2011. január 5., szerda

Petőfi: Forradalmi látomás költészet

Petőfi a forradalom jeles képviselője, mert szívén viselte a haza sorsát. A néppel együtt cselekedett, kiállt az emberek elé és szónokolt, igazi hazafi. A Pilvax kávéházban gyűjtötte költő társait és híveit. A forradalom elindításában is szerepet vállalt, a 12 pont és a Nemzeti dal című költeménye bizonyítja, 1848.március 15-én. E költői korszakba tartoznak a következő versek:
  • Egy gondolat bánt engemet...
  • A XIX. század költői
  • Az ítélet
  • Az apostol
  • Nemzeti dal

Az Egy gondolat bánt engemet című rapszódia, már a címéből ítélve is gondterhelt és borús. Felcseréli a lassú, csendes halált a tettre kész hősi halállal. Kiemelkedő helyen áll a versben a világszabadság. Petőfi látomásai élénkek, színesek (piros a harc színe, fekete a halálé). Határozott karakterisztikája van, ismétlésekkel nyomatékosít.
"Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,"
A nyomorgó rabszolganép elindul a világszabadságért, a költői hősi halál képe is megjelenik. Innen látszik, hogy Petőfi pozitív és nyitott személyiség, nem veszi semmibe a népet.
"Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép"
Petőfi próbálja felébreszteni a szunnyadó népet, akik még nem eszméltek az elnyomásra. A költőnek a dicsősége a jövőjében rejlik, mert akkor majd visszaemlékeznek rá, mint egy hősre, s így magasztosan felemelkedik.


Petőfi következő verse talán a leglényegesebb: A XIX. század költői. A vers egy erkölcsi buzdítás, minden költőnek utat próbál mutatni, példával akar szolgálni. Tisztában van, hogy nehéz feladat ebben a forradalmi helyzetben utat mutatni, pont ezért is tiltja a könnyelmű írást. A forradalom lángoszlopai a költők, mert rájuk hallgat a nép. Az ígéret földjében a szabadság párhuzama jelenik meg, hisz Egyiptomból kijövet a zsidók is a fáraó uralmától szabadultak meg. A hamis próféták valótlan dolgokat állítanak, meg akarják akadályozni a haladást. Utópisztikus gondolatokat ültet az emberekbe, hogy reménnyel forduljanak a jövő felé. Küzdeni kell a célért , a szabadságért és nem szabad feladni soha a küzdelmeket.

A Nemzeti dal megszólítja a magyarokat, felszólítja őket az egyértelmű küzdelemre. Amennyiben a küzdelem nem veszi kezdetét vagy azt majd leverik a rabsággal kell számolni.
"Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?"
A mű refrénje egyértelműen mutatja, hogy mi a célja a forradalomnak. A nemzet többé ne legyen másnak a rabszolgája, hanem törjön ki ebből a szolgasorból.
"A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"
Petőfi nem nézi szívesen, hogy az őseink hagyatéka semmibe vész. A mai ember nem képes tenni a hazáért, de még önmagáért sem. Ez bizonyítja:
"Sehonnai, bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete."
Petőfi azt szeretné, hogy dicsőséggel nézzenek vissza az utód nemzedékek a forradalomra, mert ilyenkor érezhetnénk azt, hogy tettünk valami hasznosat is, nem csak a saját önző érdekeinkért.

Az Apostol csupán annyiban e téma része, amennyiben Petőfi és Szilveszter alakja közt párhuzam van. Szilveszter a parasztokat gondolkodni tanítja, valamint a jogaikra próbálja felhívni a figyelmüket. A valós életben is az emberek nem figyelnek ezekre a dolgokra, manipulálhatóak és hiszékenyek, mert buták.
A szőlőszem hasonlat : a világot egy szőlőszemhez hasonlítja, ahogy a szőlőszemnek , a földnek is időre van szüksége, hogy beérjen, de míg a szőlőt a Nap sugarai érlelik a Földet az emberi nagy lelkek, cselekvések.
A két ember közt a forradalmárság párhuzama ismerhető fel, de míg Szilveszter alakja egyedül nem képes kitörni, Petőfi támogatókra lel forradalma elindításához.

Petőfi költészete ég, szenvedéllyel küzd a céljaiért. Példát akar mutatni a nemzetnek, a költőtársainak, hogy merjenek véleményt alkotni és kiállni amellett. A nép itta szavait, s így forradalma sikeres volt, bár ez lett a veszte is Segesvárnál.

Petőfi: A puszta télen

Cím: A téli puszta bemutatására utal

1 vsz: Felkiáltással indít "Hejh", szójátékot használ "puszta" melléknévként és főnévként is megjelenik. A következő sorokban megindokolja az első sort, megszemélyesíti az évszakokat, szinte kedélyes képekben. Tavasz, nyár, gyűjtöget, az ősz elvesz. A megszemélyesítések által ott érezzük az embert ("gazda"). Dermedt a kép.

2 vsz: A negatív festés módszerét használja, a megdermedt, kifosztott pusztasággal szembe állítja a nyár mozgalmasságát, amit főleg hangokkal idéz fel.
(kolomp, kesergő síp, dalos madarak, harsogó haris->alliteráció, dermesztő csend)
A tagadó szó és a tagadó ige a sorok elejére kerülnek és ezzel nyomatékosítja a látványt. ("Sem", "Nincs", "Mind"). A pásztorlegény ember forma, de nincs jelen.

3 vsz: Hasonlattal indít "Mint befagyott tenger..." a Napot ami alant jár fáradt madárhoz hasonlítja, illetve egy rövidlátó emberhez. Megteremti a látószögünket, az alacsonyan szálló Nap szemszögéből látjuk majd.

4-5-6 vsz: Életképek leírása következik, a látószög az emberek lakta helyre szűkül le. Megjelenik a halászkunyhó, a csőszház, a tanyák (metonímia). A képek csendet, ürességet érzékeltetnek. Az ember nem szóban jelenik meg ("Hajtják estefelé") -> 5 vsz-ban "Leveles dohányát a béres leveszi".
A 4-vsz-ban a névszói állítmányok a mondat elejére kerülnek így még nagyobb hangsúlyt kapnak. A jobb idő utáni vágy a jószágok viselkedésében is megjelenik.
Az 5-vsz-ban megjelenik közvetlenül az ember, a béres alakjában. A komótos munkavégzést és a lelassult életet érzékelteti a költő. A strófa áthajlása is ezt érzékelteti.
A 6-vsz-ban a hallgatag csárdákról ír, emberek is ritkán tévednek ide. Metonímia "rúd"- szekérrúdra utal. Az utolsó sor előkészíti a következő versszakot.
"Hóval söpörték be a szelek az utat."

7 vsz: Tágul a kép, a kihalt, úttalan pusztán hóvihar kavarog, ezt megszemélyesíti a költő, az igei állítmányok dinamizmust adnak a versszaknak.

8.vsz: A lecsendesült vihar utáni téli képek, egy betyár alakja jelenik meg a sejtelmes horizonton (ráfókuszál a költő). A versszak utolsó sora jelképes értelmű, veszély érzetét kelti. A farkas fenyeget, a holló is a magasból les rá.

9 vsz: A Napot megszemélyesíti a király alakjával. A korona leesik a király fejéről, ezt hasonlítja össze a Nappal, ahogyan lemegy. Több elemző ebben politikai-forradalmi utalást lát.