2012. június 10., vasárnap

3. A középkori uradalom élete, a feudális társadalmi és gazdasági rend jellemzői


A középkori uradalmak jellemző vonásai:

– az uradalom részei és az önellátó gazdálkodás,
– a jobbágyi viszony jellemzői
– a jobbágyi szolgáltatások fajtái.

A mezőgazdasági technika fejlődése:
– új mezőgazdasági találmányok és eljárások (nehézeke, szügyhám, háromnyomásos –
gazdálkodás),
– terményfelesleg és népesség-növekedés



Ideje: 476 (Nyugat-római Birodalom bukása) --- 1492 (Amerika felfedezése), vagy 1640-42 (az angol polgári forradalom ideje), vagy a reneszánsz közötti kor.





A mezőgazdasági technika fejlődése (X-XI. század)

- az ókorban az ún. vad-talajváltó vagy legelőváltó földművelési módszer volt használatos. Általában az erdőirtással nyert, s állatok által természetes módon megtrágyázott földet kb. 10-30 évig, kimerülésig használták, ezután új területet vontak művelés alá
- a VIII. sz. körül, a kolostorok környékén alakul ki a kétnyomásos rendszer(szántó+ugar évente cserélve)
- később a háromnyomásos (őszi+tavaszi+ugar évente forgatva), fejlettebb technológia terjedt el. A zab termesztése elősegítette a ló szélesebb körű elterjedését és használatát. Nyugat-Európában a X-XI. századra lett általános ez a gazdálkodás, míg Dél-Európában megmaradt a kétnyomásos földművelés.
Ezek a rendszerek elősegítették a letelepült életformára való áttérést.
Egyre többet és egyre biztonságosabban lehetett termeszteni, ezdemográfiai növekedéshez vezetett.
Új eszközök is megjelentek. A germán csoroszlyás, kormánylemezes nehéz fordítóeke lehetővé tette a kemény, kötött talajok megművelését, mélyen megforgatta a talajt. Mozgatása 6-8 ökröt igényelt, ugyanakkor így már elegendő volt csak hosszában szántani a földet (keresztirányban már nem kellett). Az igaerő-szükséglet miatt terjedt az ökör és ló tenyésztése. A nyakhám helyett már szügyhámot alkalmaztak, amely így nem "fojtogatta" a jószágokat, megnövelte húzóerejüket. Patájukat patkóval látták el. A gabonatermelő-nagyállattenyésztő gazdálkodás jobb táplálkozást eredményezett, az önellátó gazdálkodást felváltotta a terményfelesleg piacon való értékesítése, vagyis kialakult az áru- és pénztermelés.
A megművelt földterület nagysága is nőtt: erdőket, bozótosokat irtottak ki, füves területeket törtek fel, mocsarakat csapoltak le.


A középkori uradalom jellemző vonásai

- az uradalom nagy földterület, sok-sok faluval, erdőkkel, legelőkkel, földekkel, tavakkal stb.
- központjában a földesúr udvarháza állt. Itt a földesúr élt fegyveres kíséretével és szolganépével. A X. sz.-tól általában fából és/vagy kőből épült vár volt az udvarház. Az uradalom önellátó volt (a parasztok termelték meg a szükséges élelmet, kézműves termékeket). Annyit termeltek, amennyi uruk és az uradalomban élők szükségleteit fedezte.
Az uradalom termelési, igazgatási és bíráskodási szervezeti egység volt.
- A földesurak az antik, a barbár, germán előkelők szintéziséből alakultak ki. Igyekeztek immunitást (királyi jogok alóli mentesség) szerezni birtokaikra, mert ez esetben adómentességet élveztek, és saját uraldalmukban királyi jogokat gyakorolhattak: 1. bíráskodhattak 2. bányát nyithattak 3. az árutermelés kifejlődése után piacot tarthattak 4. vámot szedhettek stb.

- az uradalom három részből állt:

1. a jobbágyok által használatra kapott terület: a jobbágytelek belső telekből (házhely+kert) és külső telekből (szántó) állt, a dűlőkben kiosztott parcellákat évente újrasorsolták, így küszöbölve ki a minőségbeli különbségeket. A jobbágyparaszt csak használatra kapta a földet, cserében különféle szolgáltatásokkal tartozott.
2. A földesúr saját kezelésű birtoka a majorság (allódium): ezt robotban műveltette meg a parasztokkal, az itt megtermelt javak teljes egészében a földesurat illették.
3. közös használatú területek: erdők, mezők, kaszálók, folyók, tavak.


