7. A feudális magyar állam bukása: a mohácsi vész és az ország három részre szakadása

http://tetelek.atw.hu/kereso/doc/cel/tortenelem/a_h_rom_r_szre_szakadt_magyarorsz_g.txt

http://mohacs.netlap.net/

feudális =  hűbéri

Előzmények

Mátyás erős hatalma

Mátyás (1458-90) belső békét teremtett a ligák feletti győzelmével, visszaszorította a Habsburgokat, megerősítette a déli végvári vonalakat a török támadás megelőzésére. 1463-64-es eredményes hadjárata visszarettentette a hódítókat. Erős központi hatalmat épített ki. A báróktól független hadsereget és államszervezetet teremtett, melynek fenntartásához a parasztok adójából szerezte a pénzt. Gátat szabott a jobbágyok kizsákmányolásának az egyházi és világi földesurak által, valamint lét- és vagyonbiztonságot nyújtott nekik a támadó törökkel és hatalmaskodó nagyurakkal szemben.

II. Ulászló (1490-1516)

Mátyás 1490-es halála után II. Ulászló uralkodása alatt a királyi hatalom igen mélyre süllyedt. A király zsoldos serege szétbomlott, a főurak és főpapok hatalma jelentősen megnőtt. A Jagelló uralkodók belső támasz nélkül maradtak. A parasztság adóterhei megnőttek, és megszűnt a vagyonbiztonságuk. A király bevételei negyedére csökkentek, mivel az adókat a hatalmaskodó főurak szedték be. A főurak és köznemesek heves hatalmi harcokat vívtak, csak a jobbágypolitikában értettek egyet. Megfosztották a jobbágyokat attól a lehetőségtől, hogy megválthassák magukat, és lehetetlenné tették a szabad költözésüket.

Az 1514. évi Dózsa féle parasztháború következményei

1514. április 16-án Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen. Az egyre jobban fenyegető és állandósuló török veszély ellen a nép nagy tömegben gyülekezett. Országosan 80 ezer körüli sereg gyűlt össze. A nemesek hiányoztak a keresztesek táboraiból. A vezérséget egy székely végvári vitéz: Dózsa György vállalta. A parasztok ráébredve erejük nagyságára a törökök helyett saját uraik ellen fordultak. A veszély egy táborba terelte a civakodó uralkodó osztályt. A parasztháborút embertelen megtorlás követte – összességében kb. 70 ezer áldozatot követelt. Az 1514-es országgyűlés szinte kizárólag a parasztkérdéssel foglalkozott, amikor pedig a török veszély is fönnállt. Törvényesítették a kivégzéseket, a károk megtérítését a parasztokra rótták. Kötelezően meghatározták az úrbéri terheket, törvénybe iktatták a röghöz kötést.

A parasztellenes törvények egész sorát foglalta Werbőczi a Hármaskönyvbe, amely törvényerőre nem emelkedett, de összefoglalta a feudális magyar jogot, amit a nemesek alkalmaztak is.

Országos gondok

Miközben a nemességet teljesen lefoglalta a parasztháború megtorlása, a török veszedelem egyre félelmetesebben bontakozott ki. Az 1514-es országgyűlés esztelen bosszúja kikapcsolta a parasztságot, a nemességet viszont hatalmi harcai megosztották és szembeállították. A Báthori vezette bárói és a Szapolyai-Werbőczi által vezetett köznemesi párt között egyre élesebbé vált a vetélkedés. A köznemesség közvetlenül Mohács előtt a hatvani országgyűlésen jelöltjét Werbőczit  juttatta a nádori székbe. A hatalmi harcokban mindig az a párt ragadta magához a vezetést, amelyik nagyobb fegyveres erőt tudott felvonultatni. A királyi hatalom II. Lajos idején (1516-26) még tovább sorvadt. A magyar uralkodó osztály erejét teljesen felőrölte a birtokszerzésért és hatalomért vívott harc. A haza sorsával senki nem törődött.

A török hatalom

1520-ban I. Szulejmán (1566-ig) személyében jó diplomata és kiváló hadvezér került a szultáni trónra. 1521-ben első nagy támadása elsodorta a Duna-Száva mellett kiépített védelmi rendszert. Szabács, majd Nándorfehérvár (1521) is az ellenség kezére került.

