Szerkezet: 12 részből áll
1. Időrendileg megbontja a linealitást, hiszen Ivan halálával kezd, a jelennel, aztán visszamegyünk a múltba. Nem történik nagy tragédia, inkább egy kellemetlen incidensként fogják fel, örülnek, hogy ez nem velük történt meg.
2- 3 Egy hivatalnok, aki emelkedik a ranglétrán, de munkájában nem lel örömöt. Örül, hogy úgy él, mint a vele azonos rangon lévők. Még szalonját is hasonlóan rendezi be, a társadalmi ranglétra és a szalonban lévő létra szimbolikus értelmet kap. Egyértelműen a külső élettörténeten van a hangsúly, muszáj bemutatni részletesen a hivatalnok életét, munkáját,a körülötte lévő hazugságokat, hogy a végén lássuk majd azt az utat, ahová hosszú küzdelem után elért és rájött arra, hogy hogyan kellett volna élnie. Ivan egy magasabb beosztású ember, magasabb rangú hivatalnok.
A fejezetek hosszú időt ölelnek át, 45 évet foglal össze, sok helyszínen játszódik. A családtagok között is hideg, távolságtartó, hamis kapcsolat volt. A főhős úgy élt, ahogy egy ilyen magas beosztású ember a társadalom elvárása szerint, az élet értelmével nem igen foglalkozott.
4-11. Ivan Iljics testi és lelki szenvedése
Először az orvosokban, gyógyszerekben, majd a természetgyógyászatban bízik, aztán egyértelművé válik, hogy nem tudnak neki segíteni, itt kezdődik el Ivan lelki szenvedése és megvilágosodása.
A tér leszűkül a betegszobára, a dísztelenség itt nem vonja el figyelmét arról, hogy saját magára figyeljen. (szalon- betegszoba ellentét)
A külső idő helyett a főhős által megélt belső idő kerül előtérbe, az idő lelassul, a végén már napokban, órákban számoljuk.
Lehetősége lesz Ivannak arra, hogy számot vessen addigi hazug életével és rájöjjön arra, hogy hogyan kellett volna élnie.
Két őszinte ember van körülötte: Geraszim az inas, aki úgy gondolja,hogy a halál természetes velejárója az életnek, s önzetlenül ápolja Ivant. Fia, aki őszintén szereti apját, őszinte érzelmei vannak.
12. Ivan Iljics halála
Halála előtt Ivan három napig üvölt, a lelki és testi fájdalom, a rádöbbenés, a rémület hangjai ezek. Úgy hagyja itt családját, hogy ne legyen bennük lelkifurdalás, megbocsátón vesz tőlük búcsút, hogy könnyebb legyen nekik elviselni a történteket.
Tolsztoj szerint az élet értelme: jóság, szeretet, megbocsátás.
