TARTALOM
Montague, veronai nemes
Montague-né, a felesége
Capulet veronai nemes
Capuletné, a felesége
Rómeó, Montague fia
Júlia Capulet lánya
Escalus Verona hercege
Lőrinc barát, ferences pap
Paris gróf, a herceg rokona
Mercutio, a herceg rokona Rómeó barátja
Benvolio, Montague unokaöccse Rómeó barátja
Tybalt, Capuletné unokaöccse
Dajka, Júlia dajkája
János barát, ferences pap
Baltazár, Rómeó szolgája
Helyszín: Verona
I. Felvonás
A viszálykodó Montague- és Capulet-ház szolgái összeverekednek Verona utcáin. Benvolio megpróbálja szétválasztani a verekedőket Tybalt azonban párbajra hívja ki. A herceg vet véget a verekedésnek, és halált ígér annak, aki tovább szítja a viszályt. Rómeó elpanaszolja Benvoliónak, hogy imádottja, Róza nem viszonozza a szerelmét. Barátja vigasztalni próbálja, és rábeszéli, hogy menjenek el a Capulet-házban tartott táncmulatságra, ahol majd Rómeó bőségesen láthat szebbnél szebb lányokat.
Anyja közli a tizennégy esztendős Júliával, hogy a herceg rokona, bizonyos Paris gróf megkérte a kezét, és arra kéri lányát, hogy vegye szeügyre a férfit az esti táncmulatságon, és döntse el, lenne-e a felesége.
Rómeó, Benvolio és Mercutio álarcban érkeznek a Capulet-házba
, Tybalt ennek ellenére azonnal felismeri Rómeót, és végezni akar vele. Az idő Capulet azonban szigorúan megtiltja neki, hogy megzavarja az ünepséget.
Rómeó és Júlia egyetlen szempillantás alatt egymásba szeretnek és szerelmüket az sem akadályozhatja meg, hogy kiderül, a viszálykodó családok sarjai.
II. felvonás
Rómeó a táncmulatság végeztével titokban beszökik a Capulet-ház kertjébe. Júlia szobája erkélyén áll, és a csillagoknak vallja meg Rómeó iránt érzett szerelmét. A fiú felfedi magát, és viszonyozza a szerelmes vallomást. Júlia elmondja Rómeónak, hogy azzal bizonyíthatja szerelmét, ha másnak reggel megüzeni neki esküvőjük helyét és idejét.
Rómeó másnap kora reggel felkeresi bizalmasát, a ferences pap Lőrinc atyát.Bár a papot meglepi a Júliáért oly hosszasan epekedő fiú váratlan szerelmének híre, beleegyezik, hogy összeadja imádott Júliájával. Titkon abban reménykedik, hogy ez a nász kibékítheti a viszálykodó családokat. A fiú a dajkával üzeni meg szerelmének esküvőjük helyszínét és időpontját. A gyónni induló Júlia Lőrinc barát cellájában mondja ki az igent szerelmének.
III. felvonás
Benvolio és Mercutio Verona főterén beszélget, amikor egyidejűleg, bár különböző irányokból megérkezik Rómeó és Tybalt. Capulet unokaöccse sértegetni kezdi a Montague fiút, de Rómeó szelíden válaszol neki. Mercutio azonban képtelen hallgatni barátja nyugodt válaszait, és párbajra hívja ki a kötekedő Tybaltot. Rómeó megpróbálja lecsillapítani az indulatokat ám Tybalt orvul végez Mercutióval. Ezt már Rómeó sem nézheti tétlenül, rövid párharc végén megöli Tybaltot.
Rómeó elmenekül a helyszínről, ahol hamarosan megjelenik a két családfő, a herceg és Verona lakosságának nagy része. Escalus ítéletet hirdet az ügyben: Rómeót száműzi a városból.
Júlia nászéjszakáját várja türelmetlenül, amikor dajkájától megtudja, hogy újdonsült férje megölte Tybaltot. A fiatal lány megriad, hogy a herceg ítélete örökre elszakíthatja szerelmétől. Júlia szenvedését látva a dajka felkeresi a Lőrinc barátnál rejtőzködő Rómeót. A pap megígéri a fiúnak, hogy igyekezni fog rábeszélni a herceget, hogy vonja vissza ítéletét. Rómeó és Júlia rövid nászéjszakát töltenek együtt, de a fiúnak ég a hajnali őrségváltás előtt búcsút kell vennie ifjú feleségétől.
