Daniel Defoe: Robinson Crusoe olvasónapló

 

Az író életéről röviden:

London 1660- Morfietts 1731, angol regényíró.
Puritán neveltetése a vallási buzgalom mellett gyakorlatiasságra tanította.
Túl merész vállakozókedve miatt perekbe és adósságba keveredett. 1703-ban pellengérre, majd börtönbe jutott.
Visszavonulása után haláláig újságot szerkesztett és regényeket írt.
Defoe máig legnépszerűbb könyve a Robinson Crusoe (1719) azonnali sikert aratott, ifjúságiklasszikus lett.
Regényeit krónikás előadás, didaktikus szándék, egyszerű, közvetlen stílus jellemzi.
Művei: Siugleton kapitány (1720), A londoni pestis (1722), Roxana, avagy a szerencsés kedves(1724).

Robinson Crusoe

A könyv főszereplője Robinson Crusoe, egy jómódú család harmadik gyereke. Egyik bátyja a hadseregbe vonul, ahol meg is halt, másik testvére eltűnt, nem tudtak  róla semmit. 
Crusoe nagy álmodozó vagy csak nagy kalandvágyó? Nem tudom.
Szülei tudomásásra jutott, hogy egy szem fiúk is elvágyikotthonról.Fenyegették, kérlelték, hogy maradjon és otthon kezdjen magával valamit, de hiába... Egy évvel később felszökött egy Londonba tartóhajóra. A hajó a tengeren szörnyű viharba került, s elsüllyedt. A legénység szerencsére egy csónakban megmenekült. Ekkor megfordult a fejében, hogy hazamehetne esetleg, de rögtön el is hesegette a gondolatot, s ment ismét a saját feje után. 
"A világot bejárva meggazdagodni" ez lebegett a szeme előtt, mint cél.
Londonban ismét vízre szállt egy Afrika partjaihoz induló hajóra. A kapitány rendes, becsületes ember volt,aki megtanította a csere-kereskedelemre, s néhány tengerész munkára. De ez az út sem volt felhőtlen... Először váltóláz gyötörte, aztán kalózok támadtak rájuk és foglalták el a hajójukat. Saléba vitték őt, s a kalózkapitány szolgája lett. Már két esztendeje szolgált, mikor elérkezettnek látta az időt a szökésre. Ügyesen megszervezte távozását, sőt még egy kis barátra is szert tett, kit Xurynak hívtak. 
Természetesen hajóval léptek le. A Kanári-szigetekre szerettek volna eljutni vagy legalább valami kereskedelmi útvonalat elérni. Mikor elfogyott az élelmükés a vizük a part közelébe hajóztak, s ott a négerektől kaptak enni és innivalót. Körülbelül tíz nap hajózás után egy Brazíliába tartó hajó vette fel őket. A hajó kapitánya megvette minden ingóságát, beleértve Xuryt is. Így egy egészen szép kis vagyonnal lépett Brazília földjére Crusoe. 
Itt a kapitány egyik ismerősénél lakott egy ideig, aki gazdag cukornádültetvényes volt. Megtetszett Crousoenak ez az élet, a gazdagság elkápráztatta, s elhatározta, hogy letelepszik. Megkapta a brazil állampolgárságot, a pénzén egy darab földetvásárolt, amin saját maga termelte a cukornádat, később aztán dohányt is. Egy szó mint száz, barátunk kezdett meggazdagodni. Már négy éve élt Brazíliában mikor ültetvénytársai felvetették, hogy munkáskezekre lenne szükség az ültetvényeken. Guineában hozzátudnának jutnia néger rabszolgákhoz, csak oda kellene hajózni... Crusoe nem tudta legyőzni kalandvágyát, s ott hagyta mindenét (természetesen óvintézkedéseket tett vagyona megőrzésére).
1659. szeptember 1-jén kihajózott ismét. A tengeren tornádó tartóztatta fel, hajójuk megrongálódott, kilyukadt, majd egy homokzátonyon megfeneklett. Várható volt, hogy az erős szél ripityára töri, ezért az egyetlen megmaradt mentőcsónakba szálltak, mind a tizenegyen. Szerencsétlenségükre egy óriási hullám felborította a csónakot, s ezután már csak főhősünk sorsát követhetjük végig. Őt már a part felé vitték a hullámok, s kis idő múlva szárazföldön állhatott. Megmenekült! S nem győzött köszönetet mondani a Jó Istennek, hogy megmentette az életét. Örömét kis idő elteltével a kétségbeesés váltotta fel... Mit fog ő itt egyedül, étel, ital, ruha nélkül csinálni? Kimerülten mászott fel egy fa tetejére, mély álomba zuhant. Másnap megpillantotta a hajójukat, s elhatározta, hog felmegy rá és lehoz mindent róla amire szüksége lehet. Ez sem volt egyszerű. A hajón talált árbóc és vitorlarudakból eszkábált össze,s azon vitte ki a partra a számára szükséges holmikat. Talált élelmet, szerszámokat, lőport és fegyvereket is. Tizenegyszer ment fel a hajóra és lehozott róla mindent aminek hasznát vette a parton.
A sziget ahol partravetődött lakatlannak látszott, de talált ivóvizet, sok madarat, amit lőhetett magának, ha éhes volt. Vadállatokkal nem találkozott szerencsére, de azért kezdetleges kunyhóját körbebarikádozta. Csakhogy ez a kunyhó nem volt megfelelő helyen és ezért új területet keresett, ahol felállította végleges lakóhelyét. Ezt egy hegy lábánál találta meg. Kerítéssel vette körül, s azon belül állította fel sátrát, kibővítve egy a hegybe vágott barlanggal. Kényelmesen berendezkedett, asztalt, széket készített. Napközben vadászn, halászni járt, talált kecskéket, megkóstolta  teknőshúst. Az eső sem volt ritka ezen a földrészen, egyszer meg is fázott, s napokig lázas betegen feküdt. Lázálmában az ördögöt látta, szörnyűséges volt még ébredése után is. Különös,de ez az álom megváltoztatta a gondolkodásmódját. Bibliát olvasott, imádkozott és hitt Istenben, hagyta, hogy a gondviselés vezérelje lépteit. Miután jobban lett elindult felfedezni a sziget belsejét. Talált tiszta vízű patakot, dohányt is, s egy olyan völgyet ami maga volt az Édenkert, szőlővel, dinnyével, kókusz, narancs és citromfákkal. Itt épített magának egy nyárilakot, s a forró nyári napokat ebben töltötte. 

Kosztolányi: Édes Anna

Életrajza:

1885.március 29-én született Szabadkán. Apja, Kosztolányi Árpád a helyi gimnázium matematika-fizika szakos tanára, majd igazgatója volt. Anyja, Brenner Eulália. Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait Szabadkán végezte.

1901-ben osztálytársával, Friedmann /később Fenyves/ Ferenccel az Előre című diáklapot szerkeszti. Ebben az évben megjelenik első verse a Budapesti Naplóban, melynek címe: Egy sír.Egy önképzőköri ülésen összeveszik tanárával, Révfy Zoltánnal, ezért ki- csapják. Ezt követően tanulmányait rövid ideig magántanulóként folytatja a szegedi gimnáziumban.

1903-ban a szabadkai gimnáziumban érettségizik. Szeptembertől a budapesti egyetem bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója. A híres Négyesy László szemináriumon barátságot köt Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, Oláh Gáborral, Zalai Bélával. Rövid ideig a bécsi egyetem bölcsészkarán is tanul, elsősorban Emil Reich filozófiai és Wilhelm Jerusalem lélektani előadásait hallgatja.A Kisfaludy Társaság pályázatára lefordítja Byron Childe Haroldját, de pályaművét késve küldi el.

1905-től ismét a budapesti egyetem hallgatója. Szakvizsgáját nem teszi le, mert a következő évben kétszáz korona fizetéssel állást vállal a Budapesti Naplónál.

1908-ban a Hét, az Élet, az induló Nyugat munkatársa lesz. 1910-ben utazást tesz franciaországban és Olaszországban. A Petőfi Társaság tagjává választja.

1911-ben a Világ belső munkatársa. A budapesti Nemzeti Színház kérésére le- fordítja Pedro Calderón de la Barca Úrnő és komorna című vígjátékát.

1913. május 8-án feleségül veszi Harmos Ilonát /írói álneve: Görög Ilona/. Még ebben az évben megismerkedik Thomas Mann-nal, és kiadja néhány karvolatát, rajzát Mécs címmel.

1915. április 18-án megszületik Ádám fia. 1916-ban tagja lesz a budapesti Világ című szabadkőműves páholynak. 1917-ben a Pesti Napló belső munkatársa. Ugyanebben az évben az Esztendő szerkesztője Hatvany Lajos, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád mellett. Alapító tagja a Vörösmarty Akadémiának. A Közoktatásügyi Népbizottság megbízza másokkal együtt Marx Károly A tőke című munkájának lefordításával. A tanácsköztársaság bukása után az Új Nemzedék belső munkatársa, részt vesz a Szabó Dezső vezette Magyar Írók Nemzeti Szövetségének munká- jában, de hamarosan szakít vele.

1919. szeptember 29-én unokatestvére, Csáth Géza öngyilkos lesz. Kiválik az Új Nemzedék szerkesztőségéből, a Pesti Hírlap munkatársa lesz, ahol haláláig dolgozik.

1922-ben jelenik meg A véres költő /későbbi kiadásokban: Néro, a véres költő/ című regénye. A regény 1923-as német fordításához Thomas Mann ír előszó-levelet.Ezért a művéért a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díjjal tünteti ki.

1924-ben újra Olaszországban jár, ahol XI.Pius pápa magánkihallgatáson fogadja.

1930. február 2-án a Magyar Írók Egyesületének közgyűlésén felolvassa Lenni vagy nem lenni című tanulmányát. A Kisfaludy Társaság tagjai közé választja, a székfoglaló ülésen Életre-halálra és Európa című verseit mondja el. Hozzákezd Mostoha című regényéhez, illetve drámájához. /A befejezetlenül maradt mű fennmaradt részleteit 1965-ben Dér Zoltán teszi közzé./ Decemberben a Magyar Pen Klub elnökévé választják.

1931-ben Münchenben meglátogatja Thomas Mannt; Frankfurtban rádióelőadást tart. Júniusban részt vesz a nemzetközi PEN Klub hollandi kongresszusán. Londonban fogadja Rothermere lord, aki ezer angol fontot ajánl fel az 1931-ben megjelent legjobb magyar mű szerzőjének. Kosztolányi Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond között osztja meg a díjat. Doornban interjút készít II. Vilmossal, a száműzött német császárral.

1932-ben francia becsületrenddel tüntetik ki. A konzervatív írók támadására, hogy megmentse a budapesti nemzetközi kongresszust, lemond a Pen Klub elnökségéről, a kongresszuson az elnöki tanács tagjaként vesz részt.

1933-ban ínyén vörös foltot fedez fel, a rák első tüneteként. A Nyugat november 16-ai számában megjelenik a Hajnali részegség című verse.

1934 áprilisában Erdélyben jár előadókörúton. Megoperálják, a fasori szanatóriumban lábadozik, Berlinbe, majd Stockholmba utazik, ahol rádiumbesugárzással kezelik.

1935 tavaszán néhány hetet Dalmáciában tölt. A visegrádi újságíró-üdülőben megismerkedik Radákovich Máriával, hozzá írja a Szeptemberi áhítatot.

1936 februárjában újra Stockholmba utazik feleségével, rádiumbesugárzást kap. Hazaérkezése után megint megoperálják. Nyáron egy hónapot Tábor utcai házában tölt,majd visszaszállítják a Szent János Kórházba.

" Orrán keresztül, csövön át, folyékony étellel tápláljuk, siralmasan-írja Kosztolányi Dezsőné.-Beszélni sem tud. Most ír, és ennek a kötetnek minden egyes szava szívettépő, torokhasító olvasmány." November 3-án 11 órakor hal meg.

http://www.doksi.hu/elemzes.php?order=Show&id=63

Elemzés

Keletkezési körülmények:

A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, Osvát Ernőnek és Gellért Oszkárnak egy napon reggeltől estig tartó felolvasás után bemutatta, méghozzá - mint Gellért Oszkár írja visszaemlékezéseiben - „harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve", ki-kifutva a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók pedig „szótlanul és meghatottan várták" a felolvasás folytatását.

Az Édes Anna egyértelmű kritikai és közönségsikere oldotta azt a feszült és ellenséges légkört, mely az írót a húszas években körülvette. A jobboldali sajtó támadta Kosztolányit az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején vállalt (egyébként csekély) szerepe miatt, a baloldali értelmiség a múlt megtagadásáért bírálta, amiért az Új Nemzedék című újság Pardon rovatában utólag ironikusan írt a kommünről.

