2.vsz: A nő alakja köti össze a versszakokat.
3.vsz: A férj koporsót farag, szegények. Bölcsőből készül a koporsó.
4.vsz: A gyerek sír, s a cseléd megveri őt, hogy legyen oka sírni. A rokonok nem osztoznak gyászukban. Megjelenik a véleménye az emberekről. A kívánság hozza az embereket a részvét helyett.
5. vsz: Visszatér a kezdő kép. Öniróniát használ, az előző képek hatására véleményt mond a közönyös világról, a benne élő részvét nélküli emberekről. Filozófiai gondolatba csap át utána. 1-3 sora kötődik az előző életképhez, a pontok mutatják, elgondolkodik, megszakítja a látvány bemutatását. Kritikusan gondolkodik az emberekkel kapcsolatban. A bíbelésből kötözés lesz.
6vsz: Metaforikus kijelentő tőmondattal kezdi a versszakot, a körülöttünk lévő világot egy összezsúfolt táncteremhez hasonlítja. E táncterem pontosan megmutatja milyen a világ, mert még az ismerősök sem köszöntik egymást, a közöny érzete.
7. vsz: Az emberről való kritika: önző, húsdarab, telhetetlen, harap, elsöpör mindent és mindenkit. A hernyóhoz hasonlítja az embert, ez a kép a kerthez tartozik. A halál és a kertész párhuzama, a halál az embert pusztítja el, a hernyót a kertész. Hiába pusztul el a gonosz, mert mindig újra fog termelődni.
Pesszimizmus jellemzi a költeményt.