A jobbágyparasztok kötelezettségei földesuruknak:

- terményhányadot adtak természetben (kilenced),
- az árutermelés és piacgazdálkodás beindulásával pénzadót,
- földesúr nagyobb életeseményekor ajándékot,
- a majorságok megműveléséhez munkajáradékot (robot),
- speciális adófajtákat: pl. első éjszaka joga (általában pénzben megváltható volt), holt kéz (a paraszt vagyonának legértékesebb darabja a földesurat illette).


A földesurat birtokán előjogok is megillették, ezek az ún. banalitások, földesúri monopóliumok, pl. kocsmatartás joga, mészárszéktartás joga, sör- és pálinkafőzés joga, malomtartás joga.
A földesúr bíráskodhatott is jobbágyai felett (ez volt az úriszék).
A jobbágyok ezeken kívül az államnak (királynak), egyháznak is adóztak (tized).

A középkori társadalomra a hűbériség jellemző. Ebbe a hierarchiába csak a nemesség tartozik, a jobbágyság nem. A hűbéri láncolat kialakulásának összekötő eleme a feudum (adománybirtok, amely örökíthető, cserébe a megadományozott katonáskodással tartozik hűbérurának, aki őt védelmébe veszi).
A legfőbb hűbérúr a király (senior), ő adományoz feudumut a nagyobb nemeseknek, így azok az ő vazallusai (hűbéresei). A tehetősebb vazallusok szintén adományozhattak feudumot, így egyszerre lehettek vazullusok és seniorok is. A rendszer alján a kisnemesek állnak. A termelő réteg nem része a hűbéri láncolatnak.
A feudum (adománybirtok) mellett létezett a beneficium nevű birtoktípus is. Ezt valamely kiemelkedő tettért kaphatta tulajdonosa, ez a birtoktípus nem volt örökíthető.



Hűbérrendszer:
A hűbéri rendszer legfelső csúcsán a király állott, aki a jogok forrása volt. Az ő hűbéresei a nagybirtokosok, akiket megfelelő számú fegyveres kiállítására vagy főhivatalok viselésére köteleztek. A nagybirtokos a király hűbérese (vazallusa) volt, a király pedig hűbéresének ura. Kisebb vagyonú hűbéresekkel a nagybirtokosok is rendelkeztek. A rendszer legalján az ún. kishűbéresek álltak, akiknek birtokuk jövedelméből már csak a személyes hadba vonulás költségeit sikerült fedezniük. A hűbéri társadalom szerves részét alkotta az egyház. A zavaros korszakokban az egyházi birtokokat megkímélték. A korai középkorban az egyházi birtokokon alakult ki a legmodernebb gazdálkodás. A hívekkel foglalkozó plébánosok az esperes felügyelete alá tartoztak, több esperesség egy püspökséget alkotott és több püspökség az érsek ellenőrzése alatt állt. Ezt a szervezetet nevezzük világi papságnak, amelynek élére a római pápa került. Megjelentek a szerzetesek is, akik a társadalomtól elkülönülten kolostorokban éltek, elmélkedtek, ugyanakkor nagy szerepet vállaltak a művelődésben. A jobbágyság legfőbb jellemzője, hogy nem rendelkezett a föld tulajdonjogával, és vagy a földesúr magánbirtokán (allódium) dolgozott, vagy a földesúrtól kapott földön gazdálkodott faluközösségben. Jogilag a földesúré volt a föld, a gyakorlatban a jobbágy birtokába került, de a földhasználat fejében a földesúrnak szolgáltatásokkal. Pénzzel, terményének meghatározott részével és munkaszolgáltatással (robot) tartozott. A jobbágynak érdeke volt a termelés fokozása. Személyileg is függött földesurától, csak az ő beleegyezésével költözhetett el.



http://uradalom.netlap.net/


Magyarország
A magyar nemesség sarkalatos törvénye, földjének és létének őrzője a középkor folyamán végig az „ősiség” rendje volt még akkor is, amikor az idő már eljárt fölötte (egészen 1848-ig). Lényege, hogy ősei földjét nemesember létére senki el nem kótyavetyélhette, és csak egyenes ági utódra – vagy a királyra – hagyhatta. A birtok mindenkori urának a király szavára fegyvereseket kellett állítania, a nagyobb uraknak egész lovas bandériumokat, a maguk zászlaja alatt.
A nemesség, bár földjével nem rendelkezhetett kedve szerint, azért sokféle szabadság jutott neki. A jobbágyságnak viszont csak egy: urat cserélhettek. A jobbágynak joga volt egyik nemesúr birtokáról a másikéra költözni, s ott fizetni évről évre a tizedet, a kilencedet és a királyi adót, plusz a rendkívüli adókat és egyéb járandóságokat. Ez a szabadság azért ért sokat akkoriban, mert sok volt a föld és kevés a jobbágy. Egy úr sem akarta elveszteni dolgozó parasztjait.

