéb járandóságokat. Ez a szabadság azért ért sokat akkoriban, mert sok volt a föld és kevés a jobbágy. Egy úr sem akarta elveszteni dolgozó parasztjait.

16. század

A királyi Magyarország területén ekkortájt 1,5-2 millió ember élt. Ebből városlakó kb. 100 ezer, a többi, akár nemes, akár paraszt, csak a mezőgazdaságra volt utalva. Éppen ezért döntő fontosságú volt a birtokolt föld nagysága. A nagybirtoknak gazdasági, katonai ereje volt, és ezzel politikai súlya. A birtok megoszlására jellemző, hogy tízegynéhány nagybirtokos famíliának dolgozott a magyarországi jobbágyok közel fele. Ezeknek a családoknak sokszor 5-6 uradalma volt, mindhez – átlagban – 20-30 jobbágyfalu és mezőváros tartozott. A várakkal megerősített uradalmak valóságos „vártartományok” voltak. A nagybirtokos, aki az év nagy részét váraiban töltötte gyakran több száz főnyi hadsereget tartott. Birtokain – az úriszékek segítségével – maga bíráskodott, az egyházi tizedet bérelte, az állami adót is inkább maga szedette, hogy ne kelljen megyei adószedőt engedni a birtokára. A nagybirtok „állam az államban”. Hatalma alól nem vonhatta ki magát a köznemesség. A familiáris kapcsolat újra divatba jött. 
Familiaritás: a hűbériség lazább magyarországi változata, a kisnemesek főúri szolgálatba álltak, katonáskodással vagy birtokigazgatással foglalkoztak, vagy urukat helyettesítették a királyi tanácsban. A nagybirtokos szolgálatába szegődött nemest szervitornak nevezték. A várban - mely a főúri hatalom szimbóluma - éltek: a szervitorok, a katonák, a nagybirtokos a családjával, és az udvaruk. Háborúban erődítmények, békében a politika és kultúra központjai voltak.
A jobbágyok sokat szenvedtek a meg-megújuló hadak járásától. Az ellenség kifosztotta, a hazai csapatok fölélték a jobbágyság tartalékait. A békeidők nagy terhe a korábbiaknál sokkal nagyobb mennyiségű robot volt. Ezt a földbirtok belső szerkezetében bekövetkezett változtatás okozta. A feudális birtokjog szerint minden földbirtok a földesúr tulajdona volt. 
A birtokot kétféleképp hasznosíthatta: vagy telkekre osztotta és a jobbágyoknak adta, vagy saját kezelésbe vette, majorságot kialakítva. Egészen a 16. századig a nemesi birtok szinte kizárólag jobbágytelkekből állt, s a földesúr jövedelme a paraszti adóból került ki. A majorsági rész sehol nem volt számottevő. 
A 16. századra azonban jó piaca lett a gabonának, bornak, vágómarhának, ami arra ösztönözte a főurakat, hogy majorságaikat kiterjesszék. A megnövelt majorságot robottal műveltették, amit saját igaerővel és eszközökkel kellett a jobbágynak teljesítenie. A törvények 52 napban (ez is magas volt) határozták meg a robot mennyiségét, a főurak gyakran megnövelték ezt a mértéket. A terhek növekedése a jobbágyság ellenállását váltották ki.


familiárisRégen, főnévként: előkelő nemes úr szolgálatába, katonai vagy díszkíséretébe elszegődött szegény nemes, köznemes. "A birtoka elúszott, a fia már csak familiárisnak állhatott". 

majorságA földesúr öröklött, saját birtoka, amelyet nem hűbérbe kapott, és nem vásárolt. 2. A földesúr saját kezelésben lévő birtoka, amelyet a jobbágyai műveltek meg.

robot: a jobbágy kötelező ingyen munkája a földesúr vagy a vármegye részére. Ha túl sok a robot, a jobbágy nem tudja saját földjét megművelni. A sok pihenéssel, és lassú munkával lehetett a robotot szabotálni.


A gabonatermelés a hazai uradalmakon
A táblákban az őszi, tavaszi és ugar követte egymást, a vasalt faeke csak néhány ujjnyi mélységben szántotta meg a földet, amely trágyát alig látott. A termés 3-4-szeresnél ritkán termett többet, amit sarlóval arattak, egész télen át csűrben csépeltek, és gazosan, szemetesen tárolták földalatti vermekben.

Röghöz kötés
Az 1514 évi országgyűlés röghöz kötötte a jobbágyságot. A gyakorlatban a vármegyék határozták meg a jobbágyköltözés szabadságát, ami a köznemesség érdekét érvényesítve a költözési jog megvonásához vezetett.

Úriszék
Az úriszék a földesúri bíráskodás legfontosabb intézménye volt. A közigazgatás és igazságszolgáltatás területén a nagybirtok lényeges állami feladatokat vett át. Az úriszék elé tartozott a jobbágy minden peres ügye, amit a falusi bíró előtt nem sikerült elintézni.
Európa keleti részére, így Magyarországra is jellemző, hogy a 15. század végétől újra megerősödött a feudalizmus.







A KÖZÉPKORI MAGYAR VÁROSFEJLŐDÉS


1. az államalapítás kora

- ekkoriban nyugat-európai értelemben vett város még nem volt Magyarországon
- Esztergom és Székesfehérvár királyi székhelyek voltak, ezeken kívül a megyei, az érseki, a püspöki központok voltak egy-egy körzet gazdasági központjai (mezőgazdasággal, iparral és kereskedelemmel foglalkoztak). Adminisztratív, hatalmi, egyházi központok voltak elsődlegesen.
- ezekben vasárnaponként (később szombatonként) vásárt tartottak



2. A hospesek hatása a magyar városfejlődésre

- kezdetben vallonok (olaszok) telepedtek be, főleg Esztergom és Székesfehérvár térségében. A XII. században széles körű kiváltságokat kaptak.
- később német telepesek érkeztek, a német városjogok mintái alapján rendezkedtek be
- a XIII. századtól felerősödött a királyok tudatos várospolitikája, kb. 100 új város jött létre ún. városprivilégiumokat kaptak.



3. A korai városok jellemzői

a) - földesuruk az uralkodó volt
- a város pénzadót fizetett neki (cenzus/taxa), évente egyszer vendégül látta, ill. ajándékokkal tartozott neki


b) - a városok kiváltságai: 1. a város földjének szabad birtoklása 2. önkormányzat: választott polgármester (bírának nevezték), tanács (12 esküdtből állt) 3. bíráskodás joga, saját jogrendszerrel 4. egyházi autonómia (=közvetlenül a püspök vagy az esztergomi érsek alá tartoztak) 5. belső vámok alóli mentesség 6. vásártartás joga 7. árumegállító jog (Buda és Kassa)



c) lakosságuk

- a legnagyobb városokban kb. 15-25 ezren éltek (pl. Pest-Buda)
- a határszéli városokban általában német anyanyelvűek éltek
- a többség mezőgazdaságból élt  (kiemelkedett a szőlőművelés, borkereskedelem)
- a XIV. századtól megjelentek a céhek is, számuk, szerepük kisebb, mint Nyugat-Európában
- a távolsági kereskedelem  fontosabb volt, mint a kézműipar