Tér és idő:

A regény több mint két év eseményeit öleli föl. 1919. július 31-én kezdődik a történet és 1921 őszén zárul. A címszereplő késleltetve jelenik meg a műben, 1919. augusztus 14-én lép szolgálatba Édes Anna Vizyéknél, s a kettős gyilkosságot a következő év május 28-ról 29-re virradó éjszaka követi el. Anna és a Vizy család sorsának hátterében a huszadik századi magyar történelem tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napja, Budapest román megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerződés aláírása. Az Édes Anna - mint minden nagy formátumú műalkotás - sokféle jelentésréteget, értelmezési lehetőséget foglal magába.

A gyilkosság háttere és hasonulása a történelemhez, valamint az akkori emberekhez

Kosztolányi világ- és emberképének legfontosabb jellemzője, hogy az élet megfejthetetlenül titokzatos sokszínűségét, az ember megismételhetetlen egyediségét vallja. Az író minden olyan eszmét és gondolatot elvet, amelyik leegyszerűsítő magyarázatra törekszik, amelyik egyetlen okkal magyarázza a sokszínű világot és az emberi életet. Édes Anna tettével kapcsolatban a bíróság elnöke fejt ki hasonló gondolatot: „Tudta, hogy egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével, melyet az igazságszolgáltatás nem fejthet föl" (Miért?). A regényben az elbeszélőtől az összes szereplőig mindenkinek nyilatkozni kell Édes Anna gyilkosságáról, s az értelmezés és válasz felelőssége alól az olvasó sem vonhatja ki magát. Az értelmezési lehetőségek felmutatása talán közelebb visz a rejtély megfejtéséhez. Az úr-cseléd viszonyt, mint a társadalmi igazságtalanság témáját és jelképét a naturalizmus hozta be az irodalomba. Az elnyomó és elnyomott hagyományos szerepéhez többnyire erkölcsi tulajdonságok is társulnak: megalázottságában a cseléd a tisztaság és jóság megtestesítője.

A szociális-társadalmi háttér és motiváció az Édes Annában is jelen van. A Balaton vidékéről a fővárosba felkerült lány szerény fizetésért dolgozik Vizyéknél. Az első találkozáskor lezajló párbeszéd, a cselédkönyv szenvtelen adatai (termete, fogai, különös ismertetőjele) a rabszolgavásárra emlékeztetnek. Moviszter doktor a bírósági tárgyaláson arról beszél, hogy Annával gépként bántak, nem tekintették embernek. Ahogy Vizyné körbevezeti Annát a lakásban és kiosztja a napi feladatokat, a külön vacsora, a konyhai fekhely, az elvétetett gyerek az orvos szavait igazolják. Fölerősíti a szociális ellentétet az is, hogy a kommün torz egyenlőségelve után újra a merev társadalmi hierarchia és berendezkedés kerül előtérbe.

Kosztolányi azonban túl is lép a hagyományos úr-cseléd viszony ábrázolásán. Fölmutatja, hogy nem csak Anna kiszolgáltatottja a méltóságos úréknak, hanem a függés kölcsönös. Vizyné állandóan attól retteg, hogy elveszíti Annát. „Az tagadhatatlan, hogy most inkább rab volt, mint bármelyik cselédje mellett. Egyelőre nem mozdulhatott mellőle." (A tünemény) A kettejük közti kapcsolat és kötődés, melyet a gyilkossági jelenet is példáz (Vizyné a halála pillanatában szinte magához öleli Annát), nem szabad emberek döntésén és választásán alapul. A függésben elvesztik szabadságukat, s ez mindkettőjük személyiségét eltorzítja. A közös vonást hangsúlyozza az a tény is, hogy elvesztették gyermeküket. Vizyné tartalmatlan és üres életét a cselédlány tölti ki, belebetegszik abba a lehetőségbe, hogy Anna elhagyja. Anna valóban megfelel az elvárásoknak: tökéletes cseléd. Moviszter jellemzése, miszerint gépként bántak vele, nemcsak a lelketlen bánásmódra utal, mellyel megalázták a lányt, hanem a címszereplő viselkedésére is. Érzéseit a kettős gyilkosságig szinte kikapcsolta, tökéletesen dolgozott. „Mint valami halk automata mozgott ide-oda. Mint egy gép, gondolták, mint egy gép." (Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről) Az emberi természet azonban nem végletes, nem tökéletes, hanem az állandó változások között formálódik. Az emberi személyiség sokszínűségére és a végletesség veszélyére Moviszter doktor figyelmeztet: „Higgye el: nem is olyan jó az a nagyon jó cseléd. Legyen olyan, mint a többi: jó is meg rossz is" (Anyag, szellem, lélek). Anna lemond a választás és változtatás jogáról és lehetőségéről, ott marad Vizyéknél. Patikárius Jancsival való kapcsolatában is természetesnek veszi, hogy az úrfi el akarja csábítani, s nem érti Jancsi tétovázását. Hallott már róla, hogy ez természetes. Kettejük közül a fiatalember a megilletődöttebb, s Anna az, aki végül is magához vonja az úrfit. A lány tisztában van a cselédszereppel. Szó nélkül veszi be a magzatelhajtó porokat, ám a gyilkosság egyik közvetlen indítéka éppen Jancsi és Moviszterné flörtje.

A szegény-gazdag ellentét bár motiválja Édes Anna tettét, és határozott hátteret rajzol a történet mögé, nem teljes válasz a „miért?" kérdésére. Az emberi lényegen a társadalmi rendszer megváltoztatása nem módosít. A regény kurzusváltás időszakában játszódik, a „vörösből" a „fehérbe" való átmenetkor. Legfeljebb a szerepek, a ruha, a beosztás, az állás, a modor cserélődnek. Ficsor házmester újra szolgálatkész lesz, Viatorisz, a boltos újra köszön a vevőknek, Vizyné Anna megjelenésekor leveti „régi, lila pongyoláját, melyben a kommün idején szokott kijárni az utcára, hogy proletárasszonynak tekintsék", és „a szekrénye előtt magára kapta fehér pongyoláját, pezsgőszín harisnyáját, barna félcipőjét" (Anna). Az emberi kapcsolatok természetrajzát, az emberi minőséget a társadalmi fordulatok nem érintik.

A szegénység-gazdagság ellentéte nem csupán szociális jellegű, hanem nyelvi is. Anna képtelen önmagát kifejezni. A Vizyéknél történő bemutatkozáskor Ficsor közvetíti érzéseit, a bírósági tárgyaláson az elnök fordítja le emberi beszédre Anna hallgatását: „Azt érezte, hogy haragszik rájuk, agyát hirtelenül elborította a vér, nem bírt uralkodni magán, eszébe jutott talán, hogy egyszer az asszony megszidta, bosszút akart állni" (Miért?).

Kosztolányi a nyelv segítségével ábrázolja a nyelvi képesség beszűkülését, a szó erejével fejezi ki a kimondhatatlant. Anna nyelvi szegénységével, artikulációra való képtelenségével áll szemben a többi szereplő locsogása. A probléma fontosságát jelzi, hogy az első és utolsó fejezet, mely keretbe foglalja a regényt, azt példázza, hogy az emberi élet titkát, a megfejthetetlent beszélik szét, s a szavak tengerében elvész a lényeg. „Legalább a Krisztinában ezt beszélték" - olvashatjuk Kun Béla menekülésével kapcsolatban, a zárófejezetben pedig Druma és két kortese ad „egyértelmű" választ a Koszlolányi-jelenségre. A köznapi kommunikáció értelmetlenségét jelzi az a visszatérő motívum is, hogy gyakran valami külső zaj nyomja el a beszélgetést: zajforrássá silányul az emberi szó. „De amit mondott, azt már nem lehetett hallani" (Párbeszéd egy zöldkerítéses ház előtt).

Nyelvi kifejezőképesség híján Anna elsősorban érzékszerveire hagyatkozik. A világtól való idegenségét jelzi, hogy „Mikor ide belépett, a gyomra egyszerre fölémelyedett, olyan rosszullét fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. Valami kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles hideg szagot, mely egyre jobban facsarta az orrát, kavarta belét" (Anna). Nem tudott enni, és „Akármit csinált, nem bírta megszokni ezt a helyet. Szaglása, mely éles volt, mint a kutyáé, tiltakozott ellene" (Anna). Amikor bevette Patikárius Jancsi porait, csak végtelen keserű ízt érzett: „És csak azután lett igazán keserű, mikor már bement és ledőlt az ágyára. Marta szájpadlását, égette nyeldeklőjét az a büdös keserűség. Csak a méreg lehet ilyen keserű" (Valami nagyon keserű). Reggel felébredve nem lát semmit, „körös-körül fekete volt a világ: megvakult" (Valami nagyon keserű).

Édes Anna alakja:

Az Édes Annában a történelem, a társadalom és az emberi viszonyok kuszáltsága a tárgyak szintjén is jelentkezik. Az áttekinthetetlen zűrzavar leírásával indul a regény. Vizynét - Annát várva - bántotta, hogy „zsíros tányérok még ott maradtak a középen a rizsfelfújt mellett, meg hogy a porcukorszelencén a legyek dőzsöltek. Szeretett volna egy kis rendet teremteni" (Anna). Anna úgy érezte, ellenséges tárgyak veszik körül: „Maguk a bútorok is valami mérhetetlen rémülettel töltötték meg" (Anna). Az idegenkedés miatt föl is akar mondani, de mégis marad. Sőt, a nagytakarítás révén úgy tűnik, úrrá is lesz a káoszon. De mindez csak időleges. A fogadást követően a rendetlenség, az ételmaradékok „futurista" látványa a meghatározó. A tárgyak újra föllázadnak Anna ellen, kikerülhetetlenné téve ezzel a lány gyilkosságba torkolló lázadását is. A Vizy-ház káosza csupán jelképezi a világ emberidegenségét: így kap jelképes értelmet Anna születésének dátuma: 1900. A címszereplő sorsa a huszadik századot jelképezi, melyből hiányzik a harmónia és a humánum, de jelen van elfojtva vagy felszínre törve az erőszak, a brutalitás, az embertelenség.Édes Anna alakja, tettének motivációja rokonságot mutat a freudi mélylélektan elfojtás-kitörés tanával. E szerint a sok apró és észrevehetetlen megaláztatás robban ki látszólag értelmetlenül a bál éjszakáján, a címszereplő „részeg kimerültségében". Kosztolányi ábrázolásmódja sokban azonosítható a freudi felfogással. De éppen a sokszínű személyiségről vallott nézete mond ellent annak, hogy az Édes Annát a pszichoanalízis példaregényének tartsuk. Az elbeszélő maga is ironikusan szól az ambiciózus védőügyvédről, aki Pierre Janet lélektani tanulmányából citál idézeteket Anna tettének indoklására. Ha mélylélektanról beszélhetünk, akkor inkább Ferenczi Sándor a kriminológia és a pszichoanalízis kapcsolatát vizsgáló műve áll közel Kosztolányi felfogásához: „A bűntettesek tudatos bemondása és a bűncselekmények ténykörülményének még oly beható megállapítása sem fogja soha kielégítő magyarázatát adni annak, miért kellett annak az egyénnek az adott helyzetben azt a cselekedetet elkövetnie.

A külső körülmények a tettet igen sokszor egyáltalán nem indokolják, a tettes pedig - ha őszinte - be kell, hogy vallja, hogy tulajdonképpen maga se tudja, hogy mi vitte rá a tett elkövetésére, legtöbbször azonban nem őszinte még önmagával szemben sem és utólagosan keres és talál magyarázatokat alapjában értelmetlen és lelkileg indokolatlannak látszó viselkedésére, vagyis racionalizálja azt, ami irracionális." Ezt a racionalizálási feladatot végzik el, Anna helyett is, a tanúk a bírósági tárgyaláson. Druma Szilárd szerint a lány egész éjjel a kést kereste, s a bűntett politikai hátterét hangsúlyozza, Ficsor szerint már régóta készülődött a tettre, Ficsorné szerint rossz lány volt. Csak Moviszter áll ki Anna mellett.

Moviszter személye

Moviszter központi szerepet játszik a műben. Bár véleménye egy az Anna tettét megítélő sokféle vélemény közül, felfogása alapvető vonásokban Kosztolányi kései verseinek világképét tükrözi. Ezért szokták az író szűcsövének is tekinteni. Az orvos különös figura. „Betegebb volt, mint akármelyik páciense", fiatalon Berlinben az egyetemen tanársegéd és szívspecialista volt, itthon a közkórházakban és a munkásbiztosítóknál dolgozott, felesége állandóan megcsalta. Sztoikus nyugalommal igyekezett távol tartani magától a világot, őrizni függetlenségét. Lelkében azonban ott élt a részvét minden megalázott és megszomorított embertársa iránt: „Nem tartozott se hozzájuk, se másokhoz, mert nem volt se burzsoá, se kommunista, egy párt tagja sem, de tagja annak az emberi közösségnek, mely magában foglalja az egész világot, minden lelket, aki él és élt valaha, eleveneket és holtakat" (Miért?).

