2011. október 21., péntek

A kerettantervben és a középszintű érettségi tematikájában is szereplő lexika

1. Az ókor és kultúrája

kronológia: Kr.e. 3000 k., Kr.e. 18. sz., Kr.e. 776, Kr.e. 508,Kr.e. 336-323, Kr.e. 168, Kr.e. 48, Kr.u. 476

személyek: Kheopsz, Hammurapi, Mózes, Buddha, Konfuciusz, Kleiszthenész, Periklész, Pheidiasz, Nagy Sándor, Zeusz, Pallasz Athéné, Tiberius Gracchus, Caius Gracchus, Marius, Sulla, Spartacus, Pompeius, Julius Caesar, Augustus, Diocketianus, Jézus, Szent Pál, Constantinus, Attila

fogalmak: ókor, város, állam, birodalom, fáraó, piramis, múmia, hieroglifa, ékírás, vallás, politeizmus, monoteizmus, buddhizmus, brahmanizmus, Biblia, Ószövetség, polisz, piac, arisztokrácia, démosz, türannisz, ekklészia, demokrácia, esküdtbíróság, sztratégosz, cserépszavazás, mítosz, színház, hellenizmus, köztársaság, patrícius, plebejus, rabszolga, gladiátor, consul, senatus, dictator, néptribunus, provincia, triumvirátus, császár, senatori rend, lovagrend, legio, limes, principátus, dominatus, colonus, amfiteátrum, barbár, népvándorlás, keresztény, evangélium, megváltó, egyház, apostol


topográfia: Mezopotámia, Tigris, Eufrátesz, Egyiptom, Nílus, Fönícia, Sumer, Palesztina, Asszíria, India, Kína, Babilon, Jeruzsálem, Athén, Olümpia, Olümposz, Makedónia, Alexandria, Róma, Itália, Karthagó, Pannónia, Konstantinápoly, Aquincum, Sopianae, Savaria