4. A XIV. század új várostípusai: mezőváros, szabad királyi város, szabad bányavárosok
a) mezőváros (oppidum)

- a távolsági kereskedelem fellendülésének következményei
- nagyra duzzadt falvak, földesúri hatalom alatt
- általában nem voltak fallal körülvéve, nyílt mezőn terült el (erre utal a mezőváros név)
- piactartás és egyösszegű adófizetés jogával rendelkezett
- idővel szolgáltató mesterségek is elterjedtek (pl. kádár, kovács, szabó, kötélverő stb.)
- később bírót és tisztviselőket is szabadon választhattak
- fallal körülvett pl. Kőszeg, Pécs, Trencsén
- mezővárosok: Komárom, Tata, Óbuda, Miskolc, Beregszász stb.



b) szabad királyi városok
- a királytól függő, neki adózó várások
- a tárnokmester bírósága alá tartozott a nyolc, fallal körülvett kiemelkedő város: Buda, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Bártfa, Eperjes, Pest (Mátyás korától)
- Erdélyben kiemelkedett Nagyszeben, Brassó és Beszterce, az erdélyi szászok városai
- jogaik megegyeztek a 3/ b pont alattival
- másodrangú királyi városnak számítottak az ún. személynöki városok: Zágráb, Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Visegrád, Kolozsvár, Szeged



c) szabad bányavárosok
- pl. Nagybánya, Felsőbánya, Körmösbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, stb.

7. A feudális magyar állam bukása: a mohácsi vész és az ország három részre szakadása

http://tetelek.atw.hu/kereso/doc/cel/tortenelem/a_h_rom_r_szre_szakadt_magyarorsz_g.txt

http://mohacs.netlap.net/

feudális =  hűbéri

Előzmények
Mátyás erős hatalma
Mátyás (1458-90) belső békét teremtett a ligák feletti győzelmével, visszaszorította a Habsburgokat, megerősítette a déli végvári vonalakat a török támadás megelőzésére. 1463-64-es eredményes hadjárata visszarettentette a hódítókat. Erős központi hatalmat épített ki. A báróktól független hadsereget és államszervezetet teremtett, melynek fenntartásához a parasztok adójából szerezte a pénzt. Gátat szabott a jobbágyok kizsákmányolásának az egyházi és világi földesurak által, valamint lét- és vagyonbiztonságot nyújtott nekik a támadó törökkel és hatalmaskodó nagyurakkal szemben.


II. Ulászló (1490-1516)
Mátyás 1490-es halála után II. Ulászló uralkodása alatt a királyi hatalom igen mélyre süllyedt. A király zsoldos serege szétbomlott, a főurak és főpapok hatalma jelentősen megnőtt. A Jagelló uralkodók belső támasz nélkül maradtak. A parasztság adóterhei megnőttek, és megszűnt a vagyonbiztonságuk. A király bevételei negyedére csökkentek, mivel az adókat a hatalmaskodó főurak szedték be. A főurak és köznemesek heves hatalmi harcokat vívtak, csak a jobbágypolitikában értettek egyet. Megfosztották a jobbágyokat attól a lehetőségtől, hogy megválthassák magukat, és lehetetlenné tették a szabad költözésüket.


Az 1514. évi Dózsa féle parasztháború következményei
1514. április 16-án Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen. Az egyre jobban fenyegető és állandósuló török veszély ellen a nép nagy tömegben gyülekezett. Országosan 80 ezer körüli sereg gyűlt össze. A nemesek hiányoztak a keresztesek táboraiból. A vezérséget egy székely végvári vitéz: Dózsa György vállalta. A parasztok ráébredve erejük nagyságára a törökök helyett saját uraik ellen fordultak. A veszély egy táborba terelte a civakodó uralkodó osztályt. A parasztháborút embertelen megtorlás követte – összességében kb. 70 ezer áldozatot követelt. Az 1514-es országgyűlés szinte kizárólag a parasztkérdéssel foglalkozott, amikor pedig a török veszély is fönnállt. Törvényesítették a kivégzéseket, a károk megtérítését a parasztokra rótták. Kötelezően meghatározták az úrbéri terheket, törvénybe iktatták a röghöz kötést.
A parasztellenes törvények egész sorát foglalta Werbőczi a Hármaskönyvbe, amely törvényerőre nem emelkedett, de összefoglalta a feudális magyar jogot, amit a nemesek alkalmaztak is.


Országos gondok
Miközben a nemességet teljesen lefoglalta a parasztháború megtorlása, a török veszedelem egyre félelmetesebben bontakozott ki. Az 1514-es országgyűlés esztelen bosszúja kikapcsolta a parasztságot, a nemességet viszont hatalmi harcai megosztották és szembeállították. A Báthori vezette bárói és a Szapolyai-Werbőczi által vezetett köznemesi párt között egyre élesebbé vált a vetélkedés. A köznemesség közvetlenül Mohács előtt a hatvani országgyűlésen jelöltjét Werbőczit  juttatta a nádori székbe. A hatalmi harcokban mindig az a párt ragadta magához a vezetést, amelyik nagyobb fegyveres erőt tudott felvonultatni. A királyi hatalom II. Lajos idején (1516-26) még tovább sorvadt. A magyar uralkodó osztály erejét teljesen felőrölte a birtokszerzésért és hatalomért vívott harc. A haza sorsával senki nem törődött.


A török hatalom
1520-ban I. Szulejmán (1566-ig) személyében jó diplomata és kiváló hadvezér került a szultáni trónra. 1521-ben első nagy támadása elsodorta a Duna-Száva mellett kiépített védelmi rendszert. Szabács, majd Nándorfehérvár (1521) is az ellenség kezére került.


Külpolitika
Magyarország a Jagellók családi szerződései révén a Habsburgok oldalára került. 
1515. Házassági szerződés: Habsburg Ferdinánd házasságot kötött Jagelló Annával, Habsburg Mária Jagelló II. Lajossal. 
1526. cognac-i liga: szemben I. Ferenc francia király, pápa, Milánó, Velence -> Habsburg ellenes törekvések, szövetkeztek a Habsburgok ellen. 
 A török támadás csak Magyarországon keresztül érhette el Bécset. Hazánk akkor került a nagy, európai méretű ellentétek középpontjába, amikor belügyeiben is történetének egyik legkritikusabb szakaszát élte.


1526. Mohács
1526 nyarán I. Szulejmán 80 ezer emberrel indult Magyarország felé. A parasztságot nem merték hadba szólítani, a király is félve, menekülést tervezve állt a hadak élére. A főúri és nemesi bandériumok szegényesen és késéssel gyülekeztek. Végül 26 ezer főnyi jórészt idegenekből álló sereg gyűlt össze. A bajt fokozta, hogy a hadvezetéshez senki sem értett. Végül Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vállalták a feladatot. A csatára 1526. augusztus 29-én került sor. Két óra alatt összeroppant a magyar sereg. Magyarország igazából már Nándorfehérvárnál elveszett, Mohács csak ráadás volt. A független középkori Magyarország bukása volt ez.


