2011. szeptember 22., csütörtök

Ivan Iljics halála elemzés

Műfaj: kisregény

Szerkezet: 12 részből áll

1. Időrendileg megbontja a linealitást, hiszen Ivan halálával kezd, a jelennel, aztán visszamegyünk a múltba. Nem történik nagy tragédia, inkább egy kellemetlen incidensként fogják fel, örülnek, hogy ez nem velük történt meg.

2- 3 Egy hivatalnok, aki emelkedik a ranglétrán, de munkájában nem lel örömöt. Örül, hogy úgy él, mint a vele azonos rangon lévők. Még szalonját is hasonlóan rendezi be, a társadalmi ranglétra és a szalonban lévő létra szimbolikus értelmet kap. Egyértelműen a külső élettörténeten van a hangsúly, muszáj bemutatni részletesen a hivatalnok életét, munkáját,a körülötte lévő hazugságokat, hogy a végén lássuk majd azt az utat, ahová hosszú küzdelem után elért és rájött arra, hogy hogyan kellett volna élnie. Ivan egy magasabb beosztású ember, magasabb rangú hivatalnok.
A fejezetek hosszú időt ölelnek át, 45 évet foglal össze, sok helyszínen játszódik. A családtagok között is hideg, távolságtartó, hamis kapcsolat volt. A főhős úgy élt, ahogy egy ilyen magas beosztású ember a társadalom elvárása szerint, az élet értelmével nem igen foglalkozott.

4-11. Ivan Iljics testi és lelki szenvedése
Először az orvosokban, gyógyszerekben, majd a természetgyógyászatban bízik, aztán egyértelművé válik, hogy nem tudnak neki segíteni, itt kezdődik el Ivan lelki szenvedése és megvilágosodása.
A tér leszűkül a betegszobára, a dísztelenség itt nem vonja el figyelmét arról, hogy saját magára figyeljen. (szalon- betegszoba ellentét)
A külső idő helyett a főhős által megélt belső idő kerül előtérbe, az idő lelassul, a végén már napokban, órákban számoljuk.
Lehetősége lesz Ivannak arra, hogy számot vessen addigi hazug életével és rájöjjön arra, hogy hogyan kellett volna élnie.
Két őszinte ember van körülötte: Geraszim az inas, aki úgy gondolja,hogy a halál természetes velejárója az életnek, s önzetlenül ápolja Ivant. Fia, aki őszintén szereti apját, őszinte érzelmei vannak.


12. Ivan Iljics halála
Halála előtt Ivan három napig üvölt, a lelki és testi fájdalom, a rádöbbenés, a rémület hangjai ezek. Úgy hagyja itt családját, hogy ne legyen bennük lelkifurdalás, megbocsátón vesz tőlük búcsút, hogy könnyebb legyen nekik elviselni a történteket.

Tolsztoj szerint az élet értelme: jóság, szeretet, megbocsátás.

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910)


Jasznaja Poljanában született, itt is temették el.
Nemesi származású, édesapja gróf, édesanyja hercegnő, korán elveszíti szüleit.
Az egyetemen keleti nyelveket , majd jogot tanul, de félbehagyja tanulmányait, majd katonai pályára lép.
Rendkívül művelt, érdeklődő ember, sokat olvas, kedvenc olvasmánya a Biblia.
A '70-es évektől kezdődik meg lelki válsága, amikor is saját élete értelmén, munkássága hasznosságán elmélkedik.
Élete hátralévő részét pásztorkunyhóban szerette volna tölteni, az emberektől távol, de még utazása közben a vonaton tüdőgyulladást kapott és meghalt.


Művei

Életrajzi trilógiája
Háború és béke
Anna Karenina
Ivan Iljics halála 1882-86 (kisregény)


Tolsztoj hősei keresik az élet értelmét, a boldogságot.
Műveivel tanítani akarja az embereket, hogy megtudják különböztetni a jót és a rosszat egymástól.
Sokat foglalkoztatja az a kérdés, hogy milyen tényezők hátráltatják az embert abban, hogy tökéletesebb legyen.
Foglalkoztatja a bűn és a büntetés fogalma. Szerinte a bűnnel szemben elnézőek vagyunk, a bűnössel szemben kegyetlenek. Szerinte a jóhoz kellene igazodni.

"Aki maga lát neki, hogy kiássa a rosszat, annak a rossz beleszáll a lelkébe. " /A gyertya/

Ahhoz, hogy elhibázott legyen valaki élete nem szükséges nagy bűnt elkövetnie, elég ahhoz a mindennapi apró hazugság, öncsalás, ön ámítás. Maga a bűn beépül az ember életébe és tönkreteszi azt. Így válhat a mindennapi élet iszonyúvá.