  • Kr.e. 3000: Sumer városállamok kialakulása; a sumer írás kialakulása – templomi tisztviselők. (Mezopotámia, Dél-Babilónia)
  • Kr.e. 18. sz.: Hammurapi (óbabiloni birodalom) törvénykönyve – törvények, igazságos ítéletek, közigazgatási előírások gyűjteménye, az ókori kelet legjelentősebb törvénytára. Talio elv (szemet szemért)
  • Kr.e. 776: Első feljegyzett olimpiai játék időpontja Görögországban. Zeusz tiszteletére. Kultikus rendezvények, sportversenyek, négy évenként rendezik, ez válik a görög időszámítás alapjává (olümpiász).
  • Kr.e. 508: Kleiszthenész földreformja. Területi felosztás, városi, tengerparti és belső területek, mind egy phülét alkot, így a démosz többségben lehet. Legfőbb hatalom a népgyűlésé
  • Kr.e. 336-323: Nagy Sándor, makedón király uralkodása. A perzsák ellen folytatott háborút. 323-ban hal meg. Nem volt utódjelöltje, ezért birodalma a diadokhoszok (örökösök) hatalmi harcában szétesik. Egyszemélyi uralkodó volt Ázsiában, korinthoszi szövetség vezetőjeként Görögországban és királyként makedóniában.
  • Kr.e. 168: Püdniai csata, Makedónia döntő vereséget szenved, később Macedoni néven provinciává szervezik.
  • Kr.e. 48: Caesar consul lesz, Pompeius után megy, a Balkánon megütközik vele, végül Pharszalosznál győzelmet arat, Pompeius elmenekül.
  • Kr.u. 476: Odoaker, germán vezér megdönti Romulus Augustulus császár uralmát, ezután a hadsereg királynak kiáltja ki. Ő hozza létre az első tartós germán uralmat Itáliában.
  • Kheopsz: Egyiptomban fáraó, az Óbirodalom korában (Kr.e. 2700-2200), a IV. Dinasztia uralkodója, ő építette a legnagyobb piramist Gízában (Hufu).
  • Hammurapi: Kr.e. 18. században uralkodott, Óbabiloni uralkodó. Az első teljes törvénygyűjtemény tőle maradt ránk (talio elv) – oszlopra vésett.
  • Dávid: Izrael második királya, kb. Kr.e. 1000 körül.
  • I. Dareiosz: Perzsa uralkodó (522-486). Hozzá köthetők a görög perzsa háborúk első szakasza, a ión poliszok elfoglalása és a marathóni csata.
  • Xerxész: I. Dareiosz fia, a görög perzsa háborúk folytatója és elvesztője (Thermopülai, Szalamisz).
  • Buddha: Sziddhárta Gautama, a buddhista vallás alapítója a Kr.e. 6. században, Indiában. Egy fügefa alatt megvilágosodott, rájött, hogy a szenvedés okozója a vágy.
  • Konfuciusz: Kínai bölcs, a konfucianizmus megalapítója, a Kr.e. 6. században.
  • Kleiszthenész: Athénben ő hozta létre a területi felosztást, Kr.e. 508-ban. Ez alapján 3 terület volt (városi, tengerparti, belső), melyek mindegyikében 10-10 rész volt, melyek közösen 1-1 phülét alkottak. Ezekből lett a bulé (500 fő).
  • Periklész: 15 éven át első sztratégosz, Athén vezetője a demokrácia fénykorában. Pestisjárványban halt meg.
  • Pheidiasz: Ókori görög szobrász a Kr.e. 5. században. (Akropolisz feldíszítése)
  • Nagy Sándor: Makedón uralkodó, Kr.e. 336-323-ig. A birodalmát kiterjeszti egészen Indiáig, azonban halála után a birodalmát vezérei felosztják. A hellenizmus elterjedése.
  • Zeusz: Olümposzi isten, a mindenség királya a görög mitológiában, az ég és a villámok ura.
  • Pallasz Athéné: a bölcsesség, az igazságos háború, a művészetek istennője a görög mitológiában
  • Tiberius Gracchus: Kr.e. 133-ban néptribunussá választották. Felújította a Licinius-Sextius féle földtörvényt a parasztság helyzetének orvoslására (a latifundiumok nagy része az államhoz került volna vissza). A senatori rend heves ellenállásába ütközik. Mintegy 300 hívével együtt megölték.
  • Caius Gracchus: Kr.e. 123-ban néptribunus, folytatja a földreformokat. Szélesebb támogatást akar, a lovagokat (kedvezmények), a tömegnek pedig leszállítja a gabona árát, római polgárjogot akar juttatni (de a plebs ebből él). Végül híveit megölik, ő öngyilkos lesz.
  • Marius: A Kr.e. 2. században hadseregreformot hoz: vagyontalan római polgárok a seregbe, zsoldosok, 16 év szolgálat, utána veteránként föld. Rendszeres kiképzés, fegyverzet egységesítése. Többször is consul.
  • Sulla: Sullát távollétében leváltják, zsoldosaival Róma ellen vonul, a várost megszállja, vérfürdő a néppártiak között. Korlátlan időre diktátorrá választja magát. A senátust átalakítja kedve szerint.
  • Spartacus: legjelentősebb rabszolgafelkelés vezetője, Kr.e. 73-71. Seregeivel északra megy, majd váratlanul visszafordul Szicília felé, nem tud átkelni a szoroson. Crassus megütközik a felkelőkkel és győz.
  • Pompeius: A köztársaság korának végén hatalomra jutó római hadvezér, aki sikeresen hódít és befolyásossá válik. Az első triumvirátus egyik tagja.
  • Iulius Caesar: A triumvirátus egyik tagja. Néppárti elveket hirdet. Galliában hódított. Kr.e. 49-ben hazahívja a szenátus, de Róma ellen vonul. Pharszalosznál, Kr.e. 48-ban megütközik ellenfelével, Pompeiusszal, aki veszít.
  • Augustus: Kr.e. 43-ban megalapult másodk triumvirátus tagja, Kr.e. 31-ben Actiumnál megütközik Antoniusszal és győz. (más néven Octavianus) Egyeduralmi rendszert alakít a szenátussal összhangban, létrejön a principátus.
  • Diocletianus: római császár, 284-305-ig. Kiépíti a nyílt egyeduralmat, melynek neve dominatus. Tetrarchia néven létrejött egy központi hatalom (nyugat-kelet).
  • Názáreti Jézus: 0-ban született, zsidó vándortanító, a keresztény egyház szülőatyja, a megváltó. Életműve szerepel a négy evangéliumban.
  • Pál apostol: diaszpóra zsidóságából származik, farizeus, üldözi a keresztényeket, Saul a neve, majd Damaszkuszban megtér és elterjeszti az új vallást (térítőutak, levelek).
  • Constantinus: római császár, 306-337-ig. Látomásában megjelenik a kereszt. 313, milánói ediktum, a keresztényeket biztosítja a szabad vallásgyakorlatról.
  • Attila: hun uralkodó az 5. században. Rengeteg területet meghódított, Rómát is be akarta venni (a pápa megállította), de halálával végeszakadt a hun birodalomnak.