Hogyan lehetünk úrrá a világ, a történelem káoszán, a személyiség ellentmondásain, az emberi kapcsolatok zűrzavarán? Moviszter az irgalom, a keresztény szeretet és alázat fontosságát hirdeti. Elveti a nagy és fellengzős eszméket, melyek szentesítik a bűnt, az erkölcstelenséget és brutalitást. Tudja, hogy a világ nem a tökéletesség színtere, s vallja, hogy az eszmény, Krisztus országa a lélekben van.

A könyörület, a szeretet, az irgalom a legfőbb érték az Édes Annában. Ezt jelzi az is, hogy Kosztolányi latin nyelvű halotti szöveget illesztett a regény elé mottóként. Az egyetemes nyelven megfogalmazott ima könyörgés a cselédlányért, az áldozatokért, a szereplőkért, valamennyiünkért.

Kötelezők nyárra

Tolsztoj : Ivan Iljics halála http://k-o-r.gportal.hu/gindex.php?pg=22507320

Balzac: Goriot apó http://olvasokucko.tvn.hu/main.php?do=olvas&konyv=58

Kosztolányi Dezső: Édes Anna http://www.kotelezokroviden.msnfan.hu/kosztolanyi-dezso-edes-anna-rovidites-olvasonaplo

Örkény István: Tóték (dráma) http://mek.niif.hu/01000/01000/01000.htm

Móricz Zsigmond: Árvácska https://docs.google.com/Doc?id=ddx6hwnj_24gp39w5f7&pli=1

Balzac: Goriot apó

Szereplők:

Vauquer-né, de Conflans, penziótulajdonos

Sylvie, Vauquer-né szakácsnője

Couture-né, köztársasági hadbiztos özvegye

Victorine Taillefer, Taillefer lánya

Poiret, volt hivatalnok

Jacques Collin (Vasfejű, Vautrin), szökött fegyenc

Michonneau, vénlány

Jean-Joachim Goriot, volt metélttészta-, makaróni- és keményítőgyáros

Eugčne de Rastignac, joghallgató

Christophe, Vauquer-né kifutóinasa

l'Ambermesnil grófné

Vaumerland bárónő

Marcillacné, Rastignac nagynénje

Beauséant vikomtné, Claire de Bourgogne, Rastignac unokanővére

Anastasie de Restaud grófné, Goriot lánya

Ronquerolles márki

Maulincourt

Maxime de Trailles gróf, Anastasie szeretője

Marsay gróf, Delphine volt szeretője

Ajuda-Pinto márki, Beauséant-né szeretője

Vandenesse

Lady Brandon

Antoinette Langeais hercegasszony

Kergarouët grófné

Sérisy úrnő

Carigliano hercegasszony

Ferraud grófné

Lantyné úrnő

d'Aiglemont márkiné

Firmianiné

Listomčre márkiné

d'Espard márkiné

Maufrigneuse hercegasszony

Montriveau márki, tábornok

Gobseck, uzsorás

Michel Taillefer, bankár

Horace Bianchon, orvostanhallgató

Maurice, Restaud-ék komornyikja

Restaud gróf

Berthe Rochefide, Ajuda-Pinto felesége

Rochefide, Berthe apja

Jacques, Beauséant-ék komornyikja

Nucingen báró, bankár

Delphine de Nucingen báróné, Goriot lánya

Muret, tésztagyáros

Laure de Rastignac, Eugčne húga

Agathe de Rastignac, Eugčne húga

Grimbert, királyi postamester

Henrik de Rastignac, Eugčne öccse

Gabriel de Rastignac, Eugčne öccse

Carigliano herceg, marsall

Thérčse, Delphine komornája

Constance, Anastasie komornája

Beauséant vikomt

Berry hercegné

Galathionne hercegné

Joséphine Fodor, zenész

Félix Pellegrini, zenész

Derville, ügyvéd

Gondureau, rendőrkapitány

Franchessini gróf

Marty, színész

Frédéric Taillefer, Taillefer fia

Grimprel, orvos

Lachapelle, jegyzőkönyvvezető

Flicoteaux, vendéglős

Buneaud-né, penziótulajdonos

Ernest de Restaud, Anastasie fia

Victorine, Anastasie szobalánya

Charles, festő

Történet:

