Móricz Zsigmond (1879-1942)
Tiszacsécsén született, a családi hagyomány szerint 1879. június 29-én, az anyakönyv bejegyzése alapján július 2-án.
Apja, Móricz Bálint földműves, építési vállalkozó; anyja, Pallagi Erzsébet református lelkészi családból származott. A jómódú parasztok közé magát felküzdő apát egyik csapás a másik után éri, cséplőgépe fölrobbant, bérelt malmukat elsodorta az árvíz. A tönkrement család Prügyre költözött, s a legnagyobb fiút, a hatesztendős Zsigmondot Túristvándiban lakó nagybátyjához, a gépkovács Pallagi Lászlóhoz adták. A gyermeket a nagyanya, az özvegy papné neveli.
1888-tól ismét együtt Prügyön a család. 1890-ben kezdi meg tanulmányait a debreceni református kollégiumban, majd folytatja 1894-től a szintén nagyhírű Sárospatakon. Mivel rosszul tanul, egyedül érzi magát, másik anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, a kisújszállási gimnázium fiatal igazgatója 1897-ben magával viszi, s itt érettségizik 1899-ben jó rendű eredménnyel.
1899-1900-ban református teológiát, majd jogot tanult Debrecenben, a Debreceni Hírlapsegédszerkesztője volt. A Debreceni Ellenőr novelláját (A bécsi bútor), a Kisújszállás ésVidéke versét közölte.
1900 októberében Budapestre költözött, jogot, majd bölcsészetet tanult, de tanári szakvizsgát nem tett. 1902-ben óraadó tanár a kisújszállási gimnáziumban, tisztviselő a kultuszminisztériumban, majd a Központi Statisztikai Hivatalban. 1903-1909 között Az Újság című napilap munkatársa.
1903-06 között öt alkalommal vett részt népköltési gyűjtőúton Szatmár megyében; meséket, dalokat gyűjtött, a közben szerzett társadalmi tapasztalatok nagy hatással voltak írói fejlődésére.
1905-ben házasságot kötött Holics Eugéniával (Janka). Kisfia születik, aki nyolchónaposan meghal. 1907-ben az Országos Monográfia Vállalat segédszerkesztője, Szatmár megye monográfiáján dolgozott. 1908-ban megjelent Erdő-mező világa című állatmese-gyűjteménye és Hét krajcár című novellája a Nyugatban. Ez utóbbit második gyermeke halálakor írta, mély megrendültségében, apai fájdalmában szakadt föl igazi hangja. „Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.”
1909-ban közzétette első novelláskötetét (Hét krajcár), Ady üdvözölte, barátságuk szellemi szövetséggé vált. A Nemzeti Színház bemutatta Sári bíró 1910 című színművét. Az új magyar irodalom elismert alakja lett.
1913-ban feleségével Olaszországban nyaralt.
1915-ben haditudósítóként járta a frontot, riportokat írt, de háborús illúziói hamar eltűntek. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat, 1918. december 1-jétől a megalakuló Vörösmarty Akadémia alelnöke, 1919 januárjában a Kisfaludy Társaság tagja lett; január 29-én Adyt búcsúztatta, februárban megírta A földtörvény kiskátéját. Kezdetben reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz, hadijelentéseket írt, füzetet a somogyi földműves-szövetkezetekről, több lap (Világszabadság, Vörös Lobogó, Fáklya stb.) munkatársa, tagja az írói direktóriumnak. 1919 tavaszáig bízik a változásokban, de májustól már nem tud együtt haladni a kommün egyre diktatórikusabb módszereivel.
A kommün bukása után zaklatták, kizárták a Kisfaludy Társaságból, írásait egy ideig csak a Nyugat és az Est-lapok közölték, színdarabjait nem játszották. Visszavonult leányfalusi házába.
1925-ben felesége öngyilkos lett. 1926-ban házasságot kötött Simonyi Mária színésznővel.
1927-től több felvidéki előadókörúton járt, megismerkedett az ottani magyar fiatalság radikális nézeteivel, 1931 márciusában erről cikket írt a Nyugatban, ezért több megye és a főváros konzervatív körei hazafiatlansággal vádolták.
1929. december és 1933. február között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot; Móriczé volt a prózarovat. A folyóiratot igyekezett a „nemzeti koncentráció” orgánumává tenni, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, amerikai magyar szerzők írásait közölte, felkarolta az autodidakta paraszttehetségeket.
1932-ben fiatal íróktól adott ki prózaantológiát (Mai dekameron), 1933-ban az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) elnökévé választották. Írói szemléletmódjára ekkor az induló, őt szellemi ősnek elismerő népi mozgalom volt legnagyobb hatással, megerősödött paraszti demokratizmusa.
1932-ben Rothermere-díjat kapott.
