2023. december 9., szombat

A "homéroszi kérdés", Íliász tárgya, cselekménye, embereszménye, eposzi kellékei



 1. Homéroszi kérdés

  • Kr.e. VIII. században élt
  • vak énekmondó, sok a bizonytalanság személye, művei körül
  • Odüsszeia, Íliász nem egy szerző alkotása
  • komikus eposzok, himnuszok

2. Íliász tárgya
Trójai háború utolsó 52 napja.

3. Cselekménye
Megharagudott Apollón a görögökre, mert az egyik papját megsértette, hogy elrabolta lányát. Apollón járványt küldött a görögökre, Agamemnón nem adja vissza a lányt. Akhilleusz gyűlésbe hívja a görögöket, ahol a megjelent hős azt tanácsolja, hogy adja vissza a lányt az apjának, csak így vethet véhet a dögvésznek. Agamemnón enged végre,  de megfenyegeti Akhilleuszt, hogy elveszi tőle Briszéiszt. Akhilleusz félrevonul a harctól- Akhilleusz anyja Thetisz istennő azt kéri Zeusztól bűntesse meg az akhájokat. Elindul a csata, Menelaosz és Paris szembekerülnek egymással, de Aphrodité kimenti Parist. Az öldöklő harcba az istenek beleszólnak. Megsérül Odüsszeusz és Agamemnón is. Patroklosz elhatározza,hogy ráveszi Akhilleuszt a harcra. Patroklosz megy harcolni Akhilleusz vértjében, Hektór megöli, Akhilleusz megbosszulja, Hektórt megöli Akhilleusz. 

4. Embereszménye
A hős bátor katona, aki a közösségért harcol, ezáltal a közösség megbecsüli, így hírnevet szerez.A haragja jogos Akhilleusznak, de hogy távol marad a harctól nem, cserben hagyja a közösséget amiért harcolt. 

5. Eposzi kellékek

  • in medias res (közepébe vágás)
  • invokáció (segélykérés istenektől, múzsától)
  • propszívió: tárgy megjelölés
  • enumeráció: seregszemle
  • deus ex machina: isteni beavatkozás
  • állandó jelzők: leleményes, hős Odüsszeusz
  • csodás elemek: isten, múzsa
  • toposz: közhely
  • hosszú hasonlatok
  • epizódok: önmagában is megállja a helyét a fejezet
  • retordáció: késletetés

Szapphó és Anakreon költészete

 

1. Szapphó /Kr.e. VI-VII. század/

Leszboszban született, élete csupa rejtély és titok, azt beszélik, hogy saját neméhez vonzódott. Azt is pletykálták róla szerelmi bánatában tengerbe vetette magát. Tevékeny szerepet vállalt a leszboszi nők gyülekezetében, már életében is híres volt, pénzt verettek a nevével. 


"Édesanyám! nem perdül a rokka"

Szokatlan őszinte, közvetlen hangvételű, héhány sorban tömören ír a szerelem iránti vágyódásáról, szokatlan,hogy megszólítja az anyját és neki mondja el erotikus vágyait. Ezek a vágyak akadályozzák a munkájában. 


Aphroditéhoz

Himnusz, fohász Aphroditéhoz
Szerkezete:
A
-könyörgés
B - indoklás
A- könyörgés
Aphroditéhoz könyörög, hogy az eddig érzéketlen szerető viszonozza érzelmeit.
Szapphói-versszak.
3 szapphói-sor 1 adoniszi.
- -           /    - u          / - u u     /   - u     /    u - /
spondeus/ trocheus / daktilus/ trocheus/ jambus


2. Anakreón /Kr.e. VI.század/


Ión költő, Első-Ázsiában született, de a perzsa támadás miatt menekül. Szerelem és bor énekese.

Gyűlölöm
Epigramma, disztichonban íródott. Elítéli a háborút, fontosabb a szerelem és a boldogság, művészet, játék.


Engem a szerelem
Töredékes dal, egynemű érzéseket fejez ki az idős emberekben fellobbanó szerelmi szenvedélyt fogalmazza meg. Megfogalmazza az öregség problémáját is, az ember ilyenkor már megfosztódik a szerelem gyönyörétől. Közvetlen hang és könnyed versforma jellemzi.


Görög dráma és színház

Történelmi háttér:

Kr.e. V.század az athéni demokrácia fénykora (Preiklész kora). A békekorszak páratlan lehetőséget adott az alkotó személyiség kibontakozására. A közelmúlt átélt eseményei (perzsa háborúk, a belső ellentétek, a társadalom, a család, az egyén problémája) a görög drámában jelennek meg. Eljátszák, megelevenítik a velük történt dolgokat.

A drámai műfaj előzményei:

A görögök körében számos népszokás élt. Többek között olyan játékok, melyekben személyek vagy személyek csoportjai egymáshoz, környezetükhöz beszélve - szóban és cselekvésben - valamilyen történést jelenítettek meg. A dráma komoly válfaja valószínűleg a Dionüszosz isten tiszteletére énekelt kardalból (dithüramboszból) fejlődött ki. Az életerő, a féktelenség, bor és mámor istenének tavaszünnepén, majd a termés betakarításának őszi ünnepén felvonultak, táncoltak, énekeltek a jókedvű emberek. Dionüszosz kísérői (más néven : a kar) állat alakú istenségeket (szatüroszokat) jelenítettek meg. Egy idő után a kar tagjai nemcsak dicsőítették az istent, hanem tetteit is előadták úgy, hogy a karvezető és a kar egymásnak felelgetett. 
A szatűroszok leggyakrabban kecskebőrbe öltöztek, s előadott énekük a kecskedal , görög néven a tragédia
A vidám jellegű dráma valószínűleg szintén többféle  népszokásból jött létre, például két szereplő egymással veszekedett vagy a kar a nézőkkel kötekedett, illetve egy nevetséges esetet jelenítettek meg. Célja az lehetett, hogy a mindennapi élet fonákságait mutassa be mulatságos formában. 


Az antik színház és tragédia

 Az athéni drámai előadások:

Kezdetben minden évben egyszer , a nagy Dionüszosz-ünnepen, (később Dionüszosz egy kisebb ünnepén is) drámai versenyek folytak. Négy napon át az előadások reggel kezdődtek és mindennap sötétedésig játszottak. Az athéni állam fontosnak tartotta ezeket az alkalmakat. A korabeli feljegyzések szerint a szegény sorsú nézőknek  fizettek azért, hogy megtekintsék az előadásokat, melyek ünnepi jellegűek voltak. Egy-egy alkalommal öt vígjátékíró és három tragédiaíró versenyzett egymással. A komédiaírók egy-egy vígjátékkal, a tragédiaköltők három-három tragédiával (drámai trilógiával) és egy-egy szatírdrámával versenyeztek. Az állam jelölte ki, hogy kik léphettek fel a versenyen, és az állam gondoskodott az előadások költségének megteremtéséről. Állami intézmény volt tehát a színház, államérdeket szolgált, de sose volt valamiféle direkt politikai propagandaeszköz. Több volt annál: olyan közösségi rendezvénynek számított, mely nemcsak szórkoztatott, de nevelt, tanított, s aktuális mondanivalójával elgondolkodtatott.

Mi volt a színpadi tragédia kialakulásának az első, döntő lépése?

Az i.e. VI. század közepén élt egy Theszpisz nevű tragikus költő s egyben színész, aki fehérre mázolt arccal lépett színre. Tehát ő a kar mellett már "magyarázó" szerepet töltött be , ő volt az első színész. Később két, majd három színészt is fölléptetett,jelmezeket és álarcot adtak a szereplőkre. Így a karének jelentősége és terjedelme csökkent, s a "magyarázatokból" viszont drámai párbeszéd (dialógus) alakult ki. A két elem viszonya megfordult: a cselekmény hordozói a párbeszédes rész szereplői (epeiszodionok) lettek, a kar éneke pedig inkább a cselekmény értelmezőjévé, esetleg kiegészítőjévé vált. A szatüroszokból álló kar énekéből egy másik fajta drámai játék, a szatírdráma fejlődött ki a VI. század végé. Ez mindig vidám cselekményű, derűs történetet jelenített meg, és a jókedvű felvonulásról (komosz) kapta a nevét - így született meg a komédia.