Mohács után
Szulejmán bevonult Budavárába, s bár az országot ez alkalommal még nem szállta meg állandóan, ennek sorsa ezután az ő kezében volt. II. Lajos király meghalt menekülés közben, az államgépezet széthullott, önkényeskedő nagyuraké lett a hatalom. A törökkel szembeni minden központilag szervezett ellenállás megszűnt. Amikor a tél közeledtére a törökök kivonultak az országból, a pártharcok a Mohács előttinél is hevesebben lángoltak fel. A köznemesi „nemzeti párt” Szapolyai Jánost (1526-40) a Szent Koronával Székesfehérváron választotta királlyá, az udvari párt főnemesei V. Károly császár öccsét, Ferdinándot (1526-64) emelték trónra Pozsonyban. Miközben a szultán Konstantinápolyban ünnepelte Magyarország meghódítását, egyik királyunk sem gondolt a törökkel. Polgárháborúra készültek egymás ellen. Mindkét fél igyekezett, hogy növelje táborát. A rang, a birtok, a hatalom, a méltóság ígéretei mögött a hűség és a hit áruvá vált. Egy idő után a helyzet áttekinthetetlenné vált. Az országban rablólovagok garázdálkodtak, és sorra tűntek fel az új mágnáscsaládok – a lehetőségek kihasználói.

1526: Cserni Jován a déli határszélen több ezer főből álló parasztsereget toborzott. Védelmet reméltek a törökkel és földesuraikkal szemben is. Szapolyai és Ferdinánd is szerette volna a sereget a maga oldalán látni. A mozgalmat 1527 nyarán leverték a délvidéki nagybirtokosok.
Mindkét király kereste a külső támogatást. Ferdinánd császári bátyjában bízott (Mohács előtti osztozkodás eredménye: V. Károlyé a császári cím, a spanyol királyság – tengerentúli és németalföldi birtokaival, itáliai hódításaival. Ferdinándé az osztrák örökös tartományok, ehhez szerezte meg a magyar és cseh koronát Mohács után.). János király főleg a francia udvarban bízott.
1527: Ferdinánd 10 ezres serege elől Szapolyai Lengyelországba menekült és közvetlenül a török portához fordult. Így lett a két király perében a szultán a döntőbíró, és így vált Magyarország teljesen kiszolgáltatottá.

1529: a szultán hatalmas sereggel indult meg Bécs elfoglalásának céljával. János királyt hűbéresként visszahelyezte a trónjára, de a fő célját, Bécset nem sikerült elérnie.
1532: ismételt török támadás. Ekkor már Magyarország a szultán felvonulási területe volt. A Jurisics Miklós által védett Kőszeg vára állította meg a vonuló sereget. Mire végeztek a várral, beköszöntött az ősz és így Bécs ostromára már nem futotta az időből. Ismét végigpusztítva az országot hazatértek.
Mind az 1529-es, mind az 1532-es hadjárat azt bizonyítja, hogy az oszmán hadsereg Magyarország belső területeitől nyugatra már nem tudott eredményesen hadat viselni a nagy távolság és a török hadsereg felépítése miatt. Mivel az ostrom mindig a központból indult, minél messzebb kellett eljutni, annál kevesebb idő maradt a harcra és annál nehezebb volt ellátni a hatalmas embertömeget. A kortársak számára egyre nyilvánvalóvá vált, hogy a két nagyhatalom nem bír egymással. Magyarország a két birodalom ütközőzónájába került, s másfél évszázadra hadszíntérré változott. A két fél 1533-ban szerződést kötött, melyben Ferdinánd elismerte, hogy a szultán Szapolyainak adta az ország nagyobbik felét. Cserébe Szulejmán hasonlóan elismerte Ferdinánd jogait a nyugati részeken.


A váradi béke (1538. február. 24. )


Szapolyai és Habsburg közt, miszerint, ha meghal Szapolyai akkor az ő része is a Habsburgoké lesz.

A 16. század 30-as éveit a török hadjáratok és az emésztő belső harcok jellemezték. A királyi hatalom névleges, a központi kormányzat tehetetlen. A birtokosok, akik amellet, hogy jól kihasználták a két király versengését, felismerték, hogy az ország helyzete lassanként a saját megmaradásukat is veszélyezteti. A fegyveres harc eredménytelensége a két királyt is megbékélésre szorította. Külpolitikai helyzetük egyre ingatagabbá vált. Szapolyai egyre inkább tartott a töröktől és Ferdinándot is egyezségre szorította bátyja, aki újabb összecsapásra készült a franciákkal. 
Az 1538-as váradi békében rögzítették a fennálló helyzetet. Megegyeztek, hogy János király halála után az egész ország Ferdinándot és utódait ismeri el kizárólagos urának. 


Az egyezséget Szapolyai is másképp értelmezte, amikor fiú örököse született. A váradi béke egyik aláírója Fráter György, - György barát - volt, s két év múlva Szapolyai halálos ágyánál ő tett elsőnek esküt arra, hogy királlyá teszi a csecsemő János Zsigmondot.


Az ország 3 részre szakadása

A váradi békét mindkét fél megszegte. 


Ferdinánd sokkal többet tett azért, hogy királyságát a szultáni udvarral elfogadtassa, mint hogy az országot a töröktől megvédje. 
Szapolyainak pedig a lengyel Izabellával kötött házasságából fiúgyermeke született, így mégsem mondott le dinasztiaalapító terveiről.
 Így állt elő az a helyzet 1541-ben, hogy János király 1540-es halála után Ferdinánd ostrom alá vette Budát. 
György barát a szultán segítségét kérte, bízva abban, hogy Szulejmán állja a szavát, és Magyarországot János fia számára is megtartja. A szultánnak ez jó ürügy volt a beavatkozásra. Nagy seregével elkergette a császári tábornokot, a várba beszivárgó janicsárok pedig lefegyverezték az őrséget. 15 évvel a mohácsi csatavesztés után augusztus 29-én Budát elfoglalták, és Magyarország nagy részével együtt 150 éven át megszállva tartották. 


Buda elfoglalásával az ország három részre szakadt. Izabellának és a csecsemőnek adták Erdélyt és a Tiszától keletre eső országrészt.
A mohács előtti és utáni évtizedek rendi megosztottsága nemcsak a hatalomért folytatott belső harc tükröződése volt, hanem a külpolitikai kérdésekre való eltérő válaszkeresés következménye is. Magyarországon nem akadt sem külső, sem belső erő, amely segíthetett volna, így egyetlen csatavesztés elég volt, hogy az ország sorsát hosszú időre meghatározza.


Kísérlet az újraegyesítésre

Buda eleste után Fráter György kormányzó úgy vélte, hogy a török kiszorítása Ferdinánddal együtt lehetséges. Megállapodott a Habsburgokkal. A gyalui egyezmény (1541) értelmében Izabella és János Zsigmond lemond országáról és átadja a Szent Koronát. Ferdinánd ígéretet tett az ország megtartására és Buda visszavételére. Ferdinánd 1542-ben támadást indított Buda visszafoglalására, azonban csapatai gyengék voltak, és visszájára fordult a hadjárat. A várat nem sikerült visszavenni és válaszul a török hadjáratot indított. 1541 és 1546 között sorra estek el a magyar erősségek és Buda körül török várrendszer jött létre. Ferdinánd 1547-ben öt évre békét kötött a törökkel. 
1551 nyarán a gyalui egyezmény értelmében megkezdődött a keleti országrész átadása. Ferdinánd zsoldosai követségnek soknak, hadseregnek kevésnek bizonyultak. A helyzet Fráter Györgyöt taktikázásra kényszerítette a törökkel. Ez azonban félelmet keltett a zsoldosok vezérében, így 1551 decemberében Ferdinánd jóváhagyásával meggyilkolták Fráter Györgyöt.