1936-ban megismerkedett Littkei Erzsébettel (Csibe), több írásának modelljével. 1937-ben felbomlott házassága, Leányfalura költözött. 1940-ben Magvető címmel magyar irodalmi antológiát adott ki, népszerűsítési céllal átírta Kemény Zsigmond (Rajongók) és Tolnai Lajos (A nemes vér) regényét. 1939 decemberében Szabó Páltól átvette és szerkesztette a Kelet Népét.
1942. augusztus 29-én - amikor Leányfalun, a telefonon meghallja, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született, meghatottságában leejti a kagylót - agyvérzést kap.
A budapesti Korányi klinikán 1942. szeptember 4-én, hajnali három órakor hunyt el.
A sikertelen kezdés után alkotói pályájának indulását nagyban segítette Ady fellépése. Az Új versek ugar-motívuma felszabadítja Móriczban kortársaihoz képest hatalmas és egyedi életanyagát, melyet a szülőföldjéről és a szatmári népköltési gyűjtőúton szerzett. Az 1908-ban, a Nyugatban megjelenő, klasszikus felépítésű novellája, a Hét krajcár hozza meg számára a sikert és elismertséget. A klasszikusan zárt felépítésű novella a műfaj előírásainak megfelelően egy központi motívum köré szerveződve jut el a magható csattanóig, a szolidaritás - anyagi szempontokat nem ismerő - kifejezéséig. A hasonló című novelláskötet (1909) többi darabjában (Judit és Eszter; Tragédia, Csipkés Komárominé, Birkaitató válú) elszakad a drámai konfliktusok könnyes-érzelmes feloldásától, s a nyomorúságos körülmények fogságában vergődő, önnön ösztöneikkel küszködő paraszti hősöket mutatja be.
Móricz parasztábrázolásának egyik újdonsága az irodalmi és kultúrtörténeti hagyománnyal való szakítás. A gondolkodástörténetben a görög Theokritosztól Vergilius Georgicáján és bukolikus költeményein keresztül az a felfogás élt, hogy a falu, a vidék a harmónia és emberi boldogság világa. Az újkorban Rousseau erősíti fel ezt az érzést. A magyar epikában Jókainál a paraszt anekdotikus zsánerfigura. Mikszáth két elbeszéléskötetének világa már bonyolultabb. Azt a pillanatot ábrázolja novelláiban, mikor a falu, a vidék természetes közösségébe betör a külvilág és a civilizáció; paraszthősei vagy küzdenek ez ellen, vagy behódolnak az új értékrendnek. A századforduló népszerű műfaja, a népszínmű még inkább felerősíti az egyoldalú faluképet: a falu a vidámság, a jókedv és a derű világa. Móricz másik újdonsága a paraszti világ struktúrájának bemutatása. Novelláiból, regényeiből zárt, hierarchikus világ tárul elénk, ahol a nincstelen zsellért a néhány holdas paraszttól áthidalhatatlan szakadék választja el. A hierarchia egyik fokáról a másikra lépni szinte lehetetlen, vagy emberi erőt meghaladó feladat.
Móricz ábrázolásában a falu - Ady szavával - a lelkek temetője, a kielégíthetetlen emberi vágyak színtere. Mivel a társadalmi és szociális mozgás ebben a struktúrában szinte lehetetlen, a vágyak, energiák és törekvések csak az ösztönök szintjén vezetődnek le. Móricz arra is rámutat, hogy a hagyománynak nemcsak értékőrző és megtartóereje van, hanem fogva is tartja a parasztságot, lehetetlenné teszi a felemelkedést, a többre vágyást. Móricz újfajta élményéhez megtalálja az adekvát stílust és emberképet, a naturalizmust. A biológiailag és szociológiai szempontból egyaránt determinált hősök ösztönélete kerül előtérbe, elsősorban a szexualitás. S mindez a stílusirányzat fotografikus és fonografikus hűségével ábrázolódik.
Az 1909-ben megjelent Tragédia című novella címe műfajt, illetve esztétikai minőséget jelent. A klasszikus tragédiában a köznapi mértéket meghaladó hős küzd a köznapi mértéket meghaladó értékekért, mely értékek a tragédiában általános emberi értékként mutatkoznak. Móricz novellájában a cél elérésének feszülő akarat a tragédiák hőseit idézi, ezzel áll szemben az elérendő cél groteszk kisszerűsége, Kis János ki akarja enni a nagygazda Sarudyt a vagyonából. Kis Jánosnak még a vágyai sem lépik túl az ösztönélet szintjét, bukása és halála éppoly kisszerű és észrevétlen, mint élete. Az éhség, melyet nem csupán biológiai-élettani szempontból értelmezhetünk, hanem jelképesen is, a korai Móricz-novellák egyik jellegzetes motívuma (Egyszer jóllakni).