Időközben Paris gróf ismét megkéri Júlia kezét és ki is tűzik az esküvő időpontját harmadnap délelőttre. Anyja közli a lánnyal a család döntését, Júlia azonban a friss gyászra hivatkozva tiltakozik a döntés ellen. Apja dühösen közli lányával, hogy döntése végleges, és bár anyja szánja Júliát, nem áll ki mellette. Dajkája megpróbálja megnyugtatni a lányt, és kéri hogy fogadja el szülei döntését. Júlia, úgy tűnik, felhagy az ellenkezéssel, és gyónni indul.
IV. felvonás
Júlia elpanaszolja Lőrinc barátnak kilátástalannak tetsző helyzetét, és öngyilkossággal fenyegetőzik. Úgy tűnik azonban hogy a pap jobb megoldást talált a helyzetre. Titkos főzetet ad a lánynak, amit az esküvője előtti éjszakán kell meginnia. Az ital negyvenkét órára halálszerű állapotot idéz elő, így a családja minden bizonnyal még aznap el fogja helyezni a családi kripta nyitott koporsójába. Lőrinc barát időközben elküldi egy rendtársát Rómeóért, aki kiszabadítja szerelmét a kriptából, és magával viszi a száműzetésbe. Júlia örömmel elfogadja a barát ajánlatát.
A Capulet-házban javában folynak az esküvő előkészületei, Júlia is szemmel láthatóan beletörődött sorsába. Bár kétségek gyötrik, az esküvőt megelőző éjszakán bátran felhajtja a Lőrinc baráttól kapott főzetet.
A nász napjának reggelén dajkája fedezi fel Júlia élettelen testét. Lőrinc barát vigasztalja a ház elkeseredett népét.
V. felvonás
Rómeó szolgája Baltazár gazdájához Mantovába siet és közli vele Júlia halálának hírét. A fiatal férj úgy dönt hogy szerelme holtteste mellett vet véget életének. Egy patikustól gyorsan ható mérget vesz, majd visszatér Veronába. Lőrinc barát megbízottja, János barát nem jár sikerrel. Pestisesnek vélik, és nem engedik be Mantovába, így nem tudja átadni Rómeónak Lőrinc barát üzenetét.
Lőrinc barát a Capulet család kriptájához siet, hogy ott legyen, amikor Júlia magához tér. Úgy tervezi, hogy a cellájában rejti el a lányt míg Rómeó vissza nem tér.
Az éjszaka leple alatt Paris gróf a sírbolthoz érkezik, hogy virágokkal vegyen búcsút megboldogult menyasszonyától. Észreveszi a kripta ajtaját feszítővassal felnyitó Rómeót, és attól tart, hogy a Montague sarj meg akarja gyalázni szeretett Júliája holttestét. Vívni kezdenek, és Rómeó leterít a grófot. Utolsó kívánságként Paris arra kéri gyilkosát, hogy helyezze holttestét Júlia koporsója mellé. Rómeó teljesíti a kívánságát, majd Júliája holttestét karolva megissza a mérget, és holtan borul felesége testére.
Lőrinc barát csak ekkor érkezik meg a kriptához. Szeretné magával vinni az álmából éppen ébredező lányt, de a közeledő léptek zaját hallja, és elmenekül a helyszínről.
Júlia időközben magához tér, és összeomlik, amikor meglátja ifjú férje élettelen testét. A fiolában egyetlen cseppnyi méreg sem maradt, ezért a lány Rómeó tőrével vet véget életének.
Az érkező őrség fedezi fel a holttesteket, majd hamarosan a helyszínre érkezik a herceg, valamint a két család. Lőrinc barát magyarázza meg nekik a történteket. A herceg szomorúan közli a családokkal, hogy viszálykodásukért hőn szeretett gyermekeik életével fizettek. A két fiatal holtteste felett Montague és Capulet békejobbot nyújt egymásnak.
ELEMZÉS
William Shakespeare műveinek elemzésekor soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindenekelőtt drámaíró volt, aki mindent a színpadi szerző szemével látott és valósított meg. Jellemei egyértelműen színpadi figurák, miként cselekményépítése és nyelvezete is. A shakespeare-i drámák nem felolvasásra íródtak, hanem színpadi megjelenítésre.