A 3 országrész


  • Királyi Magyarország: Habsburgoké – nyugati rész, É-i része, központja: Pozsony
  • Erdélyi Fejedelemség: Erdély és a Tiszántúl (partium/részek)– Izabella, János Zsigmond, központja: Gyulafehérvár
  • Török Hódoltság: középső országrész, Alföld, központja: Buda

Királyi Magyarország: a Dunántúl nyugati része, Felvidék, Horvátország, Szlavónia

  • az elővéd szerepét szánták Magyarországnak
  • a Habsburgok megkezdik a központosítást a kormányszékek segítségével
  • új központi hivatalokat hoznak létre
  • a nádori tisztség fennmaradt, de sokáig nem töltötték be
  • helytartóság: közigazgatással foglalkozik (Budán/ Pozsony), vezetője a királyi helytartó
  • magyar kamara: pénzügyekkel foglalkozik, de a bécsi kamarának van alárendelve (Pozsony)
  • a magyar urak kiszorulnak az ország legfontosabb területeinek irányításából pl. hadügy, pénzügy, külügy, politika
  • a Magyar Rendi Országgyűlés hatásköre az adó megszavazására korlátozódik, de ezt kénytelenek tudomásul venni, mert az országrész megvédéséhez elengedhetetlen a Habsburgok pénzügyi segítsége


Erdélyi Fejedelemség: Erdély, Alföld keleti része (=Partium)


  • Fráter György szervezte a 16. század második felében (1541. aug. 29. után mikor Budát elfoglalja a török)
  • az ország élén a fejedelem áll, akinek a hatalma nagy, mert ő Erdély legnagyobb földbirtokosa
  • törvényhozó hatalom: az egykamarás országgyűlés
  • 3 rend:
      • a magyar nemesek
      • székely előkelők
      • szász patríciusok
  •  a székely és szász székek önkormányzattal rendelkeztek
Egyesítési kísérletek: 
  • 1541-ben a gyalui egyezményt megköti (váradi béke felújítása) H. Ferdinánddal, Ferdinándé Erdély, ha segít a török ellen, elvben Budát készültek visszafoglalni, de nem sikerült. 
  • 1549. nyírbátori egyezmény: átadná Ferdinándnak Erdélyt, ha segít a török ellen, 1551-ben Fráter György lemondatja János Zsigmondot és az anyját, majd behívja a Habsburg sereget Castaldo vezetésével, de a szultán gyanút fog, de Fráter ,hogy megelőzze a török ellentámadást és Erdély elfoglalását tárgyalásba kezd a törökkel. Castaldo ezért megöleti Frátert. 
1556. Erdélyi országgyűlés visszahívja az elmenekült Izabellát és János Zsigmondot. 

  • 1568: tordai országgyűlés: négy bevett vallás szabadon gyakorolható és terjeszthető (katolikus, evangélikus, unitárius, református)
  •  Európában ez az első törvény a vallási türelemről
  • Erdély a török hűbérese volt, mert:
  • Évi adót fizetett a töröknek (évi 10 ezer aranytallér fizetése)
  • A fejedelem személyét a töröknek jóvá kellett hagyni
  • Külpolitikailag támogatni kellett a törököt
  • De belpolitikailag önálló, abba a török nem szól bele
  • Ezt annak köszönhette, hogy a Habsburg és a Török Birodalom között erőegyensúly alakult ki és Erdély ütköző állam volt






Török Hódoltság: Magyarország középső része



  • I. Szulejmán uralkodása idején a Török Birodalom fénykora volt: hódítások jellemezték
  • 1543-ban a török elfoglalta: Siklóst, Pécset, Tatát, Esztergomot, Székesfehérvár várát
  • 1544-ben a török elfoglalta: Visegrádot, Nógrádot, Hatvant és Simontornyát

 1) közigazgatás
  • katonai célú közigazgatási egységeket hoztak létre:
      • 5 vilajetre osztották fel, a vilajetek élén a pasa állt
      • a budai pasa az egész hódoltság helytartója, és a vilajetek szandzsákokra vannak osztva, élükön a bég


  •  török hivatalnokok
      • defterdár:  adóösszeíró (adóbehajtó)
      • mufti: egyházjogász (bölcs tudós, pap), kiválóan ismerte a Koránt, jogi és vallási kérdésekben tanácsadó
      • kádi: világi jogász, a pereket dönti el (adóbehajtás, piacok)
      • általános jellemző: a megvesztegethetőség
      • díván: a pasa tanácsadó testülete
2)  török feudalizmus
  •         minden föld a szultáné
  •          a szpáhiknak nem öröklődő, bármikor visszavehető földet ad >rablógazdálkodás
  •          fennmaradt a rabszolgaság
  •          nincs egységes jobbágyság, mert a keresztények több adót fizetnek, mint a mohamedánok
3)  adórendszer: a korábbi magyar rendszer átvétele
  •  földesúri adó
      • évi 50 akcse (kb. 1 forint)
      • kilenced terményben
      • kötelező ajándék
  •  állami adó
      • évi 50 akcse
      • állami robot (pl.: várépítés, szállítás)
  • kettős adóztatás
      • a Hódoltság peremterületén a magyar és török földesúr is beszedte az adót
 4)  Hódoltság következményei

  • Legsúlyosabb: az emberveszteség
  • A faluszerkezet szétesett elpusztásodás
  • A városok balkáni arculatúak lettek
  • a törökök nem nagyon építkeztek, ha igen akkor: mecset, fürdő, dzsámi, minaret
  • Egyedül a mezővárosokban volt fejlődés, külterjes szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak és Nyugat-Európában értékesítették
  • Debrecen, Nagykőrős, Jászberény dinamikusan fejlődő mezőváros lett 
  • nyelvükben és vallásukban nem háborgatták a magyarokat
  • a lakosság kiépíti a saját önkormányzati szervét
  • a parasztvármegyék élén : bírák, kapitányok állnak


17. Shakespeare és reneszánszkori dráma- és színjátszás

http://erettsegi.wetpaint.com/page/17.+t%C3%A9tel%3A+Shakespeare+%C3%A9s+a+renesz%C3%A1nsz+dr%C3%A1ma



2012. június 7., csütörtök

4.Az Aranybulla és a tatárjárás

1222. Az Aranybulla kiadása (II.András idején)
Arany függőpecséttel ellátott 31 cikkelyből álló oklevél. A királyi szerviensek és az ellenzéki főurak, főpapok kényszerítik az oklevél kiadására.

