Tamási Áron 1897. Szeptember 20-án született Farkaslakán sokgyermekes szülők harmadik gyermekeként. Ősei mind székelyek voltak. Édesanyja Fancsali Márta, akitől “a lélek a szív költői “libbenéseit” örökölte. Édesapja Fancsali Dénes, kis falusi birtokon gazdálkodott. Az ő “világjavító” indulata és “kényurasága hajlamos” természete ugyancsak tovább élt Tamási Áronban. Gyermekkorában dolgoznia kellett a falusi gazdaságban. Kezét baleset éri, ezért szülei a továbbtaníttatása mellett döntenek. | |||
“Amikor ezt mondták nekem, furcsa pezsdület öntött el. Csak a szemem pillangózott ide és oda. Aztán elnevettem magam. S ebből már tudhatták, hogy kedvem van elmenni oda, ahol a betűk szántóföldjei terülnek el és a megsegítő tudomány tarka mezői”. Édesanyját szerette legjobban ezen a világon, mégis édesapjának az alakja és a sorsa igazgatta mindvégig. Anyjától örökölte humorát, játszi kedélyét és bölcsességét, apjától merőben mást kapott, drámai elemet, a szenvedélyeit. Gyermekkorában természetesen nem értette apjának befelé néző komorságát, riasztották időnként föllávázó kitörései, a szombat esték, midőn nemegyszer borosan, sőt véresen téresen tért haza. Fájt neki a keménység, mellyel korán nehéz munkához szoktatta és az elkeseredett ember olykori igazságtalanságai. Csak később értette meg, hogy ô is ki akart törni a faluból, különb sorsra érdemesnek tudta magát, ezért maradt örökké füstölgő vulkán. Az apai és az anyai elem szüntelenül viaskodott Tamási Áronban. Elejétől fogva utolsó leheletéig Farkaslaka írója maradt, termése mégsem helyi jellegű. Bensőleg sohasem hagyta el szülőföldjét, de útja sokáig nyugtalanul cikázott Kolozsvár és Budapest között, ám tartós otthont csak életének utolsó harmadában alapított, addig inkább szállást tartott. | |||
| 1966-ban több hónapig a Kútvölgyi úti kórházban ápolják. Feleségének tollba mondja a Vadrózsa ága-t, ezt a könyvét már nem tudja befejezni. 1966. május 26-án halt meg. Június 2-án mintegy tizenötezer ember búcsúztatja a Farkasréti temetőben: majd egy hét múlva kívánságának megfelelően, Farkaslakán helyezik örök nyugalomra.
| ||
RÖVID TARTALOM:
1920-ban járunk, Erdélyben. A székely család, Szakállasék otthonában. Az anya fiával, Ábellel van otthon – csak ebéd után jár el pityókát ásni -, az apa, Gergely középbirtokossági erdőpásztor, hetente 1-2 alkalommal jár haza.
Egy ilyen esettel indul a mű. Az apa nyulat hoz, amit tréfa során vesz észre a fiú. (Az apa kint hagyja, Ábel azt „hazudja”, hogy nem látta, sőt ő fogta) Megnyúzzák a nyulat, majd az apa közli Ábellel, hogy a Hargitába fog menni erdőpásztornak. Ábelnek nem igazán tetszik az ötlet, hogy erdőpásztor legyen, de nem lehet kifogása.
Egy ütött-kopott faház lesz az otthona, amiben találkozik Bolhával (kutya), későbbi hű társával. Otthonról egy kecskét, egy macskát és két tyúkot visz magával. Első éjszakája egyedül rémesen telik, másnap meglátogatja az igazgató, elmagyarázza a teendőket, azt, hogy fát kell árulnia, s hogy a kidőlt fákkal szabadon gazdálkodhat. Mivel nincs rendes szék és asztal, ágy pedig egyáltalán nincs, az igazgató másnap küldet ki „bútort” is.
