1 vsz: Felkiáltással indít "Hejh", szójátékot használ "puszta" melléknévként és főnévként is megjelenik. A következő sorokban megindokolja az első sort, megszemélyesíti az évszakokat, szinte kedélyes képekben. Tavasz, nyár, gyűjtöget, az ősz elvesz. A megszemélyesítések által ott érezzük az embert ("gazda"). Dermedt a kép.
2 vsz: A negatív festés módszerét használja, a megdermedt, kifosztott pusztasággal szembe állítja a nyár mozgalmasságát, amit főleg hangokkal idéz fel.
(kolomp, kesergő síp, dalos madarak, harsogó haris->alliteráció, dermesztő csend)
A tagadó szó és a tagadó ige a sorok elejére kerülnek és ezzel nyomatékosítja a látványt. ("Sem", "Nincs", "Mind"). A pásztorlegény ember forma, de nincs jelen.
3 vsz: Hasonlattal indít "Mint befagyott tenger..." a Napot ami alant jár fáradt madárhoz hasonlítja, illetve egy rövidlátó emberhez. Megteremti a látószögünket, az alacsonyan szálló Nap szemszögéből látjuk majd.
4-5-6 vsz: Életképek leírása következik, a látószög az emberek lakta helyre szűkül le. Megjelenik a halászkunyhó, a csőszház, a tanyák (metonímia). A képek csendet, ürességet érzékeltetnek. Az ember nem szóban jelenik meg ("Hajtják estefelé") -> 5 vsz-ban "Leveles dohányát a béres leveszi".
A 4-vsz-ban a névszói állítmányok a mondat elejére kerülnek így még nagyobb hangsúlyt kapnak. A jobb idő utáni vágy a jószágok viselkedésében is megjelenik.
Az 5-vsz-ban megjelenik közvetlenül az ember, a béres alakjában. A komótos munkavégzést és a lelassult életet érzékelteti a költő. A strófa áthajlása is ezt érzékelteti.
A 6-vsz-ban a hallgatag csárdákról ír, emberek is ritkán tévednek ide. Metonímia "rúd"- szekérrúdra utal. Az utolsó sor előkészíti a következő versszakot.
"Hóval söpörték be a szelek az utat."
7 vsz: Tágul a kép, a kihalt, úttalan pusztán hóvihar kavarog, ezt megszemélyesíti a költő, az igei állítmányok dinamizmust adnak a versszaknak.
8.vsz: A lecsendesült vihar utáni téli képek, egy betyár alakja jelenik meg a sejtelmes horizonton (ráfókuszál a költő). A versszak utolsó sora jelképes értelmű, veszély érzetét kelti. A farkas fenyeget, a holló is a magasból les rá.
9 vsz: A Napot megszemélyesíti a király alakjával. A korona leesik a király fejéről, ezt hasonlítja össze a Nappal, ahogyan lemegy. Több elemző ebben politikai-forradalmi utalást lát.