Az idős, özvegy Vauquer-né immár negyven éve tart fenn polgári penziót Párizsban, a Neuve-Sainte-Genevičve utcában. Az épület nem túl szép és nem túl kényelmes, de éppen megfelel lakóinak, akik Párizs szegényebb rétegeiből kerülnek ki. A történet kezdetén, 1819-ben a penzióban majdnem teltház volt. A személyzetet maga Vauquer-né és két cselédje, Sylvie, a szakácsnő és Christophe, a kifutóinas jelentette. A lakókat a következő hét ember tette ki: Az első emeleten élt egy volt köztársasági hadbiztos özvegye, Couture-né egy fiatal lánnyal, Victorine-nal, akit apja kitagadott örökségéből, s így az idős asszony nevelte szerény nyugdíjából. A második emeleten lakott egy Poiret nevű nyugalmazott tisztviselő és egy magát Vautrinnek nevező úr, aki elmondása szerint korábban nagykereskedő volt. A legfelső, harmadik emeleten élt egy vénlány, Michonneau, egy volt tésztagyáros, akit mindenki Goriot apónak szólított és egy alkalmi bérlő, egy Rastignac nevű diák, aki jogot hallgatni érkezett a fővárosba. Az előzőekben felsorolt emberek békében éltek egymás mellett, csupán egyvalaki volt közöttük, akinek rovására állandóan élcelődtek, ő volt Goriot apó. Persze ezen ténynek is megvolt a maga oka. Megtudták, hogy Goriot apó még korántsem olyan szegény, hogy egy ilyen eldugott kis penzióban kelljen tengetnie hátralévő napjait, ugyanis évi tízezer frankos életjáradékkal rendelkezik. Ami viszont felettébb különös volt, hogy gyakran fiatal, jól öltözött hölgyek jártak nála. Goriot hiába bizonygatta, hogy az említettek a lányai, magukban mindannyian elkönyvelték, hogy az idős Goriot a kéj és az élvezetek hajhásza, s a fiatalasszonyok mind az ő kitartottjai. Rastignac útját vidéken élő rokonai igyekeztek minél inkább egyengetni a párizsi társasági élet labirintusában. Nagynénje, Marcillacné levelet írt ismerősének, Beauséant vikomtnénak, aki meg is hívta egyik báljára az ifjút. Rastignac nagyon jól szórakozott, ráadásul az előkelőségek között megismert egy gyönyörű nőt, Anastasie de Restaud grófnét, akivel sikerült is összebarátkoznia. Mikor hazaért, a diák furcsa dolgokat tapasztalt. A szomszédból hangokat hallott, így a kulcslyukon belesett Goriot szobájába, ahol azt láthatta, hogy az öreg kedvenc ezüst teáskészletét lapítja össze. Másnap Vautrin tudatta vele, hogy Goriot egyenesen Gobseck uzsoráshoz ment, s pénzre váltott egy rúd ezüstöt, s ebből egyenlített ki egy váltót, melyet később Christophe-fal küldött el Restaud grófnéhez. Ezt hallva Rastignac elhatározta, hogy felkeresi lakásán a grófnét. Így is tett. A szalonban találkozott Maxime de Trailles gróffal, Restaud-né szeretőjével, aki szintén az asszonyt várta. A budoárból a grófné és Goriot apó hangja hallatszott, majd elbúcsúztak, s az idős férfi egy hátsó ajtón távozott. Restaud-né belépett a terembe, s üdvözölte vendégeit. Nem sokkal később megérkezett a gróf is. Felesége bemutatta a fiatal diáknak, s azok beszélgetni kezdtek. Mindez rendkívül barátságosan zajlott, egészen addig, amíg a diák meg nem említette Goriot apó nevét. A hirtelen támadt kínos helyzet hatására Rastignac igyekezett gyorsan szabadulni Restaud-ék társaságából. Következő útja pártfogójához, Beauséant-néhoz vezetett. A vikomtnét sem találta egyedül. Neki is volt szeretője, méghozzá egy portugál főnemes, Ajuda-Pinto márki személyében. A márki most azért érkezett, hogy bejelentse, házasodni készül, feleségül veszi Berthe Rochefide-et. Végül azonban mégis úgy távozott, hogy nem mondott el semmit. Időközben megérkezett Langeais hercegasszony is. A két nő együtt világosította fel a diákot. Elárulták neki, hogy Restaud-né Goriot idősebbik lánya, de azzal, hogy nevét nyíltan megemlítette férje előtt, elzárta magát tőlük, mert a gróf megveti apósát. Azt ajánlották neki, keresse fel Delphine de Nucingen bárónét, Goriot fiatalabbik lányát. Rastignac megköszönte a segítséget, és távozott. Tele volt tervekkel, de további elképzeléseit egyelőre egy megletősen prózai ok törte ketté: elfogyott, pontosabban nem volt elég az a kevés pénze, amit havonta kapott hazulról. Ezért levelet írt anyjának és húgainak, hogy küldjék el megtakarított vagyonkájukat, melyből most megcsinálhatja szerencséjét. Míg az adományra várt, egy kicsit körbetájékozódott Goriot apó múltját illetően: Jean-Joachim Goriot kezdetben egyszerű tésztagyári munkás volt, majd a forradalom idején, 1789-ben felvásárolta gazdája csődbe ment üzletét. Később elfogadta körzete elnökségét, s az éhínség során sikerült meggazdagodnia. Feleségül vette egy brie-i gazdag bérlő lányát, akitől két lánya, Anastasie és Delphine született. Hét év múlva azonban súlyos csapás érte, elvesztette feleségét. A tragédia után mérhetetlen szeretete lányai irányába fordult. Miközben ő szerény körülmények közt élt, gyermekeit igyekezett taníttatni és gazdagon ruházni. Mikor lányai eladósorba kerültek, mindegyikükre akkori vagyonának fele esett hozományul. Őmaga még öt évig dolgozott, majd barátai unszolására az utolsó évek csekély jövedelmével nyugdíjba vonult, s beköltözött Vauquer-né penziójába. Rastignac nemsokára levelet kapott hazulról, majd ezt követően két kis bőrzacskót, benne ezerötszázötven frankkal. Mikor Vautrin meglátta, félrevonta, mondván, beszélni akar vele. A férfinek volt egy terve, mely a következőképpen szólt: Rastignac csábítsa el Victorine-t, majd vegye feleségül. Ezalatt Frédéricet, Victorine egyetlen testvérét egy barátja elteszi láb alól. Így a lány marad apja egyetlen potenciális örököse, s hirtelen több millió frank üti Rastignac markát. Ebből Vautrin csupán néhány százezret kér, mellyel elköltözhet az Egyesült Államokba, néger rabszolgákat vehet, s ott berendezhet magának egy kis ültetvényt. Rastignac első hallásra felháborodott a tisztességtelen ajánlaton, s elutasította azt, de Vautrin további gondolkodási időt adott neki. Rastignac közben összebarátkozott Goriot apóval, aki úgy kapott minden apró a lányairól szóló hírfoszlány után, mint egy szerelmes. A diák aznap Beauséant-éknál vacsorázott. Mivel a vikomt és Ajuda sem ért rá, Beauséant-né tőle kérdezte meg, elkísérné-e az operába. Ő beleegyezett. Nucingen báróné is ott volt, s mikor Rastignac meglátta, rögtön szerelmes lett belé. Az időközben megérkező Ajuda márki erre elvezette hozzá, s bemutatta neki. Hosszasan beszélgettek, majd a diák megígérte, hogy keresni fogja a bárónét. Mikor hazaérkezett, részletesen beszámolt az édesapának az előadáson tapasztalt élményeiről. Goriot hálásan tekintett rá, s mikor a diák elárulta, hogy szerelmes a bárónéba, támogatta törekvését, mert becsületes, jó embernek találta. Másnap aztán mielőtt bármit tehetett volna levél várta Delphine-től, melyben arra kérte, vigye el aznap is az operába. Rastignac örömmel ment Nucingenék házához, de a báróné nem az operába, hanem a kaszinóhoz hajtatott vele, s kezébe nyomott egy százfrankost, hogy tegye fel a ruletten. Rastignac a történtekből semmit sem értve bement, játszott - és nyert. Mikor a szerzett hétezer-kétszáz frankkal visszaszállt a báróné kocsijába, az megölelte, és sírva fakadt. Elmondta, hogy férje fokozatosan rátette kezét apjától kapott hozományára, ő már csak látszólag gazdag, valójában csak legfontosabb szükségleteit fizeti a báró. Eddig, ha pénzre volt szüksége, mindig apjához tért vissza, de már neki is alig maradt valamije, s nem akarta újból elszomorítani. Otthon Rastignac elmesélte Goriot-nak, mi történt vele aznap este, mire az öregember annyira meghatódott, hogy már-már fiává fogadta a diákot. Az elkövetkező napok kettőssége kezdte megingatni Rastignacot. Napközben gondtalan, társasági életet élt, de mikor éjszaka hazatért a kis, városi penzióba rá kellett döbbennie, hogy gyakorlatilag nélkülözések közepette tengődik. Poiret és Michonneau már sülve-főve együtt jártak. Egyszer Rastignac barátja, Bianchon látta őket egy parkban, amint éppen a párizsi rendőrkapitánnyal beszéltek, de nem igazán foglalkozott az esettel. Pedig érdekes dolgok hangzottak el. Gondureau elmondása szerint az az ember, aki a penzióban lakik, és Vautrinnek adja ki magát, tulajdonképpen Jacques Collin, ismertebb nevén a Vasfejű, egy szökött fegyenc, aki abból él és gazdagodott meg, hogy a rabok börtönbe vonulásuk előtt neki adják pénzüket, amit ő megőriz, sőt, kamatoztat, s mikor társai szabadulnak, azt visszaszolgáltatja nekik. A rendőrfőnök azzal bízta meg Michonneaut, hogy keverjen kábítószert Vautrin italába, s mikor elaludt, vetkőztesse le, s győződjön meg róla, hogy a vállán meg van-e bélyegezve. Ha igen, valóban ő az. Közben Vautrin terve is szépen alakult. Egyértelmű volt, hogy Victorine beleszeretett Rastignacba. Egy délelőtt folyamán aztán Vautrin közölte a diákkal, hogy immár elkerülhetetlen a párbaj, Frédéric Taillefer és barátja, Franchessini gróf másnap vívni fognak életre-halálra. Rastignac legszívesebben rohant volna, figyelmeztetni akarta Taillefer-t, hogy a vesztébe rohan, de Goriot apó megállította, s elmesélte, hogy vett neki egy kis legénylakást az Artois utcában, ahol nyugodtan találkozgathat majd Delphine-nel. Rastignac boldog volt, de már újból indulni készült, amikor jelentették, hogy kész az ebéd. Vautrin tisztában volt vele, nem szabad hagynia, hogy Rastignac aznap este elhagyja a penziót, ezért bort hozatott, amibe ráadásul még altatót is kevert, s leitatta a diákot és Goriot-t. Rastignacék másnap délben ébredtek fel. de addigra már az a hír várta őket, hogy az ifjabb Taillefer halálos sebet kapott. Azonban Vautrin nem élvezhette ki a siker ízét, hatni kezdett a Michonneau által az italába kevert folyadék. Tehetetlenül lerogyott, s így feküdt délutánig. Mikor magához tért, már jöttek is érte a csendőrök. Gondureau eredeti ötlete az volt, hogy ott helyben félholtra veri a gonosztevőt, de az meghiúsította szándékát, szándékosan nem tanúsított ellenállást, így kénytelen volt elvezettetni. Mikor a csendőrök távoztak, a ház lakói egy emberként kezdték követelni a besúgó Michonneau távozását, aki végül kénytelen volt elhagyni a penziót. Egyedül Poiret osztozott sorsában, ő rögtön csatlakozott hozzá. Ezt követően küldönc lépett be, s közölte Vauquer-nével, hogy Victorine és Couture-né is elköltöznek, miután a lány testvére meghalt, s apja kénytelen volt visszafogadni egyetlen megmaradt gyermekét. Szegény Vauquer-nét egymás után érték a megpróbáltatások. Utolsó csapásként megjelent Goriot, s kijelentette, hogy Rastignackal ők is nemsokára elhagyják a penziót. Néhány perc alatt jóformán kiürült az épület. Goriot elkocsikázott Rastignackal új, még nem egészen kész lakására, ahol Delphine-nel hármasban fogyasztották el a vacsorát. Másnap Rastignac levelet kapott Beauséant-nétól, melyben a vikomtné őt és Nucingennét meghívja az általa rendezendő utolsó bálra. Tudniillik Beauséant-né utazni készült vidékre, hiszen immár biztossá vált, hogy Ajuda márki a Rochefide-kisasszonyt választotta, s össze fognak házasodni. A költözködés napján Goriot a penzióban készülődött. Nem tudott róla, hogy időközben megjött Rastignac is, aki saját szobájába vonult. A diák nemsokára arra lett figyelmes, hogy vendég érkezett Goriot-hoz. Delphine volt az, s Rastignac úgy határozott, kihallgatja beszélgetésüket. A báróné elmondta apjának, hogy férje teljesen kiforgatta vagyonából, azt különböző üzletekbe fektette be. Még peres úton sem tudják kimenekíteni a pénzt, mert ha erre kerül a sor, Nucingen kereket old. Ekkor lépett be a szobába Anastasie, aki még húgánál is jobban el volt keseredve. Elmondása szerint Maxime hamis váltókkal fizetett, óriási tartozást halmozott fel, ő pedig eladta a családi gyémántokat, hogy keisegítse szeretőjét. Mikor férje megtudta, mit cselekedett, arra kényszerítette, hogy adja át neki a vagyona feletti rendelkezési jogot, különben megöli Maxime-ot, és ezzel megszégyeníti őt. Ráadásul a gyémántokból kapott pénz nem is volt elég, még további tizenkétezer frankra lenne szüksége. Szegény Goriot-nak viszont már nem volt ennyi pénze. Ekkor Rastignac belépett a szobába, s felajánlotta, kisegíti Anastasie-t. A grófné azonban nem köszönte meg a váratlan segítséget, sőt, csúnyán összeveszett húgával, amiért az nem mondta el, hogy idegenek is hallják a beszélgetést. Ez már sok volt Goriot apónak, aléltan rogyott az ágyra. Goriot állapota egyre rosszabodott, félrebeszélt, testét láz gyötörte. Rastignac ápolgatta Sylvie és Christophe segítségével. A diák elhívta barátját, Bianchont is, aki megvizsgálta az öreget, s borogatást és gyógyteát írt fel neki. Közeledett az este és Beauséant-né bálja, ezért Rastignac elment Nucingennéért, s odakocsikáztak a vikomtné palotájához. Beauséant-né minden érzelemkimutatás nélkül tűrte a számára elviselhetetlent, Ajuda márki elvesztését. Megkérte a diákot, hogy hozza vissza a márkitól neki írt írt leveleit, amelyet aztán elégetett. Végül hajnalban elbúcsúzott az utolsó vendégektől, kocsira szállt, és elhajtatott. Bianchon a penzióban azzal fogadta barátját, hogy Goriot menthetetlen. Délelőtt a diák elküldte Christophe-ot, hogy hívja ide a beteg lányait, de azok nem tudtak jönni (az egyik a férjével beszélt, a másik aludt). Mikor már Goriot állapota válságossá vált, Rastignac maga ment el a lányokért. Restaud-nét olyan állapotban találta, hogy nem is kérlelte tovább, Nucingenné azonban megígérte, hogy kialakuló betegsége ellenére elmegy. Miután Rastignac visszaért a penzióba, nemsokára elhallgatott Goriot. Elméje végleg elborult, nem érzett már semmit, de még nem halt meg, a szíve vert. Thérčse érkezett, Nucingenné komornája, s tudatta a jelenlévőkkel, hogy a báróné nem tud jönni, elájult, orvost kellett hívni hozzá. Alig távozott, beállított Restaud-né. Elszökött hazulról, hogy láthassa apját. Néhány perccel később Goriot szíve is megállt, s örökre eltávozott az élők sorából. Mivel egy feleségére és lányaira emlékeztető medalionján kívül semmije sem maradt, s Restaud-ék és Nucingenék nem voltak hajlandók pénzt áldozni a gyászszertartásra, végül a temetést Rastignac és Bianchon intézte. A medikus az egyetemről szerzett koporsót, a joghallgató pedig öt évre bérelt sírhelyet a Pčre-Lachaise-temetőben. A papi búcsúbeszéden egyedül Rastignac és Christophe jelent meg, a Restaud- és Nucingen-család nem képviseltette magát. Miután a koporsót örök nyugalomra helyezték, a sírkőre a következő feliratot vésték: "Itt nyugszik Goriot, Restaud grófné és Nucingen báróné apja, eltemetve két diák költségén.".

Leo Nikolajevics Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910)

Az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, "legragyogóbb lángelméje", a realista orosz próza mestere. Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke, valamint az Anna Karenina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll.

Az író valláserkölcsi véleménye a tolsztojánizmus. Gondolatai nyomon követhetők regényeiben és elbeszéléseiben. Kora társadalmát kritikával szemlélve állapítja meg, hogy a tiszta emberség hordozói csupán a parasztok és a gyermekek. Ám a világ megváltoztatását nem forradalom útján képzeli el, az erőszakot elítéli. Az író szerint az embereknek maguknak kell megjavulniuk, tökéletesedniük s szeretettel illetve szánalommal lenniük a többi ember iránt. A világot pedig egy próféta fogja meggyőzni a jóság követésének szükségességéről. Ha az egyes ember megjavul, az egész világra pozitív hatással lesz e fejlődés, s az is jobbá válik általa.

Leo Nikolajevics Tolsztoj: Ivan Iljics halála

1886

Szereplők:

Ivan Jegorovics Sebek, bíró

Fjodor Vasziljevics, ügyész, Golovin barátja

Pjotr Ivanovics, ügyész, Golovin barátja

Schwarz, hivatalnok

Geraszim, felszolgáló inas

Praszkovja Fjodorovna Mihel, Golovin felesége

Szokolov, tálaló inas

Liza Ivanovna Golovin, Golovin lánya

Fjodor Petrovics Petriscsev, vizsgálóbíró, Liza jegyese

Vaszilij Ivanovics Golovin, Golovin fia

Történet:

1

A bíróság épületében vagyunk. Az ügyészek: Fjodor Vasziljevics és Pjotr Ivanovics egy tárgyalás szünetében Sebek bíró szobájában gyűlnek össze, és beszélgetnek. Pjotr Ivanovics közben újságot olvas. Egyszercsak felnéz, s megrendült hangon közli, hogy barátjuk, Ivan Iljics Golovin törvényszéki bíró elhunyt. Ezt hallva, a gyászt leszámítva, a jelenlévők első reakciója, hogy megkönnyebülnek, mivel nem őket érte a tragédia, illetve saját és rokonaik előléptetésén gondolkoznak. Pjotr Ivanovics elhatározza, délután meglátogatja barátja özvegyét. A házban Fjodor Vasziljeviccsel találkozik, aki esti vintpartira hívja, de megjelenik Praszkovja asszony, aki beszélni óhajt a férfival. Az özvegy aziránt érdeklődik, ki lehetne-e facsarni még több pénzt az államkincstárból eme szerencsétlen esemény okán, de a jó barát nem tud ez ügyben segíteni. Ezután megtörténik a gyászszertartás, amiről Pjotr Ivanovics az elsők közt távozik. Így még éppen odaér a kártyaparti második felére…

2

Golovin tragikus végű 45 éves élete jómódú családban kezdődött. Apja, Ilja Jefimovics Golovin Pétervárott volt jól kereső köztisztviselő. Bátyja apjához hasonló karriert futott be, öccse azonban nem állta meg helyét az életben. Lánytestvére egy gazdag főúrhoz ment feleségül. Miután Ivan Iljics elvégezte a jogtudományi iskolát, apja segítségével előbb különleges megbízatású tisztviselő, majd vizsgálóbíró lett. Mindenki tisztelte, társai tehetségesnek és becsületesnek tartották. Nem sokkal ezután áthelyezték. Itt ismerte meg leendő feleségét, Praszkovja Fjodorovna Mihelt. Bár nem volt szerelmes, házasságuk kezdetben mégis jól alakult. Ez utóbbi akkor kezdett megromlani, mikor az asszony először áldott állapotba került. Fokozatosan egyre zsémbesebb lett, mindenért férjét okolta. Golovin Praszkovja ezen kitörései elől a munkába menekült. Az elkövetkezendő 14 év alatt még sok gyermekük született, de csak kettő érte meg a serdülőkort: 1880-ban Liza lányuk 16 éves, fiuk, Vaszilij Ivanovics pedig gimnazista volt.