  • Ókor: Történelmi korszak, amely az elsı sumer városállamok és az írás megjelenésétıl (kb. Kr. e. 3500) a
  • Nyugatrómai Birodalom bukásáig (Kr. u. 476) tartott.
  • Város: Olyan nagyobb település, amelynek jelentıs gazdasági, kulturális, közigazgatási funkciója van.
  • Állam: Egy földrajzi terület felett a legfıbb hatalommal rendelkezı politikai szervezet. Fı feladatai: belsı
  • rend fenntartása, a terület védelme, a gazdaság mőködésének biztosítása.
  • Birodalom: Nagy területő, több államot egyesítı politikai8gazdasági egység
  • Fáraó : Az ókori Egyiptom despotikus hatalommal rendelkezı uralkodója (valójában csak az Újbirodalom
  • korában nevezték így az uralkodót).
  • Piramis: Négyzet alapú, gúla alakú építmény. Több civilizáció épített piramisokat, a legismertebbek az
  • egyiptomi fáraók temetkezési helyeiként, síremlékeként épül piramisok az Óbirodalom korában.
  • Múmia : Viszonylagos épségben megırzıdött, oszlásnak nem indult holttest. Létrejöhet természetes
  • (környezeti tényezık, pl. jég, szél, só, homok stb. hatására) vagy mesterséges (balzsamozás,
  • mumifikálás) úton. A régészet a Föld különbözı pontjain számos természetes vagy mesterséges
  • múmiát talált. A legismertebb múmiakészítı kultúra az egyiptomi civilizáció volt.
  • Hieroglifa: Ókori egyiptomi írás írásjele. A görög kifejezés jelentése: „szent véset”. A hieroglifák képszerű
  • ábrázolások, azonban valójában szótag és betűírásról van szó.
  • Ékírás: Az ókori Mezopotámiában használt írásforma.
  • Vallás: Hitelvek, erkölcsi tanítások és vallásgyakorlatok által alkotott rendszer, amely magyarázatot ad (önmaga szerint) az ember és az embert körülvevő anyagi világ kialakulására, létezésének céljára.
  • Politeizmus: Többistenhit.
  • Monoteizmus: Egyistenhit.
  • Buddhizmus: A brahmanizmussal szemben a Kr. e. VI. században kialakult vallási8filozófiai nézetrendszer, több vallás alapja (lámaizmus, zen8buddhizmus). Fı tanítása a vágyakról való lemondás útján a Nirvána állapot elérése.
  • Brahmanizmus (hinduizmus):Indiai politeista vallás. Fő tanításai közé tartozik a reinkarnáció (lélekvándorlás) tana. Nevét papjairól (brahmanák) kapta.
  • Biblia :A zsidó és keresztény vallás szent könyve, két fő része az Ó- és az Újszövetség.
  • Ószövetség: A keresztény vallások szerint a Biblia első része. A zsidó vallás számára a Biblia. Az ószövetségi szövegek Krisztus születése előtt készültek. Könyvei négy csoportba sorolhatók: törvények, zsidó történelem, versek, jövendölések.
  • Polisz: Ókori görög városállam.
  • Piac: Olyan hely, ahol az áruk rendszeres cseréje zajlik. Általában a település központjában helyezkedett el.
  • Arisztokrácia : Az ókori Athénban a tekintélyesebb földbirtokkal rendelkezők társadalmi csoportja. Általánosabb értelemben minden társadalom előkelő (általában nagymérető földbirtokkal rendelkező) rétegét így nevezzük.
  • Démosz: A köznép (kereskedők, kézművesek, földmővesek, munkások) az ókori Athénban
  • Türannisz: Zsarnokság. Az ókori görög városállamok (pl. Athén) egy részének története során egy időre államcsínnyel egy türannosz (zsarnok) vette át az állam feletti hatalmat.
  • Eklészia: Az ókori Athén népgyűlése.
  • Demokrácia: Olyan kormányzati forma, ahol a hatalom gyakorlásában a nép egésze részt vehet közvetve vagy közvetlenül. Először az ókori Athénban vezették be Kr. e. 508-ban Kleiszthenész reformjaival.
  • Esküdtbíróság: Olyan bíráskodási forma, amelyben a döntést nem a bíró, hanem az erre kiválasztott állampolgárok hozzák meg. Az ókorban Athénban (héliaia) és Rómában is használták. Napjainkban az angolszász jogrend alkalmazza az esküdtbíróság intézményét.
  • Sztratégosz : Az ókori Athénban a demokrácia korában (Kleiszthenész Kr. e. 508-as reformjaitól) az állam és a hadsereg legfontosabb, évenként választott vezetője. Minden évben tíz sztratégoszt választottak.
  • Cserépszavazás: Az ókori Athénban a demokrácia korában elméletileg a türanniszra törekvők előzésére alkalmazott, a gyakorlatban azonban a politikai küzdelmek eldöntésére használt szavazási mód.
  • Mítosz: Az írással nem rendelkező kultúrákban élőbeszéddel továbbadott, a kultúra világmagyarázatáról, vallásáról, isteneiről, hőseiről szóló, a kultúra számára fontos, történeti elemeket is tartalmazó történet. Egy kultúra mítoszainak rendszere a mitológia.
  • Színház: Az az épület vagy hely, ahol színjátékokat (vígjátékokat, tragédiákat, zenés mőveket stb.) mutatnak be. Az ókori Hellaszban alakult ki a színházművészet, az előadásokhoz építettek színházakat, általában egy hegy oldalába.
  • Hellenizmus: Korszak, amely Nagy Sándor halálától a Ptolemaida Egyiptom (az utolsó hellenisztikus állam) rómaiak által történt elfoglalásáig (Kr. e. 30) tartott, valamint kultúra, amely Nagy Sándor birodalmának utódállamaiban jött létre a görög és a keleti kultúra összeolvadásával. Így a gazdaságban, továbbá a művészetekben és a tudományokban is jelentős fejlődés következett be.
  • Köztársaság: Olyan államforma, amelyben az államot egy vagy több, az állampolgárok által választott személy vezeti, akiknek a hatalma nem öröklődik.
  • Patrícius : Az ókori Róma történelmének kezdetén a tekintélyesebb földbirtokkal rendelkezők társadalmi csoportja. A plebejusok polgárjogi küzdelmei előtt csak a patríciusok rendelkeztek politikai jogokkal. A középkorban a városi polgárság vezető rétegét nevezték patríciusoknak.
  • Plebejus: Az ókori Róma történelmének kezdetén a politikai jogokkal nem rendelkező kisbirtokos parasztok, kézművesek, kereskedők társadalmi csoportja.
  • Rabszolga: Olyan személy, aki valaki más tulajdonában van, személyes szabadsággal nem rendelkezik. Az ókor óta létező fogalom. Gyakorlatilag az összes ókori civilizációban dolgoztak rabszolgák. A felfedezéseket követően a gyarmatokon használták ki a rabszolgák munkaerejét (a legismertebb az USA-beli rabszolgatartás). Napjainkban hivatalosan nem létezik rabszolgaság.
  • Gladiátor: A Római Birodalomban rendezett ünnepi játékokon fellépő, általában rabszolga harcosok, akik párokra osztva gyakran az egyik fél halálával végződő harcot vívtak.
  • Consul: A római köztársaság korában a római állam vezető tisztségviselője. Évenként két konzult választottak.
  • Senatus: Vének tanácsa a Római Birodalomban. A királyság korában elsősorban tanácsadó szerepe volt. A köztársaság korában az államirányítás legtekintélyesebb testülete volt. Létszáma fokozatosan nőtt , főleg a polgárháborúk időszakában. Szerepe a császárkorban fokozatosan csökkent, végül a dominatus korában minden jelentőségét elvesztette.