16. század

A királyi Magyarország területén ekkortájt 1,5-2 millió ember élt. Ebből városlakó kb. 100 ezer, a többi, akár nemes, akár paraszt, csak a mezőgazdaságra volt utalva. Éppen ezért döntő fontosságú volt a birtokolt föld nagysága. A nagybirtoknak gazdasági, katonai ereje volt, és ezzel politikai súlya. A birtok megoszlására jellemző, hogy tízegynéhány nagybirtokos famíliának dolgozott a magyarországi jobbágyok közel fele. Ezeknek a családoknak sokszor 5-6 uradalma volt, mindhez – átlagban – 20-30 jobbágyfalu és mezőváros tartozott. A várakkal megerősített uradalmak valóságos „vártartományok” voltak. A nagybirtokos, aki az év nagy részét váraiban töltötte gyakran több száz főnyi hadsereget tartott. Birtokain – az úriszékek segítségével – maga bíráskodott, az egyházi tizedet bérelte, az állami adót is inkább maga szedette, hogy ne kelljen megyei adószedőt engedni a birtokára. A nagybirtok „állam az államban”. Hatalma alól nem vonhatta ki magát a köznemesség. A familiáris kapcsolat újra divatba jött. 
Familiaritás: a hűbériség lazább magyarországi változata, a kisnemesek főúri szolgálatba álltak, katonáskodással vagy birtokigazgatással foglalkoztak, vagy urukat helyettesítették a királyi tanácsban. A nagybirtokos szolgálatába szegődött nemest szervitornak nevezték. A várban - mely a főúri hatalom szimbóluma - éltek: a szervitorok, a katonák, a nagybirtokos a családjával, és az udvaruk. Háborúban erődítmények, békében a politika és kultúra központjai voltak.
A jobbágyok sokat szenvedtek a meg-megújuló hadak járásától. Az ellenség kifosztotta, a hazai csapatok fölélték a jobbágyság tartalékait. A békeidők nagy terhe a korábbiaknál sokkal nagyobb mennyiségű robot volt. Ezt a földbirtok belső szerkezetében bekövetkezett változtatás okozta. A feudális birtokjog szerint minden földbirtok a földesúr tulajdona volt. 
A birtokot kétféleképp hasznosíthatta: vagy telkekre osztotta és a jobbágyoknak adta, vagy saját kezelésbe vette, majorságot kialakítva. Egészen a 16. századig a nemesi birtok szinte kizárólag jobbágytelkekből állt, s a földesúr jövedelme a paraszti adóból került ki. A majorsági rész sehol nem volt számottevő. 
A 16. századra azonban jó piaca lett a gabonának, bornak, vágómarhának, ami arra ösztönözte a főurakat, hogy majorságaikat kiterjesszék. A megnövelt majorságot robottal műveltették, amit saját igaerővel és eszközökkel kellett a jobbágynak teljesítenie. A törvények 52 napban (ez is magas volt) határozták meg a robot mennyiségét, a főurak gyakran megnövelték ezt a mértéket. A terhek növekedése a jobbágyság ellenállását váltották ki.


familiárisRégen, főnévként: előkelő nemes úr szolgálatába, katonai vagy díszkíséretébe elszegődött szegény nemes, köznemes. "A birtoka elúszott, a fia már csak familiárisnak állhatott". 

majorságA földesúr öröklött, saját birtoka, amelyet nem hűbérbe kapott, és nem vásárolt. 2. A földesúr saját kezelésben lévő birtoka, amelyet a jobbágyai műveltek meg.

robot: a jobbágy kötelező ingyen munkája a földesúr vagy a vármegye részére. Ha túl sok a robot, a jobbágy nem tudja saját földjét megművelni. A sok pihenéssel, és lassú munkával lehetett a robotot szabotálni.


A gabonatermelés a hazai uradalmakon
A táblákban az őszi, tavaszi és ugar követte egymást, a vasalt faeke csak néhány ujjnyi mélységben szántotta meg a földet, amely trágyát alig látott. A termés 3-4-szeresnél ritkán termett többet, amit sarlóval arattak, egész télen át csűrben csépeltek, és gazosan, szemetesen tárolták földalatti vermekben.

Röghöz kötés
Az 1514 évi országgyűlés röghöz kötötte a jobbágyságot. A gyakorlatban a vármegyék határozták meg a jobbágyköltözés szabadságát, ami a köznemesség érdekét érvényesítve a költözési jog megvonásához vezetett.

Úriszék
Az úriszék a földesúri bíráskodás legfontosabb intézménye volt. A közigazgatás és igazságszolgáltatás területén a nagybirtok lényeges állami feladatokat vett át. Az úriszék elé tartozott a jobbágy minden peres ügye, amit a falusi bíró előtt nem sikerült elintézni.
Európa keleti részére, így Magyarországra is jellemző, hogy a 15. század végétől újra megerősödött a feudalizmus.