3

Ugyanezen év aztán tartogatott még szomorúságot. Golovint nem léptették elő, ezért összeveszett munkaadóival. Fizetéséből sem voltak képesek megélni többé, így ideiglenesen Praszkovja öccséhez, vidékre költöztek. Itt informálták Golovint, hogy az egyik moszkvai minisztériumnál megüresedik egy bírói állás, melyet barátai közbenjárására végül ő kapott meg. Moszkvába utazott, ahol új házat vásárolt, melyet maga újíttatott fel és rendeztetett be, de a munkákban ő is közreműködött. Egyszer egy szerencsétlen mozdulat után leesett a hágcsóról, de megkapaszkodott, így csak az oldalát ütötte kissé meg. Mikor családtagjai is utánajöttek, csak ámultak új otthonuk láttán. Boldogan éltek Moszkvában, még összejöveteleket, estélyeket is rendeztek. Lányuknak időközben előkelő kérője akadt Dmitrij Ivanovics Petriscsev vizsgálóbíró fia személyében.

4

Az újabb idillt Golovin erősödő fájdalmai és állandó rosszulléte törte meg. Rossz volt a szája íze, s hasogatta az oldala. Felesége is egyre nehezebben bírt vele, lassanként már a halálát kívánta, de tudta, ezzel fizetése is megszűnne. Végül azt tanácsolta, keressen fel egy orvost. Golovin így is tett. A fontoskodó doktor viszont inkább azon polemizált, vajon vakbele vagy vándorveséje van-e Golovinnak, s nem azon, súlyos-e a betegsége. Ezt követően elment egy másik orvoshoz, az viszont egészen más betegséget diagnosztizált nála.

5

Két hónap elteltével felkereste őket Praszkovja öccse, aki megdöbbenve látta, milyen rossz bőrben van a sógora, s halkan megjegyezte, hogy ez az ember már halott. Golovin kivizsgáltatta magát egy harmadik orvossal is, aki szerint a vakbelével van valami rendellenesség. Hazament, s már-már úgy érezte jobban van, de mikor újból belényilallt a fájdalom, halálfélelem tört rá.

6

Golovin nem tudott szabadulni a fájdalomtól. Már munkahelyi teljesítményén is meglátszott betegsége, egy tárgyalást nem volt képes hiba nélkül levezetni. Ennek ellenére nem akart beletörődni, hogy ő halandó, s előbb-utóbb meg kell halnia.

7

Betegsége harmadik hónapjában már nyilvánvalóvá vált számára, az egyetlen kérdés csupán az, mikor hal meg. Fájdalomcsillapítás céljából ópiumot és morfiuminjekciókat kapott. Számára leggyötrelmesebb művelet a székelés volt, melyet egyedül képtelen volt végrehajtani, ezért általában az inas, Geraszim segített neki. Időközben megtetszett neki a fiú életkedve, tartózkodó vidámsága és segítőkészsége, ő lett az egyetlen számára, akivel szívesen időzött, még családtagjai jelenléte ellen is tiltakozott. Nem bírta elviselni, hogy szerettei folyton hazudnak neki, és a gyógyulással áltatják.

8

Reggel Pjotr, az inas mosdatta és öltöztette Golovint. Majd a doktor érkezett, aki megvizsgálta a beteget, s közölte, nem kezeskedhet semmiről. Estefelé Praszkovja, a gyerekek és Liza kérője, Petriscsev kereste fel Golovint. Színházba készültek, Sarah Bernhardt vendégszereplésére. Golovin maga ragaszkodott, hogy menjenek csak el szórakozni.

9

Felesége éjszaka érkezett haza, ő azonban nem kívánta, hogy virrasszanak mellette, még Geraszimot is kiküldte. Álmában egy fekete zsákba gyömöszölték befelé, de ő hiába próbált segíteni, nem fért bele, s felébredt. Keserűen próbált magának számot adni eddigi földi létéről, s most először derengett fel előtte: talán nem is úgy élt, ahogy kellett volna.

10

Két hét telt el. Egyre inkább a kétségbeeseés uralkodott el rajta a remény rovására, s egyre tisztábban látta, hogy élete előrehaladtával egyre kevesebb valódi, igaz örömben volt része, gyakorlatilag mint egy lejtőn, haladt mostani állapota felé.

11

Újabb két hét telt el. Időközben Petriscsev hivatalosan is megkérte Liza kezét. Erről azonban Golovin még nem tudott, ő saját lelki harcát vívta. Egyre tudatosabban élt benne az a gondolat, hogy elfecsérelte életét, léte nem az volt, aminek kellett volna lennie. Praszkovja papot hivatott, aki meggyóntatta és megáldoztatta férjét.

12

Ezután Golovinon újból eluralkodott a rémület, mindenkit kiküldött a szobából, s három napon keresztül megállás nélkül ordítozott. Majd megnyugodott abban a tudatban, hogy bár élete nem az volt, ami kellett, még helyre lehet azt hozni. Családtagjai körülállták, ő bocsánatot kért, s örökre elbúcsúzott tőlük. Lelke ebben a hitben nyugodott meg. Teste még két órán keresztül vívta haláltusáját, majd lelkét követve az is megszűnt élni.

Tolsztoj: Ivan Iljics halála (1886)

„Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt.” Mint szentpétervári törvényszéki bíró, egy családos ember gondtalan életét éli, míg egy napon egy függöny felakasztása közben elesik és rejtélyes hasi fájdalma támad. Az eleinte jelentéktelen fájdalom lassan kínzóbbá válik. A hosszas orvosi kezelés nem használ, a tünetek egyre súlyosabbak lesznek, míg végül Ivan Iljics szembe kell hogy nézzen a megfoghatatlan, ismeretlen, biztosan közeledő halállal.

Ivan Iljics meg van róla győződve, hogy nem érdemli meg lassú kínjait, hiszen helyesen élt, tehát a halálnak, ha jönnie is kell, gyorsnak és fájdalommentesnek kellene lennie. Állapota beárnyékolja felesége gondtalanságát, aki nem vesz tudomást annak súlyosságáról, továbbra is estélyekre és operába jár, s úgy kezeli Ivan Iljicset, mintha csak lábadozna – ahelyett, hogy elfogadná hogy férje haldoklik. Emiatt Ivan Iljics meggyűlöli saját családját, Geraszim nevű szolgájánál keres lelki nyugalmat, aki fáradhatatlanul szolgálja őt és mindvégig mellette van. Geraszimot nem rémíti a halál gondolata, képes együtt érezni és nem menekül egy haldokló társaságától. Ivan Iljics tisztelni kezdi őt és elbizonytalanodik, ő maga rendes ember volt-e egész életében.

Utolsó napjai megvilágítják számára e kérdést és megmutatják a különbséget hiú, felszínes, félelmekkel teli, és egy valóban helyesen élt élet között, mely mentes az előbb leírt tulajdonságoktól és képessé teszi az embert a szánalomra és együttérzésre is a szenvedők iránt. Életének utolsó, kiteljesedett pillanatában többé már nem gyűlöli családját, hanem sajnálja őket mint szenvedőket, akik képtelenek másként élni, mint képmutatásban. „Milyen boldogság!” – szól utoljára, és meghal.

Ivan Iljics

Élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt! „A főhős teljesen hétköznapi módon az elvárásoknak megfelelően él. Nem tesz semmi különlegeset, nem lóg ki a sorból, azt teszi, amit elvárnak tőle, még házassága is a megszokásokon alapul, nem szerelmi házasság. Élete unalmas, semmi nem tér el a szokásoktól, még tragédiák sem történnek vele. Halála is csak egy egyszerű kis dolgon múlik (a függöny felrakása közben leesik a létráról). A halál előtti időszakot részletesen ábrázolja az író. A főhős lelkében lejátszódó folyamatokat mutatja be. A főhős először fél a haláltól, szeretne még élni, majd rádöbben létének értelmetlenségére, megérti, hogy addigi élete a halállal egyenlő, és hogy számára csak ezután kezdődik az élet. A mű értéke bírálatban rejlik. Az író kemény bírálatot mond a kapitalista viszonyokról, az orosz hivatalnokrendszerről és az emberi jellemről. Ivan Iljics életének és halálának minősége más. Lélekben megtisztulva hal meg. Családja még halálakor sem törődik vele, mert nekik így könnyű, nem hiszik el fájdalmait, de Ivan halálakor mindenkinek megbocsát.

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma olvasónapló

http://sulihalo.hu/diak/olvasonaplo/1275-mikszath-kalman-beszterce-ostroma-olvasonaplo

Madách Imre: Az ember tragédiája

Keletkezése: 1859-1860

Arany János először gyenge Faust utánzatnak vélte és félretette, később mind koncepcióban és kompozícióban jeles alkotásnak minősítette. Madách életében két kiadás jelent meg, a színpadi bemutatót már nem élte meg.

Szereplők:

angyalok

az Úr

Gábor főangyal

Mihály főangyal

Ráfael főangyal

Lucifer

Éva

Ádám

kerub

a Föld szelleme

rabszolga

Kimón

első a népből

második a népből

harmadik a népből

első demagóg

második demagóg

a nép

szolgálók

Kariszok

első polgár

második polgár

Kriszposz

Therszitész

Catulus

Hippia

Cluvia

Péter apostol

első polgár

második polgár

harmadik polgár

negyedik polgár

pátriárka

barátok

egy agg eretnek

egy barát

eretnekek

keresztesek

Heléne

csontváz

boszorkányok

első udvaronc

második udvaronc

Rudolf

harmadik udvaronc

negyedik udvaronc

néptömeg

tiszt

egy sansculotte

márki

Saint-Just

Robespierre

tanítvány

kar

bábjátékos

kisleány

egy anya

egy leány

egy ékszerárus

első polgárlány

második polgárlány

korcsmáros

első munkás

második munkás

harmadik munkás

első koldus

második koldus

katona

első mesterlegény

második mesterlegény

egy kéjhölgy

zenész

első árus

második árus

ifjú

anya

cigányasszony

első tanuló

második tanuló

harmadik tanuló

negyedik tanuló

első gyáros

második gyáros

nyegle

tömeg

Lovel

elítélt

tudós

aggastyán

Luther

Cassius

Plátó

Michelangelo

eszkimó

Történet:

Első szín - a mennyekben

A teremtés befejeződött, az Úr elégedetten ül trónján. Körülötte a négy főangyal áll, mindenfelől az angyalok kara hallatszik, akik szüntelenül Istent dicsérik. Gábor, Mihály és Ráfael az Úr színe elé járul, mindannyian hódolatukat fejezik ki. Egyedül Lucifer marad távol. Isten ezt számonkéri tőle, de ő megatagadja, hogy leboruljon előtte. Szerinte a világ az Úr kicsinyes játékszere, melyet csak saját dicsőségének hirdetésére alkotott. Ezt hallva Isten száműzi őt színe elől, de távozása előtt Lucifer még részét követeli a teremtésből, melyet meg is kap, két paradicsomi fa alakjában. A bukott angyal megígéri, mindennel azon lesz, hogy megdöntse ezt az idilli világot. 

Hat a női hiúságra Lucifer, mivel Ádám eszére nem sikerült.

Második szín - a paradicsomban

Ádám és Éva boldogan sétálnak a paradicsomban. Ádám kéri Évát, szakítson neki egy gyümölcsöt, mire megjelenik az Úr, s figyelmezteti őket, minden fa terméséből ehetnek, csak a kert közepén álló kettőéből nem. Ők először nem értik az egészet, de beletörődnek, s leheverednek a fűbe. Kedves enyelgésüket Lucifer zavarja meg, aki elárulja, hogy a két fa a tudás és a halhatatlanság fája. Arra biztatja őket, vegyenek gyümölcséből, így véget vethetnek Istentől való függésüknek, és saját maguk urai lehetnek. Éva vállalkozik először, majd Ádám is csatlakozik hozzá, s esznek a tudás fájáról. A halhatatlanság azonban már nem lehet az övék, mert az utat elállja egy lángoló kardú kerub. Az Úr hangja hallatszik, aki közli az emberekkel, hogy tettükből kifolyólag el kell hagyniuk a paradicsomot.

Harmadik szín - a paradicsomon kívül

Mivel Isten elhagyta őket, Ádám és Éva magukra maradtak. Ádám kis kalyibát épít, Éva pedig lugast készít. Lucifer a család és a magántulajdon megszületéséről beszél. Ádám kéri, mutasson neki még az emberiség történelméből képeket. Az angyal türelemre inti, majd mindkettőjüket bevezeti az épületbe, álmot bocsájt rájuk, s kezdetét veszi egy hosszú utazás.
Jól cselekedett-e mikor a szabadságot választotta? 