A görög színház sajátosságai

A hatalmas, félkör alakú nézőhely egy -egy völgy oldalában emelkedet. Nézőtere több tízezer embert is befogadott. A szabadtéri színház akusztikája olyan tökéletes volt, hogy például a ma is megtekinthető epidauruszi színházban egy eltépett papíros zaját a felső sorokban is hallani lehet. A színház közepét egy kerek vagy félkör alakú térség, az orkhésztra (tánctér) foglalta el. Ide vonult be a kar, s általában itt is tartózkodott az előadás végéig. (A kórus 13-15 tagú volt.) Az  orkhészta egyik oldalán, valamivel magasabb szinten volt a keskeny színpad: 2-3 szereplő fért el rajta. A színészek keveset mozogtak, inkább csak beszéltek, vitatkoztak. A színpad mögött királyi palota vagy templom szíszlete állt, előtte oszlopsort alakítottak ki.
A színészek álarcot viseltek, amire azért volt szükség, mert a női szerepeket is férfiak játszották, és egy színész több szerepet is elvállalhatott. Az hogy az álarcnak volt-e hangerősítő szerepe, ebben már megoszlanak a vélemények. Elképzelhető, hogy kevésbé jó színházakban hangerősítő tölcsért tettek az álarcokba. Ezek a maszkok erősen egyénítettek, szerephez szabottak lehettek.A tragikus hősök ruhái díszesek voltak és földig értek. Kezdetben nem, de később ,hogy a színész kellően kiemelkedjék, és fennséges megjelenése legyen, magas talpú-sarkú saruban (kothurnusz) ment a színpadra. Ű
A nézők élénk érdeklődéssel kísérték az előadásokat. Érzelmeiket hangosan nyilvánították: sírtak, nevettek, tapsoltak, beszélgettek. A színpad számukra nem külön világ volt, hanem életük szerves része. 

Az Antik dráma




Antigóné




2023. december 7., csütörtök

Kávéház és irodalom

 















Biblia felépítése, műfajai, kannonizálás folyamata

 1. Felépítése

Ó és Újszövetség


Ó: 

  • zsidó nép története
  • Tóra (Mózes 5 könyve)
  • történeti könyvek
  • próféták könyve
  • zsoltárok könyve (150)

Újszövetség: Jézus életét írja le


2. Műfai

  • hálaadó
  • bűnbánati zsoltár (zsoltár)
  • panasz dalok (zsoltár)
  • bevonulási ének (zsoltár)
  • átok zsoltár (zsoltár)
  • mítosz
  • monda
  • legenda
  • elbeszélés
  • erkölcsi és filozófiai párbeszéd
  • himnusz
  • szerelmi dal

3. Kannonizálás folyamata /mérték, szabály/

  • vallási szempont, de az irodalmi értékekre is figyeltek, így került be a Bibliába a héber szerelmi és lakodalmi költészet az Énekek éneke
  • amit nem tarottak isteni eredetűnek azok nem kerültek bele a Bibliába, ezeket apokrif/ rejtett, titkos iratoknak is nevezzük
  • Kr.u 325-ben állították össze egy gyülekezeti cso
    port tagjai a Níceai zsinaton, Kr.u. 367-ben jelent meg az első kiadás
  • nem egységes alkotás, hanem válogatás, másfél évezred különféle műfajú irodalmi és nem irodalmi jellegű szövegeiből
  • héber -> Ószövetség
  • görög-> Újszövetség

Az irodalom kezdetei, A mítosz és a mitológia, Gilgames-eposz

 1. Kezdetei

  • szájhagyomány útján -> írásbeliség
  • a mindennapi tevékenységhez kapcsolódik
  • legrégebbi irodalmi alkotás Sumér ( Gilgames-eposz), Mezopotámia

2. Mítosz (monda, mese, történet)

  • tükrözi az akkori emberek gondolkodásmódját, istenek, különös lények irányítanak
  • műfaj, mesés elbeszélés, istenekről, emberfeletti hősökről
  • az akkori ember hogyan képzelte a világot, az ember teremtését
  • megtörtént eseményeket is tartalmaz pl: a vízözön történet

A MÍTOSZOK összessége a MITOLÓGIA.

3. Gilgames-eposz

Enkidut az istenek teremtik meg, hogy győzze le Gilgamest.
Vízből és agyagból teremtett Aruru Enkidut. 
Enkidu egy lány hatására civilizálódik.
Gilgames és Enkidu nem tudja egymást legyőzni, inkább összefognak.
Megölik Humbabát az isteni cédruserdő vigyázóját, legyőzik az égi bikát, akit az istenek küldenek ellenük.
Enkidu belehal sérüléseibe.
Elmegy távoli őséhez Um-Napistihez (Noénak felel meg a Bibliában) ,aki a vízözön után örök életet kapott, hogy megtudja tőle a halhatatlanság titkát.
Gilgames esélyt kap, hogy halhatatlan legyen, de ehez próbákat kell kiállnia, amit ha teljesít az élet füvét megkapja.Miközben fürdik Gilgames az élet füvét elrabolja tőle egy kígyó (mint a paradicsomi Biblia jelenetben a kígyó itt is megjelenik), így nem lesz az ember halhatatlan. 



Zsoltárok könyve: 23. zsoltár

 A zsoltárok könyve 150 zsoltárt tartalmaz, több mint a felét Dávid királynak tulajdonítják, a fennmaradók a zsidó nép Babiloni fogsága alatt született különböző szerzőktől.

műfajai:

  • hálaadó
  • bűnbánati
  • panasz
  • bevonulási
  • átok

23.zsoltár

Hálaadó zsoltár, pásztor metaforára épül (elemei-. vessző, bot)

1. rész

  • hitvallás E/3személyben beszél az Úrról
  • mindenkihez szól
  • tér, szabad mező (füves legelő, víz)

2.rész

  • hálás, magasztalás az Úr felé E/2, közvetlenebb viszony
  • az Úr vendéglátó szerepében tűnik fel
  • beszűkül a tér, védett hely

3.rész

  • E/3 személyű hitvallás
  • az Úr házában, szeretetben

Nincs kötött ritmusa, ríme.
Bizonyos gondolatok, szerkezetek ismétlődése adja a ritmusát, gondolat ritmus.


Az európai kultúra forrásvidéke: a Biblia

 


Bibliafordítások

Szeptoaginta: a zsidó Biblia görögre fordítása, 72 bölcs fordította le

Vulgata: Szent Jeromos latinra

Luther Márton: német nyelvre, megkezdődik a nemzeti nyelvre való fordítása a Bibliának

Huszita Biblia: nem egységes szöveg, magyar

Sylvester János: 1541 Újszövetség lefordítása

Károlyi Gáspár: teljes Biblia magyar fordítása (vizsolyi) 1590 kinyomtatva, protestáns

Káldi György: jezsuita szerzetes, katolikus Biblia XVII. század

327 nyelvre fordították le a teljes Bibliát, az Újszövetséget 799 nyelvre.


Epikai művek elemzésének szempontjai


 


Lírai művek elemzésének szempontjai

 


2023. március 20., hétfő

Daniel Defoe: Robinson Crusoe olvasónapló

 


Az író életéről röviden:

London 1660- Morfietts 1731, angol regényíró.
Puritán neveltetése a vallási buzgalom mellett gyakorlatiasságra tanította.
Túl merész vállakozókedve miatt perekbe és adósságba keveredett. 1703-ban pellengérre, majd börtönbe jutott.
Visszavonulása után haláláig újságot szerkesztett és regényeket írt.
Defoe máig legnépszerűbb könyve a Robinson Crusoe (1719) azonnali sikert aratott, ifjúságiklasszikus lett.
Regényeit krónikás előadás, didaktikus szándék, egyszerű, közvetlen stílus jellemzi.
Művei: Siugleton kapitány (1720), A londoni pestis (1722), Roxana, avagy a szerencsés kedves(1724).


