2012. március 2., péntek

A nyelv földrajzi és társadalmi tagolódása

1. Nemzeti nyelv: egy történelmileg kialakult tartós emberi közösség közös nyelve. (a nyelv egységes, közös, normatív-szabályokhoz igazodó)

Írott változata: irodalmi nyelv /legegységesebb, legigényesebb változat/
Beszélt: köznyelv
-> regionális köznyelv: a köznyelv helyi, területi változata (nyelvjárási színezet pl. Szeged ő-zés, Debrecen -ketős hangzó)
-> szleng: alacsonyabb rendű köznyelv, korábban a fiatalok nyelvhasználatára volt jellemző, ma minden korosztálynál megfigyelhető, média (rossz- ciki, lepra, túró, vacak, tré, béka feneke alatt van)


2. A nyelv vízszintes tagolódása: a nyelvjárás
  • nyugati
  • dunántúli
  • déli
  • palóc
  • tiszai
  • ÉK-i /ebből lesz az egységes nyelv/
  • mezőségi
  • székely

Különböznek:
  • hangzókészletükben
  • kis mértékben nyelvtani rendszerükben
  • szókincs


3. Függőleges tagolódása: társadalmi (csoport nyelvek)
  • szaknyelv: egy szakma sajátos szókincse
  • hobby nyelvek: horgászat, szabadidős tevékenységek sajátos nyelvezete
  • életkori nyelvváltozat/ rétegnyelvek:
    -gyermeknyelv: tyúk-pipi, autó-tütü
    -diáknyelv: karó, töri, suli, doga, tz
    -ifjúsági nyelv
    -katonai nyelv: kopasz, fókázik- felmos
    -tolvajnyelv/ARGO: eredetileg az alvilág nyelve, célja volt, hogy titkos legyen: spurizik, cucc, bezsong, mackó-széf, kakaó-gáz, drótoz, szipuzik