A látogatás másnapján Ábel az erdőben talál 5 ládát, tele fegyverrel és tölténnyel, amiből két puskát és hozzá töltényt el is tesz magának. Továbbá talál még 12 bombát, ám nem tudja, mi lehet az, csak sejtései vannak. Az egyiket eltávolítja a többitől, és meggyújtja. Sikerül elég távolra érnie, mire a bomba felrobban. 10 öl fa dől ki a robbanás nyomán, s ezekkel Ábel immár szabadon gazdálkodhat. Később sikerül is eladnia ezeket, és 1000 lejt kap érte cserébe. (Ez csak a fele annak, amit ért volna, hisz a fa öljét különben 200 lejért adta)
Dávid Pál könyveket hozott Ábelnek (Nick Carter, Buffalo Bill füzetek), s cserébe fát vitt.
Néhány nap múltán megérkezik három barát, egy főispán, Furtuna barát valamint Markus, aki most a kocsis szerepét töltötte be. A gvárgyin megtanítja lőni Ábelt, s szép napokat töltenek négyesben, bár Ábel számára nem felhőtlen a boldogság, ugyanis a gvárgyin elégeti a füzeteit, mondván, hogy semmi jóra nem tanítják. Megígéri azonban, hogy küld helyettük értékes olvasmányokat. Később nagy búcsúzkodás során a barátok elfelejtenek fizetni.
Néhány nap múlva megérkezik Márkus az ígért könyvekkel és az elismervénnyel, miszerint a fa árát befizették a bankba. Ezt látja Fuszulán is, aki már eddig is sok fát vásárolt Ábeltől, s most úgy dönt, cselhez folyamodik. Nem fizet a fáért, hanem egy hamis elismervényt ad Ábelnek. A turpisságra azonban hamar fényderül, az igazgatónak és Ábelnek sikerül elfognia Fuszulánt. Kezét hátrakötik, a lábát azonban szabadon hagyják, így mialatt viszik a város felé, Fuszulán megszökik, az igazgató pedig súlyos sérüléseket szenved.
Az igazgató tart attól, hogy Fuszulán visszatér Ábelhez bosszút állni, így odaküldi Surgyélánt, a mogorva csendőrt. Viszonyuk az első perctől ellenséges, Surgyélán ki akarja szolgáltatni magát Ábellel. Surgyélán fog egy sast, ám amikor beviszi a házba az megöli a macskát, Bolhának pedig kivájja az egyik szemét. Büntetése azonban nem marad el, vacsora lesz belőle. A sashús azonban büdös, rágós és ehetetlen. A két férfi mégis megeszi, s Ábelt ágynak is dönti tőle a betegség. Surgyélán ápolja, s látszólag minden falatot a betegnek ad. Titokban azonban kijár a ház mögé és megeszi a kecskét. Ábel ezt csak akkor tudja meg, amikor megérkezik Fuszulán és elmegy Surgyélánnal.
Ekkor érkezik meg Ábel apja a szomorú hírrel, Ábel édesanyja meghalt. Ábel elmeséli a Fuszulán-, sas- és a Surgyélán-kalandot, s eldöntik, elfogják a két betyárt. Tervük azonban nem sikerül, nem mernek tenni a két betyár ellen.
A végső megoldást a tüdőbeteg Márkus jelenti, aki immár ittas állapotban elkezd prédikálni a bűnről, a bűnbeesésről, arról, hogy mindenkit szeret édesanyja, stb. Másnapra Márkus meghal, a két betyár pedig önként feladja magát a csendőrségen.
Ábel felmond és úgy dönt, nekivág az országnak hű kutyájával, Bolhával. „A szegények és az elnyomottak zászlaját fogom örökké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam”- hangzik a regény utolsó sora.