Shakespeare különleges nyelvi szabadsággal írta drámáit, szavai már-már önálló életet élnek, és kevés az olyan eset, amikor szereplői tömören, célratörőn fogalmaznak. Drámáinak hősei gondolataiknak is hangot adnak. Ebből következik a shakespeare-i humor jellegzetessége is, amely váratlanul vad összefüggésekben nyilvánul meg. És bár Shakespeare alakjai sokat és gyakran beszélnek, megalkotójuk személyiségére megnyilvánulásaikból nemigen vonhatunk le semmiféle következtetést, így a nagy drámaíró alakja évszázadok kutatásait követően is csak kevéssé ismert.
A világirodalom egyik legmeghatározóbb hangú, stílusú egyénisége, annak ellenére, hogy egyetlen drámájának cselekménye sem saját fejéből pattant ki. A Rómeó és Júlia az olasz Matteo Bandello 1524-ben írt novelláján alapszik, bár márDante Alighieri Isteni színjátékában is felbukkant már a Montecchi, illetve a Capeletti család. A karakterek pontos kidolgozásával és a verselés egyéni stílusával azonban Shakespeare drámája messze túltett valamennyi tartalmi elődjén.
Bár műfaját tekintve tragédia, mégpedig annak egy speciális válfaja, az ún. lírai tragédia, mégsem árasztja magából a későbbi Shakespeare-tragédiák fájdalmas hangvételét. Rómeó és szerelmese nem önmagukkal meghasonlott, tragikus hősök, csupán a sors játékának esnek áldozatul. Haláluk nem is saját, sokkal inkább családjaik tragédiája.
Shakespeare drámáinak szerkezeti felépítése elveti az arisztotelészi drámaelmélet szabályait. A cselekmény egyszerre több szálon fut, gyakran egymástól távoli helyszíneken. A Rómeó és Júlia cselekménye öt napot ölel fel, és számtalan helyszínen zajlik, olyannyira, hogy meg sem marad végig Veronában, hanem egy rövid ideig Mantovába helyeződik át.
Témáját tekintve a Rómeó és Júlia a szabad párválasztás, illetve az egyéni szabadság kérdését járja körül, ebből következően a fő konfliktus a középkori, illetve a reneszánsz értékrendet képviselő szereplők között alakul ki.
A szereplők értékrendjük alapján - szinte kivétel nélkül - két nagy csoportra oszthatók.
A középkori értéket képviselők közül a legfontosabbak a Montague és a Capulet szülők, de ide tartozik Tybalt is, valamint Paris figurája is; utóbbi bár nem tartozik a dráma negatív hősei közé, mégis egyértelműen a középkori konzervatív nézeteket képviseli.
A címszereplő szerelmesek, valamint Rómeó két jó barátja
Mercutio és Benvolio alkotják a szereplők másik nagy csoportját.
Júlia dajkája, illetve Lőrinc barát nem sorolhatók be egyértelműen egyik csoportba sem, bár mellékszereplő létükre kiemelkedően fontos a szerepük.
Escalus, Verona hercege, aki városában megpróbál rendet és békét tartani, kívülálló szemlélő, aki mintegy magasan felette áll az eseményeknek.
A darab egy rendkívül hatásos, sejtelmes bevezetővel indul, amelyből ugyan már a legelső pillanatokban kiderül a tragikus vég, ennek ellenére az olvasó képes az utolsó pillanatig bízni abban, hogy a két ifjú túléli a szerelmük elé állított megpróbáltatásokat.
A bevezetőt az expozíció követi, amely a teljes első felvonást magában foglalja. Ebben a részben ismerkedhetünk meg a darab szereplőivel, és arra is fény derül, hogy mennyire komoly a két család viszálya.
A második felvonásban éleződik ki a bonyodalom, ekkor esküszik egymásnak örök hűséget a két fiatal.
A darab csúcspontja a harmadik felvonásban következik be,
amikor Tybalt meggyilkolásával Rómeó elindítja a tragikus események lavináját.
Ezt követően a negyedik felvonásban jelentősen felgyorsulnak az események, amelyek elkerülhetetlenül vezetnek az ötödik részben bekövetkező tragédiához. Valóra válik a prológus jóslata, a két fiatalnak meg kell halnia, hogy családjaik végre békét kössenek.
Shakespeare lírai tragédiájának egyértelmű az üzenete, és talán éppen ennek köszönhető, hogy évszázadokon keresztül a közönség legszélesebb rétegeihez sikerült szólnia. Az őszinte szerelem olyan felemelő érzés, állítja Shakespeare, hogy akár meghalni is érdemes érte.