2. A középkor

kronológia: 622, 800, 962, 1054, 1122, 1389, 1415, 1453

személyek: Kis Pippin, Nagy Károly, Karolingok, VII. Gergely, IV. Henrik császár, III. Ince, Szent Ferenc, Szent Domonkos, Husz János, Mohamed, Szent Benedek, I. Ottó, II. Mohamed

fogalmak: középkor, hűbérbirtok, hűbérúr, hűbéres, vár, lovag, uralom, jobbágy, robot, jobbágytelek, allódium, nyomásos gazdálkodás, hospes, ortodox, római katolikus, pápa, szerzetes, kolostor, kiközösítés, zarándok, ereklye, keresztes hadjárat, inkvizíció, eretnek, kolduló rend, husziták, reconquista, iszlám, Korán, kalifa, városi önkormányzat, kiváltság, polgár, adó, vám, céh, bencés, egyetem, kódex, lovagi kultúra, román stílus, gótika, kancellária, királyi udvar, reneszánsz, humanizmus, szultán, pasa, szpáhi, janicsár, kamara

topográfia: Frank Birodalom, Német-római Császárság, Konstantinápoly, Egyházi Állam, Szentföld, Mekka, Champagne, Hanza városok, a levantei kereskedelem útvonala, Svájc, Prága, Párizs, Velence, Flandria, Firenze, Rigómező