Negyedik szín - Egyiptomban

Ádám mint fiatal fáraó, Lucifer pedig mint az ő minisztere a trónteremben beszélgetnek. A háttérben rabszolgák egy csoportja egy piramis építésén fáradozik. Ádám elmondása szerint boldogtalan, de örül, hogy megtalálta az utat a dicsőséghez és a halhatatlansághoz. Egyszercsak egy halálra vert rabszolga fut a terembe, Lucifer el akarja vitetni, de Ádám megakadályozza. Időközben megérkezik Éva, a munkás felesége is. A férfi feleslegesnek érzi további életét, értelmetlen más dicsőségéért fáradoznia, s belehal sérüléseibe. Éva keservesen siratja. Ádám meg akarja vigasztalni, maga mellé veszi, de Éva még a trónon ülve is csak a szolgák jajszavát hallja. Ádám ezt látva megvilágosodik, elrendeli a munkások szabadon bocsájtását. Lucifert pedig arra kéri, vigye egy ennél demokratikusabb világba.

Milliók egy miatt. A nő segítségével a fáraó ráeszmél hibáira, felszabadítja a rabszolgákat.

Ötödik szín - Athénban

Éva mint Lucia, Miltiádész hadvezér felesége és fia, Kimón szolgáik kíséretében áldozatot bemutatni mennek a templomba. Közben a téren egy demagóg a nagy hadvezér ellen izgatja a népet. Azok pedig hálátlanul távollétében halálra ítélik egykori megmentőjüket. Lucifer hírnökként érkezik, és hirdeti, Miltiádész már a város közelében jár, jött megtorolni az aljas rágalmakat. Ezt hallva a népet rémület fogja el. Később megjön Ádám, azaz Miltiádész is, sebesülten. Mit sem sejtve elbocsátja kíséretét, s feleségéhez siet. A nép újból felbátorodik, és halálát követeli. Bár a templomban biztonságban lenne, Ádám mégis meghajol a köz akarata előtt, s vállalja a jogtalan ítéletet. Mielőtt azonban azt végrehajtanák, Lucifer továbbviszi őket egy gondtalanabb helyre.

Nincs eszme, fényűzés van, nincsenek erkölcsök. Egy a milliókért.

Hatodik szín - Rómában

Három pár: Ádám (Sergiolus) és Éva (Júlia), Lucifer (Miló) és Hippia, valamint Catulus és Cluvia élvezik a felhőtlennek tűnő életet. Ádám egy gladiátorjátékon fogad Catulusszal, tétnek Évát teszi fel, s nyer. Lucifer kéri a nőket, hogy énekeljenek, akik a bor és a testi örömök mámoros boldogságáról dalolnak, a pillanatnyi kábulatot a múlt nagy értékei fölé helyezve. Az idillt végül jajszó zavarja meg. Kiderül, a háttérben akasztás folyik, pusztít a döghalál, és a várost barbárok támadták meg. Közben halottas menet érkezik. Hippia Lucifer biztatására megcsókolja a halottat. Péter apostol riasztja vissza a fertőzésveszélyt említve, de már késő. A haldokló Hippiát megkereszteli, majd a lány jobb létre szenderül. Ádámban és Évában felébred a vágyakozás egy jobb, erkölcsösebb világ után, melyet Ádám elképzelése szerint a lovagkorban és a női ideálban fognak megtalálni.

Nincs éltető eszme az emberek az öncélú gyönyöröknek élnek.

Hetedik szín - Konstantinápolyban

Ádám mint Tankréd, egy kisebb, keresztesekből álló sereg vezére, Lucifer pedig mint fegyverhordozója érkezik. Ádám meglepődve tapasztalja, hogy a helyiek nem kínálnak nekik szállást, sőt, egyenesen menekülnek előlük, ti. félnek a fosztogatástól. A néhány előmerészkedő lakos arról érdeklődik, Ádám a homousionban vagy a homoiusionban hisz. Az elcsigázott hadvezér az időközben kíséretével feltűnő pátriárka segítségét kéri, de annak más, fontosabb elfoglaltsága van: eretnekeket megy égetni. Éva, azaz Izóra és szolgálója, Heléne tűnik fel, amint éppen négy lovag elől menekülnek, akik meg akarták becsteleníteni őket. Ádám elzavarja a kereszteseket, majd szerelemre lobban Éva iránt, akit azonban köt az apai eskü, zárdába kell vonulnia. Ádámot boszorkányok és egy csontváz szakítja el Évától, ezért fájdalmas búcsút vesznek, s Lucifer továbbrepíti védencét az időben.

Nyolcadik szín - Prágában

Ádám mint Kepler Rudolf császár udvarában munkálkodik. Éva, azaz Borbála a felesége, Lucifer pedig a famulusa. Beszélgetésük során az uralkodó és több udvaronc is horoszkópkészítéssel bízza meg a világhírű csillagászt. Mikor hazaérkezik, a kéréseket továbbítja Lucifer felé. Ezután megjön Éva is, aki szegénységére panaszkodik, de Ádám nem érti elégedetlenségét. Ő mindent megtesz érte, áruba bocsátja tudását, hamis időjóslásokat és horoszkópokat készít gazdag nemeseknek. Éva látszólag meghatódik, de gyorsan távozik, ugyanis titkos szerelmi légyottra igyekszik. Ádám erről nem tud, bort kér Lucifertől, hogy felejtsen. Iszik, majd az erkélyre lép, ahol szemére álom borul, s egy jobb kor képei tűnnek fel előtte.

Kilencedik szín - Párizsban

A Grčve téren vagyunk. Egy alkalmilag felállított guillotine mellett Ádám mint Danton szónokol. A háttérben Lucifer egy bakó alakjában figyeli. Rongyos újonchad jelenik meg. Egy tiszt követeli, hogy Ádám léptesse elő. Ő ezt megtagadja, ezért a katona főbe lövi magát. A tömeg elvonul, hogy kitombolja magát a börtönökben. Közben néhány sansculotte egy márkit és annak testvérét, Évát hozza. Ádám szimpatizál velük, meg akarja menteni őket, de ők nem adják fel elveiket, nyíltan vállalják a halált. Ezalatt visszaérkezik a nép véres fegyvereket hordozva. Közülük hirtelen előlép Éva szegény parasztlány alakjában, s Ádámot követeli magának, mondván, megmentette egy áruló bosszújától. Ádám elutasítja, mert tudja, neki ezen árulón kívül is rengeteg ellensége van még. Két konventtag, Saint-Just és Robespierre tűnik fel, s meggyanúsítják Ádámot, hogy zsarnok uralomra tör. A nép hallgat szavukra, s elítéli eddigi vezetőjét, aki végül önként hajtja fejét a nyaktiló alá.

Tizedik szín - Prágában

Lucifer ébreszti Ádámot, újból mint Keplert, s közli, a kivégzés ezúttal elmarad. Ádám lelkesülten beszél az álmában látottakról. Éva érkezik csalódottan, az udvaronc durván megsértette. Lucifer felhívja Ádám figyelmét, ideje lenne foglalkoznia tanítványaival is egy kicsit. Ő végül fogadja is egyiküket, s elmondja neki, hogy szerinte a tudomány csak a jövő költészete, így jobban teszi, ha elégeti a múlt korok tanait, mert azok csak hátráltatják a jelen előrehaladását.

Tizenegyedik szín - Londonban

A Tower és a Temze közti vásárt Ádám és Lucifer a Tower tornyának tetejéről vizsgálja. Ádám boldog, hogy végre talált egy olyan világot, melyben a közjólét uralkodik, de Lucifer kénytelen elkedvetleníteni, hogy ez sem az. Ezt bizonyítandó elhatározza, hogy lekíséri védencét az emberek közé egyszerű munkásnak öltözve. Lent Ádám valóban úgy találja, hogy egyetlen dolognak van csak értéke: a pénznek. A kocsmáros hamisítja borát, a munkások arra panaszkodnak, hogy a gépek elveszik előlük a kenyeret, a koldusok egymás helyéért veszekednek, a zenész sem saját kedvéért, csak a részegek mulatozására játszik. Ekkor jelenik meg Éva anyjával a templomból jövet. Hirtelen hozzájuk lép egy ifjú és egy mézeskalács szívet ad át a lánynak. Egy cigányasszony Évának boldog, Ádámnak szomorú jövőt jósol. Ádám megpróbálja elhódítani Évát, de annak anyja szegényes külsejére tekintve gyorsan elzavarja. Tanulók jönnek fiatalos lelkesedéssel. Ádám bennük bízik, hogy ők jobbak, mint a felnőttek, de Lucifer megmutatja, hogy a társaikból lett gyárosok is hasonlóan szenvtelenek és igazságtalanok, mint mindenki. Ádám Éváért esedezik, Lucifer megígéri, megszerzi neki a lányt. Ehhez nem kell mást tennie, csak fennhangon mylordnak szólítja útitársát, s a cigányasszony rögtön felhívja Éváék figyelmét a férfire. Ezalatt egy elítéltet hoznak, aki megölte munkaadója fiát, mert az elcsábította a feleségét. Ádámék időközben távoznak, s a befejezést immár újból a Tower tornyából nézik. A vásártér közepén egy sír nyílik, melybe egyenként beleugrik mindenki, egyedül Éva lépi át diadallal az árkot.

Tizenkettedik szín - egy falanszterben

A következő helyszín U alakra épült falanszter. Lucifer tájékoztatja Ádámot, hogy a haza fogalma nincs többé, egy célért dolgozik az emberiség, s ehhez eszközül a tudományt választották. A Nap ugyanis 4000 év múlva kihúny, s az embereknek addig kell megtanulni pótolni éltető sugarait. Ádámék falanszteri egyenruhát vesznek fel, s meglátogatnak egy vegyszerekkel kísérletező tudóst, aki bemutatja nekik a múzeumot. Megtalálható itt minden haszontalan: régen kihalt állatok, növények, elfogyott ércek, ósdi használati tárgyak, műalkotások. Csengetés hallatszik, a dolgozók a központi teremben gyűlnek össze. Itt a kollektívához alkalmazkodni nem tudó egyéniségeket (Luthert, Cassiust, Plátót és Michelangelót) megbüntetik. Ezután Éva és egy másik nő érkezik gyermekével, akiknek sorsát fejvizsgálat után határozzák meg. Éva görcsösen ragaszkodik fiához, Ádám segíteni próbál neki, de Lucifer megakadályozza, s végül elveszik tőle. Az ismét felszabaduló nőknek új párt keresnek. Éváért Ádám jelentkezik, de a körülállók meglátják a szerelem csíráit szemükben, így elutasítanák ezt a választást. Végül Lucifer menti ki védencét, s továbbutaznak más tájak felé.

Tizenharmadik szín - az űrben

Ádám és Lucifer az űrben repülnek. A Föld egyre távolodik tőlük, végül kis ponttá lesz. Ádám ijedten kérdezi kísérőjét, hová tartanak, mire az közli, hogy egy magasabbrendű világba. A Föld szellemének hangja állítja meg őket, s közli, ha Ádám kilép hatásköréből, megsemmisül. Ádám nem foglalkozik vele, folytatja útját. Nem sokkal később Ádám egy sikoly kíséretében hirtelen megmerevül. Lucifer győztesen kacag fel, de a szellem szavára Ádám újból ébredez, s arra kéri az angyalt, térjenek vissza a Földre küzdeni. Lucifer kénytelen-kelletlen engedelmeskedik neki.

Tizennegyedik szín - hóval és jéggel borított, kietlen vidéken

Ádám és Lucifer havas-jeges, kopár tájon érnek földet. Lucifer közli, a tudomány elbukott, a Nap kialudt, s a földi hőmérséklet drasztikusan csökkent. Ádám csalódott, azt hiszi, már az emberiség is kihalt. Ekkor azonban egy iglura bukkannak, melyből egy vadászatra induló eszkimó lép ki. Ádám elszörnyed, látva, mivé lett késői utóda. Az eszkimó isteneknek hiszi őket, s megígéri, az első fókát nekik áldozza, csak tegyék, hogy ezután kevesebb ember és több fóka lakjon a vidéken. Lucifer benyit a kunyhóba, ahol az eszkimó feleségében Ádám Évára ismer. Rémülten próbál menekülni öleléséből, s ekkor ér véget hosszú és tartalmas álma.

Tizenötödik szín - a paradicsomon kívül

Ádám álomittasan lép ki a kis kalyibából. Kétségek gyötrik, kiábrándult az emberiség jövőjét látva. Hiszi, hogy minden tőle függ, dacolni kíván Istennel, meg akarja ölni magát. Lucifer már-már győztesként érez, mikor Éva férje után ered, s közli vele, hogy áldott állapotban van. Ezt hallva Ádám térdre borul Isten nagysága előtt. Ekkor jelenik meg az Úr dicsőségtől övezve. Ádám azon kérdésére, hogy van-e az emberiségnek jövője, sikerül-e egyszer erkölcsileg megnagyobbodniuk, Isten nem ad választ. Ennek ellenére biztatja, s küzdésre szólítja fel teremtményeit, mert az élet célja nem a halál, hanem értelmessé, jobbá tenni azt, ami előtte van.