Robinson Crusoe

A könyv főszereplője Robinson Crusoe, egy jómódú család harmadik gyereke. Egyik bátyja a hadseregbe vonul, ahol meg is halt, másik testvére eltűnt, nem tudtak  róla semmit. 
Crusoe nagy álmodozó vagy csak nagy kalandvágyó? Nem tudom.
Szülei tudomásásra jutott, hogy egy szem fiúk is elvágyikotthonról.Fenyegették, kérlelték, hogy maradjon és otthon kezdjen magával valamit, de hiába... Egy évvel később felszökött egy Londonba tartóhajóra. A hajó a tengeren szörnyű viharba került, s elsüllyedt. A legénység szerencsére egy csónakban megmenekült. Ekkor megfordult a fejében, hogy hazamehetne esetleg, de rögtön el is hesegette a gondolatot, s ment ismét a saját feje után. 
"A világot bejárva meggazdagodni" ez lebegett a szeme előtt, mint cél.
Londonban ismét vízre szállt egy Afrika partjaihoz induló hajóra. A kapitány rendes, becsületes ember volt,aki megtanította a csere-kereskedelemre, s néhány tengerész munkára. De ez az út sem volt felhőtlen... Először váltóláz gyötörte, aztán kalózok támadtak rájuk és foglalták el a hajójukat. Saléba vitték őt, s a kalózkapitány szolgája lett. Már két esztendeje szolgált, mikor elérkezettnek látta az időt a szökésre. Ügyesen megszervezte távozását, sőt még egy kis barátra is szert tett, kit Xurynak hívtak. 
Természetesen hajóval léptek le. A Kanári-szigetekre szerettek volna eljutni vagy legalább valami kereskedelmi útvonalat elérni. Mikor elfogyott az élelmükés a vizük a part közelébe hajóztak, s ott a négerektől kaptak enni és innivalót. Körülbelül tíz nap hajózás után egy Brazíliába tartó hajó vette fel őket. A hajó kapitánya megvette minden ingóságát, beleértve Xuryt is. Így egy egészen szép kis vagyonnal lépett Brazília földjére Crusoe. 
Itt a kapitány egyik ismerősénél lakott egy ideig, aki gazdag cukornádültetvényes volt. Megtetszett Crousoenak ez az élet, a gazdagság elkápráztatta, s elhatározta, hogy letelepszik. Megkapta a brazil állampolgárságot, a pénzén egy darab földetvásárolt, amin saját maga termelte a cukornádat, később aztán dohányt is. Egy szó mint száz, barátunk kezdett meggazdagodni. Már négy éve élt Brazíliában mikor ültetvénytársai felvetették, hogy munkáskezekre lenne szükség az ültetvényeken. Guineában hozzátudnának jutnia néger rabszolgákhoz, csak oda kellene hajózni... Crusoe nem tudta legyőzni kalandvágyát, s ott hagyta mindenét (természetesen óvintézkedéseket tett vagyona megőrzésére).
1659. szeptember 1-jén kihajózott ismét. A tengeren tornádó tartóztatta fel, hajójuk megrongálódott, kilyukadt, majd egy homokzátonyon megfeneklett. Várható volt, hogy az erős szél ripityára töri, ezért az egyetlen megmaradt mentőcsónakba szálltak, mind a tizenegyen. Szerencsétlenségükre egy óriási hullám felborította a csónakot, s ezután már csak főhősünk sorsát követhetjük végig. Őt már a part felé vitték a hullámok, s kis idő múlva szárazföldön állhatott. Megmenekült! S nem győzött köszönetet mondani a Jó Istennek, hogy megmentette az életét. Örömét kis idő elteltével a kétségbeesés váltotta fel... Mit fog ő itt egyedül, étel, ital, ruha nélkül csinálni? Kimerülten mászott fel egy fa tetejére, mély álomba zuhant. Másnap megpillantotta a hajójukat, s elhatározta, hog felmegy rá és lehoz mindent róla amire szüksége lehet. Ez sem volt egyszerű. A hajón talált árbóc és vitorlarudakból eszkábált össze,s azon vitte ki a partra a számára szükséges holmikat. Talált élelmet, szerszámokat, lőport és fegyvereket is. Tizenegyszer ment fel a hajóra és lehozott róla mindent aminek hasznát vette a parton.
A sziget ahol partravetődött lakatlannak látszott, de talált ivóvizet, sok madarat, amit lőhetett magának, ha éhes volt. Vadállatokkal nem találkozott szerencsére, de azért kezdetleges kunyhóját körbebarikádozta. Csakhogy ez a kunyhó nem volt megfelelő helyen és ezért új területet keresett, ahol felállította végleges lakóhelyét. Ezt egy hegy lábánál találta meg. Kerítéssel vette körül, s azon belül állította fel sátrát, kibővítve egy a hegybe vágott barlanggal. Kényelmesen berendezkedett, asztalt, széket készített. Napközben vadászn, halászni járt, talált kecskéket, megkóstolta  teknőshúst. Az eső sem volt ritka ezen a földrészen, egyszer meg is fázott, s napokig lázas betegen feküdt. Lázálmában az ördögöt látta, szörnyűséges volt még ébredése után is. Különös,de ez az álom megváltoztatta a gondolkodásmódját. Bibliát olvasott, imádkozott és hitt Istenben, hagyta, hogy a gondviselés vezérelje lépteit. Miután jobban lett elindult felfedezni a sziget belsejét. Talált tiszta vízű patakot, dohányt is, s egy olyan völgyet ami maga volt az Édenkert, szőlővel, dinnyével, kókusz, narancs és citromfákkal. Itt épített magának egy nyárilakot, s a forró nyári napokat ebben töltötte. 

2012. augusztus 12., vasárnap

16. A nyilvános beszéd, a közszereplés főbb nyelvi és viselkedési kritériumai (retorika alapja)

-A nyilvános beszéd sikere legfőképpen attól függ, milyen a szónok személyisége, milyenek az ismeretei abban a témakörben ,amelyről elmondja gondolatait.

- A nyilvános beszéd alkalmával a beszélőnek úgy kell megfogalmaznia a gondolatait, hogy a hallgatók könnyen megérthessék , figyelembe kell vennie partnereinek ismereteit, és tekintettel kell lennie arra is, kik előtt, mikor és hol szólal meg.

- A jó szónok tulajdonságai:

  • tisztességes
  • találékony
  • jó szerkesztőkészséggel bír
  • van stílusérzéke
  • jó az emlékezőtehetsége
  • jó előadó
  • kommunikatív
  • képes a hallgatósággal való azonosulásra
  • alapos tudással rendelkezik


-A szónok feladatai:

  • anyaggyűjtés
  • az anyag elrendezése
  • a szöveg megfogalmazása, kidolgozása
  • az előadásmód megtervezése
  • a szöveg emlékezetbe vésése
  • a szöveg előadása


- Az előadásban fontos szerepe van az élőbeszéd zenei kifejezőeszközeinek (hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünetek) és nem nyelvi kifejezőeszközöknek (mimika, gesztusok, testtartás).

- A jó szónok értelmünkre és érzelmünkre egyaránt hat.

- Az érzelmi hatáskeltés eszközei: megszólítások, idézetek, hatásos kezdés és befejezés.

13. A szóalkotás lehetőségei: szóképzés, szóösszetétel és egyéb szóalkotási módok

- A nyelv változása legnyilvánvalóbb és legnagyobb mértékben a szókincsben mutatkozik meg. Az új szavak nagy része a szóalkotás különféle módjaival keletkezik, a már meglévő szavak, szóelemek felhasználásával hoz létre új szavakat.

- A szóképzés:

  • úgy jön létre a szó, hogy egy szótőhöz különféle képzők járulnak
  • megváltoztatja a jelentését
  • a szóalkotási mód eredménye a képzett szó
  • alapszó + képző = képzett szó + képző = továbbképzett szó
  • a képzett szó szófaja megegyezhet az alapszóéval, de el is térhet tőle
  • a képzett szó szófaja szerint beszélhetünk igeképzésről és névszóképzésről

- A szóösszetétel:

  • új jelentés kifejezésére a nyelvben már meglévő elemeket használunk fel: két szót- mint elő- és utótagot- kapcsolhatunk össze
  • előtag + utótag = összetett szó + még egy szó = többszörösen összetett szó
  • jelentése: eltér az összetevő tagok jelentésétől , vagy éppenséggel egészen távol esik tőlük, illetve több régi keletű szóban már elhomályosultnak érezzük az elő- és utótagot
  • szófaját az utótag határozza meg



  • Mellérendelő összetétel: tagjai egyenrangúak, azonos szófajúak, ellentétes vagy hasonló jelentésűek. Típusai: 
    • két önálló szó összekapcsolódása: jobbra-balra
    • szóismétlés, kettőzés: egy-egy , más-más 
    • ikerszók: csigabiga, limlom



  • Alárendelő összetétel: tagjai sokszor különböző szófajúak, az előtag az utótagnak valamilyen bővítménye. Mondatbeli összefüggés alapján, illetve mondatbeli előzmény nélkül is keletkezhetnek. Típusai: 
    • alanyos összetétel: molyrágta
    • tárgyas összetétel
    • határozós összetétel
    • jelzős összetétel
    • jelentéssűrítő
    • birtokos: ablaküvege



  • Mozaikszó -alkotás:
    • betűszók: a szavak kezdőbetűiből jönnek létre (MÁV)
    • szóösszevonás: a szavak egy-egy darabjából jönnek létre


  • Szórövidülés
  • Szóalakvegyülés
  • Szóelvonás: Malév
  • Ragszilárdulás

12. A mondat szerkesztettség és modalitás szerint

a) A mondat modalitása: 


  • A mondatfajtákban más-más kommunikációs szándék fejeződik ki, így öt mondatfajtát különböztetünk meg: 
    • kijelentő: (mondatvégi írásjele: . ) gondolati tartalom jut benne kifejezésre, közlési szándékkal.
    • kérdő: ( ? ) a partnert szóbeli reagálásra, feleletre ösztönzi.
    • óhajtó: ( ! ) akaratot, kívánságot fejez ki, de a megvalósítás szándéka nélkül.
    • felkiáltó: ( ! ) érzelemkifejezés a célja.
    • felszólító: ( ! )felhívás, akarat közlése, ami végrehajtásra ösztönöz. 