A KÖZÉPKORI MAGYAR VÁROSFEJLŐDÉS


1. az államalapítás kora

- ekkoriban nyugat-európai értelemben vett város még nem volt Magyarországon
- Esztergom és Székesfehérvár királyi székhelyek voltak, ezeken kívül a megyei, az érseki, a püspöki központok voltak egy-egy körzet gazdasági központjai (mezőgazdasággal, iparral és kereskedelemmel foglalkoztak). Adminisztratív, hatalmi, egyházi központok voltak elsődlegesen.
- ezekben vasárnaponként (később szombatonként) vásárt tartottak



2. A hospesek hatása a magyar városfejlődésre

- kezdetben vallonok (olaszok) telepedtek be, főleg Esztergom és Székesfehérvár térségében. A XII. században széles körű kiváltságokat kaptak.
- később német telepesek érkeztek, a német városjogok mintái alapján rendezkedtek be
- a XIII. századtól felerősödött a királyok tudatos várospolitikája, kb. 100 új város jött létre ún. városprivilégiumokat kaptak.



3. A korai városok jellemzői

a) - földesuruk az uralkodó volt
- a város pénzadót fizetett neki (cenzus/taxa), évente egyszer vendégül látta, ill. ajándékokkal tartozott neki


b) - a városok kiváltságai: 1. a város földjének szabad birtoklása 2. önkormányzat: választott polgármester (bírának nevezték), tanács (12 esküdtből állt) 3. bíráskodás joga, saját jogrendszerrel 4. egyházi autonómia (=közvetlenül a püspök vagy az esztergomi érsek alá tartoztak) 5. belső vámok alóli mentesség 6. vásártartás joga 7. árumegállító jog (Buda és Kassa)



c) lakosságuk

- a legnagyobb városokban kb. 15-25 ezren éltek (pl. Pest-Buda)
- a határszéli városokban általában német anyanyelvűek éltek
- a többség mezőgazdaságból élt  (kiemelkedett a szőlőművelés, borkereskedelem)
- a XIV. századtól megjelentek a céhek is, számuk, szerepük kisebb, mint Nyugat-Európában
- a távolsági kereskedelem  fontosabb volt, mint a kézműipar


4. A XIV. század új várostípusai: mezőváros, szabad királyi város, szabad bányavárosok
a) mezőváros (oppidum)

- a távolsági kereskedelem fellendülésének következményei
- nagyra duzzadt falvak, földesúri hatalom alatt
- általában nem voltak fallal körülvéve, nyílt mezőn terült el (erre utal a mezőváros név)
- piactartás és egyösszegű adófizetés jogával rendelkezett
- idővel szolgáltató mesterségek is elterjedtek (pl. kádár, kovács, szabó, kötélverő stb.)
- később bírót és tisztviselőket is szabadon választhattak
- fallal körülvett pl. Kőszeg, Pécs, Trencsén
- mezővárosok: Komárom, Tata, Óbuda, Miskolc, Beregszász stb.



b) szabad királyi városok
- a királytól függő, neki adózó várások
- a tárnokmester bírósága alá tartozott a nyolc, fallal körülvett kiemelkedő város: Buda, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Bártfa, Eperjes, Pest (Mátyás korától)
- Erdélyben kiemelkedett Nagyszeben, Brassó és Beszterce, az erdélyi szászok városai
- jogaik megegyeztek a 3/ b pont alattival
- másodrangú királyi városnak számítottak az ún. személynöki városok: Zágráb, Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Visegrád, Kolozsvár, Szeged



c) szabad bányavárosok
- pl. Nagybánya, Felsőbánya, Körmösbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, stb.

7. A feudális magyar állam bukása: a mohácsi vész és az ország három részre szakadása

http://tetelek.atw.hu/kereso/doc/cel/tortenelem/a_h_rom_r_szre_szakadt_magyarorsz_g.txt

http://mohacs.netlap.net/

feudális =  hűbéri

Előzmények
Mátyás erős hatalma
Mátyás (1458-90) belső békét teremtett a ligák feletti győzelmével, visszaszorította a Habsburgokat, megerősítette a déli végvári vonalakat a török támadás megelőzésére. 1463-64-es eredményes hadjárata visszarettentette a hódítókat. Erős központi hatalmat épített ki. A báróktól független hadsereget és államszervezetet teremtett, melynek fenntartásához a parasztok adójából szerezte a pénzt. Gátat szabott a jobbágyok kizsákmányolásának az egyházi és világi földesurak által, valamint lét- és vagyonbiztonságot nyújtott nekik a támadó törökkel és hatalmaskodó nagyurakkal szemben.