3. A KÖZÉPKORI MAGYAR ÁLLAM MEGTEREMTÉSE ÉS VIRÁGKORA

kronológia: 896, 973, 997-1000-1038, 1205-1235, 1222, 1235-1270, 1241-1242, 1301, 1308-1342, 1342-1382, 1387-1437, 1396, 1456, 1458-1490

személyek: Álmos, Árpád, Géza, I. István, Koppány, Imre herceg, Gellért, III. Béla, II. András, IV. Béla, Julianus, Csák Máté, Károly Róbert, I. Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi János, I. Mátyás, V. László, Vitéz János, Kinizsi Pál, Anonymus

fogalmak: finnugor, őshaza, nomád pásztorkodás, törzs, törzsszövetség, kettős fejedelemség, honfoglalás, kalandozások, nemzetség, vármegye, várnépek, várjobbágyok, ispán, tized, Szent Korona, seniorátus, regálé, Aranybulla, tatár, kun, báró, nádor, úriszék, fő- és köznemes, szász, harmincadvám, kapuadó, aranyforint, szabad királyi város, mezőváros, bányaváros, székelyek, bán, vajda, bandérium, nemes, kormányzó, végvárrendszer, rendkívüli hadiadó, fekete sereg, Corvina, familiaritás

topográfia: Urál, Volga, Levédia, Etelköz, Vereckei hágó, Kárpát-medence, Pannonhalma, Esztergom, Székesfehérvár, Nikápoly, Erdély, Muhi, Dalmácia, Buda, Pozsony, Temesvár, Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Visegrád, Kassa, Horvátország, Nándorfehérvár, Bécs, Szilézia




4. Szellemi, társadalmi és politikai változások az újkorban

kronológia: 1492, 1517, 1588, 1618-1648, 1640-1649, 1689, 1701-1714, 1740-48, 1756-63

személyek: Kolumbusz, Magellán, Vasco da Gama, V. Károly, Montesquieu, Luther, Kálvin, Gutenberg, Cromwell, Richelieu, XIV. Lajos, Voltaire, Diderot, I.Péter

fogalmak: újkor, világkereskedelem, konkvisztádor, gyarmat, azték, inka, ültetvény, manufaktúra, reformáció, protestáns, evangélikus, református, ellenreformáció, barokk, jezsuiták, anglikán, puritán, abszolutizmus, merkantilizmus, jognyilatkozat, parlament, felvilágosodás, emberi jogok, hatalmi ágak megosztása, enciklopédia, racionalizmus, társadalmi szerződés, népfelség elve

topográfia: portugál és spanyol gyarmatok, angol és francia gyarmatok É-Amerikában, Németalföld, Genf, London, Párizs, Versailles, Lengyelország, Poroszorzság




5. Magyarország a Habsburg birodalomban

kronológia: 1526, 1541, 1552, 1566, 1591-1606, 1664, 1686, 1699, 1703-1711, 1740-1780, 1767, 1777, 1780-1790

személyek: II. Lajos, Szapolyai János, I. Szulejmán, Fráter György, id. Zrínyi Mikós, Dobó István, Báthory István, ifj. Zrínyi Miklós, I. Lipót, Savoyai Jenő, II. Rákóczi Ferenc, III. Károly, Mária Terézia, II. József, Károli Gáspár, Bocskai István, Pázmány Péter, Bethlen Gábor

fogalmak: hódoltság, kuruc, labanc, trónfosztás, rendi konföderáció, országgyűlés, hajdú, Helytartótanács, betelepítés, úrbérrendezés, kettős vámrendszer, vallási türelem, állandó hadsereg, örökös jobbágyság, arisztokrácia

topográfia: Mohács, Eger, Szigetvár, királyi Magyarország, hódoltság, Erdélyi Fejedelemség, Várad, Győr, Isztambul, Bánat, Határőrvidék, Gyulafehérvár, Sárospatak, Nagyszombat

Ady: Istenes versek és egyéb motívumú versek

1907-ben a Budapesti Naplóban jelent meg az "Álmom: az Isten" c. költeménye. 1912-ig az Istenes versek következtek.
Ady istene sokféle, sok arcú isten. Szinte minden versében másfajta isten jelenik meg, nem a vallás a fontos. Nem isten léte a fontos, hanem a saját lelkéből hívja elő azt a lényt, akihez egyszer támaszként fordul, akitől békét, igazságot vár, máskor a vágy képe, a szeretet és van mikor vitatkozik istennek, lázad ellene.
Ady személyes kapcsolatban van istennel, ugyanúgy ahogy Balassi Bálint is volt.
Elsírja neki élete fájdalmát, segítséget kér tőle, bűnbánattal fordul hozzá. Ady istene egy kitalált , fiktív isten, akit ő maga alkotott.
Nem volt a szó szoros értelmében véve vallásos, hívő ember, de a hinni akarás végig ott munkálkodott benne.
Az istenes verseket az Illés szekerén c. kötetben rendezte először önálló ciklusba.