b) A mondat szerkezete:

1. tagolatlan
2. tagolt

  • hiányos 
  • teljes
    • egyszerű ( tő- és bővített)
    • összetett (alárendelő és mellérendelő) /magyarázó, következtető, kapcsolatos, ellentétes/

11. A magyar nyelv hangrendszere

Magánhangzók rendszere, törvényszerűségei:

A magyar nyelvben 14 magánhangzó van. Zöngés hangzók.

a) Csoportosításuk:

-Időtartam szerint:

  • Hosszú: á, é, í, ó, ő, ú, ű
  • Rövid: a, e, i, ö, u, ü
- A nyelv vízszintes mozgása szerint :

  • Magas: e, é , i, í, ö, ő , ü, ű  (teniszütő)
  • Mély: a ,á , o, ó, u, ú,  (háború)
-Ajakműködés szerint:

  • Ajakkerekítéses: a, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű
  • Ajakréses: á, e, é, i, í 


b) Magánhangzó- törvények:


Illeszkedés törvénye: Kétalakú toldalékok esetén a szótőhöz a toldalék hangrend szerint kapcsolódik ( autóban, üvegben). Háromalakú toldalék esetén az ajakműködést is figyelembe kell venni (képhez, ajtóhoz, körhöz).

Hiátustöltő "j" hang: ha a szavakban két mássalhangzó kerül egymás mellé , gyakran ejtéskönnyítő "j" hangot ejtünk. PL.: dió, tea

Részleges hasonulás: két egymás mellet álló mássalhangzóból az egyik a másikhoz részlegesen hasonul. Lehet zöngésség szerinti (mosdó -"mozsdó"), lehet képzés helye szerinti (azonban -"azomban").

Teljes hasonulás: két egymás mellett álló mássalhangzóból az egyik a másikhoz teljesen hasonul. Lehet írásban jelölt (kés+vel = késsel), lehet írásban jelöletlen (hagy+ja= "haggya").

Összeolvadás: Két egymás mellett álló mássalhangzó egy harmadik mássalhangzóval olvad össze. Pl. hajlítsa- "hajlíccsa"

- Kiesés: Három egymás mellett álló mássalhangzóból a középső kiejtésben kiesik. Pl. mondtuk- "montuk"

- Nyúlás: Amikor egy mássalhangzó két magánhangzó közé esik , akkor a mássalhangzót hosszan ejtjük. Pl. egyik- "eggyik"

- Rövidülés: Amikor egy hosszú mássalhangzó mellé egy harmadik mássalhangzót teszünk, akkor a hosszú mássalhangzókat röviden ejtjük. Pl. tolltartó -"toltartó" , jobbra -"jobra"

2012. június 12., kedd

Faludy György



Faludy György életrajza

(1910–2006)
1910. szeptember 22-én született Budapesten. Édesapja vegyész, a felsőfokú ipariskola tanára volt. 1928-ban az Evangélikus Főgimnáziumban tett érettségi vizsgát, ezután 1928–1930-ban a bécsi, 1930–1931-ben a berlini, 1931–1932-ben a párizsi, végül 1932–1933-ban a grazi egyetemen tanult. 1933–1934-ben katonai szolgálatot teljesített, zászlósi rangot kapott, ezt később megvonták tőle.
Első versei a harmincas évek elején jelentek meg a Dénes Béla által szerkesztett Független Szemlében és a Magyar Hírlap című napilapban. 1937-ben adta közre Villon-fordításait, pontosabban átköltéseit, ezek zajos vitát okoztak, több kritikusa kétségbe vonta azt a jogát, hogy a francia költő szabad átköltése által a saját mondanivalóját és közérzetét szólaltassa meg.
1938-ban Párizsba utazott, ahonnan a német megszállás elől Marokkóba, majd 1941-ben az Egyesült Államokba költözött. A Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és a mozgalom Harc című lapjának szerkesztőjeként tevékenykedett. 1943 és 1945 között három éven át szolgált az amerikai hadseregben, ennek következtében a csendes-óceáni hadszíntérre is eljutott. 1945 végén leszerelt, 1946-ban hazatért Magyarországra, a Népszava szerkesztőségében helyezkedett el. 1946-ban, tíz nappal feloszlatása előtt, tagjává választotta a Kisfaludy Társaság. 1950. június 14-én koholt vádak alapján letartóztatták, három évet töltött a recski kényszermunkatáborban. 1953-ban a tábor felszámolását követően szabadult, ezután műfordításaiból élt. 1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsa újságírót, akivel már letartóztatása előtt kapcsolatban állt. Az 1956-os forradalom idején az Írószövetségben és a megújult Népszavánál tevékenykedett, a szovjet invázió után nyugatra menekült. Párizsban, majd Londonban és angliai kisvárosokban élt.
1957 és 1961 között az emigráns Irodalmi Újság szerkesztője volt. 1963-ban felesége meghalt. 1964-ben Firenzében, 1965-ben Málta szigetén élt, végül 1967-ben a kanadai Torontóban telepedett le. 1968-ban a New York-i Columbia, 1971-ben a New Jerseyben lévő Montclair Egyetem, majd a philadelphiai egyetem tanáraként dolgozott. Még ebben az esztendőben visszatért Torontóba, ennek egyetemén a közép-európai irodalomról tartott előadásokat. 1972-ben a torontói egyetem díszdoktorává avatták. 1975-ben a quèbeci Bishop University-n tartott előadásokat.
Tagja volt az Ötágú Síp című rövid életű amerikai magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának, 1986–1989-ben a chicagói Szivárvány című folyóirat szerkesztőségének. Ezek mellett munkatársa volt az Irodalmi Újság, a Látóhatár–Új Látóhatár, a Menora című folyóiratoknak, a bécsi Magyar Híradónak, az amerikai emigráns Népszavának, a Haifai Szemlének, a Montevideóban kiadott Tárogatónak és más nyugaton megjelenő magyar lapoknak. Rendszeresen írt könyvismertetéseket a Toronto Star című angol nyelvű újság számára. 1988-ban hazalátogatott, 1989 márciusában hazatért, Budapesten telepedett le.
1990-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével, 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
2006. szeptember elsején hunyt el.
 
 
Fontosabb díjak, elismerések:
 
1991 – A Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje
1993 – a Soros Alapítvány Életműdíja
1993 – Nagy Imre-emlékplakett
1993 – Budapest díszpolgára
1994 – Kossuth-díj
1997 – a MÚOSZ örökös tagja
1998 – Pulitzer-emlékdíj
2000 – Aranytoll
2001 – Don Quijote-díj
2002 – Obersovszky-emlékplakett
2002 – Gundel Művészeti-díj
2002 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
2006 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje



http://www.pim.hu/object.0bfc8441-d6f5-4f56-9087-d31f36358442.ivy





2012. június 10., vasárnap

3. A középkori uradalom élete, a feudális társadalmi és gazdasági rend jellemzői


A középkori uradalmak jellemző vonásai:

– az uradalom részei és az önellátó gazdálkodás,
– a jobbágyi viszony jellemzői
– a jobbágyi szolgáltatások fajtái.

A mezőgazdasági technika fejlődése:
– új mezőgazdasági találmányok és eljárások (nehézeke, szügyhám, háromnyomásos –
gazdálkodás),
– terményfelesleg és népesség-növekedés



Ideje: 476 (Nyugat-római Birodalom bukása) --- 1492 (Amerika felfedezése), vagy 1640-42 (az angol polgári forradalom ideje), vagy a reneszánsz közötti kor.





A mezőgazdasági technika fejlődése (X-XI. század)

- az ókorban az ún. vad-talajváltó vagy legelőváltó földművelési módszer volt használatos. Általában az erdőirtással nyert, s állatok által természetes módon megtrágyázott földet kb. 10-30 évig, kimerülésig használták, ezután új területet vontak művelés alá
- a VIII. sz. körül, a kolostorok környékén alakul ki a kétnyomásos rendszer(szántó+ugar évente cserélve)
- később a háromnyomásos (őszi+tavaszi+ugar évente forgatva), fejlettebb technológia terjedt el. A zab termesztése elősegítette a ló szélesebb körű elterjedését és használatát. Nyugat-Európában a X-XI. századra lett általános ez a gazdálkodás, míg Dél-Európában megmaradt a kétnyomásos földművelés.
Ezek a rendszerek elősegítették a letelepült életformára való áttérést.
Egyre többet és egyre biztonságosabban lehetett termeszteni, ezdemográfiai növekedéshez vezetett.
Új eszközök is megjelentek. A germán csoroszlyás, kormánylemezes nehéz fordítóeke lehetővé tette a kemény, kötött talajok megművelését, mélyen megforgatta a talajt. Mozgatása 6-8 ökröt igényelt, ugyanakkor így már elegendő volt csak hosszában szántani a földet (keresztirányban már nem kellett). Az igaerő-szükséglet miatt terjedt az ökör és ló tenyésztése. A nyakhám helyett már szügyhámot alkalmaztak, amely így nem "fojtogatta" a jószágokat, megnövelte húzóerejüket. Patájukat patkóval látták el. A gabonatermelő-nagyállattenyésztő gazdálkodás jobb táplálkozást eredményezett, az önellátó gazdálkodást felváltotta a terményfelesleg piacon való értékesítése, vagyis kialakult az áru- és pénztermelés.
A megművelt földterület nagysága is nőtt: erdőket, bozótosokat irtottak ki, füves területeket törtek fel, mocsarakat csapoltak le.