A naturalizmus emberképe hatja át a háborúellenes novellákat is, melyekben a borzalmak tudattorzító hatása és az ezeken túlnövő életakarat egyszerre van jelen (A tűznek nem szabad kialudni; Szegény emberek). Az 1916-os Szegény emberekcímű novellában a paraszti nyomor ábrázolása a háború embertelenségének bemutatásával párosul. A névtelen katona 26 hónapos frontszolgálat után 28 napos szabadságra jön haza. Megpróbálja a lehetetlent, ennyi idő alatt előteremteni családjának a tél átvészeléséhez szükséges pénzt. Ám hamar felismeri, hogy erre képtelen. A Vargáéknál elkövetett kettős gyilkosság nem csupán és nem elsősorban a szociális nyomor következménye, hanem a háború tudatromboló hatásáé. A novella hőse nem tud eligazodni a szabad és a tilos, erkölcsös és erkölcstelen összekeveredett értékrendjében. Móricz emlékképekben idézi fel a háború borzalmait, s nyílt utalást is tesz a vétkesekre: „nem a muszka van a túlsó parton, a túlsó parton a gazdagok vannak” A szentimentális és naturalista elemek váltakozása jelzi a főhős lelki-érzelmi gazdagságát, de a tudatban végbement pusztulást is.
Első jelentős regénye, a jelképes című Sárarany 1911 a főhős, Túri Dani alakjában harsányan naturalista eszközökkel - lásd Karinthy-paródia - mutatja be a paraszti tehetség önpusztító sorsát.
Az Isten háta mögött 1911 tudatosan és ironikusan idézi Flaubert Bovaryné című regényét; a kisszerű történet a kisvárosi élet sivárságát, minden értelmes emberi törekvés lehetetlenségét ábrázolja.
A fáklya 1917 a „magyar messiásoknak” a hivatástudatba belerokkanó igyekezetét, a nemes törekvéseknek önmaga ellentétébe való átcsapását elemzi, azt a szituációt, miként válik a fényhozóból tűzgyújtóvá valaki.
A történelmi tragédiák és személyes megpróbáltatások a húszas évektől új utakra terelik Móricz művészetét. A Légy jó mindhalálig 1920 a debreceni kollégium diákja, Nyilas Misi megpróbáltatásain keresztül tesz hitet az alapvető emberi értékek, a tisztesség és jóság mellett.
Az életmű legnagyobb vállalkozása az Erdély-trilógia (Tündérkert, 1922; A nagy fejedelem, 1935; A nap árnyéka, 1935). Kivételes nyelvi erővel, a történeti hitelesség igényével tárja elénk Móricz a XVII. századi Erdély tablóját, hogy a két központi alak, Báthory Gábor és Bethlen Gábor alakjában kifejtse a magyarság egészére vonatkozó történelemfilozófiáját, a Trianon utáni Magyarország jövőépítő lehetőségeit. A kortársak által kulcsregényként is olvasott műben Báthory tökéletességet hordozó eszményei szembesülnek a megmaradást elősegítő, a mindennapok építő munkáját képviselő Bethlen törekvéseivel.
A férfi-nő kapcsolatot (a művekben visszatérő két nőtípus: a szépasszony, aki inspirál, de pokolba is taszít; a jó asszony, aki óv, de a férfi nagyra törő terveit gátolja) is elemző dzsentri-regényei (Kivilágos-kivirradtig, 1926; Úri muri, 1928; Rokonok, 1932) az anekdotikus próza hagyományaihoz visszatérve, és azokat a klasszikus realizmus eszközeivel ötvözve mutatják be egy társadalmi réteg önfeledt mulatozás közbeni haláltáncát. „Móricz fehér asztal mellé ülteti alakjait, azok egy sóhajtással űzik a bánatot, eszik a húsokat, isszák a borokat, anekdotáznak, koccintgatnak, kedvük a hetedik mennyországig csavarodik, pedig siralomházban ülnek, a végzet szárnya suhog a fejük felett. Móricznál a muri mindig több a dzsentri puszta mulatozásánál. Élménykeresés is, a szűkre szabott keretek tágítása. Ezért mutatta be bor mellett nemcsak a dzsentrit, hanem az országló fejedelmeket és a futó betyárt is. Főként azokat, akik megrekedt álmukat fojtották a fizetett jókedv borába, hogy legalább csóvás kurjantásokban és dalokban lobogtassák fel lelkük kincseit. Nála a nagy muri egy kicsit a kipányvázott lelkek rúgkapálása is; a lelki vergődés rajza.” (Czine Mihály) Az Úri muri kapcsán Kodolányi Gyula fogalmazta meg Móricz viszonyát a dzsentrihez: „Ez a regény ökölcsapás. De simogatás is. Mert benne van minden sorában, hogy véreim, én is közétek tartozom, és nagyon sajnállak benneteket - magamat.”
Az életmű kivételes pillanataként szól Móricz a szerelem társadalmi korlátokat legyőző erejéről a Pillangó 1925.
A harmincas években Móricz új tájékozódási pontokat keres. A naturalizmus egysíkú parasztképétől elszakadva balladai szerkesztéssel, puritán nyelvi eszközökkel idézi meg a ridegpásztorok civilizáció előtti világát.