Az Aranybulla pontjai

  • megígéri, hogy nem adományoz el egész vármegyéket, ill. a becsülettel megszerzett birtokokat nem veheti vissza a király
  • idegeneknek megtiltja a vezető tisztségviselést és nem kaphatnak királyi földeket
  • megtiltja a tisztségek halmozását
  • kimondták, hogy az új pénz legalább egy évig legyen forgalomban
  • az egyház nem követelheti pénzben a tizedet
  • megerősíti a várjobbágyok szabadságjogait , nem tartoznak termény és munkaszolgálattal 



Szerviensek jogai (a későbbi nemesség jogai)

  • adómentesség
  • birtokaik sérthetetlenek
  • birtokaikkal szabadon rendelkezhettek és végrendelkezhettek
  • bírájuk a király
  • védekező hadjáratban kötelessége harcolni, támadóban csak az uralkodó költségén
  • a szervienseket csak per és bírói eljárás alapján lehet börtönbe zárni és jogukban állt megjelenni évenkénti székesfehérvári törvénylátó napon


Az egyházat érintő rendelkezések 

  • korlátozza jogaikat
  • a tizedet természetben kellett fizetni
  • sólerakatok csak olyan településen lehetnek, ahol van királyi raktár

Ellenállási záradék

Megadta azt a jogot a nemeseknek, hogy a király nem tartja be az Aranybullában foglaltakat a hűtlenség vétke nélkül fellázadhattak ellene.
II. András igyekezett nem betartani az Aranybullát, támogatói lassan ismét pozícióba keültek és bár lassan ugyan, de folyt a birtokadományozás is.


1231. az egyház megújítja az Aranybullát, amelyben

  • kimondták az egyház adómentességét
  • visszakapták a sókereskedés jogát





Tatárjárás


1. IV. Béla (1235-1270)
  • szakít apja politikájával
  • célja a királyi hatalom visszaállítása

eszközei: 
  • visszaveszi az eladományozott birtokokat
  • kérvény útján lehet vele ügyeket intézni
  • a bárók a jelenlétében nem ülhettek le
  • királyi megbízottak járják az országot

A királlyal szembeni ellenszenvet az is fokozta, hogy beengedi Kötöny vezetésével a tatárok elöl menekülő kunokat. 


2. Tatártámadás

1237-ben Julianus barát domonkos szerzetes hozza a hírt a tatárokról ,aki keleten az ottmaradt magyarok felkutatására indult
1240. Kijevet meghódítják a tatárok
1241. M.o.-ra támadnak 3 felől: ÉNy, Erdély, Vereckei-hágón keresztül
Pest határáig nyomulnak, a nádor csapatait szétverik. A vereségért a kunokat okolják, fejedelmüket megölték, akik erre a Duna-Tisza közét végigfosztva kivonulnak az országból. Így megakadályozzák, hogy a király által módosított csapatok Pestre érjenek. 


3. Muhi csata 


1241. ápr. 11. Batu kán 
A vereség okai: rossz hadvezetés, túlerő a törököknél

IV. Béla a dalmáciai Trau várába menekül a tatárok elöl.

- áprilisban elfoglalják Pestet
1242. január átmennek a Dunántúl másik oldalára a tatárok, viszont Esztergom, Székesfehérvár erős várai megállítják őket. 

1242. március váratlanul kivonulnak
oka:
  • Ögödej nagykán halála
  • Batu kán visszavonul, mert a nagykán választás érdekli
  • lovak elpusztultak ( megrágcsálták a gombás, penészes szalmát)
  • előkészítésnek szánták, hogy bejöjjenek Magyarországra



A tatárjárás ás az ország újjáépítése IV. Béla idején



IV. Béla politikája a tatárjárás előtt


  •  IV. Béla (1235-70) hatalomra kerülve
      • leszámolt apja híveivel (pl. Ampod fia Dénest megvakíttatta)
      • a királyi tanácsba saját híveit ültette
      • megpróbálkozott a királyi birtokrendszer restaurációjával
      • 1239-ben befogadta az országba a nomád kunokat, akiknek vándorló életmódja, legelésző állataik sok kárt okoztak a földesurak földjein. 
  • Mindezen intézkedések a bárók komoly ellenállását váltották ki a mongol támadás előestéjén.




A tatártámadás


  • 1236-ban Julianus domonkos rendi szerzetes hírt hozott a keleti magyarokról és a várható tatár támadásról
  • Batu kán 1238-ban meghódolásra szólította fel IV. Bélát, aki nem engedelmeskedett.
  • A király 1240 decemberében Kijev elestének hírére hordatta körbe a véres kardot az országban, és kezdtek a keleti határokon erődítési munkákba. 
  • 1241. március 12-én a tatár fősereg a Vereckei-hágónál elsöpörte Tomaj Dénes nádor seregét. A támadás déli szárnya, Kadan és Bödzsek vezetésével Erdélyben tört be, míg északi szárnya, Orda és Bajdar vezetésével Lengyelország felől később érkezett az országba. 
  • A tatárok nagyon gyorsan vonultak át az alföldi területeken, itt nem voltak várak és erődített városok, amelyek megállították volna őket. A gyors előretörést a főurak a kunok árulásának tudták be, ezért Pesten megölték Kötöny, kun fejedelmet. Válaszul a kunok déli irányba, dúlva, fosztogatva elhagyták az országot. 



A muhi csata és következménye


  • A döntő összecsapásra a Sajó tiszai torkolatához közel fekvő Muhinál került sor 1241. április 10-11-é: a magyarok vesztettek, a király is csak nehezen tudott elmenekülni.
  • IV. Béla nyugati irányba menekült, segítséget kért a német császártól és a pápától is, de nem kapott. Végül Dalmáciában, Trau várában lelt menedékre.
  • A tatárok a győztes ütközet után Pest felé indultak, majd a tél beálltával a Duna jegén átkeltek, és a Dunántúlon pusztítottak, ahol azonban a várakat, erősségeket (Esztergom, Fehérvár, Pannonhalma) bevenni nem tudták.
  • Egy idő után váratlanul kivonultak az országból, amelyre 4 okot szoktak felhozni:
      • legvalószínűbb: Ögödej nagykán meghalt, Batu kán pedig sietett haza az új nagykán választásra;
      • a magyarok ellenállása késztette a tatárokat az ország elhagyására (ennek nem sok jele volt);
      • a tatárok ekkor még nem törekedtek az ország elfoglalására, csak a viszonyok felmérése, az ország haderejének a megroppantása volt a céljuk (ilyenkor általában a királyokat mindig elfogták, de ez ekkor nem sikerült);
      • túlságosan hosszúak voltak már az utánpótlási vonalak ( ez nem lehetett igazi ok, mert az ellátást fosztogatásból, rablásból oldották meg).



A tatárjárás mérlege


  • Emberáldozat és pusztítás
      • a pusztításról Rogerius váradi kanonok tudósított "Siralmas ének" (Carmen miserabile) c. munkájában. Leírása sok szörnyűséget tartalmaz. 
      • A történészek többsége 15-20%-os emberveszteséget valószínűsít (ez így is kb. félmillió halott). A pusztítás elsősorban a síkságokon volt jelentős. 
  • A totális vereség okai: 
      • rossz hadvezetés, stratégiai hibák (késlekedés a mozgósításban, Muhinál terepválasztás, szekértábor);
      • ellentét a király és a főurak között;
      • hiányoztak a várak és a fallal körülvett városok;
      • alapvető ok: a felbomlóban lévő, várispánságokon alapuló királyi hadszervezet miatt nem lehetett hatékony a védelem megszervezése.