A Sion-hegy alatt (1908)


A cím a Sinai-hegyre utal, a találkozás versek egyike. Bibliai a helyszín, ahol Mózes megkapta a kőtáblákra vésett tíz parancsolatot istentől.
A vers két szereplője az Úr és a lírai hős.
Nem egy elvont isten kép, hanem egy megelevenített figura.
A versben a találkozás megtörténik ugyan, de a lírai énnek nem sikerül kapcsolatot teremtenie az istennel, hiszen nem tudja néven nevezni. A régi gyermeki imákat elfeledte már, ezért nem jön létre párbeszéd. Érdekes a vers istenábrázolása, ilyen emberinek talán csak egy gyerek láthatja az Urat, akiknek képzeletében megjelenik az isten harang kabátban, fehér szakállal.
A lírai én bizonytalan, tétova, keresi az utat istenhez, vissza akar találni elfeledett hitéhez, régi nyugalmához. Az utolsó versszak egyértelművé teszi, hogy a találkozás sikertelen, az isten kép elszemélytelenedik, lépései zsoltár-ütemmé válnak. Ady siratja istent, a hitét, tragikus elménye, hogy elveszítette ezeket.

A vers szerkezete:
  • 1-2 vsz. az isten bemutatása
  • 3. vsz. a lírai én önmagát keresi, a lámpás jelképes értelművé válik, a régi hitét keresi ezzel, a lírai én állapotára a "rongyolt lélek" utal
  • 4 vsz. a lírai én és az isten találkozása
  • 5-6 vsz. a lírai én párbeszédet kezdeményezne, de nem tudja megszólítani az istent
  • 7. vsz. a kommunikáció meghiúsulása, a visszatalálás a lírai én hibája miatt nem jön létre.






Egyéb témák, motívumok


Harc a Nagyúrral
A disznófejű Nagyúr a pénz istene, a versben a szimbólummá emelt nagyúrnak hízeleg, könyörög, majd a sikertelenség után összecsapnak. Időtlen ez a küzdelem, hiszen az élet csatatér, amiben a pénzért küzdünk.




Párizsban járt az Ősz (1906)

A halál élmény meghatározója, a lírai én és az Ősz találkozója történik ebben a versben. A lírai én aki rőzse-dalok által a halállal kacérkodik és ez készíti elő, hogy tényleg megérezze a halál közelségét. Ezzel az érzéssel a lírai én egyedül van, a Nyár teljességében csak ő érzi meg a halál fuvallatát.



Páris, az én Bakonyom (1908)

témája: Párizs, nem a szépség, a fény, a gazdagság szimbólumaként van jelen, hanem a menekülő költő menedékeként. Meg is indokolja, hogy mért menekül ide:

Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek.
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.

A lírai én rábízza a természetre, amely megvédi őt mindentől.




Kocsi-út az éjszakában (1909)

A reménytelenség verse, pesszimista életérzés uralkodik.A legfontosabb élménye az egész széthullása darabokra. A szekérnek nincs célja, rohan a kilátástalanságba, a költő pedig tehetetlen és elkeseredett.



Sem utódja sem boldog őse.. (1909)

A magány verse, amely azonban nemcsak a lírai én szeretet ágyáról szó, hanem a művészi kitárulkozás igényéről is ,mint alkotó szeretné magát megmutatni a közönségnek.


Az ős Kaján (1907)

A bor, a mámor, a jókedv istene, a költészet és a kultúra követe és talán Ady másik énje is, aki írásra , jókedvre motiválja a lírai ént. A kettejük közötti harc hasonlít a "Harc a Nagyúrral" c. vers témájához. A versben a harcot a duhaj, jókedvű ellenfél nyeri meg, aki szellemét sebesen viszi tovább.