A Barbárok 1931 Móricz egyik legkiérleltebb művészi teljesítménye. Balladás hangon, népmesei motívumokat is felhasználva, tragédiát idéző szerkesztéssel mesél el egy epizódot a ridegpásztorok életéből. Az első rész, az első szerkezeti egység Bodri juhász meg a kisfia megölése, a második rész a fekete asszony igazságkeresése, a harmadik rész az igazságszolgáltatás. A mű két központi helyén a címben, illetve a novella utolsó mondatában hangzik el a kulcsszó, barbárok. Móricz egy animisztikus, totemisztikus hitben élő, civilizáción kívüli világot mutat be, ahol a hagyományos erkölcsi kategóriák érvénytelenek. Veres juhászék világa nem erkölcstelen világ, mert az feltételezi a kanonizált erkölcsi normákat, azok ismeretét, hanem erkölcs nélküli. A vizsgálóbíró tényszerű és indulat nélküli kijelentése ennek regisztrálása. Ha van a műnek társadalomkritikája, akkor az arra vonatkozik, hogy létezhet a XX. század 30-as éveiben olyan része a magyar valóságnak, melyet nem érintett meg a civilizáció.
Bemutatja a paraszti életforma értékteremtő voltát is szociográfiai hitelű regényében, a Joó György élettörténetét rögzítő A boldog emberben 1935.
Fogadott lánya, az árvaházi Csibe tragikus gyermekkori sorsát rögzítik a Csibe-novellák és a belőlük kinövő, a szenvedés poklába vezető, zsoltárokra tagolt Árvácska 1941 című regény. Az életmű zárásaként a személyes és társadalmi szabadságért egyaránt küzdő betyár alakját rajzolja meg (Betyár, 1937; Rózsa Sándor a lovát ugratja, 1941; Rózsa Sándor összevonja szemöldökét, 1942). Móriczot nemzeti, népi célok vezették a betyárábrázoláshoz - a jobbágyfelszabadítás történetét akarta megírni -, a megalkotott hős azonban túlmutat a magyar sorson, s Kelet-Európa évszázadokig jobbágysorban rekedt népeinek életét példázza.
A kiforrott Móricz-stílus legfőbb jellemzője „a párbeszéd nagyfokú kedvelése, a kevés mellékmondat, a főmondatokra épülő szövegépítkezés, amelynek függvénye a szabad függő beszéd is.” (Herczeg Gyula) Móricz stílusa, nyelve eruptív erejű, „mint azé az emberé, aki hozzászokott, hogy váratlan vallomásokat tegyen vagy halljon.” (Szerb Antal) A nyelvi erupció a párbeszédekben érvényesül igazán; szövegformálásának nagyszerűségéről Kosztolányi fogalmazott frappáns tömörséggel: „Így csak a természet alkot.”
Drámaírói tevékenysége az életmű másodlagos vonulatát jelenti. A nemzeti irodalom iránti tiszteletből újítja fel BornemiszaMagyar Elektráját (1931), eredeti színpadi művei mellett (Sári bíró, 1910) többnyire regényeit dramatizálja (Úri muri;Rokonok). Az irodalomszervező Móricz 1929-33 között a Nyugat főszerkesztője Babitscsal együtt. Mivel programját nem tudja érvényesíteni, szakít a folyóirattal. Bár nem tartozik a mozgalom aktivistái közé, a népi írók őt tekintik egyik szellemi atyjuknak. 1939-től a Kelet Népe folyóirat tulajdonosa és szerkesztője.
I. fejezet:
Megismerjük a főhőst, Nyilas Mihályt, a debreceni kollégiumot, ahol lakik. Megtudjuk, hogy szerezte meg az antikvárustól a Csokonai kötetet, s abban miként csalódott. Másik kincséről is sokat megtudunk: a pergamen fedélről, amibe beköttette az üres lapokat, hogy majd azokba írjon. Sok mindent megtudunk az akkori viszonyokról, a kisdiákok életéről már ebben a fejezetben is.
II. fejezet
Misi pakkot, azaz csomagot kap otthonról. Ez igen nagy szó a kisfiú életében, hogy az ő szegény szülei csomagot küldjenek neki. Ettől a többiek előtt is ? egyszerre nevezetes ember lesz. ?Persze a csomag tartalmát a többiek megdézsmálják, ahogy az már a kisebb, gyengébb gyerekekkel szokott történni. Mulatságos eset is történik: a kenőcsöt, amit édesanyja a kezére és a cipőjére kenni küldte, Böszörményi megette. Ugratták is vele még egy darabig. Közben Böszörményinek eltűnt a kése, s Misi véletlenül megtalálja becsúszva a pakkjába. Egy ötlettől vezérelve eldugja a ládája titkos fiókjába. A vallástanár megkérdezi tőle, miért szalmakalapot hord még késő ősszel is. Ő pedig elmondja, hogy ellopták a posztó-kalapját. Utána meg is ijed, hogy most biztosan vizsgálat lesz, átkutatják a ládákat, s akkor nála megtalálják a kést. Ezért, amikor másnap a szobafőnök orvoshoz küldi, magával viszi a kést, s el is dugja. A kalapot valóban keresni kezdik, s végül Nagy Úr, a szobafőnök ?állást ajánl neki: egy vak öregúrnak kell minden nap 1 órát felolvasni.