A tragédia fő kérdései:

Élet értelme?

Tudomány szerepe

Nő és a férfi viszonya

Szabad-e az akarat és mit lehet kezdeni vele

Egyén és a tömeg viszonya

Az eszmék sorsa és szerepe a történelemben

Fő alakok

Bibliai színekben az Úr és Lucifer, angyalok, alsó szinten Ádám és Éva.

Jókai Mór : Az arany ember olvasónapló

Szereplők:

Levetinczy Timár Mihály, a Szent Borbála hajóbiztosa, később földbirtokos nemes, kereskedő

Fabula János, a Szent Borbála kormányosa, később komáromi sáfár

Trikalisz Euthym (eredeti nevén: Ali Csorbadzsi), Kandia kormányzója, később sztambuli khazniár

Csorbaffy Timéa Zsuzsánna, Trikalisz Euthym lánya, Timár felesége, majd Kacsuka felesége

Teréza, özvegy parasztasszony

Bellováry Noémi, Teréza lánya

Almira, Terézáék kutyája

Narcissza, Terézáék macskája

Krisztyán Tódor, csavargó, később brazíliai kereskedő

Berkics Józó, pleszkováci paraszt

Jaksics Mirko, pleszkováci paraszt

Sándorovics Cyrill, pleszkováci esperes

Kacsuka Imre, komáromi főhadnagy, kapitány, majd őrnagy, Timéa férje

Brazovics Athanáz, komáromi nagykereskedő

Zófia, Brazovics úr felesége

Brazovics Athalie, Brazovics úr lánya

Timár Adeodat (Dódi), Timár és Noémi első gyermeke

Timár Deodát (Dódi), Timár és Noémi második gyermeke

Galambos úr, balatoni halászmester

Timár Noémi, Timár és Noémi dédunokája

Történet:

--- A Szent Borbála ---

A Vaskapu

A szerző bemutatja a Vaskaput, mely a román-szerb határon található, s a Dunán a hajókra a nézve a legveszedelmesebb hely.

A Szent Borbála és utasai

A korban még igásállatok vontatják a hajókat a Dunán felfelé. Így halad előre a Szent Borbála is, dacolva a sötétséggel és a rettenetes viharral. A hajó személyzetét a kormányos, Fabula János; a hajóbiztos, Timár Mihály; a "tisztító"; a hajóteher (tízezer mérő búza) tulajdonosa, Trikalisz Euthym; valamint lánya, Timéa alkotja a legénységen kívül. Hirtelen szörnyű veszélybe kerülnek: a víz egy elszabadult malmot sodor feléjük...

A fehér macska

Timár öt emberével egy csónakba száll, s megpróbálja elhárítani a veszélyt: egy horgonnyal elkapja a malom még mozgó lapátjait, s azt egy örvénybe kormányozza - sikeresen. A kis Timéa azonban nem boldog, mert a malommal együtt a rajta utazó fehér cica is a vízbe fúl.

A salto mortale egy mammuttól

A Szent Borbálát ért megpróbáltatásoknak azonban még nincs vége: kiderül, egy huszonnégy evezős török ágyúnaszád követi őket. Timár vakmerő manőverre szánja rá magát, hogy lerázza a török hadihajót: a perigradai szorosban "átvádol" (egy veszélyes folyosón átkel) a Duna szerb partjáról a románra. Amint épségben megérkeznek a túlpartra, Timár elkezdi toborozni az új hajóvontatókat.

A szigorú vizsgálat

A hajó folytatva útját szerencsésen megérkezik Orsovára, ahol átvizsgálják a rakományt, kikérdezik a tiszteket, s a "tisztító" bizonyítja, hogy a hajó tiszta, nem érintkezett keleten semmilyen pestises tárggyal.

A "Senki" szigete

A hátralévő úton azonban a hajó egyszercsak olyan ellenszélbe kerül, hogy nem tudnak továbbhaladni. Lehorgonyoznak egy új, a Duna alkotta (ti. az Osztrova-sziget egy darabját leszakította, majd arra hordalékát lerakta) szigetnél. Timár elindul, hogy felderítse a szigetet, s nagy meglepetésére szinte magát a paradicsomot találja meg rajta.

Almira és Narcissza

Timár találkozik a sziget úrnőjével, Teréza asszonnyal, lányával Noémivel, valamint a két hűséges állattal: Almirával, a nagy fekete newfoundlandi kutyával és Narcisszával, a kis fehér cicával. A szigetiek megvendégelik, s ő megkéri őket, hogy ezen az éjszakán itt alhasson Euthym lányával a barátságos kunyhóban, amibe ők bele is egyeznek.

Az éj hangjai

A szigetre új vendég érkezik, Krisztyán Tódor, aki, kiderül, Noémi jegyese, s valami pénzzé tehetőért jött, melyet kisajtolhatna Terézától. Goromba viselkedése miatt ő az egyetlen, akit mindenki utál ennél a háznál, ennélfogva nem is marad sokáig, s még aznap távozik.

A szigetlakók története

Teréza megosztja Timárral történetüket: Valaha Pancsován laktak, férjével, akinek jó barátja volt Krisztyán Maxim, Tódor apja, így megegyeztek, hogy gyermekeiket összeházasítják. Krisztyán kereskedő volt, megrendelője pedig az a Brazovics Athanáz, aki Timár munkaadója jelenleg. Teréza férje rendszeresen adott kezességet Krisztyánnak, aki azonban egyszer megszorult, vagyonával elszökött, így a pénzt a kezesektől hajtották be, földönfutóvá téve ezzel sok embert. Teréza férje öngyilkos lett, ő pedig Noémivel és Almirával átszökött erre a szigetre, s itt kezdett új életet. Minden, ami itt található, az ő keze munkájuk gyümölcse.

Ali Csorbadzsi

Másnap a hajón Euthym elárulja az ő titkát is: Eredeti neve Ali Csorbadzsi, Törökországban kincstárnok volt, de bizalmas forrásból megtudta, hogy meg akarják ölni, vagyonát s lányát pedig el akarják kobozni. Ő búzává tette az előbbit, Timéával hajóra szállt, s igyekezett, hogy eljusson Brazovics Athanázhoz, aki megboldogult görög felesége révén az ő rokona. Azonban mivel Krisztyán Tódor meglátta (ti. ő török kém), most újból a nyomára bukkantak. Ezért, hogy megmentse lányát, s számára vagyonát, mérget vett be, s megbízza Timárt, hogy juttassa el Timéát Brazovicshoz. Ezekután csendesen meghal.

Az élő alabástrom

Timár a kapott utasítások szerint feléleszti az alvó Timéát (ti. Csorbadzsi álomport adott neki).

A hajóstemetés

A megholt utasítása, hogy a Dunába dobják, nehogy rátaláljanak. Igen ám, de ez nem megy olyan egyszerűen. Timár előbb megkéri a legközelebbi falu papját, hogy temesse el, de mivel az nem gyónt meg, nem teheti meg. A parton nem lehet eltemetni, mivel a parasztok babonásak. Ez utóbbit megelőzendő föl is száll négy helyi lakos a hajóra, akik, mikor a személyzet alszik, a koporsót a Dunába vetik...

A nevetni való tréfa

Pancsovához érve ellenőrök rohamozzák meg a hajót, akik a török szökevényről kérdezősködnek. Mivel azonban Timárnak mindenről papírja van, s a holttest fel nem lelhető, ezért a kincseket nem kobozhatják el.

A Szent Borbála végzete

Már majdnem elérik céljukat, amikor azonban szörnyű baj történik: a Szent Borbála tőkére (úszó fára) fut, s elsüllyed. Timár kimenti a víz alól Timéa vagyonát, az ezer aranyat tartalmazó ládikót. A legénység pedig mentőcsónakokon hagyja el a hajót, s indulnak tovább Komárom felé.

--- Timéa ---

A fogadott apa

Timárék megérkeznek Brazovics komáromi lakására, ahol annak felesége, Zófia asszony; lánya, Athalie; valamint annak jegyese, Kacsuka Imre főhadnagy tartózkodnak. A hírre gyorsan megjön Brazovics úr is, aki gondjaiba veszi Timéát, s felhatalmazást ad Timárnak, hogy emeltesse ki a víz alól a búzát, s árvereztesse el.

A jó tanács

A főhadnagy meghívja lakására Timárt, s egy ötletet ad neki: vásárolja fel ő az egész búzát, s készíttessen belőle (nem túl jó minőségű) kenyeret a három hétig Komáromban hadsereg-összpontosításon tartózkodó katonáknak.

A vörös félhold

Timár úgy is tesz, felvásárolja a búzát, s elkezdi kiemeltetni azt. Estére azonban egy különös vörös félholdas zsákot rak ki az emelő. Timár különviszi, s megvizsgálja. Igencsak meglepődik, miután kibontása után a zsákból dőlni kezd a rengeteg drágakő, kincs, pénz...

Az aranybánya

Timár hirtelen meggazdagodása igencsak szúrja Brazovics szemét. "Jó" barátjaként érdeklődik is vagyona eredete felől, mire Timár előadja Kacsuka úr ötletét. Nosza ahány élelmezésügyi hivatal csak létezik, mind perbe fogja Timárt, hogy ő dohos kenyeret adott a katonáknak. Csakhogy ez nem így történt, ezért kénytelenek Timárt rehabilitálni. Timár nem indít ellenpert, s ezért nagyon nagyra becsülik. Mikor bécsi útján felvásárlási szándékot mutat a levetinci birtok felé, azonnal átengedik neki - a nemesi címmel és előnévvel együtt. Mikor pedig a vaskoronarenddel akarják kitüntetni, ő talál arra méltóbb embert is, a pleszkováci esperest.

Leánytréfa

Athalie ráveszi Kacsukát, hogy udvaroljon Timéának, aki ezt nagyon is komolyan veszi, mire azzal biztatják, hogy a főhadnagy megkérte a kezét. Timéa ettől fogva lázasan készül az esküvőre: tanulja a keresztény szokásokat, s varrja az esküvői ruháját... Mivel Timár szereti Timéát, mindennap eljár ellenségeihez, a Brazovics-házba. A ház ura azonban inkább Athaliet szánja az időközben igencsak meggazdagodott Mihálynak, aki erre dühösen hagyja el a házat.

Ez is egy tréfa

Timár általános elképedésre elkezd a Komárom melletti monostori homokdombon szőlőket vásárolni. Később a letelepedni vágyó Fabulát is bevonja az üzletbe. Tudja jól mit csinál, a kormány fel fogja azt vásárolni, mert várat akarnak ott építeni. Ezt megneszelve Brazovics is minden pénzéből, de még hitelekből is telkeket vásárol a környéken. Azonban egy dologra nem számít...

A menyasszonyköntös

Zófia asszony elmeséli Timéának milyen is az esküvő, mire ő egész éjszaka aludni sem bír, hiszen másnap hozzámegy a főhadnagyhoz... Mikor fölkel, azt kell látnia, hogy menyasszonyi ruháját Athalie viseli. Már mindenki felkészült Athalie és Kacsuka egybekelésére, amikor jön a hír Brazovics meghalt, így az esküvő elmarad. A ház ura aznap tudta meg, hogy a kormány nem egyszerre vásárolja fel a telkeket. Hanem Timáréit először, az övéit pedig csak majd húsz év múlva. Brazovics számára ez volt a végső csapás...

Timéa

Athalie meglátogatja Kacsukát, aki biztosítja, hogy másnap érte megy, de ígéretét nem tartja be. Közben az elszegényedett Brazovics család vagyonát árverezik. Timár fölvásárolja a házat, majd beállít, s felajánlja Timéának azt magával együtt. Timéa rendkívül hálás, s megígéri hozzámegy Timárhoz. Csak annyit kér, Zófia asszony és Athalie hadd maradjanak itt vele.

--- A Senki szigete ---

Az alabástromszobor menyegzője

Megtörténik Timár és Timéa esküvője, valamivel kevesebb pompával, mint ahogy Zófia asszony mesélte. Timéa felveszi - Timár után - a protestáns vallást, a keresztségben a Zsuzsánna nevet kapja. Azonban Timárnak az esküvő után kell rájönnie, hogy Timéa hű ugyan, és engedelmeskedik neki, de nem érez szerelmet iránta.

