A nemzetiségi kérdés

1. Előzmények

• A szabadságharc idején a nemzetiségiek vezető rétege szembefordult a magyar kormánnyal.
• A Haynau és a Bach-rendszerben mind a magyarokat és a nemzetiségieket elnyomták, hiába bíztak a nemzetiségiek a Habsburgokban.
• Viszont pozitív hozadéka a nemzetiségiek részére: megszabadultak a számukra veszélyes magyar nemzetállami törekvésektől, a magyarok által be nem töltött hivatali közigazgatási helyeket foglalták el. Ez azonban erősítette a nemzetiségiek nemzeti öntudatát.
• A Bach-rendszer bukása után tovább erősödött a magyar nemzet állam koncepció, a nemzetiségiek viszont egyre inkább területi autonómiában (önállóság) gondolkodtak.
• A politikai és a kulturális önkormányzat lehetősége nem elégítette ki őket.
• Kossuth Duna -terve (Dunai konföderációs terv) jelentős engedményeket tett nekik a magyaroknak nem tetszett, a nemzetiségieknek kevés volt.

2. 1868. Nemzetiségi törvény

• A horvátokon kívül egyetlen nemzetséget sem ismert el önálló politikai nemzetnek.
• A korszakban korszerű törvénynek számított, mégis kevés volt a nemzetiségieknek.
• A korszak kormányai azonban sokszor nem vették figyelembe ezt a törvényt.
• viszont a törvény a széleskörűen biztosította az anyanyelv használatot (bíróságok, hivatalok), de csak ha meghaladta a területen a 20 %-ot
• kiterjesztették a nemzetiségi iskolahálózatot alsó és középfokon, sőt kötelezővé is tették
• engedélyezték a nemzetiségi egyesületek alapítását

3. Népességnövekedés

A gazdasági fejlődés eredménye képen demográfiai robbanás bontakozik ki az 1880-as években.

-> 1914-ig az ország népessége 1/ 3 -al nőtt

• a magyarok aránya a népességen belül gyorsuló ütemben nőtt és a századfordulóra megfordult a helyzet 54,5 % -ra nőtt
• ennek forrásai: népszaporulat (fejlettebb területeken), ki és be vándorlás (ki- nemzetiségiek), asszimiláció (beolvasztás)

A bevándorlók nem egy tömbben telepedtek le és jórészt városlakók voltak -> gyorsan beolvadtak, pl. német, szlovák, zsidó

Kevesebb magyar vándorolt ki, mint nemzetiségi (30 %).

A nemzetiségiek közül a szegényebb peremterületen élők és a hegyvidéki lakosság (szlovák, ruszin) nem tudtak miből élni, ezért kivándoroltak.

Erős nemzetiségi mozgalmuk volt, különösen a szerbeknek, románoknak, akik élvezték az anyaország Szerbia és Románia támogatását is. Ők a századfordulón már az elszakadási törekvésekig eljutottak.

A szlovákok az önálló iskolákért folytattak küzdelmet.

Az asszimiláció felgyorsítására az oktatás terén nyílt leginkább mód pl. fokozatosan bevezették a magyar nyelv tanítását a nemzetiségi iskolákban. visszaszorították a nemzetiségi középiskolákat.

A nemzetiségiek emellett egyre többet akartak pl: a Monarchia átszervezését.

Zsidóság

• vallásfelekezetnek számított, bevett vallás
• alkalmazkodtak az adott viszonyokhoz
• sikeresen helyezkedtek el a gazdasági és értelmiségi pályákon (kereskedtek, bankárok, tanárok)
• az antiszemitizmus ilyenkor még kisméretű volt

Cigányság

• körükben még nem indult meg a népességrobbanás
• főként Romániából jöttek, Románia körül éltek
• a falvak peremén telepedtek le
• nincs földjük
• a korszakban erősödik a letelepedés, de még sokan vándorolnak
• legtöbbjük iparos volt, de többen éltek lókereskedelemből
• alkalmi munkákat vállalnak
• kb. 300 ezer a számuk
• igyekezett a kormány bevonni őket a népoktatásba