III. fejezet
Misi megkezdte ?munkáját. Első alkalommal túl korán érkezett, az öreg Pósalaky nem is foglalkozott vele. Pontban 5-kor kellett kezdenie a felolvasást, s 6-kor be kellett fejezni. Szombaton Orczy meghívta Misit magukhoz. Ő előbb nem akart elmenni, de Orczy említette, hogy a mamája azt mondta, feltétlenül hívja őt meg, mert még Gyéres tanár úr (a latin tanár, aki az osztályfőnökük is volt) is beszélt róla Orcyéknál. Utána már arról olvashatunk, milyen volt a látogatás, hogy viselkedett, hogyan érezte magát a kis Nyilas Misi az előkelő házban, az előkelő emberek körében.
IV. fejezet
Az öreg Pósalaky elmesélte Misinek, hogy mit álmodott az éjszaka, s a takarítónéja megmondta, melyik álom milyen számnak felel meg. S úgy döntött, hogy tegyék meg ezeket a számokat a lutrin, s ha nyernek, felezik a nyereményt. Misit kérte meg, hogy tegye meg a számokat, s a reskontót is ő őrizze magánál. Másnap délután Misi Gyimesiékhez ment, sokat beszélgettek, festettek.
Felolvasták az iskolában ki kapott intőt, erről értesítik a szülőket. Gyéres tanár úr behivatta Misit óra után a tanáriba: ?egy gyereknek a tanítását bízta rá, hetente kétszer (szerda, szombat délután) latint és számtant kell tanítania Doroghy Sanyinak.
V. Fejezet
Megkezdődött a Sanyika tanítása. Misinek nem volt könnyű dolga, mivel a kis Doroghy nem tudta a helyesírást, a szorzótáblát, latinból olvasni sem tudott, így bizony igen az elején kellett kezdeniük. Egyszer az egyik nővére, Bella is beült hozzájuk. Ez nagyon szép lány volt, legalábbis Misi szemében. Beszélgettek, veszekedtek az öccsével. Egyszer csak bejött a legidősebb lány, Viola, s megkorholta Bellát, hogy miért nem hagyja tanulni a fiúkat, s csak mondta megállíthatatlanul a panaszait, a terveit, s ezeket bizony Misinek is végig kellett hallgatnia. Aztán megérkezett az édesapa is, s bejött a beteges anyuka is.
Vasárnap elment Törökékhez, akiknél előző évben lakott. Beszélgetett Török nénivel, Ilonka kisasszonnyal, majd Török bácsival is. Viszont egyszer csak megjelent Török János is. Mikor megtudta, hogy Misi a vak Pósalaky megbízásából megtette a lutrin a számokat, elkérte megnézni a reskontót. Majd közben tovább folyt a társalgás, szóba került a tanítás is. Mikor János megtudta, hogy Doroghyéknál tanít, igen megörült. Közben megérkeztek Szikszayék is, s akkor János rábízott egy levelet, hogy adja át Bellának. Misi nem örült a megbízatásnak, de kénytelen-kelletlen eltette a levelet.
S a reskontót visszakapta vajon?
VI. fejezet
Hétfőn nem jött időben Gyéres tanár úr az első órára, így Orcyt küldték őrszemnek meglesni jön-e a tanár. Ő pedig magával vitte Misit, aki persze jobban félt, de mégiscsak mennie kellett. Kisurrantak az iskolából, az utcára, látták, hogy a függöny még le van eresztve. Akkor Orczy megmutatta neki Debrecen nevezetességét, a Rákóczi ültette bokrot. Egyszer csak megjelent Török János, s még egyszer a lelkére kötötte a levél átadását Bellának, s mondta, hogy csak annyit kérdezzen meg, hogy ?szívesen vagy ?sehogyse. Aztán látták a kápsáló (gyűjtő) kollégistákat. Misi elmagyarázta Orczynak, hogy ez mit is jelent. S mivel nem csak a tanár úr ablakát figyelték, bizony ?lebuktak, ugyanis Gyéres tanár úr meglátta őket, s bezavarta az osztályba a két fiút. Misi nagyon szégyellte magát. A tanár dolgozatokat osztott ki, ami csak Misinek lett jeles. Akkor le kellett fordítania latinra egy mondatot, amit fel is íratott vele a füzetébe a tanár: ?Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja. Óra végén Orczy is kapott egy mondatot, amit következő órára kellett lefordítania: ?A törvény határait áthágni senkinek sem szabad.