A középkori uradalom jellemző vonásai

- az uradalom nagy földterület, sok-sok faluval, erdőkkel, legelőkkel, földekkel, tavakkal stb.
- központjában a földesúr udvarháza állt. Itt a földesúr élt fegyveres kíséretével és szolganépével. A X. sz.-tól általában fából és/vagy kőből épült vár volt az udvarház. Az uradalom önellátó volt (a parasztok termelték meg a szükséges élelmet, kézműves termékeket). Annyit termeltek, amennyi uruk és az uradalomban élők szükségleteit fedezte.
Az uradalom termelési, igazgatási és bíráskodási szervezeti egység volt.
- A földesurak az antik, a barbár, germán előkelők szintéziséből alakultak ki. Igyekeztek immunitást (királyi jogok alóli mentesség) szerezni birtokaikra, mert ez esetben adómentességet élveztek, és saját uraldalmukban királyi jogokat gyakorolhattak: 1. bíráskodhattak 2. bányát nyithattak 3. az árutermelés kifejlődése után piacot tarthattak 4. vámot szedhettek stb.

- az uradalom három részből állt:

1. a jobbágyok által használatra kapott terület: a jobbágytelek belső telekből (házhely+kert) és külső telekből (szántó) állt, a dűlőkben kiosztott parcellákat évente újrasorsolták, így küszöbölve ki a minőségbeli különbségeket. A jobbágyparaszt csak használatra kapta a földet, cserében különféle szolgáltatásokkal tartozott.
2. A földesúr saját kezelésű birtoka a majorság (allódium): ezt robotban műveltette meg a parasztokkal, az itt megtermelt javak teljes egészében a földesurat illették.
3. közös használatú területek: erdők, mezők, kaszálók, folyók, tavak.


A jobbágyparasztok kötelezettségei földesuruknak:

- terményhányadot adtak természetben (kilenced),
- az árutermelés és piacgazdálkodás beindulásával pénzadót,
- földesúr nagyobb életeseményekor ajándékot,
- a majorságok megműveléséhez munkajáradékot (robot),
- speciális adófajtákat: pl. első éjszaka joga (általában pénzben megváltható volt), holt kéz (a paraszt vagyonának legértékesebb darabja a földesurat illette).


A földesurat birtokán előjogok is megillették, ezek az ún. banalitások, földesúri monopóliumok, pl. kocsmatartás joga, mészárszéktartás joga, sör- és pálinkafőzés joga, malomtartás joga.
A földesúr bíráskodhatott is jobbágyai felett (ez volt az úriszék).
A jobbágyok ezeken kívül az államnak (királynak), egyháznak is adóztak (tized).

A középkori társadalomra a hűbériség jellemző. Ebbe a hierarchiába csak a nemesség tartozik, a jobbágyság nem. A hűbéri láncolat kialakulásának összekötő eleme a feudum (adománybirtok, amely örökíthető, cserébe a megadományozott katonáskodással tartozik hűbérurának, aki őt védelmébe veszi).
A legfőbb hűbérúr a király (senior), ő adományoz feudumut a nagyobb nemeseknek, így azok az ő vazallusai (hűbéresei). A tehetősebb vazallusok szintén adományozhattak feudumot, így egyszerre lehettek vazullusok és seniorok is. A rendszer alján a kisnemesek állnak. A termelő réteg nem része a hűbéri láncolatnak.
A feudum (adománybirtok) mellett létezett a beneficium nevű birtoktípus is. Ezt valamely kiemelkedő tettért kaphatta tulajdonosa, ez a birtoktípus nem volt örökíthető.



Hűbérrendszer:
A hűbéri rendszer legfelső csúcsán a király állott, aki a jogok forrása volt. Az ő hűbéresei a nagybirtokosok, akiket megfelelő számú fegyveres kiállítására vagy főhivatalok viselésére köteleztek. A nagybirtokos a király hűbérese (vazallusa) volt, a király pedig hűbéresének ura. Kisebb vagyonú hűbéresekkel a nagybirtokosok is rendelkeztek. A rendszer legalján az ún. kishűbéresek álltak, akiknek birtokuk jövedelméből már csak a személyes hadba vonulás költségeit sikerült fedezniük. A hűbéri társadalom szerves részét alkotta az egyház. A zavaros korszakokban az egyházi birtokokat megkímélték. A korai középkorban az egyházi birtokokon alakult ki a legmodernebb gazdálkodás. A hívekkel foglalkozó plébánosok az esperes felügyelete alá tartoztak, több esperesség egy püspökséget alkotott és több püspökség az érsek ellenőrzése alatt állt. Ezt a szervezetet nevezzük világi papságnak, amelynek élére a római pápa került. Megjelentek a szerzetesek is, akik a társadalomtól elkülönülten kolostorokban éltek, elmélkedtek, ugyanakkor nagy szerepet vállaltak a művelődésben. A jobbágyság legfőbb jellemzője, hogy nem rendelkezett a föld tulajdonjogával, és vagy a földesúr magánbirtokán (allódium) dolgozott, vagy a földesúrtól kapott földön gazdálkodott faluközösségben. Jogilag a földesúré volt a föld, a gyakorlatban a jobbágy birtokába került, de a földhasználat fejében a földesúrnak szolgáltatásokkal. Pénzzel, terményének meghatározott részével és munkaszolgáltatással (robot) tartozott. A jobbágynak érdeke volt a termelés fokozása. Személyileg is függött földesurától, csak az ő beleegyezésével költözhetett el.



http://uradalom.netlap.net/


Magyarország
A magyar nemesség sarkalatos törvénye, földjének és létének őrzője a középkor folyamán végig az „ősiség” rendje volt még akkor is, amikor az idő már eljárt fölötte (egészen 1848-ig). Lényege, hogy ősei földjét nemesember létére senki el nem kótyavetyélhette, és csak egyenes ági utódra – vagy a királyra – hagyhatta. A birtok mindenkori urának a király szavára fegyvereseket kellett állítania, a nagyobb uraknak egész lovas bandériumokat, a maguk zászlaja alatt.
A nemesség, bár földjével nem rendelkezhetett kedve szerint, azért sokféle szabadság jutott neki. A jobbágyságnak viszont csak egy: urat cserélhettek. A jobbágynak joga volt egyik nemesúr birtokáról a másikéra költözni, s ott fizetni évről évre a tizedet, a kilencedet és a királyi adót, plusz a rendkívüli adókat és egyéb járandóságokat. Ez a szabadság azért ért sokat akkoriban, mert sok volt a föld és kevés a jobbágy. Egy úr sem akarta elveszteni dolgozó parasztjait.