OLVASÓNAPLÓ:
1. fejezet
A történet 1920-ban játszódik, amikor a románok kézhez vették Erdélyt. A főhős, Szakállas Ábel 15 éves. Szüleivel Csíkcsicsóban, egy káposztatermelő kis faluban él. Édesapja, Szakállas Gergely közbirtokossági erdőpásztor, fent él az erdőn, s csak akkor látogatott haza, ha elfogyott az elesége. Egy szép napon Ábel édesapja hazaérkezik az erdőből, és hoz magával egy nyulat vacsorára. Van is nagy öröm, mert a háború utáni nagy szegénységben ritkán jutott ilyen finom ennivalóhoz a család. Az édesapa hazajövetelének azonban nem ez volt az egyetlen célja, hanem az is, hogy megmondja Ábelnek: szerzett neki erdőpásztori munkát a Hargitán. Ábel egy kicsit megijed attól, hogy egy erdei kis házban egyedül kell élnie, de engedelmeskedik a szülei kívánságának. Másnap fel is kerekedik édesapjával, és elindulnak. Visznek magukkal Ábelnek egy kecskét, két tyúkot és egy macskát. Ábel a kis viskóban talál egy kutyát, amit rögtön el is nevez Bolhának. Miután berendezkednek, az édesapa elindul haza, és egyedül hagyja Ábelt a rengetegben. Ábel nehezen alszik el, és egy kicsit fél is, de frissen talált kutyája bátorságot ad neki.
Másnap megérkezik a szeredai bankigazgató, aki elmondja Ábelnek a feladatait. Ő árulja a fát az erdőn, a jövedelemmel pedig el kell számolnia, és mindezért ötszáz lej havi fizetést kap. Az igazgató azokat a fákat, amiket a szél dönt ki, Ábelnek adja, hogy saját hasznára árulhassa. Másnap bútort küld a bankigazgató Ábelnek egy szekeres emberrel, akit Dávid Pali bácsinak hívnak. Pali bácsi fát is szeretne vinni, de nem akar fizetni érte. Ábel hosszas kérlelés után ad neki egy szekérrel, de cserébe olvasmányokat kér, hogy ne unatkozzon egyedül a Hargitán.
Ábel egy erdei séta alkalmával elrejtett fegyvereket és bombákat talál az erdőn. A fegyvert eldugja, a bombákat pedig egymás után több napon keresztül felrobbantja. A bomba által kipusztított fáknak örül, hiszen azt saját hasznára árulhatja. Pali bácsi rengeteg izgalmas olvasmányt hoz Ábelnek: Nick Carter-füzeteket, kalendáriumokat, regényeket és verseket, és cserébe természetesen viszi a fát. A fiú ezután már olvasással tölti üres óráit. Telnek a napok és a hetek a Hargitán: Ábelt meglátogatja az édesanyja és az édesapja is a fiú legnagyobb örömére.
2. fejezet
Ősziesre fordul az idő a Hargitán Ábel legnagyobb bánatára, aki egészen búskomorságba esik attól, hogy nem süt a nap, és egyre hidegebb az idő. Kevesebben jönnek fáért, és Ábelnek több ideje van olvasni. Egészen beleéli magát a regények világába. Egyik nap reggelén azonban megérkezik három barát a Hargitára: páter gvárgyián, Furtunát és Márkus, a legfiatalabb. A szerzetesek ott töltik az egész napot az erdőn, és Ábel nagyon összebarátkozik velük. A főbarát, aki régen tábori pap volt, megtanítja hősünket lőni a puskával, és a tűzre dobja a fiú Nick Carter-füzeteit, mert istentelennek tartja őket. Ábel majdnem elsírja magát, de a szerzetesek megígérik neki, hogy küldenek helyette erkölcsös fiúnak való olvasmányokat. Ábelre olyan nagy hatással vannak a barátok, hogy még éjszaka is velük álmodik. Pár nap múlva Márkus elhozza Ábelnek a megígért, szentekről szóló könyveket, és elmeséli élete történetét: azt, hogy hogyan jutott árvaságra, és hogyan került a szerzetesrendbe a barátokhoz.