Szerdán átadta Bellának a levelet, s megmondta milyen választ vár Török János. A lány válasza: ?sehogyse szívesen vagy ?szívesen sehogyse. Míg ők ezeket beszélték meg a kamrában, ismét bejött Viola, s ismét rázendített a mondandójára. A tanítás után már várta János úr, s kérte a választ.
Vacsora után Sándor Mihály egy cédulát tett elé, amire a lutri számok voltak felírva, mondta Misinek, nézze meg, kihúzták-e a számokat. Misi keresni kezdte a reskontót, de bizony nem találta, s nagyon-nagyon megijedt, mivel a számok igen ismerősnek tűntek számára.
VII. fejezet
Az akkori gyerekek is csak gyerekek voltak: a tanárt a háta mögött kigúnyolták, kifigurázták, így történt ez ezen a reggelen is. A földrajz tanárra vártak, s közben Orczy utánozta épp az öreg tanár urat. Misi nagyon rosszul aludt éjjel, mivel a reskontón gondolkodott. A tanár úr épp Misit akarta feleltetni, Franciaország földrajzából. S közben Názó tanár úr sokszor elkalandozott, s mesélt régi időkről, történelmi dolgokról, régészeti kutatásokról. Ez már Misit igencsak érdekelte, s nagy odaadással figyelt. Torna óra is volt aznap, amit Misi nem szeretett. Már sokadszor próbálta átugrani a bakot, de nem sikerült, s megmakacsolta magát, s nem próbálkozott. Akkor Orczy próbálta megvédeni azzal, hogy azt mondta a tanárnak, hogy Nyilas Misi beteg. Aztán tényleg elszédült, elvesztette az eszméletét, s elesett.
A reskontó ügye továbbra is napirenden volt: Gimesi mondta is Orczynak, hogy szerinte Misinek az a baja, hogy elvesztette a reskontót, pedig kihúzták a számokat.
VIII. fejezet
Misi levelet írt a szüleinek. Már legalább egy hete belekezdett, de nem sokra haladt még vele. Most megpróbálta pótolni. Közben gondolatai elkalandoztak, eszébe jutottak korábbi dolgok, amelyek otthon történtek. Majd az asztalnál ülve elaludt, s bizony még álmában is a reskontó ügye foglalkoztatta. A szobában rajta kívül Nagy Úr volt még, s mikor ő felriadt álmából, Nagy Úr beszélni kezdett hozzá, mégpedig amiről olvasott: a magyar nemzet legősibb történetét. S erről igen hosszan beszélt Misinek, akit egyre inkább érdekelt mindaz, amit hallott. Végül a levelet is befejezte, majd tanult is.
S akkor menni kellett Pósalakyhoz felolvasni. Az öregúr rákérdezett, kihúzták-e már a számokat, de Misi azt mondta, hogy még nem volt benne az újságban. Mikor visszament a konviktusba Sándor Mihály mondta neki, hogy Orczy és Gimesi keresték a coetusban. S kérdezte azt is, miért nem volt délután Misi órán. Ő teljesen elfelejtkezett erről, úgy kérdezett vissza, hogy nem szombat van ma? Így Lisznyai úrnak, a szobafőnöknek kellett igazolást adnia. Orczy ajánlatára ?szerződést kötöttek, hogy kinyomozzák, hova lett a reskontó, ki a tolvaj. Orczy lett az elnök, Gimesi a titkár, Misi a jegyző. Orczy összeállította az alapszabályokat, s mindenkinek külön leírta és kiosztotta.
IX. fejezet
Orczy hozzákezdett a nyomozáshoz. Megtudta Misitől kik a szobatársai, s különféle módokon a közelükbe férkőzött, hogy beszéljen mindenkivel. Végül Orczy vasárnap délutánra találkozóra hívta magukhoz a két fiút.
Mivel szombat volt, Misi délután ment tanítani Doroghyékhoz. Amíg Sanyira várt a szobában, próbálta a már régebben megkezdett versét folytatni. Egyszer csak bejött Bella, s meglátta, hogy Misi verset ír, mindenképpen el akarta kérni tőle. Aztán bejött Sanyika is. Tanulás közben Misi azokról a dolgokról kezdett beszélni, amiket előző nap Nagy úrtól hallott: a magyar nép eredetéről, rokonságról. Bella egészen elgondolkodott ezeken, s elmélázott, mi lenne, ha ő újra a gazdag rokonaik közé mehetne. Misi is beszélt az ő családjáról, hogyan szegényedtek el, hogyan kell édesapjáéknak keményen dolgozni a kevéske pénzért. Bella pedig azt kérdezte Misitől: ?Ha valaki nagyon szegény és örökké szenved és nyomorog, és megvan rá a lehetőség, hogy többet sohase nyomorogjon, és a leggazdagabb emberek közé kerüljön, s mindig bőségben legyen, és a testvérein is segíthessen, a szülein: akkor szabad neki elmulasztani ezt az alkalmat? S Misi azt válaszolta: ?Nem szabad. Akkor bejött Viola is, s újra a munkáról beszélt és, hogy Sanyinak kell, hogy jó élete legyen majd. Mikor Misi elindult, Bella próbálta elkérni tőle a verset, de ő nem adta.