II. Ulászló (1490-1516)
Mátyás 1490-es halála után II. Ulászló uralkodása alatt a királyi hatalom igen mélyre süllyedt. A király zsoldos serege szétbomlott, a főurak és főpapok hatalma jelentősen megnőtt. A Jagelló uralkodók belső támasz nélkül maradtak. A parasztság adóterhei megnőttek, és megszűnt a vagyonbiztonságuk. A király bevételei negyedére csökkentek, mivel az adókat a hatalmaskodó főurak szedték be. A főurak és köznemesek heves hatalmi harcokat vívtak, csak a jobbágypolitikában értettek egyet. Megfosztották a jobbágyokat attól a lehetőségtől, hogy megválthassák magukat, és lehetetlenné tették a szabad költözésüket.


Az 1514. évi Dózsa féle parasztháború következményei
1514. április 16-án Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen. Az egyre jobban fenyegető és állandósuló török veszély ellen a nép nagy tömegben gyülekezett. Országosan 80 ezer körüli sereg gyűlt össze. A nemesek hiányoztak a keresztesek táboraiból. A vezérséget egy székely végvári vitéz: Dózsa György vállalta. A parasztok ráébredve erejük nagyságára a törökök helyett saját uraik ellen fordultak. A veszély egy táborba terelte a civakodó uralkodó osztályt. A parasztháborút embertelen megtorlás követte – összességében kb. 70 ezer áldozatot követelt. Az 1514-es országgyűlés szinte kizárólag a parasztkérdéssel foglalkozott, amikor pedig a török veszély is fönnállt. Törvényesítették a kivégzéseket, a károk megtérítését a parasztokra rótták. Kötelezően meghatározták az úrbéri terheket, törvénybe iktatták a röghöz kötést.
A parasztellenes törvények egész sorát foglalta Werbőczi a Hármaskönyvbe, amely törvényerőre nem emelkedett, de összefoglalta a feudális magyar jogot, amit a nemesek alkalmaztak is.


Országos gondok
Miközben a nemességet teljesen lefoglalta a parasztháború megtorlása, a török veszedelem egyre félelmetesebben bontakozott ki. Az 1514-es országgyűlés esztelen bosszúja kikapcsolta a parasztságot, a nemességet viszont hatalmi harcai megosztották és szembeállították. A Báthori vezette bárói és a Szapolyai-Werbőczi által vezetett köznemesi párt között egyre élesebbé vált a vetélkedés. A köznemesség közvetlenül Mohács előtt a hatvani országgyűlésen jelöltjét Werbőczit  juttatta a nádori székbe. A hatalmi harcokban mindig az a párt ragadta magához a vezetést, amelyik nagyobb fegyveres erőt tudott felvonultatni. A királyi hatalom II. Lajos idején (1516-26) még tovább sorvadt. A magyar uralkodó osztály erejét teljesen felőrölte a birtokszerzésért és hatalomért vívott harc. A haza sorsával senki nem törődött.


A török hatalom
1520-ban I. Szulejmán (1566-ig) személyében jó diplomata és kiváló hadvezér került a szultáni trónra. 1521-ben első nagy támadása elsodorta a Duna-Száva mellett kiépített védelmi rendszert. Szabács, majd Nándorfehérvár (1521) is az ellenség kezére került.


Külpolitika
Magyarország a Jagellók családi szerződései révén a Habsburgok oldalára került. 
1515. Házassági szerződés: Habsburg Ferdinánd házasságot kötött Jagelló Annával, Habsburg Mária Jagelló II. Lajossal. 
1526. cognac-i liga: szemben I. Ferenc francia király, pápa, Milánó, Velence -> Habsburg ellenes törekvések, szövetkeztek a Habsburgok ellen. 
 A török támadás csak Magyarországon keresztül érhette el Bécset. Hazánk akkor került a nagy, európai méretű ellentétek középpontjába, amikor belügyeiben is történetének egyik legkritikusabb szakaszát élte.


1526. Mohács
1526 nyarán I. Szulejmán 80 ezer emberrel indult Magyarország felé. A parasztságot nem merték hadba szólítani, a király is félve, menekülést tervezve állt a hadak élére. A főúri és nemesi bandériumok szegényesen és késéssel gyülekeztek. Végül 26 ezer főnyi jórészt idegenekből álló sereg gyűlt össze. A bajt fokozta, hogy a hadvezetéshez senki sem értett. Végül Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vállalták a feladatot. A csatára 1526. augusztus 29-én került sor. Két óra alatt összeroppant a magyar sereg. Magyarország igazából már Nándorfehérvárnál elveszett, Mohács csak ráadás volt. A független középkori Magyarország bukása volt ez.