16. század

A királyi Magyarország területén ekkortájt 1,5-2 millió ember élt. Ebből városlakó kb. 100 ezer, a többi, akár nemes, akár paraszt, csak a mezőgazdaságra volt utalva. Éppen ezért döntő fontosságú volt a birtokolt föld nagysága. A nagybirtoknak gazdasági, katonai ereje volt, és ezzel politikai súlya. A birtok megoszlására jellemző, hogy tízegynéhány nagybirtokos famíliának dolgozott a magyarországi jobbágyok közel fele. Ezeknek a családoknak sokszor 5-6 uradalma volt, mindhez – átlagban – 20-30 jobbágyfalu és mezőváros tartozott. A várakkal megerősített uradalmak valóságos „vártartományok” voltak. A nagybirtokos, aki az év nagy részét váraiban töltötte gyakran több száz főnyi hadsereget tartott. Birtokain – az úriszékek segítségével – maga bíráskodott, az egyházi tizedet bérelte, az állami adót is inkább maga szedette, hogy ne kelljen megyei adószedőt engedni a birtokára. A nagybirtok „állam az államban”. Hatalma alól nem vonhatta ki magát a köznemesség. A familiáris kapcsolat újra divatba jött. 
Familiaritás: a hűbériség lazább magyarországi változata, a kisnemesek főúri szolgálatba álltak, katonáskodással vagy birtokigazgatással foglalkoztak, vagy urukat helyettesítették a királyi tanácsban. A nagybirtokos szolgálatába szegődött nemest szervitornak nevezték. A várban - mely a főúri hatalom szimbóluma - éltek: a szervitorok, a katonák, a nagybirtokos a családjával, és az udvaruk. Háborúban erődítmények, békében a politika és kultúra központjai voltak.
A jobbágyok sokat szenvedtek a meg-megújuló hadak járásától. Az ellenség kifosztotta, a hazai csapatok fölélték a jobbágyság tartalékait. A békeidők nagy terhe a korábbiaknál sokkal nagyobb mennyiségű robot volt. Ezt a földbirtok belső szerkezetében bekövetkezett változtatás okozta. A feudális birtokjog szerint minden földbirtok a földesúr tulajdona volt. 
A birtokot kétféleképp hasznosíthatta: vagy telkekre osztotta és a jobbágyoknak adta, vagy saját kezelésbe vette, majorságot kialakítva. Egészen a 16. századig a nemesi birtok szinte kizárólag jobbágytelkekből állt, s a földesúr jövedelme a paraszti adóból került ki. A majorsági rész sehol nem volt számottevő. 
A 16. századra azonban jó piaca lett a gabonának, bornak, vágómarhának, ami arra ösztönözte a főurakat, hogy majorságaikat kiterjesszék. A megnövelt majorságot robottal műveltették, amit saját igaerővel és eszközökkel kellett a jobbágynak teljesítenie. A törvények 52 napban (ez is magas volt) határozták meg a robot mennyiségét, a főurak gyakran megnövelték ezt a mértéket. A terhek növekedése a jobbágyság ellenállását váltották ki.


familiárisRégen, főnévként: előkelő nemes úr szolgálatába, katonai vagy díszkíséretébe elszegődött szegény nemes, köznemes. "A birtoka elúszott, a fia már csak familiárisnak állhatott". 

majorságA földesúr öröklött, saját birtoka, amelyet nem hűbérbe kapott, és nem vásárolt. 2. A földesúr saját kezelésben lévő birtoka, amelyet a jobbágyai műveltek meg.

robot: a jobbágy kötelező ingyen munkája a földesúr vagy a vármegye részére. Ha túl sok a robot, a jobbágy nem tudja saját földjét megművelni. A sok pihenéssel, és lassú munkával lehetett a robotot szabotálni.


A gabonatermelés a hazai uradalmakon
A táblákban az őszi, tavaszi és ugar követte egymást, a vasalt faeke csak néhány ujjnyi mélységben szántotta meg a földet, amely trágyát alig látott. A termés 3-4-szeresnél ritkán termett többet, amit sarlóval arattak, egész télen át csűrben csépeltek, és gazosan, szemetesen tárolták földalatti vermekben.

Röghöz kötés
Az 1514 évi országgyűlés röghöz kötötte a jobbágyságot. A gyakorlatban a vármegyék határozták meg a jobbágyköltözés szabadságát, ami a köznemesség érdekét érvényesítve a költözési jog megvonásához vezetett.

Úriszék
Az úriszék a földesúri bíráskodás legfontosabb intézménye volt. A közigazgatás és igazságszolgáltatás területén a nagybirtok lényeges állami feladatokat vett át. Az úriszék elé tartozott a jobbágy minden peres ügye, amit a falusi bíró előtt nem sikerült elintézni.
Európa keleti részére, így Magyarországra is jellemző, hogy a 15. század végétől újra megerősödött a feudalizmus.







A KÖZÉPKORI MAGYAR VÁROSFEJLŐDÉS


1. az államalapítás kora

- ekkoriban nyugat-európai értelemben vett város még nem volt Magyarországon
- Esztergom és Székesfehérvár királyi székhelyek voltak, ezeken kívül a megyei, az érseki, a püspöki központok voltak egy-egy körzet gazdasági központjai (mezőgazdasággal, iparral és kereskedelemmel foglalkoztak). Adminisztratív, hatalmi, egyházi központok voltak elsődlegesen.
- ezekben vasárnaponként (később szombatonként) vásárt tartottak



2. A hospesek hatása a magyar városfejlődésre

- kezdetben vallonok (olaszok) telepedtek be, főleg Esztergom és Székesfehérvár térségében. A XII. században széles körű kiváltságokat kaptak.
- később német telepesek érkeztek, a német városjogok mintái alapján rendezkedtek be
- a XIII. századtól felerősödött a királyok tudatos várospolitikája, kb. 100 új város jött létre ún. városprivilégiumokat kaptak.



3. A korai városok jellemzői

a) - földesuruk az uralkodó volt
- a város pénzadót fizetett neki (cenzus/taxa), évente egyszer vendégül látta, ill. ajándékokkal tartozott neki


b) - a városok kiváltságai: 1. a város földjének szabad birtoklása 2. önkormányzat: választott polgármester (bírának nevezték), tanács (12 esküdtből állt) 3. bíráskodás joga, saját jogrendszerrel 4. egyházi autonómia (=közvetlenül a püspök vagy az esztergomi érsek alá tartoztak) 5. belső vámok alóli mentesség 6. vásártartás joga 7. árumegállító jog (Buda és Kassa)



c) lakosságuk

- a legnagyobb városokban kb. 15-25 ezren éltek (pl. Pest-Buda)
- a határszéli városokban általában német anyanyelvűek éltek
- a többség mezőgazdaságból élt  (kiemelkedett a szőlőművelés, borkereskedelem)
- a XIV. századtól megjelentek a céhek is, számuk, szerepük kisebb, mint Nyugat-Európában
- a távolsági kereskedelem  fontosabb volt, mint a kézműipar


4. A XIV. század új várostípusai: mezőváros, szabad királyi város, szabad bányavárosok
a) mezőváros (oppidum)

- a távolsági kereskedelem fellendülésének következményei
- nagyra duzzadt falvak, földesúri hatalom alatt
- általában nem voltak fallal körülvéve, nyílt mezőn terült el (erre utal a mezőváros név)
- piactartás és egyösszegű adófizetés jogával rendelkezett
- idővel szolgáltató mesterségek is elterjedtek (pl. kádár, kovács, szabó, kötélverő stb.)
- később bírót és tisztviselőket is szabadon választhattak
- fallal körülvett pl. Kőszeg, Pécs, Trencsén
- mezővárosok: Komárom, Tata, Óbuda, Miskolc, Beregszász stb.



b) szabad királyi városok
- a királytól függő, neki adózó várások
- a tárnokmester bírósága alá tartozott a nyolc, fallal körülvett kiemelkedő város: Buda, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Bártfa, Eperjes, Pest (Mátyás korától)
- Erdélyben kiemelkedett Nagyszeben, Brassó és Beszterce, az erdélyi szászok városai
- jogaik megegyeztek a 3/ b pont alattival
- másodrangú királyi városnak számítottak az ún. személynöki városok: Zágráb, Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Visegrád, Kolozsvár, Szeged



c) szabad bányavárosok
- pl. Nagybánya, Felsőbánya, Körmösbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, stb.

7. A feudális magyar állam bukása: a mohácsi vész és az ország három részre szakadása

http://tetelek.atw.hu/kereso/doc/cel/tortenelem/a_h_rom_r_szre_szakadt_magyarorsz_g.txt

http://mohacs.netlap.net/

feudális =  hűbéri

Előzmények
Mátyás erős hatalma
Mátyás (1458-90) belső békét teremtett a ligák feletti győzelmével, visszaszorította a Habsburgokat, megerősítette a déli végvári vonalakat a török támadás megelőzésére. 1463-64-es eredményes hadjárata visszarettentette a hódítókat. Erős központi hatalmat épített ki. A báróktól független hadsereget és államszervezetet teremtett, melynek fenntartásához a parasztok adójából szerezte a pénzt. Gátat szabott a jobbágyok kizsákmányolásának az egyházi és világi földesurak által, valamint lét- és vagyonbiztonságot nyújtott nekik a támadó törökkel és hatalmaskodó nagyurakkal szemben.


II. Ulászló (1490-1516)
Mátyás 1490-es halála után II. Ulászló uralkodása alatt a királyi hatalom igen mélyre süllyedt. A király zsoldos serege szétbomlott, a főurak és főpapok hatalma jelentősen megnőtt. A Jagelló uralkodók belső támasz nélkül maradtak. A parasztság adóterhei megnőttek, és megszűnt a vagyonbiztonságuk. A király bevételei negyedére csökkentek, mivel az adókat a hatalmaskodó főurak szedték be. A főurak és köznemesek heves hatalmi harcokat vívtak, csak a jobbágypolitikában értettek egyet. Megfosztották a jobbágyokat attól a lehetőségtől, hogy megválthassák magukat, és lehetetlenné tették a szabad költözésüket.