Aztán ment felolvasni. Pósalaky újra megkérdezte, benne vannak-e az újságban a lutri számok. Bizony benne volt, de Misi azt mondta, csak a kislutri számok, s azokat felolvasta, azok ?nem jöttek ki. Hazafele menet egy kirakat előtt meglátta Bella kisasszonyt Török Jánossal. Beszélgettek, nevetgéltek. S Misi ettől a ?látványtól igazán megrémült.
X. fejezet
Misi félálomban már megverte Török Jánost, mert még ekkor is az foglalkoztatta, hogy mi köze van Bella kisasszonyhoz. Aztán arról álmodozott, hogy milyen jó lenne, ha gazdag lenne, mit csinálna a sok kinccsel. Aztán a szüleiről is álmodott.
Reggel, mire felébredt, már mindenki megmosdott, csak ő volt lemaradva, így egyedül maradt, a többiek már mentek a templomba. Ebéd után elindult Törökékhez, s útközben összetalálkozott Szikszay úrral, aki szintén Törökékhez ment. Szikszay hamarabb bement, s mire ő is beért a házba, a szobából hallotta, hogy Szikszay Lajos sírva-haragosan panaszolja Törökéknek, hogy őt milyen módon megvádolták, s elküldték a városházáról, ahol számvetőként dolgozott. Aztán Török bácsi beszélt Jánosról, Misi pedig csak hallgatta odakintről. Bemenni már nem mert, inkább gyorsan kilopakodott a házból. Az utcán azonban összetalálkozott Török Jánossal, aki rábízott egy táskát, amíg ő bement elköszönni, mivel elutazni készült. János megint pénzt ajánlott, de Misi ismét nem fogadta el (mint akkor sem, amikor Bellának vitte a levelet).
Bement a kollégiumba, s örömmel vette észre, hogy pénzesutalványa érkezett. Elment érte a postahivatalba, de úgy gondolta, a szüleinek nagyobb szükségük van a pénzre, így a kapott egy forintot megtoldotta még eggyel, s ezt küldte el a szüleinek. Mivel még csak 3 óra volt, s neki 4-re kellett menni Orczyékhoz, sétálni kezdett, s végül eljutott a vasútállomásra. Ott nézelődött amikor egyszer csak az elsőosztályú váróteremben meglátta Bella kisasszonyt. Úgy megijedt, hogy rögtön elszaladt, de aztán visszamerészkedett. Akkor már nem látta Bellát, de az utasok már mind a vonathoz siettek, s el is ment a vonat. Magában kezdett olyan dolgokra rájönni, ami még nem egy kisfiúnak való, s arra gondolt, hogy a Török János is ezzel a vonattal akart elmenni, bár őt nem látta a váróteremben.
4-re elment Orczyékhoz, ahol már azzal várták, hogy valaki felvette a pénzt, ami a nyeremény volt. Misi érezte, hogy ez a Török János volt, ő a tolvaj, s a táskában volt a pénz, amit vele cipeltetett. Már mennie kellett volna felolvasni, de egyszerűen nem mert Pósalakyhoz menni. A kollégium ajtajában álló fiúk színházjegyet kínáltak neki, ő meg is vette, de a Bika kávézójába nem mert bemenni Gyéres tanár úrhoz az igazolójegyet aláíratni. Inkább sarkon fordult, s elment Doroghyékhoz. Ott persze kiderült, hogy Bella nincs otthon, tőle megtudták, hogy látta az állomáson, végül találtak egy levelet is:
?Kedves apa, én ma elutazom, miattam ne aggódjanak. Valószínűleg többet segítek így a családnak, mint ha egész nap mosogatnék Viola kisasszony elragadtatására.
Kezét csókolja
Bella
Végül még Sanyival átnézték a másnapi latin leckét, ott vacsorázott náluk, majd elment a színházba, ahonnan az első felvonás után megszökött. A coetusba nem mert felmenni, az oratóriumnál megvárta a kapuzárást, s amikor meghallotta más fiúk hangját, akik a színházból jöttek, ő is felment.
XI. fejezet
Reggel a zsebében talált egy tízforintost, s először nem tudta, hogy kerülhetett oda. Aztán eszébe jutott, hogy bizonyára előző nap Török úr tehette a zsebébe, hogy ?megnyugtassa a lelkiismeretét. Azt sem tudta, hova dugja a pénzt, végül a mellénye zsebébe rejtette. Orczy azzal fogadta, hogy az apja elment a rendőrségre feljelentést tenni az ellopott reskontó, illetve a pénz miatt.