Mohács után
Szulejmán bevonult Budavárába, s bár az országot ez alkalommal még nem szállta meg állandóan, ennek sorsa ezután az ő kezében volt. II. Lajos király meghalt menekülés közben, az államgépezet széthullott, önkényeskedő nagyuraké lett a hatalom. A törökkel szembeni minden központilag szervezett ellenállás megszűnt. Amikor a tél közeledtére a törökök kivonultak az országból, a pártharcok a Mohács előttinél is hevesebben lángoltak fel. A köznemesi „nemzeti párt” Szapolyai Jánost (1526-40) a Szent Koronával Székesfehérváron választotta királlyá, az udvari párt főnemesei V. Károly császár öccsét, Ferdinándot (1526-64) emelték trónra Pozsonyban. Miközben a szultán Konstantinápolyban ünnepelte Magyarország meghódítását, egyik királyunk sem gondolt a törökkel. Polgárháborúra készültek egymás ellen. Mindkét fél igyekezett, hogy növelje táborát. A rang, a birtok, a hatalom, a méltóság ígéretei mögött a hűség és a hit áruvá vált. Egy idő után a helyzet áttekinthetetlenné vált. Az országban rablólovagok garázdálkodtak, és sorra tűntek fel az új mágnáscsaládok – a lehetőségek kihasználói.

1526: Cserni Jován a déli határszélen több ezer főből álló parasztsereget toborzott. Védelmet reméltek a törökkel és földesuraikkal szemben is. Szapolyai és Ferdinánd is szerette volna a sereget a maga oldalán látni. A mozgalmat 1527 nyarán leverték a délvidéki nagybirtokosok.
Mindkét király kereste a külső támogatást. Ferdinánd császári bátyjában bízott (Mohács előtti osztozkodás eredménye: V. Károlyé a császári cím, a spanyol királyság – tengerentúli és németalföldi birtokaival, itáliai hódításaival. Ferdinándé az osztrák örökös tartományok, ehhez szerezte meg a magyar és cseh koronát Mohács után.). János király főleg a francia udvarban bízott.
1527: Ferdinánd 10 ezres serege elől Szapolyai Lengyelországba menekült és közvetlenül a török portához fordult. Így lett a két király perében a szultán a döntőbíró, és így vált Magyarország teljesen kiszolgáltatottá.

1529: a szultán hatalmas sereggel indult meg Bécs elfoglalásának céljával. János királyt hűbéresként visszahelyezte a trónjára, de a fő célját, Bécset nem sikerült elérnie.
1532: ismételt török támadás. Ekkor már Magyarország a szultán felvonulási területe volt. A Jurisics Miklós által védett Kőszeg vára állította meg a vonuló sereget. Mire végeztek a várral, beköszöntött az ősz és így Bécs ostromára már nem futotta az időből. Ismét végigpusztítva az országot hazatértek.
Mind az 1529-es, mind az 1532-es hadjárat azt bizonyítja, hogy az oszmán hadsereg Magyarország belső területeitől nyugatra már nem tudott eredményesen hadat viselni a nagy távolság és a török hadsereg felépítése miatt. Mivel az ostrom mindig a központból indult, minél messzebb kellett eljutni, annál kevesebb idő maradt a harcra és annál nehezebb volt ellátni a hatalmas embertömeget. A kortársak számára egyre nyilvánvalóvá vált, hogy a két nagyhatalom nem bír egymással. Magyarország a két birodalom ütközőzónájába került, s másfél évszázadra hadszíntérré változott. A két fél 1533-ban szerződést kötött, melyben Ferdinánd elismerte, hogy a szultán Szapolyainak adta az ország nagyobbik felét. Cserébe Szulejmán hasonlóan elismerte Ferdinánd jogait a nyugati részeken.


A váradi béke (1538. február. 24. )


Szapolyai és Habsburg közt, miszerint, ha meghal Szapolyai akkor az ő része is a Habsburgoké lesz.

A 16. század 30-as éveit a török hadjáratok és az emésztő belső harcok jellemezték. A királyi hatalom névleges, a központi kormányzat tehetetlen. A birtokosok, akik amellet, hogy jól kihasználták a két király versengését, felismerték, hogy az ország helyzete lassanként a saját megmaradásukat is veszélyezteti. A fegyveres harc eredménytelensége a két királyt is megbékélésre szorította. Külpolitikai helyzetük egyre ingatagabbá vált. Szapolyai egyre inkább tartott a töröktől és Ferdinándot is egyezségre szorította bátyja, aki újabb összecsapásra készült a franciákkal. 
Az 1538-as váradi békében rögzítették a fennálló helyzetet. Megegyeztek, hogy János király halála után az egész ország Ferdinándot és utódait ismeri el kizárólagos urának. 