Egyik nap Fuszulán, egy román ember érkezik az erdőbe Ábelhez. Sok szekér fát vesz tőle. Egy pár nap múlva újra visszajön ez az ember, és azt mondja Ábelnek, hogy ezentúl a bankba fizeti be az összeget, és a nyugta ellenében kéri a fát. Ábel egy kicsit gyanakszik, de elkezdik felpakolni a fákat Fuszulán szekerére. Még folyik a munka, amikor megérkezik a bankigazgató, és kiderül, hogy Fuszulán csaló, és a banki nyugta csak hamisítvány. Ábel és az igazgató azonban leleplezi a csalót, és az igazgató megkötözve elviszi Fuszulánt. Másnap megérkezik a Hargitára a banki pénztáros és egy csendőr, és Ábel eddigi élete a rengetegben jelentősen átalakul.
3. fejezet
Hősünk megtudja a pénztárostól, hogy a rabló Fuszulán kiszabadult, mert nem kötözték meg a lábát, és felrúgta az igazgató szekerét. Mindketten az árokba zuhantak: az igazgató megsérült, Fuszulán pedig elmenekült. Ezért hozta most magával a pénztáros a csendőrt. Ábel legnagyobb bánatára Surgyélán, a csendőr ott marad vele a Hargitán, hogy elfoghassa Fuszulánt, amint az visszatér a rengetegbe.
Szomorú idők következnek, mert Surgyélán elfoglalja Ábel ágyát, megeszi az összes ennivalóját. Egyik reggel azt tapasztalják, hogy a kecske nem akar tejet adni, a két tyúkot pedig megette a róka. Surgyélán mérgében elindul vadászni, és lő egy sast. A sas azonban nem hal meg azonnal, hanem csak megsebesül, és megöli Ábel macskáját, a kutyának, Bolhának pedig kivájja a szemét. A sashúst megsütik tűzön, és - bár Ábel tudja, hogy az nem ehető - megeszik a csendőr parancsára. Hősünk ezután egy hétig betegeskedik a büdös sashús miatt, és nem tud felkelni az ágyból. Ezalatt az idő alatt Surgyélán szabadon garázdálkodik: megsüti és megeszi a kecskét, és elkergeti Bolhát.
Fuszulán újra megjelenik, és Surgyélán - ahelyett, hogy elkapná - szökik tovább vele együtt, tettestársa lesz. Ábelre szomorú idők köszöntenek, teljesen magára marad az állatok nélkül, megtudja, hogy édesanyja nagyon beteg. Surgyélán távozását azonban nem sajnálja.
4. fejezet
Beköszöntött a tél, Ábel napjai magányosan és szomorúan telnek, egy nap azonban váratlan öröm éri: megérkezik az édesapja. Ábel elmeséli neki a kalandjait Surgyélánnal, és megtudja apjától, hogy meghalt az édesanyja. Ábel nagyon szomorú lesz a hír hallatán: a két férfi kesereg, de együtt könnyebb elviselni a bánatot is. Ketten éldegélnek tovább a Hargitán.
Egyik este megjelenik a háznál a két rabló: Surgyélán és Fuszulán. Hőseink megijednek, de azt a tervet eszelik ki, hogy leitatják a két gazfickót. Az iszogatás közben azonban Ábel apja is lerészegedik, és majdnem nekiesik a rablóknak. Szerencsére megmenekülnek, mert a gazfickók odébbállnak.
A két székely férfi másnap elmegy a bankba, hogy jelentse az igazgatónak, hogy a két bűnöző újra visszatért. A bankigazgató azonban - hiába bérel fel embereket - nem tudja elkapni a rablókat. Ábel és édesapja megint visszatér a hargitai házba, és tovább éldegélnek ott. Egy napon elmegy Ábel meglátogatni a szerzeteseket. Kellemes órákat tölt el náluk, ám megtudja, hogy Márkus beteg. A tüdejével van baj, hegyi levegőre lenne szüksége. Ezért Ábel magával viszi Márkust a rengetegbe. Egy darabig hármasban éldegélnek ott: Ábel, az édesapja és Márkus, tavasszal azonban az apa visszatér Csíkcsicsóba megművelni a földeket.