Az ország újjáépítése


  • IV. Béla a "második honalapító" a tatárok kivonulása után megkezdte az ország újjáépítését. 
      • A korábbiakkal ellentétben ő is elkezdett birtokokat adományozni, de feltételekkel: katonaállításhoz kötötte az adományt, megteremtve ezzel a magánhadseregre épülő banderiális hadszervezet alapjait. 
      • Nagyarányú nemesítésbe kezdett: a szerviensek mellett sok várjobbágy is nemesi jogokat jogokat kapott, ezzel a királyi várszervezet végleg bomlásnak indult. 
      • Várakat kezdett építeni, és szorgalmazta a főurak építkezéseit is . 
      • Igyekezett a városokat is megerősíteni, köréjük falat építtetni (1247. Buda alapítása) 
      • Szorgalmazta a telepítéseket: a kunokat újra behívta az országba, és az Alföld belső, szinte néptelen területein adott nekik földeket. 
      • Fejlesztette a hadsereget, megnövelte a nehézlovasság létszámát, besenyőkből, kunokból, jászokból könnyűlovas segédcsapatokat szervezett. 
      • Békés külpolitikára, szövetségi viszony kialakítására törekedett a szomszéd államokkal. 


Politikai és társadalmi következmények


  • Végérvényesen felbomlott az a rend, amely a királyi birtokok túlsúlyán, a királyi közigazgatási rendszeren ( királyi vármegyék) alapult. 
      • A nagy birtokadományok nyomán létrejött egy, az ország nagy területeit birtokló bárói réteg.
      • A szerviensekből és várjobbágyokból kialakult köznemesi réteg saját akarata ellenére kikerült a király felügyelete alól és kénytelen volt bárói szolgálatba állni - kialakult a familiaritás rendszere: 
          • a familiáris (családhoz tartozó "cseléd") gyakorlatilag élethosszig tartó szolgálatot vállalt (vagy kellett vállalnia) egy bárónál, amiért teljes ellátást és egyéb juttatásokat kapott, de hűbérbirtokot (feudum) nem ;
          • a familiáris békeidőben urának birtokát igazgatta, háborúban katonáskodott az úr magánhadseregében  (bandérium);
          • a familiáris elméletben sem volt egyenrangú urával, ugyanakkor megpróbálta megtartani a királyi bíráskodás alá tartozás jogát. 
      • A királyi vármegyerendszert kezdte felváltani a nemesi vármegye, amely élén ugyan a király által kinevezett főispán állt, de a megyei ügyeket a nemesség által választott tisztviselők (szolgabírák) végezték.
  • A tatárjárás okozta emberveszteség nagy lökést adott  az alávetett rétegek jogi egyesüléséhez. A földbirtokosok, ha dolgozókat akartak a birtokaikra, akkor több kedvezményt kellett adniuk a parasztoknak. Így jogilag egységesülő jobbágyság egy, a szolgai állapotnál jóval magasabb jogszinten jött létre. A jobbágyok jogai: 
      • szabad költözködés;
      • ingóságokkal, szerszámokkal és telkükkel való rendelkezés s örökíthetőség joga.

9. Magyarországi reformáció és katolikus megújulás

http://erettsegizz.com/tortenelem/reformacio_tetel/

Külföldi előzmények 

Reformáció jelentése: megújítás, vallási mozgalom, amely a katolikus vallás és annak megújítását célozza meg.

oka: az egyház elvilágiasodása, a hitélet bizonytalansága (az egyházi tisztségek adásba vétele, halmozása, fényűző élet, költséges építkezések, ágyasok, műveletlen papok, hatalmas egyházi birtokok)

közvetlen előzménye: búcsúcédulák árusítása (a befizetett összeggel elérhető a bűnbocsánat)

A reformáció elindítója Luther Márton ágoston-rendi szerzetes.

1517. október 31. a wittenbergi vártemplom kapujára kitűzi  95 pontból álló téziseit (tétel) (Egyesek szerint ez az Újkor kezdete).

Legfontosabb tanai: 

  • egyedül csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket
  • a hit üdvözít egyedül (sola fide)
  • a hit egyedüli forrása a Biblia (sola scripta)

1555. augsburgi vallásbéke zárja le a harcot, amely kimondja a protestáns vallás létjogosultságát, megfogalmazták az "akié a föld azé a vallás" elvet.



Az ellenreformáció: a katolikus egyház válasza a reformációra

célja: a reformáció visszaszorítása, a katolikus egyház megújítása

eszközei: 1540. Loyolai (Szent Ignác) megalapítja a Jézus társaságot (jezsuita rend)
céljuk: térítés anyanyelven, magasan képzett hittudósok, a pápaság legjobb diplomatái a jezsuiták
1542. felújítják az Inkvizíciót, INDEX- a tiltott könyvek jegyzéke, ezeket a könyveket katolikusoknak tilos volt olvasniuk

1545-1563 tridenti zsinat
célja:

  • a katolikus egyház megújítása
  • betiltják a búcsúcédulákat
  • eltörlik a tisztségek halmozását
  • kötelezik a püspököket, hogy állandóan egyházmegyéjükben tartózkodjanak és ügyeljenek a papjaik erkölcseire
  • papneveldék felállítása -> művelt papok
  • ünnepélyes katolikus liturgiák, búcsújárás, körmenet
  • barokk




A reformáció Magyarországon
A reformáció elterjedése

A XVI. század elején Magyarország a háborúk folytán három részre szakad, és a politikai megosztottság mellett létrejön a vallási megosztottság is. A magyarországi reformáció a németországival szinte azonos időben, és hasonló tartalommal alakult ki. Luther tanai először II. Lajos felesége, Habsburg Mária környezetében terjedtek el, 1526 előtt és szinte azonnal magukénak érezték a lutheri hitelveket a magyarországi német polgárok és az erdélyi szászok. A magyar köznemesség kezdetben elutasította az idegen tanokat, mert féltek attól, hogy a német befolyást erősíti.
A kettős királyság időszakában Szapolyai János király és Habsburg Ferdinánd fontosabb dolgokkal foglalkozott, mint a katolikus vallásegység megóvása. Majd később a hódoltságban is gyorsan terjedt a reformáció. A gyors terjedést elősegítette az ország állapota is. Luther ”solus Christus” gondolata elvetette a szentek és Szűz Mária tiszteletét. Az isteni kegyelmet közvetítő szentségeket is elvetette, csak a keresztséget  és a két szín alatti áldozást (úrvacsora) tartotta meg. Az egyetlen forrás a „sola Scriptura” (egyedül az írás), tehát a Biblia.
Az új hit mindenekelőtt az anyanyelvűség követelménye miatt vált rokonszenvessé és a társadalom legfelső és alsóbb köreiben. Az anyanyelven olvasható Szentírás és hallható prédikáció a lakosságnak vonzó volt. Sokan ezért is elfordultak a katolikus egyháztól, amely a mise szertartásban továbbra is latin nyelvűséghez ragaszkodott. A reformáció terjedését hitviták kísérték. A hirdetők nyilvános vitákon ütköztették meg hitelveiket, valamilyen szellemi tekintély illetve politikai hatalmasság előtt.