Az egyezséget Szapolyai is másképp értelmezte, amikor fiú örököse született. A váradi béke egyik aláírója Fráter György, - György barát - volt, s két év múlva Szapolyai halálos ágyánál ő tett elsőnek esküt arra, hogy királlyá teszi a csecsemő János Zsigmondot.


Az ország 3 részre szakadása

A váradi békét mindkét fél megszegte. 


Ferdinánd sokkal többet tett azért, hogy királyságát a szultáni udvarral elfogadtassa, mint hogy az országot a töröktől megvédje. 
Szapolyainak pedig a lengyel Izabellával kötött házasságából fiúgyermeke született, így mégsem mondott le dinasztiaalapító terveiről.
 Így állt elő az a helyzet 1541-ben, hogy János király 1540-es halála után Ferdinánd ostrom alá vette Budát. 
György barát a szultán segítségét kérte, bízva abban, hogy Szulejmán állja a szavát, és Magyarországot János fia számára is megtartja. A szultánnak ez jó ürügy volt a beavatkozásra. Nagy seregével elkergette a császári tábornokot, a várba beszivárgó janicsárok pedig lefegyverezték az őrséget. 15 évvel a mohácsi csatavesztés után augusztus 29-én Budát elfoglalták, és Magyarország nagy részével együtt 150 éven át megszállva tartották. 


Buda elfoglalásával az ország három részre szakadt. Izabellának és a csecsemőnek adták Erdélyt és a Tiszától keletre eső országrészt.
A mohács előtti és utáni évtizedek rendi megosztottsága nemcsak a hatalomért folytatott belső harc tükröződése volt, hanem a külpolitikai kérdésekre való eltérő válaszkeresés következménye is. Magyarországon nem akadt sem külső, sem belső erő, amely segíthetett volna, így egyetlen csatavesztés elég volt, hogy az ország sorsát hosszú időre meghatározza.


Kísérlet az újraegyesítésre

Buda eleste után Fráter György kormányzó úgy vélte, hogy a török kiszorítása Ferdinánddal együtt lehetséges. Megállapodott a Habsburgokkal. A gyalui egyezmény (1541) értelmében Izabella és János Zsigmond lemond országáról és átadja a Szent Koronát. Ferdinánd ígéretet tett az ország megtartására és Buda visszavételére. Ferdinánd 1542-ben támadást indított Buda visszafoglalására, azonban csapatai gyengék voltak, és visszájára fordult a hadjárat. A várat nem sikerült visszavenni és válaszul a török hadjáratot indított. 1541 és 1546 között sorra estek el a magyar erősségek és Buda körül török várrendszer jött létre. Ferdinánd 1547-ben öt évre békét kötött a törökkel. 
1551 nyarán a gyalui egyezmény értelmében megkezdődött a keleti országrész átadása. Ferdinánd zsoldosai követségnek soknak, hadseregnek kevésnek bizonyultak. A helyzet Fráter Györgyöt taktikázásra kényszerítette a törökkel. Ez azonban félelmet keltett a zsoldosok vezérében, így 1551 decemberében Ferdinánd jóváhagyásával meggyilkolták Fráter Györgyöt.


A 3 országrész


  • Királyi Magyarország: Habsburgoké – nyugati rész, É-i része, központja: Pozsony
  • Erdélyi Fejedelemség: Erdély és a Tiszántúl (partium/részek)– Izabella, János Zsigmond, központja: Gyulafehérvár
  • Török Hódoltság: középső országrész, Alföld, központja: Buda

Királyi Magyarország: a Dunántúl nyugati része, Felvidék, Horvátország, Szlavónia

  • az elővéd szerepét szánták Magyarországnak
  • a Habsburgok megkezdik a központosítást a kormányszékek segítségével
  • új központi hivatalokat hoznak létre
  • a nádori tisztség fennmaradt, de sokáig nem töltötték be
  • helytartóság: közigazgatással foglalkozik (Budán/ Pozsony), vezetője a királyi helytartó
  • magyar kamara: pénzügyekkel foglalkozik, de a bécsi kamarának van alárendelve (Pozsony)
  • a magyar urak kiszorulnak az ország legfontosabb területeinek irányításából pl. hadügy, pénzügy, külügy, politika
  • a Magyar Rendi Országgyűlés hatásköre az adó megszavazására korlátozódik, de ezt kénytelenek tudomásul venni, mert az országrész megvédéséhez elengedhetetlen a Habsburgok pénzügyi segítsége


Erdélyi Fejedelemség: Erdély, Alföld keleti része (=Partium)