Második óraközben a pedellus jött Misiért, az igazgató hívatta. Az igazgatónál rendőrök voltak, s ettől az igazgató úr nagyon fel volt háborodva. Ugyanis a debreceni református kollégium ügyeibe az állami és városi hatóságok közvetlenül nem avatkozhattak bele, a kollégium autonómiája értelmében hivatalos személy (pl. rendőr) nem léphetett az iskola területére. Az igazgató megtudta Misitől, hogy Pósalakyhoz jár felolvasni, s az ő nevében kellett számokat megtenni a lutrin. S Misi azt mondta, hogy nem nyert, mivel ő a budapestin tette meg a számokat és a brünnin húzták ki.
Másnap azonban újra jött érte a pedellus, ismét az igazgatóhoz kellett mennie. Most pedig Viola ült ott, mivel szerinte Misi tud az ő hugáról. Misi elmondta, hogy a Viola öccsét tanítja Gyéres tanár úr parancsára számtanra és latinra. Az igazgató mondta is Violának, hogy ?ez a gyerek! ? nem tett semmit! ? Mi köze van neki a felnőttek szerelmeskedéséhez. Violát hazaküldte, Misinek pedig azt ígérte, ha még egyszer meg kell őt látnia, előbb egy pofont kap. Misi innen felment a coetusba, bement a szobába, lefeküdt, s el is aludt. S eldöntötte, hogy sem felolvasni, sem tanítani nem fog menni többet.
Másnap reggel a pedellus már a kollégiumba jött érte, s vitte az igazgató elé. Az igazgató úr igen mérges volt: ? Itt van már a halom írás, itt az egész vizsgálat! ? Átküldték egy másik szobába, ahol igen sokáig kellett várakoznia, s bizony mindenféle gondolatok, emlékek cikkáztak a fejében. Egyre fáradtabb és kimerültebb volt. Nagy sokára jött érte István, a pedellus, s átkísérte egy tanári szobába, ahol már benn ült 5-6 tanár, számára mind idegen, csak némelyiket ismerte látásból. S ekkor megkezdődött a ?tanári törvényszék. Mindenféle kérdéseket tettek fel neki, de egyre inkább úgy tűnt, hogy mindenért őt teszik felelőssé, már olyan dolgokat is a fejére olvastak, amihez neki semmi köze. Csak korholják, szidják, csupa rosszat mondanak és feltételeznek róla. Végül kiküldték a teremből, hogy kint várjon az ?ítéletre.
S ekkor megjelent Géza bátyja, aki megölelgette, szerette. Misi pedig csak sírt, sírt, s csak annyit tudott mondani, hogy: ? Bántanak, ?, bántanak, Géza bátyám ? ? S azt is hozzá tette, hogy többet nem akar debreceni diák lenni. A nagybátyja nem szólt, csak ölelte a szegény kisfiút.
XII. fejezet
Géza bátyja magára hagyta, s bement a tanár urakhoz, beszélni akart velük. Misi a versét mondogatta magában, de nem jutott eszébe amit korábban már olyan szépen kitalált. Ismét korábbi emlékek is felidéződtek benne. Egyszer csak megjelentek a tanárok, s az igazgató dicsérni kezdte, hogy jó tanuló, kis pénzkereső, sugárzik róla a becsületesség. Misi nem igazán értette a dolgokat. S megkérdezték tőle, akar-e debreceni diák lenni, ő pedig az válaszolta: ? Nem. ?
Végül a bátyja kézen fogta, s mentek a kollégiumba, fel a szobába, ott megmutatta az ágyát, a holmiját. Aztán mentek az utcára, s egyszer csak elájult. Ágyban tért csak magához, nagyon lázas, beteg volt.
Orczy és Gimesi meglátogatták. Elmesélték neki, hogy Török János levélben megírta az igazságot az apjáéknak, az ő Géza bátyjának és a rendőrségnek. 120 Ft volt a nyeremény, azt is megírta mire mennyit költött ebből. Ezt a pénzt kifizették, Pósalaky már megkapta a 60 Ft-ját, s az ő bátyja az 50-et (hiszen Misi már kapott belőle 10 Ft-ot), de Géza bátyja nem fogadta el, mivel az öreg Törökék fizették ki a fiúk helyett.
Másnap Viola jött el Sanyival, s lelkesen mesélte, hogy Bella megcsinálta a szerencséjét, a hercegnéhez ment, ahol nagyon szeretik, s rá fogják hagyni az egervári uralmat, s ismét jómódúak lesznek, Sanyi Pestre megy tanulni.
Mikor jobban lett Misi, a nagybátyja kérdezte, mikor mennek vissza a kollégiumba. De ő ismét azt felelte: ? Soha. ?Elmondta, hogy ő tanító akar lenni. Végül a bátyja azt mondta, elviszi magával abba az iskolába, ahol ő tanít, s ott fog ő tanulni. Misi nagyon boldog volt, s örömében is csak sírni tudott. Géza bátyja megkérdezte, mire akarja tanítani az emberiséget. S ő azt válaszolta:? Csak arra, hogy légy jó ? légy jó ? légy jó mindhalálig ? ?
