- Egy gondolat bánt engemet...
- A XIX. század költői
- Az ítélet
- Az apostol
- Nemzeti dal
Az Egy gondolat bánt engemet című rapszódia, már a címéből ítélve is gondterhelt és borús. Felcseréli a lassú, csendes halált a tettre kész hősi halállal. Kiemelkedő helyen áll a versben a világszabadság. Petőfi látomásai élénkek, színesek (piros a harc színe, fekete a halálé). Határozott karakterisztikája van, ismétlésekkel nyomatékosít.
"Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,"
A nyomorgó rabszolganép elindul a világszabadságért, a költői hősi halál képe is megjelenik. Innen látszik, hogy Petőfi pozitív és nyitott személyiség, nem veszi semmibe a népet.
"Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép"
Petőfi próbálja felébreszteni a szunnyadó népet, akik még nem eszméltek az elnyomásra. A költőnek a dicsősége a jövőjében rejlik, mert akkor majd visszaemlékeznek rá, mint egy hősre, s így magasztosan felemelkedik.
Petőfi következő verse talán a leglényegesebb: A XIX. század költői. A vers egy erkölcsi buzdítás, minden költőnek utat próbál mutatni, példával akar szolgálni. Tisztában van, hogy nehéz feladat ebben a forradalmi helyzetben utat mutatni, pont ezért is tiltja a könnyelmű írást. A forradalom lángoszlopai a költők, mert rájuk hallgat a nép. Az ígéret földjében a szabadság párhuzama jelenik meg, hisz Egyiptomból kijövet a zsidók is a fáraó uralmától szabadultak meg. A hamis próféták valótlan dolgokat állítanak, meg akarják akadályozni a haladást. Utópisztikus gondolatokat ültet az emberekbe, hogy reménnyel forduljanak a jövő felé. Küzdeni kell a célért , a szabadságért és nem szabad feladni soha a küzdelmeket.
A Nemzeti dal megszólítja a magyarokat, felszólítja őket az egyértelmű küzdelemre. Amennyiben a küzdelem nem veszi kezdetét vagy azt majd leverik a rabsággal kell számolni.
"Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?"
A mű refrénje egyértelműen mutatja, hogy mi a célja a forradalomnak. A nemzet többé ne legyen másnak a rabszolgája, hanem törjön ki ebből a szolgasorból.
"A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"
Petőfi nem nézi szívesen, hogy az őseink hagyatéka semmibe vész. A mai ember nem képes tenni a hazáért, de még önmagáért sem. Ez bizonyítja:
"Sehonnai, bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete."
Petőfi azt szeretné, hogy dicsőséggel nézzenek vissza az utód nemzedékek a forradalomra, mert ilyenkor érezhetnénk azt, hogy tettünk valami hasznosat is, nem csak a saját önző érdekeinkért.
Az Apostol csupán annyiban e téma része, amennyiben Petőfi és Szilveszter alakja közt párhuzam van. Szilveszter a parasztokat gondolkodni tanítja, valamint a jogaikra próbálja felhívni a figyelmüket. A valós életben is az emberek nem figyelnek ezekre a dolgokra, manipulálhatóak és hiszékenyek, mert buták.
A szőlőszem hasonlat : a világot egy szőlőszemhez hasonlítja, ahogy a szőlőszemnek , a földnek is időre van szüksége, hogy beérjen, de míg a szőlőt a Nap sugarai érlelik a Földet az emberi nagy lelkek, cselekvések.
A két ember közt a forradalmárság párhuzama ismerhető fel, de míg Szilveszter alakja egyedül nem képes kitörni, Petőfi támogatókra lel forradalma elindításához.
Petőfi költészete ég, szenvedéllyel küzd a céljaiért. Példát akar mutatni a nemzetnek, a költőtársainak, hogy merjenek véleményt alkotni és kiállni amellett. A nép itta szavait, s így forradalma sikeres volt, bár ez lett a veszte is Segesvárnál.