  • Fráter György szervezte a 16. század második felében (1541. aug. 29. után mikor Budát elfoglalja a török)
  • az ország élén a fejedelem áll, akinek a hatalma nagy, mert ő Erdély legnagyobb földbirtokosa
  • törvényhozó hatalom: az egykamarás országgyűlés
  • 3 rend:
      • a magyar nemesek
      • székely előkelők
      • szász patríciusok
  •  a székely és szász székek önkormányzattal rendelkeztek
Egyesítési kísérletek: 
  • 1541-ben a gyalui egyezményt megköti (váradi béke felújítása) H. Ferdinánddal, Ferdinándé Erdély, ha segít a török ellen, elvben Budát készültek visszafoglalni, de nem sikerült. 
  • 1549. nyírbátori egyezmény: átadná Ferdinándnak Erdélyt, ha segít a török ellen, 1551-ben Fráter György lemondatja János Zsigmondot és az anyját, majd behívja a Habsburg sereget Castaldo vezetésével, de a szultán gyanút fog, de Fráter ,hogy megelőzze a török ellentámadást és Erdély elfoglalását tárgyalásba kezd a törökkel. Castaldo ezért megöleti Frátert. 
1556. Erdélyi országgyűlés visszahívja az elmenekült Izabellát és János Zsigmondot. 

  • 1568: tordai országgyűlés: négy bevett vallás szabadon gyakorolható és terjeszthető (katolikus, evangélikus, unitárius, református)
  •  Európában ez az első törvény a vallási türelemről
  • Erdély a török hűbérese volt, mert:
  • Évi adót fizetett a töröknek (évi 10 ezer aranytallér fizetése)
  • A fejedelem személyét a töröknek jóvá kellett hagyni
  • Külpolitikailag támogatni kellett a törököt
  • De belpolitikailag önálló, abba a török nem szól bele
  • Ezt annak köszönhette, hogy a Habsburg és a Török Birodalom között erőegyensúly alakult ki és Erdély ütköző állam volt






Török Hódoltság: Magyarország középső része



  • I. Szulejmán uralkodása idején a Török Birodalom fénykora volt: hódítások jellemezték
  • 1543-ban a török elfoglalta: Siklóst, Pécset, Tatát, Esztergomot, Székesfehérvár várát
  • 1544-ben a török elfoglalta: Visegrádot, Nógrádot, Hatvant és Simontornyát

 1) közigazgatás
  • katonai célú közigazgatási egységeket hoztak létre:
      • 5 vilajetre osztották fel, a vilajetek élén a pasa állt
      • a budai pasa az egész hódoltság helytartója, és a vilajetek szandzsákokra vannak osztva, élükön a bég


  •  török hivatalnokok
      • defterdár:  adóösszeíró (adóbehajtó)
      • mufti: egyházjogász (bölcs tudós, pap), kiválóan ismerte a Koránt, jogi és vallási kérdésekben tanácsadó
      • kádi: világi jogász, a pereket dönti el (adóbehajtás, piacok)
      • általános jellemző: a megvesztegethetőség
      • díván: a pasa tanácsadó testülete
2)  török feudalizmus
  •         minden föld a szultáné
  •          a szpáhiknak nem öröklődő, bármikor visszavehető földet ad >rablógazdálkodás
  •          fennmaradt a rabszolgaság
  •          nincs egységes jobbágyság, mert a keresztények több adót fizetnek, mint a mohamedánok
3)  adórendszer: a korábbi magyar rendszer átvétele
  •  földesúri adó
      • évi 50 akcse (kb. 1 forint)
      • kilenced terményben
      • kötelező ajándék
  •  állami adó
      • évi 50 akcse
      • állami robot (pl.: várépítés, szállítás)
  • kettős adóztatás
      • a Hódoltság peremterületén a magyar és török földesúr is beszedte az adót
 4)  Hódoltság következményei

  • Legsúlyosabb: az emberveszteség
  • A faluszerkezet szétesett elpusztásodás
  • A városok balkáni arculatúak lettek
  • a törökök nem nagyon építkeztek, ha igen akkor: mecset, fürdő, dzsámi, minaret
  • Egyedül a mezővárosokban volt fejlődés, külterjes szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak és Nyugat-Európában értékesítették
  • Debrecen, Nagykőrős, Jászberény dinamikusan fejlődő mezőváros lett 
  • nyelvükben és vallásukban nem háborgatták a magyarokat
  • a lakosság kiépíti a saját önkormányzati szervét
  • a parasztvármegyék élén : bírák, kapitányok állnak


17. Shakespeare és reneszánszkori dráma- és színjátszás

http://erettsegi.wetpaint.com/page/17.+t%C3%A9tel%3A+Shakespeare+%C3%A9s+a+renesz%C3%A1nsz+dr%C3%A1ma