40. A hatalmi szövetségek kialakulása

1. Németország félelmei, célja

Az egységes és fejlődésnek indult Németország attól tartott, hogy levert ellenfelei összefognak egymással , ezért főleg Franciaország elszigetelésére 1873-ban létrejön a három császár szövetsége (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország, viszont az OMM és Oroszország között ellenségeskedés folyt, a Balkán megszerzése miatt)

1879. Németország létrehozza a kettős szövetséget (Német és az OMM közt)
1882. Olaszország is csatlakozik, a franciákkal való gyarmati ellentétek miatt
(1883. Románia is csatlakozik)

Így létrejön a HÁRMAS SZÖVETSÉG = KÖZPONTI HATALMAK


2. Az ANTANT kialakulása

1893. Francia-Orosz szerződés: gazdasági kapcsolatot már régóta fenn álltak a két ország között, de a két államnak különböző volt a berendezkedése

1904. Francia- Angol szerződés, "szívélyes megegyezés" (entente cordiale), rendezik a gyarmati ellentéteket, s mindketten félnek Németországtól, hogy megerősödik

1907. az angolok és az oroszok szövetsége, rendezik az ázsiai ellentéteket (orosz <-> japánok nyernek )

HÁRMAS ANTANT

39. A munkások a változó világban

Torlódott társadalom jellemzi ezt az időszakot, mivel még nem tűntek el a kisparasztok, földbirtokos társadalmak ,de mellettük párhuzamosan megjelentek a munkás rétegek.

Társadalmi rétegek pl. : munkások, munkásarisztokrácia, agrártársadalom, földbirtokosok, kisparasztok, parasztság




1869 Németország szociáldemokrata párt megalapítja a II. Internacionálét
8 órás munkaidő bevezetése, titkos választójog

május 1. A munkások nemzetközi szolidaritásának ünnepe



A keresztényszocializmus úttörője: Wilhelm Emmanuel von Ketteler (maizzi püspök)

XIII. Leó pápa kiadja a Rerum Novarumot (pásztorlevél) , melyben:
  • igazságos munkabért kér a munkásoknak
  • nők, gyerekek védelmét
  • az államnak támogatnia kell a munkásokat
  • békés módon szeretett volna elérni haladást

37. "Modern idők" , Gondolkodás, művészet

1. Városiasodás

  • nő az életszínvonal, kevesebben halnak (villamos, kávéház, kocsma, színház, népiskola)
  • fejlődik az orvostudomány -> Semmelweis (fertőtlenítés), Pasteur, Kock (védőoltások)
  • a lakosság száma nő a városokban
  • az éjszakai élet fellendül

2. Filozófiák

  • pozitivizmus: Counte- a társadalom problémáinak megoldása a tudomány és technika segítségével a tényeken alapul, Nietzsche (Nícse)
  • irracionalizmus (pesszimizmus): zűrzavar, ésszerűtlenség Schopenhauer (Sopenhauer)

3. Művészet

Irodalom: naturalizmus- Zola, szimbolista költők, szürrealizmus -Apollinaire
Zene: opera, Wagner, Verdi, Csajkovszkij, Brahms, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Richard Strauss
Építészet: vasbeton -> felhőkarcolók USA

Stílus ismérvei

Stílusréteg. A társadalmi érintkezés meghatározott területén, tipikusan alkalmazott nyelvi eszközök rendszere és ezek használatának szabályai a stílusrétegek. A nyelvváltozatokra épülő stílusrétegek:
  • Társadalmi stílusréteg
  • Tudományos és szakmai stílusréteg
  • Publicisztikai stílusréteg
  • Közéleti írásbeliség: hivatalos stílus
  • Közéleti szóbeliség: előadói (szónoki) stílus
  • Szépirodalmi vagy művészeti stílus


A társalgási stílus ismérvi, minősége

1. A társalgási stílus a mindennapi, kötetlen társas érintkezésben használt nyelvi formák összefoglaló elnevezése.
Alapvető műfajai:
  • Élőszóban: a párbeszéd (az emberek egymás közti beszélgetése) és a elbeszélés (valamely történet elmondása)
  • Írásban a magánlevél (email), az üzenet és a nem szépirodalmi szándékkal írott napló.

2. A társadalmi stílust a társas érintkezés alakította ki.
  • Legfőbb stílusjegyei: a kötetlenség, a természetesség, sőt: a könnyedség és a fordulatosság.
  • Legjellemzőbb formai sajátosságai:
-Szókincse változatos.
-> A köznyelvi szókészlet mellett csoportnyelvi, tájnyelvi, zsargon és argó elemeket egyaránt megtalálhatók benne.
-> Kedveli a beszédhelyzetre utaló szavakat és kifejezéseket (lehetnek benne familiáris, tréfás, gúnyos, sőt durva, vulgáris szavak is).
-> Tartalmazza a becézés, a kedveskedés, az udvariasság nyelvi kifejezőit is.