A védördög

Timár egyre gyakrabban jár el hazulról. Azonban sokszor váratlan pillanatokban tér haza. Félti Timéát, főleg Athalie-tól. Egyszer viszont a bosszúéhes nő elmondja, ő látja, hogy Timéa nem boldog, s ennek ő nagyon örül.

Tavaszvirány

Timár menekül saját házából levetinci birtokára. Ott elhatározza, hogy meglátogatja Terézáékat a Senki szigetén. Megérkeztekor látja, hogy az egész sziget rózsába borult. Kiderül, Terézáék rózsavizet főznek belőle, amibe Timár is besegít.

A pók a rózsák között

A szigetre megérkezik Krisztyán is, aki elmondja, beállt faszállítónak egy trieszti hajógyároshoz, signore Scaramellihez. Azzal fenyegeti meg Terézát, ha nem adja át neki a sziget diófáit, feljelenti a szigetet a bécsi és a sztambuli kormánynál. Ekkor azonban Timár elmondja, hogy ő kibérelte a szigetet kilencven évre mindkét kormánytól, s azt ingyen átadja Terézáéknak. Erre Krisztyán fenyegetőzve rohan el.

A világon kívül

A szigetlakók nem győznek hálálkodni Timárnak, jótettéért. Noémi bevallja, hogy szereti Mihályt, akinek azonban lassan távoznia kell, ezért elhagyja a szigetet.

Tropicus Capricorni

A túlparton Krisztyán orvul meg akarja ölni Timárt, de szerencsére a merénylet nem sikerül. Timár felajánlja Krisztyánnak, hogy az egyik hajóján utazzon el Brazíliába, s legyen ottani új üzletének (ti. Timár lisztet exportál Brazíliába) irányítója. Krisztyán ebbe beleegyezik, és úgy is tesz. Egy nap Mihály levelet kap Timéától, melyben elküldi íróasztala kulcsát. Erre nagyon megijed, ugyanis ha Timéa belenézett megtalálhatta ott édesapja kincseit. Végül dönt: az üzleti ügyeket Timéára bízza, ő pedig a Senki szigetére utazik.

Az édes otthon

Timár boldogan él fél évig a Senki szigetén Noémivel. Kiépíti az árvízelvezető csatornákat, de az ősz közeledtével hazavágyik, személyesen szeretné intézni gazdaságát.

A családi ékszer

Timár levetinci birtokára érkezik, s legnagyobb megdöbbenésére ott találja feleségét, aki - dolgozik. Timéa folytatta tovább férje üzleteit, sőt újabb tételekkel meg is toldotta azokat. Timár nem győz csodálkozni felesége áldozatain. Miután télre hazaérkeznek Komáromba, Timár drasztikus lépésre szánja el magát. Átadja Timéának apja kincseit, mintha azokat törökországi útján vette volna. Timéa őszinte öröme anyja arcképe felett eloszlatja Timár kételyeit. Felesége nem tud, s nem is fog tudni semmiről.

--- Noémi ---

Egy új vendég

Télen Timár intézkedik a gazdaság ügyeiről, majd ahogy elérkezik a tavasz, rohan le a Senki szigetére Noémihez. Érkezésekor szomorúan látja, hogy a tavalyi árvíz kiölte a szép nagy diófákat. Mikor a kunyhóhoz ér egy kisgyermeket talál a két nővel. Teréza azt mondja, egy itt meghalt csempészlány fia... Timár rögtön megszereti a gyermeket, s elhatározza hogy a diófákat kivágja, s belőlük házat épít neki. Az ősz közeledtével azonban Mihály újból elhagyja a szigetet.

A faragóember

Otthon az orvosok tanácsára Timéát elküldi Athalie-val Meránba. Ő maga fogad egy faragóembert, s építtet vele monostori birtokán egy mulatólakot. Sajátkezűleg segít neki, még szüksége lesz a tapasztalatokra... A tavasz újból a szigeten találja, ahol úgy oszlatja el a halászok gyanakvását, hogy asztalosszerszámait fegyvernek titulálja, s így a helyiek szabadsághősnek tekintik.

Noémi

A szigeten Timár folytatja a házépítést, de egyszercsak ledönti a lábáról a "hagymáz" (tífusz), s ő hetekig csak fekszik, miközben Noémi töretlenül ápolja. Mikor Mihály állapota javulni kezd, kiderül, a kis Dódinak torokgyíkja van. A betegség gyógyíthatatlan, holttestét a szigeten temetik el, fölé egy rózsabokrot ültetnek, de ezt Mihálynak csak teljes felépülése után merik elmondani.

Melankólia

A történtek után Timár újból hazamegy, ahol rögtön látják, hogy beteg, hogy életveszélyben volt. Az orvosok azt tanácsolják, hogy utazzon el valahova, ezért ő el is megy Balaton-felvidéki kastélyába. Itt hosszú, magányos töprengés után rájön, hogy ő nem élhet tovább ilyen kettős életet. Először határozza el, hogy véget vet életének. E célból tavasszal el is utazik a Senki szigetére.

Teréza

A szigetre érkeztével azonban új életcélt kap, a kunyhóban újból egy kisfiút talál. Teréza szerint ő is egy meghalt csempészlány fia... Timár folytatja a házépítést, amit négy év múlva sikeresen be is fejez. Ekkor Teréza rossz hírt tudat vele: a szíve beteg, még idén meg fog halni. Ezt hallva a szigetre érkezik Sándorovics esperes úr Terézát meggyóntatni, de a nő már kissé eltávolodott a nő vallásától. Kis híja, hogy a pap be nem tör a másik szobába, mivel tudni akarja, ki lesz Noémi jövendőbelije. Csak a nő lélekjelenléte menti meg a helyzetet. Teréza nem sokkal később eltávozik az élő közül. Koporsó nélkül jelöletlen sírba temetik a Senki szigetén.

--- Athalie ---

A kettétört kard

Timár hazatértével Athalie elárulja neki, hogy Timéa hűtlen. Azt ajánlja, Timár tegyen úgy, mintha elutazna, majd mutat neki egy titkos folyosót, melyből kihallgathatja majdan Timéa és az időközben őrnaggyá előléptetett Kacsuka beszélgetését. Azonban a dialógusból egész más derül ki: Kacsuka úr párbajban megvédte Timár becsületét egy csavargóval szemben, Timéa pedig biztosítja, hogy ő a sírig hű urához. Timár elérzékenyülve és feldúltan távozik a háztól.

Az első veszteség

Timár Rác utcai házában húzódik meg, ahol felhalmozódott postáját kezdi olvasni. Egy levélből kiderül, pártfogoltja Krisztyán Tódor megcsalta s meglopta őt Brazíliában, amiért tizenöt év gályarabságra ítélték, de onnan is megszökött. Ezt olvasva Timárnak nincs már maradása ebben a városban...

A jég

Hogy ne vegyék észre, gyalog elindul a befagyott Dunán keresztül. Azonban leszáll a köd, s Timár csak majd' kilenc óra gyaloglás után találja el a túlpartot. Itt kocsit fogad, s balatoni kastélyába fuvaroztatja magát. A Balatonon a helyi halászok gyülekeznek, Galambos mester vezetésével léket vágnak a tavon, s azon keresztül gazdag fogásuk van. Timár együtt ünnepel velük, majd ezután megírja utolsó levelét Timéának, mely mellé egy kis halat is küld.

A rém

Aznap este Timár a kastélyában pihen, amikor váratlan vendég érkezik, Krisztyán. Már korántsem az a jó lélek, mint utolsó találkozásukkor. Mihályra puskát szegez, s elmeséli neki brazíliai megpróbáltatásait: Ellopott tízmillió reist, de elfogták, s gályarabságra ítélték. Azonban rabtársában apjára ismert, akinek elmondta, hogy kicsoda a megbízója, s hogy egyszer a szökevény basa miatt követte. Legnagyobb megdöbbenésére apja ismerte Ali Csorbadzsit, ugyanis ő figyelmeztette hajdanán a khazniárt, hogy az életére törnek. A basa azonban kijátszotta őt, s nem fizette meg, pedig még a lányát is Tódornak ígérte! A fiú ebből "rájött", hogy Timár megölte a basát, s elrabolta a kincseit. A rabságban apja meghalt, ő pedig két társával elmenekült. Most pedig azzal fenyegeti Timárt, hogy ha nem adja át neki ideiglenes búvóhelyül a Senki szigetét Noémival együtt, kitálal az osztrák és a török kormánynak, sőt, Timéának és Noéminek is. Erre Mihály kikapja kezéből a puskát, s elzavarja. De nem öli meg, ő már beletörődött sorsába...

Mit beszél a hold? Mit beszél a jég?

Timár másodszor határozza el, hogy öngyilkos lesz, tehát elmegy a rianáshoz a Balatonon, hogy belefojtsa magát. Azonban mikor odaér, a víz egy hulla fejét emeli a felszínre. Krisztyán Tódor az.

Ki jön?

Timár ellátogat a Senki szigetére, Noémihez. Érkeztekor a hálás Almira, akit előző látogatása alkalmával még Krisztyán sebzett halálra pisztolyával, még utolsó erejével üdvözli, aztán kimúl. Mihály megígéri, hogy soha többé nem hagyja el őket.

A hulla

Tavasszal a meginduló Duna egy holttestet vet partra, melyben mindenki Timárt véli felfedezni. Krisztyánt pedig (hiszen ő volt az) a legnagyobb tisztességgel, mint a magyar Szent István-rend, az olasz Szent Móric-rend s a brazil Annunziata-rend kitüntetettjét a Levetinczyek saját sírboltjába temetik...

Zófi asszony

Zófia asszony ellátogat Kacsuka úrhoz, kinek elmondja, ideje már megtörni a hosszú gyászt, próbálja meg elhódítani a még mindig szerelmes Timéa szívét. Ezzel azt akarja, hogy végre Athalie-t is kiházasíthassa, mert már ő sem bírja tovább a háznál.

Dódi levele

Timár tanítgatja Dódit mindenre, így az írásra is. Egyszercsak rádöbben, hogy mekkora veszélynek van kitéve Timéa a bosszúéhes Athalie miatt. Ezért, mivel más nem írhat haza levelet, megkérik Dódit írja meg Timéának a rejtekfolyosót, mely szobájába nyílik.

Te ügyetlen!...

Megismétlődik a régi jelenet, csak a szerepek cserélődnek. Timéa elhatározza, hogy meghívja névnap "báljára" Kacsukát, ahol a kezét nyújtja neki. Nem egész fél év elteltével a háznál az esküvőre készülődnek. Immár Athalie öltözteti Timéát a menyasszonyi ruhába...

Athalja

Az esküvő előtti utolsó éjszaka Athalie álomport kever a cselédek italába, melyet csak Zófia asszony nem fogyaszt el, így rajta kívül mindenki alszik. A rejtekfolyosón lesben áll, s miután az őrnagy távozása után Timéa lefekszik, saját kardjával (ti. Timéa Kacsukától kapta azt emlékbe, mellyel Krisztyán ellen vívott) támad rá, de vágásai nem halálosak. A zajra Zófia asszony felriad, s az őrjáratért kiált. Athalie elmenekül, Timéa elájul. Athalie-ra később szobájában találnak rá, alvást mímelve.

Az utolsó tőrdöfés

Athalie ellen per indul, de nincs bizonyíték, ő mindent tagad, Timéa pedig nem hajlandó vádolni őt. Timéa megkéri leendő férjét, hogy olvassa fel neki a kapott leveleket. Az őrnagy mikor Dódi levelét olvassa rájön mindenre, felfedi a rejtekfolyosót, benne a bűnjelekkel: a karddal és a véres ruhákkal. Miután Timéa felépül, megtörténik az esküvő. Azonban Timéának még át kell esnie a szembesítésen a tárgyaláson. Athalie-t elítélik, de ő hagy még egy utolsó fullánkot Timéa szívében: elmondja, a rejtekajtóról csak ő és Timár tudott, tehát Timéa előző férjének még élnie kell.

A márianostrai nő

Negyven év telt el, de Athalie ezalatt soha nem kért kegyelmet. Állítása szerint, ha kiengedik, azonnal megöli Timéát. Pedig szegény nő azóta már rég' meghalt. Levetincen temették el, így nem került apja halálának okozója, Krisztyán Tódor mellé.

A "Senki"

Negyven év telt el. Az író barátjával ellátogat a Senki szigetére, ahol békés kis kolónia él. Két ember leszármazottai, körülbelül negyvenen. Egy negyven év körüli férfi, Deodát üdvözli őket, aki elvezeti látogatóikat egy faházhoz, ahol az "öregek" élnek. Az idős férfi üdvözli őket, s megkéri a szerzőt, hogy írja meg történetét: ő ugyanis "odahagyta a világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy világot, ahol szeretik." A szigetlakók a régi váltságdíjból még kb. ötven évig élnek.