A reformáció sajátossága

A reformáció lutheránus, másképp ágostai evangélikus ágának a magyarországi viszonyokra reagáló nézeteit XVI. század közepe táján fogalmazták meg. Luther teológiai tételei, s amúgy sem túl radikális társadalmi törekvései idehaza tompítva érvényesültek. Jelentős lutheránus főúri udvarok köré tartozik pl.: Nádasdy Tamás sárvári udvara.
A lutheri irányzat egyeduralmát Magyarországon a XVI. század közepétől a reformációval kálvini vagy helvét (svájci) irányzata döntötte meg. A kálvinista hit elsősorban a mezővárosi és a falusi parasztság körében terjedt. Kálvin szerint Isten hatalma végtelen. Az emberek sorsát a mindenható „eleve elrendelte, (predesztináció elve), vagyis sorsuk cselekedeteiktől függetlenül az üdvösség vagy kárhozat. Az ellenállási jogról szóló tétellel (a zsarnokölés elmélete) a nemesek a rendi ellenállást, a parasztok pedig az urakkal való szembenállás lehetőségét igazolták. Méliusz Juhász Péter (1536-1572), Debrecen fiatal református püspöke óva intett minden szembeszegüléstől. A magyarországi reformátusok nem szerveztek egyházi tanácsokat, presbitériumokat, de egyes települések előjáróságai a presbitériumhoz hasonlóan működtek.
A kálvinizmus túlsúlyát az 1560-as évektől kezdve az antitrinitarizmus veszélyeztette. A szentháromság-tagadó és csak az Atya Isten voltát elismerő vallás elsősorban Erdélyben terjedt. Központja a gyulafehérvári udvar volt, élén János Zsigmonddal. Az uralkodó udvari papja a kiváló képességű Dávid Ferenc (1510- 1579) lefektette az unitárius vallás máig érvényes tanait (1568).


Az egyházszervezetek

A lutheránusok a kálvinisták és az unitáriusok egyházkerületekbe (püspökségekbe), azon belül egyházmegyékbe szerveződtek. Az egyházkerületet a püspök irányította, akit szuperintendensnek neveztek, az egyházmegye élén az esperes állt. Az egyházkerületek ellentétben a központosított római katonai egyházzal, önállóan egymástól is függetlenül működtek.
1580-as, 1590-es évekre a magyarországi reformáció hullámzása lecsendesült és kialakult a protestáns felekezetek viszonylag stabil aránya. 3,5 milliónyi lakosságának (Horvátország nélkül) legalább a fele református (kálvinista) egyházhoz tartozott, negyede az evangélikus (lutheránus) egyház híve volt, a fennmaradó negyeden az unitáriusok, a római katolikusok és a görögkeletiek osztoztak.
A protestáns felekezetek egymáshoz való viszonyát Erdélyben egészen egyedülállóan szabályozták. Az 1568. évi tordai országgyűlés törvényeiben mondotta ki az igehirdetés szabadságát, vagyis a törvény kimondta a négy „bevett” vallás (katolikus, református (helvét), lutheránus (ágostai evangélikus), antitrinitárius (unitárius) szabad gyakorlását. Egész Európában példa nélküli volt e vallási türelem! A királyi Magyarország a XVI. században lényegében nem üldözték a reformált vallások híveit, s szabadon ápolhatták hitüket a hódoltság lakosai is.


Bibliafordítás, iskola

A reformáció óriási ösztönzést nyújtott az anyanyelvű irodalom kibontakozásához.

Korábbi fordítások:

Pesti Gábor a négy evangéliumot fordította le (kinyomtatva; 1536 Bécs). Sylvester János az Újtestamentumot (kinyomtatva; 1541 Sárvár). Ennek helytörténeti jelentősége is van! 1590-ben napvilágot látott az első magyar nyelvű teljes Biblia, Károli Gáspár gönci lelkész fordítása. A Bibliát a Gönchöz közeli Vizsolyban nyomtatták, máig vizsolyi Bibliának nevezik. A hit terjesztésében és megerősítésében a protestánsok nagy szerepet szántak az iskolának. A falusi iskolában lelkészek tanítottak. A városi iskolákban és a főiskolán (Debrecen, Sárospatak Pápa, Kolozsvár, Brassó) már a humanista jellegű oktatás folyt. Az evangélikus iskolák a Németország, a reformátusok Hollandia és Anglia művelődési központjaival építették ki a kapcsolatokat, s megkezdődött a magyarországi diákok vándorlása e távoli helyek felé.


A könyv

A reformáció hamar felismerte, hogy a hitelvek és a műveltség terjesztésének leggyorsabb eszköze a könyv: ennek segítségével ugyanis lehetővé válik. hogy az eszmék személyes kapcsolat nélkül is hassanak. A könyvkiadás tömegessé tétele érdekében nyomdákat állítottak fel, elsősorban a főiskolák székhelyein és a protestáns főúri udvarokban. A könyvek ára lezuhant. A XVI. század végén 2 dénárért parasztkalendáriumot lehetett kapni, ami ötszázszor olcsóbb volt egy előző századi nyomtatott könyvnél. A könyv luxuscikkből használati tárggyá vált. A reformáció idején jelent meg a mai értelemben vett olvasó. Korábban csak az a szűk értelmiségi csoport forgatta a könyveket rendszeresen, amelynek foglalkozásához tartozott az olvasás. Társadalmi szereptől függetlenül sokan kezdtek el olvasni, pusztán érdeklődésből. Az anyanyelvű világi költészet hazai alakja volt Balassi Bálint (1554-1594). Nagy hatást gyakorolt rá nevelője, Bornemissza Péter evangélikus lelkész. Balassi írói pályája az első írói hivatás a magyar költészet történetében.

A protestantizmus sorsa és a katolikus egyházhoz való viszonya másképp alakult a három országrészben. A királyi Magyarországon megmaradtak az egyházi birtokok, s ezzel a katolikus főpapság helye a politikai életben. A protestánssá lett magyar rendek az új felekezeteket csak birtokaik határán belül támogatták, nem kívánták a katolikusokat kiszorítani a politikai hatalomból.
Az ellenreformáció a század közepén indult meg, de még nem hozott komoly eredményeket.
Erdélyben 1556-ban az országgyűlés a kincstár kezébe adta az egyházi javakat. A fejedelmek felvették a protestáns egyházak világi elöljáróinak szerepét. A katolikusok kiszorultak a politikai életből.
A hódoltságban a törökök toleránsak voltak a felekezetekkel szemben. A hódoltsági területen élőket nem kényszerítették vallásuk megváltoztatására, már csak azért sem, mert ha csatlakoztak az iszlám hitűek táborához az adókedvezményt jelentett volna nekik. Akkor nem kellett volna a haradzsot fizetniük (évi 50 akcse=1 aranyforint), mivel azt csak a nem muzulmán vallású alattvalók (ún. ráják) fizették a szultánnak.


A reformáció hatása Magyarországon


Az emberek menekülnek a növekvő terhek elől a református eszmék, ideológiai harcába. 