Az 1514. évi Dózsa féle parasztháború következményei
1514. április 16-án Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen. Az egyre jobban fenyegető és állandósuló török veszély ellen a nép nagy tömegben gyülekezett. Országosan 80 ezer körüli sereg gyűlt össze. A nemesek hiányoztak a keresztesek táboraiból. A vezérséget egy székely végvári vitéz: Dózsa György vállalta. A parasztok ráébredve erejük nagyságára a törökök helyett saját uraik ellen fordultak. A veszély egy táborba terelte a civakodó uralkodó osztályt. A parasztháborút embertelen megtorlás követte – összességében kb. 70 ezer áldozatot követelt. Az 1514-es országgyűlés szinte kizárólag a parasztkérdéssel foglalkozott, amikor pedig a török veszély is fönnállt. Törvényesítették a kivégzéseket, a károk megtérítését a parasztokra rótták. Kötelezően meghatározták az úrbéri terheket, törvénybe iktatták a röghöz kötést.
A parasztellenes törvények egész sorát foglalta Werbőczi a Hármaskönyvbe, amely törvényerőre nem emelkedett, de összefoglalta a feudális magyar jogot, amit a nemesek alkalmaztak is.


Országos gondok
Miközben a nemességet teljesen lefoglalta a parasztháború megtorlása, a török veszedelem egyre félelmetesebben bontakozott ki. Az 1514-es országgyűlés esztelen bosszúja kikapcsolta a parasztságot, a nemességet viszont hatalmi harcai megosztották és szembeállították. A Báthori vezette bárói és a Szapolyai-Werbőczi által vezetett köznemesi párt között egyre élesebbé vált a vetélkedés. A köznemesség közvetlenül Mohács előtt a hatvani országgyűlésen jelöltjét Werbőczit  juttatta a nádori székbe. A hatalmi harcokban mindig az a párt ragadta magához a vezetést, amelyik nagyobb fegyveres erőt tudott felvonultatni. A királyi hatalom II. Lajos idején (1516-26) még tovább sorvadt. A magyar uralkodó osztály erejét teljesen felőrölte a birtokszerzésért és hatalomért vívott harc. A haza sorsával senki nem törődött.


A török hatalom
1520-ban I. Szulejmán (1566-ig) személyében jó diplomata és kiváló hadvezér került a szultáni trónra. 1521-ben első nagy támadása elsodorta a Duna-Száva mellett kiépített védelmi rendszert. Szabács, majd Nándorfehérvár (1521) is az ellenség kezére került.


Külpolitika
Magyarország a Jagellók családi szerződései révén a Habsburgok oldalára került. 
1515. Házassági szerződés: Habsburg Ferdinánd házasságot kötött Jagelló Annával, Habsburg Mária Jagelló II. Lajossal. 
1526. cognac-i liga: szemben I. Ferenc francia király, pápa, Milánó, Velence -> Habsburg ellenes törekvések, szövetkeztek a Habsburgok ellen. 
 A török támadás csak Magyarországon keresztül érhette el Bécset. Hazánk akkor került a nagy, európai méretű ellentétek középpontjába, amikor belügyeiben is történetének egyik legkritikusabb szakaszát élte.


1526. Mohács
1526 nyarán I. Szulejmán 80 ezer emberrel indult Magyarország felé. A parasztságot nem merték hadba szólítani, a király is félve, menekülést tervezve állt a hadak élére. A főúri és nemesi bandériumok szegényesen és késéssel gyülekeztek. Végül 26 ezer főnyi jórészt idegenekből álló sereg gyűlt össze. A bajt fokozta, hogy a hadvezetéshez senki sem értett. Végül Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vállalták a feladatot. A csatára 1526. augusztus 29-én került sor. Két óra alatt összeroppant a magyar sereg. Magyarország igazából már Nándorfehérvárnál elveszett, Mohács csak ráadás volt. A független középkori Magyarország bukása volt ez.


Mohács után
Szulejmán bevonult Budavárába, s bár az országot ez alkalommal még nem szállta meg állandóan, ennek sorsa ezután az ő kezében volt. II. Lajos király meghalt menekülés közben, az államgépezet széthullott, önkényeskedő nagyuraké lett a hatalom. A törökkel szembeni minden központilag szervezett ellenállás megszűnt. Amikor a tél közeledtére a törökök kivonultak az országból, a pártharcok a Mohács előttinél is hevesebben lángoltak fel. A köznemesi „nemzeti párt” Szapolyai Jánost (1526-40) a Szent Koronával Székesfehérváron választotta királlyá, az udvari párt főnemesei V. Károly császár öccsét, Ferdinándot (1526-64) emelték trónra Pozsonyban. Miközben a szultán Konstantinápolyban ünnepelte Magyarország meghódítását, egyik királyunk sem gondolt a törökkel. Polgárháborúra készültek egymás ellen. Mindkét fél igyekezett, hogy növelje táborát. A rang, a birtok, a hatalom, a méltóság ígéretei mögött a hűség és a hit áruvá vált. Egy idő után a helyzet áttekinthetetlenné vált. Az országban rablólovagok garázdálkodtak, és sorra tűntek fel az új mágnáscsaládok – a lehetőségek kihasználói.

1526: Cserni Jován a déli határszélen több ezer főből álló parasztsereget toborzott. Védelmet reméltek a törökkel és földesuraikkal szemben is. Szapolyai és Ferdinánd is szerette volna a sereget a maga oldalán látni. A mozgalmat 1527 nyarán leverték a délvidéki nagybirtokosok.
Mindkét király kereste a külső támogatást. Ferdinánd császári bátyjában bízott (Mohács előtti osztozkodás eredménye: V. Károlyé a császári cím, a spanyol királyság – tengerentúli és németalföldi birtokaival, itáliai hódításaival. Ferdinándé az osztrák örökös tartományok, ehhez szerezte meg a magyar és cseh koronát Mohács után.). János király főleg a francia udvarban bízott.
1527: Ferdinánd 10 ezres serege elől Szapolyai Lengyelországba menekült és közvetlenül a török portához fordult. Így lett a két király perében a szultán a döntőbíró, és így vált Magyarország teljesen kiszolgáltatottá.

1529: a szultán hatalmas sereggel indult meg Bécs elfoglalásának céljával. János királyt hűbéresként visszahelyezte a trónjára, de a fő célját, Bécset nem sikerült elérnie.
1532: ismételt török támadás. Ekkor már Magyarország a szultán felvonulási területe volt. A Jurisics Miklós által védett Kőszeg vára állította meg a vonuló sereget. Mire végeztek a várral, beköszöntött az ősz és így Bécs ostromára már nem futotta az időből. Ismét végigpusztítva az országot hazatértek.
Mind az 1529-es, mind az 1532-es hadjárat azt bizonyítja, hogy az oszmán hadsereg Magyarország belső területeitől nyugatra már nem tudott eredményesen hadat viselni a nagy távolság és a török hadsereg felépítése miatt. Mivel az ostrom mindig a központból indult, minél messzebb kellett eljutni, annál kevesebb idő maradt a harcra és annál nehezebb volt ellátni a hatalmas embertömeget. A kortársak számára egyre nyilvánvalóvá vált, hogy a két nagyhatalom nem bír egymással. Magyarország a két birodalom ütközőzónájába került, s másfél évszázadra hadszíntérré változott. A két fél 1533-ban szerződést kötött, melyben Ferdinánd elismerte, hogy a szultán Szapolyainak adta az ország nagyobbik felét. Cserébe Szulejmán hasonlóan elismerte Ferdinánd jogait a nyugati részeken.


A váradi béke (1538. február. 24. )


Szapolyai és Habsburg közt, miszerint, ha meghal Szapolyai akkor az ő része is a Habsburgoké lesz.

A 16. század 30-as éveit a török hadjáratok és az emésztő belső harcok jellemezték. A királyi hatalom névleges, a központi kormányzat tehetetlen. A birtokosok, akik amellet, hogy jól kihasználták a két király versengését, felismerték, hogy az ország helyzete lassanként a saját megmaradásukat is veszélyezteti. A fegyveres harc eredménytelensége a két királyt is megbékélésre szorította. Külpolitikai helyzetük egyre ingatagabbá vált. Szapolyai egyre inkább tartott a töröktől és Ferdinándot is egyezségre szorította bátyja, aki újabb összecsapásra készült a franciákkal. 
Az 1538-as váradi békében rögzítették a fennálló helyzetet. Megegyeztek, hogy János király halála után az egész ország Ferdinándot és utódait ismeri el kizárólagos urának. 


Az egyezséget Szapolyai is másképp értelmezte, amikor fiú örököse született. A váradi béke egyik aláírója Fráter György, - György barát - volt, s két év múlva Szapolyai halálos ágyánál ő tett elsőnek esküt arra, hogy királlyá teszi a csecsemő János Zsigmondot.


