1903-1912 között tart ez a románc. Ady nyíltan vállalta ezt a kapcsolatot, mely másokat megbotránkoztatott. Léda egy érzékeny, művelt, pénzes zsidó származású asszony, akiben társra lelt Ady. A kapcsolatnak Ady vet véget az Elbocsátó szép üzenet c. költeményt írta Lédának. Adyra felszabadítóan hatott ez a kapcsolat, viszont tele volt ellentmondással (diszharmónia), az ellentétes érzelmek együttes megélése vagyis a boldogság mellett ott van párhuzamban a boldogtalanság, az őszinte szeretet mellett a társsal való vetélkedés. Talán mindketten túl sokat akartak ettől a kapcsolattól, azért is válhatott diszharmónikussá.
Újdonság ebben a költészetben, hogy Ady belevonja az érzékiséget, erotikát a verseibe, nyíltan vall érzéseiről, ezért kezdetben erkölcstelenséggel is vádolták.
(Lédával való megismerkedése előtt írta Az én menyasszonyom c. költeményt.)
Meg akarlak tartani (1904)
Az újfajta szerelmi érzés jellemző erre a költeményre. A lírai én attól fél, hogy a nő iránt érzett beteljesült szerelem az idő során elszürkül, megszokottá válik és így elhamvad a lírai énben tomboló szenvedély, vágy. Hogy ezt az örök vágyakozást fenn tudja tartani eltávolítja magától messzire az áhított nőt.
Héja-nász az avaron (1905)
Az avar az őszi elmúlást juttatja eszünkbe, a héja-nász a ragadozó madár szerelmi együttlétére utal. Az első versszakban egy egyszerű kijelentéssel kezdődik, megadja az út célját is, ez az ősz, nagybetűvel kiemeli, szimbólummá teszi. A lírai én és párja "két lankadt szárnyú héja madár"-ként jelenik meg. A határozói igenevek kellemetlen érzéseket keltenek a hanghatásaikkal.
Második versszak középpontjában az új szerelmesek állnak, a héja szimbólummal illeti őket és akiknek szerelmi együttlétüket ütközetnek tekintik.
Ady más szerelmét is harcnak fogja fel, csak úgy mint a sajátjukat.
3. vsz. a lírai én ismét saját "utazásukat" teszi középpontba. Megérkezünk a nyárból az őszbe.
4. vsz. az utolsó nász, fájdalmas, kíméletlen, "egymás húsába beletépünk", a nász vége az aláhullás, amit az őszi avar még kifejezőbbé tesz.
A három soros versszakok és a rímtelen sorok is a diszharmóniát erősítik.
zenésítve: http://www.youtube.com/watch?v=RhGTKggNDNY
Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Lédával a bálban (1907)
A cím egy vidám báli hangulatot sejtet.
1 vsz. harsány vészjósló igével kezdődik, hanghatásokkal,színekkel mutatja be a fülledt levegőjű bálterem hangulatát. Szecessziós képek ezek, amelyek érzékletesen idézik meg a boldog párok táncát. A negyedik sor váratlan meglepetést hoz, megjelenik a "fekete pár".
A 2. vsz. kérdéssel kezdődik, amely a bálterem táncosaiból tör ki "Kik ezek?" .A zenét felváltja a "bús csönd" (metafora), a rózsaszínt a fekete váltja.
A 3. vsz. a sikoltó zenét elhaló zene váltja fel, a víg termet a téli szél zúgása, és a teljes sötétség. A lírai pár ebben a közegben táncba kezd, s ennek hatására a boldog párok szétrebbennek. A boldogságnak nyoma sincs, a haláltánc, a vég tánca a sötétségben , csendben bontakozik ki.
Modern lélektani ballada, amely a szerelem tragikumát érzékelteti.
A Léda szerelem vége
Elbocsátó szép üzenet (1912)
Egy kíméletlen, kegyetlen vallomás, amelyben a gőgös Ady szólal meg, aki fölébe nőtt az öregedő Lédának. A vers szinte megtagadja Lédát és korábbi szerelmüket.