1. korai jelentkezése: É-Magyarországon (1526 előtt), Erdélyben a szászok lakta településeiben (német polgárság) + egyházi birtok megszerzésére törekvő nemesek 


irányzat lutheránus (evangélikus)

terjedését segíti : ferences rend

Széles körben 1526 után  (sok katolikus püspök meghal -> birtokai világi földesurak kezébe kerülnek ->a földesúr maga választhatta papját a XVI. század közepétől protestáns lelkész -> ez a jobbágyok vallási hovatartozását is meghatározta)

fő képviselői: Dévai Bíró Mátyás, Heltai Gáspár, Sztáray Mihály

főbb központjai: Kassa, Kolozsvár, Sopron, Eperjes



2. kálvinizmus (református)

fő képviselői: Kálvincsehi Sánta Márton (egyházi gyulafehérvári kanonok); Méliusz Juhász Péter (Debrecen püspöke); Károli Gáspár, Szenczi Molnár Albert

központja: Debrecen, Eger, Sárospatak, Vizsoly, Pápa

támogató bázisa: mezővárosok, végvárak

Debrecen = Kálvinista Róma; 
Debreceni Hitvallás = a reformátusok hitelveit foglalja össze

kibontakozása: 1551-től 



3. Unitárius (antitrinitárius) 1550-es évektől (szentháromság tagadó)

1568. tordai országgyűlés : "bevett" (protestáns és katolikus) vallások szabad választásának és gyakorlásának elve

fő képviselő: Dávid Ferenc
főbb központjai: Erdély (Kolozsvár)


4. Népi - XVI. század második fele, az anabaptista eszmék

támogató bázisa: mezővárosi jobbágyok, végvárak

képviselő: Karácsony György
központ : Alföld



Kulturális hatása: 
  • iskolák létrejötte
  • Újtestamentum fordítások
  • Vizsolyi Biblia
  • nyomdászat elterjedése
  • anyanyelv fontossága
  • külföldi egyetemeken tanulnak sokan
  • szótárírás 
  • zsoltárok
  • értekezések
  • históriás énekek
  • széphistóriák




Művelődés, egyházak, iskolák

A hazai reformáció és a barokk kulturális hatása források alapján

A reformáció képviselői

- Korai reformátorok (Luther hívei):
  • Dévai Bíró Mátyás (az első magyar ábécéskönyv szerzője); Heltai Gáspár (a XVI. század leghíresebb nyomdásza)

- Kálvinisták 
  • Kálmáncsehi Sánta Márton, Mélius Juhász Péter (Megfogalmazta a debrecen-egervölgyi Hitvallást)

- Unitáriusok 
  • Dávid Ferenc (János Zsigmond udvari lelkésze)



A reformáció hatásai

- Protestáns iskolák
  • Sárospatak, Pápa, Debrecen, Sopron, Eperjes
  • protestáns főiskolák: Gyulafehérvárott 1622-től

- Könyvkiadás 
  • Pesti Gábor: 4 evangélium fordítása (Bécs, 1536), szótár és mesegyűjtemény
  • Sylvester János: Újtestamentum fordítása (Sárvár közelében, 1541)
  • Károli Gáspár: Biblia fordítása (Vizsoly, 1590) - Ez volt az első teljes magyar nyelvű Biblia.

- Elterjedt a magyar nyelvű liturgia és a nagy lutheri újítás: az anyanyelvi éneklés. 
- Hitviták (disputa):
  •  protestáns irányzatok között (1566: Mélius Juhász Péter és Dávid Ferenc hitvitája János Zsigmond erdélyi fejedelem jelenlétében. 


Az ellenreformáció hatásai 

-Hitviták, hitvédelmi írások (Pázmány Péter)
-Iskolák alapítása:
  • cél: magyarországi katolikus papság képzése
  • 1635: Nagyszombati egyetem (alapítója Pázmány Péter esztergomi érsek)

- Káldy György (a pozsonyi kollégium főnöke): első katolikus bibliafordítás (1626)


A barokk

A "barokk" szó eredete a olasz "barocco" ('szabálytalan alakú kagyló, gyöngy'). A klasszicista kritikusok szóhasználatában a jelentés már 'bizarr formájú gyöngyszem', sőt 'nyakatekert' lesz.
Általánosan a XVII. századra tehető.
Társadalmi és történelmi háttere: a katolikus vallás, az ellenreformációs tevékenység. Monarchiák időszaka, a feudalizmus megerősödése.

jellemzői: 
  • minden csavarodik, a nyugvó vonal szinte ismeretlen 
  • nem kedveli a szimmetriát
  • jellemző a mozgás ábrázolása, erő, lendület, szenvedély, dinamizmus
  • kedveli a nagy méreteket (monomentalizmus)
  • kedvenc irodalmi műfaja az eposz
  • lenyűgözni akar
  • szereti ábrázolni a múló időt
  • menny- pokol ábrázolása
  • kedveli a körmondatot
  • szeret meglepetést okozni , hatást kiváltani



Építészet:

- Jezsuita templomok 
  • Nagyszombat (1629-37): Pázmány Péter irányításával, Eszterházy Miklós támogatásával épült.
  • Kassa (Báthory Zsófia mecénási támogatásával épült)

- Kastélyok
  • Grassalkovich-kastély (Gödöllő)
  • Eszterházy-kastély (Kismarton és Fertőd)
  • Savoyai-kastély (Ráckeve)

-Festészet
  • Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc képmása (1724) 
  • Rembrandt
  • Peter Paul Rubens
-Zeneszerzők 
  • Johann Sebastian Back 
  • Antonio Vivaldi


-Irodalom
  • Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
  • Mikes Kelemen: Törökországi levelek
  • Apáczai Csere János: Magyar Enciklopédia



Az ellenreformáció

A Bocskai-felkelés hatására félretették a magyarok a centralizációs politikát, felhagytak a katolikus vallás erőszakos terjesztésével. 
De! a jezsuita neveltetésű II. Ferdinánd alatt (1619- 1637) újra támadásba lendül az ellenreformáció ill. a Habsburg központú támaszai a nagybirtokosok.
Legkiemelkedőbb képviselője: Pázmány Péter esztergomi érsek (protestáns családból származott, katolizált, jezsuita lett, a grazi egyetem tanára).
Kulturális hatása: jezsuita rendházak, iskolák, nyomdák, Káldi György első katolikus bibliafordítása. 
1635. nagyszombati egyetem megalapítása, Bécsben magyar papnevelde -> Pázmány Péter 




Pázmány Péter
(1570-1637)

Az ellenreformáció vezető alakja, Zrínyi Miklós nevelője. Nagyváradon született, majd a híres római jezsuita iskolában tanult. Hazatérve esztergomi érsek lett, ill. bíboros. 
Politikai szerepet is vállal pl. 30 éves háborúban részt vett az 1621-es békekötésben.
Megalapítja Bécsben a papneveldét: Pázmaneum.
1635. Nagyszombaton egyetemet alapít -> későbbi jogutódja az ELTE.

Irodalmi tevékenysége: Isteni igazságra vezérlő kalauz jellegzetesen barokk mű, a katolikus egyház, hit terjesztése tökéletesen átgondolt mű. 

Vita irata: 5 szép levél, vitairata a protestánsok, szellemességével, iróniájával legyőzi a protestánsokat.
Prédikációk: nagy szókincs, szemléletes megfogalmazás, átgondolt, logikus, tiszta szerkezet jellemzi. 
Fordítása: Krisztus követése- Kempis Tamás


Munkássága

Nagy nyelvművésznek tartja a magyar irodalom, aki mindig szemléletesen és közérthetően fogalmaz.
Prédikációit gyönyörködve hallgatták. 
Rendkívül művelt, nagy tudású ember, művei átgondoltak, jól szerkesztettek, noha használ erős kifejezéseket, soha nem válik durvává. 
Ellenfelei borzasztóan féltek tollától. 
Jellegzetes mondatszerkesztési eszköze a körmondat, de ez mindig átlátható, érthető.