Az ország 3 részre szakadása

A váradi békét mindkét fél megszegte. 


Ferdinánd sokkal többet tett azért, hogy királyságát a szultáni udvarral elfogadtassa, mint hogy az országot a töröktől megvédje. 
Szapolyainak pedig a lengyel Izabellával kötött házasságából fiúgyermeke született, így mégsem mondott le dinasztiaalapító terveiről.
 Így állt elő az a helyzet 1541-ben, hogy János király 1540-es halála után Ferdinánd ostrom alá vette Budát. 
György barát a szultán segítségét kérte, bízva abban, hogy Szulejmán állja a szavát, és Magyarországot János fia számára is megtartja. A szultánnak ez jó ürügy volt a beavatkozásra. Nagy seregével elkergette a császári tábornokot, a várba beszivárgó janicsárok pedig lefegyverezték az őrséget. 15 évvel a mohácsi csatavesztés után augusztus 29-én Budát elfoglalták, és Magyarország nagy részével együtt 150 éven át megszállva tartották. 


Buda elfoglalásával az ország három részre szakadt. Izabellának és a csecsemőnek adták Erdélyt és a Tiszától keletre eső országrészt.
A mohács előtti és utáni évtizedek rendi megosztottsága nemcsak a hatalomért folytatott belső harc tükröződése volt, hanem a külpolitikai kérdésekre való eltérő válaszkeresés következménye is. Magyarországon nem akadt sem külső, sem belső erő, amely segíthetett volna, így egyetlen csatavesztés elég volt, hogy az ország sorsát hosszú időre meghatározza.


Kísérlet az újraegyesítésre

Buda eleste után Fráter György kormányzó úgy vélte, hogy a török kiszorítása Ferdinánddal együtt lehetséges. Megállapodott a Habsburgokkal. A gyalui egyezmény (1541) értelmében Izabella és János Zsigmond lemond országáról és átadja a Szent Koronát. Ferdinánd ígéretet tett az ország megtartására és Buda visszavételére. Ferdinánd 1542-ben támadást indított Buda visszafoglalására, azonban csapatai gyengék voltak, és visszájára fordult a hadjárat. A várat nem sikerült visszavenni és válaszul a török hadjáratot indított. 1541 és 1546 között sorra estek el a magyar erősségek és Buda körül török várrendszer jött létre. Ferdinánd 1547-ben öt évre békét kötött a törökkel. 
1551 nyarán a gyalui egyezmény értelmében megkezdődött a keleti országrész átadása. Ferdinánd zsoldosai követségnek soknak, hadseregnek kevésnek bizonyultak. A helyzet Fráter Györgyöt taktikázásra kényszerítette a törökkel. Ez azonban félelmet keltett a zsoldosok vezérében, így 1551 decemberében Ferdinánd jóváhagyásával meggyilkolták Fráter Györgyöt.


A 3 országrész


  • Királyi Magyarország: Habsburgoké – nyugati rész, É-i része, központja: Pozsony
  • Erdélyi Fejedelemség: Erdély és a Tiszántúl (partium/részek)– Izabella, János Zsigmond, központja: Gyulafehérvár
  • Török Hódoltság: középső országrész, Alföld, központja: Buda

Királyi Magyarország: a Dunántúl nyugati része, Felvidék, Horvátország, Szlavónia

  • az elővéd szerepét szánták Magyarországnak
  • a Habsburgok megkezdik a központosítást a kormányszékek segítségével
  • új központi hivatalokat hoznak létre
  • a nádori tisztség fennmaradt, de sokáig nem töltötték be
  • helytartóság: közigazgatással foglalkozik (Budán/ Pozsony), vezetője a királyi helytartó
  • magyar kamara: pénzügyekkel foglalkozik, de a bécsi kamarának van alárendelve (Pozsony)
  • a magyar urak kiszorulnak az ország legfontosabb területeinek irányításából pl. hadügy, pénzügy, külügy, politika
  • a Magyar Rendi Országgyűlés hatásköre az adó megszavazására korlátozódik, de ezt kénytelenek tudomásul venni, mert az országrész megvédéséhez elengedhetetlen a Habsburgok pénzügyi segítsége


Erdélyi Fejedelemség: Erdély, Alföld keleti része (=Partium)


  • Fráter György szervezte a 16. század második felében (1541. aug. 29. után mikor Budát elfoglalja a török)
  • az ország élén a fejedelem áll, akinek a hatalma nagy, mert ő Erdély legnagyobb földbirtokosa
  • törvényhozó hatalom: az egykamarás országgyűlés
  • 3 rend:
      • a magyar nemesek
      • székely előkelők
      • szász patríciusok
  •  a székely és szász székek önkormányzattal rendelkeztek
Egyesítési kísérletek: 
  • 1541-ben a gyalui egyezményt megköti (váradi béke felújítása) H. Ferdinánddal, Ferdinándé Erdély, ha segít a török ellen, elvben Budát készültek visszafoglalni, de nem sikerült. 
  • 1549. nyírbátori egyezmény: átadná Ferdinándnak Erdélyt, ha segít a török ellen, 1551-ben Fráter György lemondatja János Zsigmondot és az anyját, majd behívja a Habsburg sereget Castaldo vezetésével, de a szultán gyanút fog, de Fráter ,hogy megelőzze a török ellentámadást és Erdély elfoglalását tárgyalásba kezd a törökkel. Castaldo ezért megöleti Frátert. 
1556. Erdélyi országgyűlés visszahívja az elmenekült Izabellát és János Zsigmondot. 

  • 1568: tordai országgyűlés: négy bevett vallás szabadon gyakorolható és terjeszthető (katolikus, evangélikus, unitárius, református)
  •  Európában ez az első törvény a vallási türelemről
  • Erdély a török hűbérese volt, mert:
  • Évi adót fizetett a töröknek (évi 10 ezer aranytallér fizetése)
  • A fejedelem személyét a töröknek jóvá kellett hagyni
  • Külpolitikailag támogatni kellett a törököt
  • De belpolitikailag önálló, abba a török nem szól bele
  • Ezt annak köszönhette, hogy a Habsburg és a Török Birodalom között erőegyensúly alakult ki és Erdély ütköző állam volt






Török Hódoltság: Magyarország középső része



  • I. Szulejmán uralkodása idején a Török Birodalom fénykora volt: hódítások jellemezték
  • 1543-ban a török elfoglalta: Siklóst, Pécset, Tatát, Esztergomot, Székesfehérvár várát
  • 1544-ben a török elfoglalta: Visegrádot, Nógrádot, Hatvant és Simontornyát

 1) közigazgatás
  • katonai célú közigazgatási egységeket hoztak létre:
      • 5 vilajetre osztották fel, a vilajetek élén a pasa állt
      • a budai pasa az egész hódoltság helytartója, és a vilajetek szandzsákokra vannak osztva, élükön a bég


  •  török hivatalnokok
      • defterdár:  adóösszeíró (adóbehajtó)
      • mufti: egyházjogász (bölcs tudós, pap), kiválóan ismerte a Koránt, jogi és vallási kérdésekben tanácsadó
      • kádi: világi jogász, a pereket dönti el (adóbehajtás, piacok)
      • általános jellemző: a megvesztegethetőség
      • díván: a pasa tanácsadó testülete
2)  török feudalizmus
  •         minden föld a szultáné
  •          a szpáhiknak nem öröklődő, bármikor visszavehető földet ad >rablógazdálkodás
  •          fennmaradt a rabszolgaság
  •          nincs egységes jobbágyság, mert a keresztények több adót fizetnek, mint a mohamedánok
3)  adórendszer: a korábbi magyar rendszer átvétele
  •  földesúri adó
      • évi 50 akcse (kb. 1 forint)
      • kilenced terményben
      • kötelező ajándék
  •  állami adó
      • évi 50 akcse
      • állami robot (pl.: várépítés, szállítás)
  • kettős adóztatás
      • a Hódoltság peremterületén a magyar és török földesúr is beszedte az adót
 4)  Hódoltság következményei

  • Legsúlyosabb: az emberveszteség
  • A faluszerkezet szétesett elpusztásodás
  • A városok balkáni arculatúak lettek
  • a törökök nem nagyon építkeztek, ha igen akkor: mecset, fürdő, dzsámi, minaret
  • Egyedül a mezővárosokban volt fejlődés, külterjes szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak és Nyugat-Európában értékesítették
  • Debrecen, Nagykőrős, Jászberény dinamikusan fejlődő mezőváros lett 
  • nyelvükben és vallásukban nem háborgatták a magyarokat
  • a lakosság kiépíti a saját önkormányzati szervét
  • a parasztvármegyék élén : bírák, kapitányok állnak