Alighogy elmegy Ábel édesapja, megérkezik újra Surgyélán és Fuszulán. Márkus beszél nekik Istenről és a megváltásról, és ennek hatására megtér a két rabló, és önként feladja magát a rendőrségen. Márkus azonban meghal tüdőbajban. Ábel nagyon szomorú, és elhatározza, hogy új életet kezd. Márkus temetésén megtalálja rég halottnak hitt kutyáját, Bolhát, és úgy dönt: együtt vágnak neki az ismeretlennek. A regény végén Ábel elindul Bolhával a városba és így búcsúzik édesapjától: "elmegyek Bolhával a városba, hogy megkeressem a testvéremet, Káint, aki nekünk, Ábeleknek okozza a sok bajt."
A SZEREPLŐK FELSOROLÁSA ÉS RÖVID JELLEMZÉSE:
Szakállas Gergely: igazi székelyember, aki Csíkcsicsóban él, erdőpásztorkodással foglalkozik. Egyszerű, őszinte, furfangos észjárású, becsületes ember
Ábel édesanyja: szorgalmasan dolgozó, kissé beteges erdélyi egyszerű székelyasszony, akinek mindennél fontosabb a családja.
Ábel: igazi székely kamasz fiú, aki a regény előtt nem sokat tud a nagyvilágról, nem ismeri a székely és a román emberek habitusát, szokásait, de a mű végére igazi jellemfejlődésen megy keresztül. Tiszta szívű szókimondó fiú, aki mindenkivel úgy bánik, ahogy hozzá is viszonyulnak. Roppant becsületes és érzékeny ember.
Fuszulán: román ember, látszólag gazdag, ám csaló. Tisztességtelen ember. Alakja elsősorban egy példázat, általános szintre van emelve
Surgyélán: román katona, olyan ösztönember. Nem sok esze van, csak arra gondol, hogy a szükségleteit kielégítse. Ez az egyetlen célja.
Bankigazgató: román ember, aki felfogadta Ábelt. Egy hivatalnok bőrébe bújt csaló. Az ő alakja is példázat. Észjárása meg sem közelíti Ábelét.
Egyházi emberek: mind vallásos emberek, akik valós értékrendszerrel bírnak. Jót akarnak Ábelnek. A főhős vallásos ember lévén nagy bizalommal van feléjük. Szellemi és anyagi javakkal is ellátják a fiút.
Márkus: ő is barát. Látszólag egy félkegyelmű ember, akin mindenki nevet, hiszen bolond. Az anyja nevelte, ám egy szerencsétlen eseménynek köszönhetően az anyja elvesztette, s a papok nevelték föl. Beteges ember, akinek kulcsszerepe van a műben. csak látszólag együgyű, hiszen példabeszéde több embernek is megmutatja a valós és igazi utat.
A MŰ JELENTŐSÉGE:
Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye egy trilógia első része. A mű Ábel bemutatkozásával kezdődik: már az első bekezdésben sok mindent megtudunk róla, családi állapotáról, körülményeiről, de a történelmi korszakról is képet kapunk – látható, hogy egy nagyobb közösség láncolja magához a kisebbséget.
A mű egy szegény kamasz fiú hirtelen felnőtté válásáról szól. Ábel magára hagyatva kerül erdőpásztornak a Hargitára. Komoly fegyelemmel és bátorsággal viseli sorsát, és a rablókkal is megküzd. Ő nem mozdul a Hargitáról, hozzá jönnek különböző magyar és román emberek, akik egy-egy embertípust képviselnek. Tettükkel, cselekedetükkel formálják, nevelik Ábelt. Egy csaló miatt életveszélyes helyzetbe is kerül. A diadalmas csata után megfogadja, hogy egész életében a szegények és nyomorultak védelmezője lesz.
A mű tulajdonképpen a trianoni békeszerződés utáni állapotokat mutatja be. Már sokat tudunk a politikai dolgokról, de az egyes emberi sorsokról nem. ebben segít a mű, megmutatva egy székely család és egy székely fiú jellemfejlődését, akinek a történelmi korhoz kell felnőnie és alakulnia