-Mondattani sajátosságai:
-> Tipikus a rövid mondatok alkalmazása (könnyen érthető, bonyolultságtól mentes);
-> Az élőszóban ritkábbak az összetett mondatok, mint z írásban, s ha vannak is , inkább mellérendelők. Társalgás közben laza szerkezetű szövegeket alkotunk. A közvetlen kommunikációs kapcsolatban a mondatok igen gyakran hiányosak, mert a beszédhelyzetben kiegészülnek. A társalgásban nagy szerepe van a nem nyelvi kifejezőeszközöknek, gyakran többet mondanak a szavakkal kifejezett tartalomnál.


3. A beszélőnek rendszerint a kötetlen társalgásban van a legnagyobb lehetősége személyiségének a kifejezésére, a szabálytalan nyelvi formák igénybevételére (szabadság), de a társas érintkezés hagyományai, az illem, a különféle társadalmi függőségek is meghatározzák a társalgás stílusát (kötöttség). A társalgásban sok gondot okoznak a kötöttséget jelentő köszönésformák és a megszólításformák.

4. A hétköznapi beszélt nyelv jellemző hibái
A gyors gondolatközlés szándéka, az azonnali és ösztönösebb szövegalkotásból eredő igénytelenebb nyelvi viselkedés.
A laza szerkesztésből (vagy a meg nem szerkesztettségből) adódó nyelvhelyességi hibák:
-Beszéd közben gyakran megállunk, szünetet tartunk, sok ember azonban a szünetek helyére (zavarában vagy mondanivalója bizonytalanságának leleplezésére) töltelékszavakat iktat be ( hát, tulajdonképpen, izé, őszintén szólva, bevallom férfiasan stb. ).
-A divatszavak és -kifejezések (állati, szuper, tök jó) és az ún. nyelvi klisék (frázisok), a közhelyek (Ez van, ezt kell szeretni.) aránya nő a mindennapi társalgásban; használatok igénytelenné teszi a társalgás stílusát, és magával hozza az egyéni szókincs csökkenését és elszürkülését is.

5. A magánlevél a közvetett kapcsolatteremtés eszköze. Nem más, mint az írásban megjelenő társalgás, így elsősorban a társalgási stílus jegyei jellemzőek rá: a közvetlenség, természetesség, a nyelvi eszközök könnyed és természetes használata (kötetlenebb szöveg- és mondatszerkesztés, érzelemkifejező, egyéni szóhasználat).
Stílusa nagymértékben függ attól, hogy ki, kinek írja a levelet, s mi a levél tárgya.
A levélműfajnak is megvannak a kötöttségei, a hagyomány koronként változó mértékben és formában szabja meg a levél külső és belső szerkezetét (keltezés, fejrész-főrész - zárórész), udvariassági fordulatait, hangnemét.

Motivált és motiválatlan szavak, Hangnem

1. Motivált és motiválatlan szavak

  • Motivált szavak: a szó hangalakjából következtetni tudunk a szó jelentésére
pl. hangutánzó, hangfestő szavak, összetett szavak /az összetételt alkotó elemek jelentéséből következtetünk az összetétel jelentésére/

  • Motiválatlan szavak: megszokáson alapul a hangalak és a jelentés viszonya


2. A Stílus árnyalat fogalma (hangnem)

A stílusnak az a jellemzője, amelyben megnyilatkozik a beszélő lelkiállapota, a hallgatóhoz, a beszédhelyzethez és a témához való személyes viszonya. Utalhat lelkiállapotra pl. kedélyes, fennkölt, tréfás.
Utalhat a beszédhelyzetre pl. : ünnepélyes
Utalhat a beszélő és a hallgató viszonyára pl. bizalmas, fesztelen, családias


A két legszélsőségesebb hangnem: pátosz és gúny

Pátosz: szenvedélyt, lelkesedést jelent, a beszélő feltétlen elismeréssel van az iránt, amiről beszél.
jellemzői: ünnepélyes, fennkölt szavak, megszólítások, felszólítások, költői kérdések, halmozás, fokozás, (óda, himnusz)

Gúny: általában elutasítást fejez ki, azon gúnyolódunk, aminek az értékét kétségbe vonjuk vagy amit elítélünk , károsnak tartunk. A nyílt gúny nyelvileg túlzással, nagyítással (pl. ökör vagy), sértő, durva szavakkal fejezzük ki.
A gúny burkoltabb formája az: IRÓNIA.

Humor: abban különbözik a gúnytól, hogy megbocsátóan, kedéllyel, részvéttel kezeli azt amin nevetünk.