Az Új versek élén áll, ars poetica = költői program.
Egy teljesen új hang jelenik meg, amely magabiztos, kihívó, lázadó. A két versszak (1-2) hasonló szerkezeti felépítésű, határozott kijelentést tartalmaz és sorsközösséget vállal a magyarsággal, mivel: "Góg és Magóg fia", valamint Vereckéről származtatja magát.
A 3-4 sor mindkét versszakban kérdő mondat, amely bizonytalanságot sugall. A költő valami újat hoz, megakarja törni a régit, de küldetésének sikerében nem bízik. A 3-4 versszakban a lázadását, a szembe szegülését hangsúlyozza, lázadását felszólító módú igealakokkal nyomatékosítja, majd az utolsó versszakban a "mégis" harmadszori megismétlésével elhatározottságára utal. A cél érdekében mindent vállal "sírva, kínban" , minden körülmények közt vállalja ezt a harcot. Király István ezt a " mégis " morálnak nevezte (erkölcsi).
Kulcsszavai: mégis, új, magyar, dal
zenésítve: http://www.youtube.com/watch?v=lH2MJ5CRVOE
Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.
A magyar Ugaron 
A magyar Ugaron ciklus az Új versek legnagyobb visszhangot kiváltó ciklus. Az otthon, a szabadság jelképéből az otthontalanság, lehúzó jelképe lesz. A magyar Ugar mozdulatlan, vegetál, vele szemben a lírai én a változást képviseli.
A versbéli táj nem a valós tájat írja le, hanem az elmaradott kulturális környezetet jelöli. Kritikai jellegű ez a nemzet szemlélet, de mögötte hazaszeretet van, amit sokan észre sem vettek. Politikai háttértörténet. Látomásszerű tájversei nem megjelenítik a tájat, hanem néhány fontos elemmel megidézi azt.
1-2 vsz-ban a lírai alany aktív cselekvő, a szépséget, a kultúrát kéri számon (gizgazok helyett a virágot). Az ugart nem csak negatívumokkal jelöli, a "szent humusz" mutatja az érzelmi kötődést.
3-4 vsz-ban az ugar válik cselekvővé. A lírai én fokozatosan a föld közelébe kerül. Az utolsó versszak egyértelműen a vad mező győzelmét mutatja a lírai énnel szemben. A halmozott állítmányok: lehúz, altat, befed egyértelműen a lírai én aláhullására hat. A szél irónikusan kacagva kíséri a merész álmok elbukását. A magyar Ugar szimbólummá válik, az elmaradottság jelképe.
A Tisza parton 
A költő leltárt készít a magyar elmaradottság kellékeiről: gémes kút, malom alja, fokos (felsorolás).
durva kezek- metonímia (a nagy egészből kiválaszt egy kis részletet)
vad csókok- metafora
A Tisza lesz a szimbólum, az elmaradottság jelképe, az értékekkel, szépséggel a Gangeszt párosítja.
álmodoztam déli verőn <-> álom-bakó
A Hortobágy poétája 
A lírai énnek szembeállítja a durva környezetet, a csorda népeket, akik állati szinten élnek, ők nem veszik észre a szépséget (eltapossák azt). A lírai én képviselné a szépséget, művészetet, de ez a műveletlen, durva környezetben megsemmisül.
Ebben a környezetben ő sem tud kibontakozni, a nótából káromkodás, fütyörészés lesz, kénytelen idomulni környezetéhez és elnémulni.