Külpolitika

Magyarország a Jagellók családi szerződései révén a Habsburgok oldalára került. 
1515. Házassági szerződés: Habsburg Ferdinánd házasságot kötött Jagelló Annával, Habsburg Mária Jagelló II. Lajossal. 
1526. cognac-i liga: szemben I. Ferenc francia király, pápa, Milánó, Velence -> Habsburg ellenes törekvések, szövetkeztek a Habsburgok ellen. 
 A török támadás csak Magyarországon keresztül érhette el Bécset. Hazánk akkor került a nagy, európai méretű ellentétek középpontjába, amikor belügyeiben is történetének egyik legkritikusabb szakaszát élte.

1526. Mohács

1526 nyarán I. Szulejmán 80 ezer emberrel indult Magyarország felé. A parasztságot nem merték hadba szólítani, a király is félve, menekülést tervezve állt a hadak élére. A főúri és nemesi bandériumok szegényesen és késéssel gyülekeztek. Végül 26 ezer főnyi jórészt idegenekből álló sereg gyűlt össze. A bajt fokozta, hogy a hadvezetéshez senki sem értett. Végül Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vállalták a feladatot. A csatára 1526. augusztus 29-én került sor. Két óra alatt összeroppant a magyar sereg. Magyarország igazából már Nándorfehérvárnál elveszett, Mohács csak ráadás volt. A független középkori Magyarország bukása volt ez.

Mohács után

Szulejmán bevonult Budavárába, s bár az országot ez alkalommal még nem szállta meg állandóan, ennek sorsa ezután az ő kezében volt. II. Lajos király meghalt menekülés közben, az államgépezet széthullott, önkényeskedő nagyuraké lett a hatalom. A törökkel szembeni minden központilag szervezett ellenállás megszűnt. Amikor a tél közeledtére a törökök kivonultak az országból, a pártharcok a Mohács előttinél is hevesebben lángoltak fel. A köznemesi „nemzeti párt” Szapolyai Jánost (1526-40) a Szent Koronával Székesfehérváron választotta királlyá, az udvari párt főnemesei V. Károly császár öccsét, Ferdinándot (1526-64) emelték trónra Pozsonyban. Miközben a szultán Konstantinápolyban ünnepelte Magyarország meghódítását, egyik királyunk sem gondolt a törökkel. Polgárháborúra készültek egymás ellen. Mindkét fél igyekezett, hogy növelje táborát. A rang, a birtok, a hatalom, a méltóság ígéretei mögött a hűség és a hit áruvá vált. Egy idő után a helyzet áttekinthetetlenné vált. Az országban rablólovagok garázdálkodtak, és sorra tűntek fel az új mágnáscsaládok – a lehetőségek kihasználói.

1526: Cserni Jován a déli határszélen több ezer főből álló parasztsereget toborzott. Védelmet reméltek a törökkel és földesuraikkal szemben is. Szapolyai és Ferdinánd is szerette volna a sereget a maga oldalán látni. A mozgalmat 1527 nyarán leverték a délvidéki nagybirtokosok.

Mindkét király kereste a külső támogatást. Ferdinánd császári bátyjában bízott (Mohács előtti osztozkodás eredménye: V. Károlyé a császári cím, a spanyol királyság – tengerentúli és németalföldi birtokaival, itáliai hódításaival. Ferdinándé az osztrák örökös tartományok, ehhez szerezte meg a magyar és cseh koronát Mohács után.). János király főleg a francia udvarban bízott.

1527: Ferdinánd 10 ezres serege elől Szapolyai Lengyelországba menekült és közvetlenül a török portához fordult. Így lett a két király perében a szultán a döntőbíró, és így vált Magyarország teljesen kiszolgáltatottá.

1529: a szultán hatalmas sereggel indult meg Bécs elfoglalásának céljával. János királyt hűbéresként visszahelyezte a trónjára, de a fő célját, Bécset nem sikerült elérnie.

1532: ismételt török támadás. Ekkor már Magyarország a szultán felvonulási területe volt. A Jurisics Miklós által védett Kőszeg vára állította meg a vonuló sereget. Mire végeztek a várral, beköszöntött az ősz és így Bécs ostromára már nem futotta az időből. Ismét végigpusztítva az országot hazatértek.

Mind az 1529-es, mind az 1532-es hadjárat azt bizonyítja, hogy az oszmán hadsereg Magyarország belső területeitől nyugatra már nem tudott eredményesen hadat viselni a nagy távolság és a török hadsereg felépítése miatt. Mivel az ostrom mindig a központból indult, minél messzebb kellett eljutni, annál kevesebb idő maradt a harcra és annál nehezebb volt ellátni a hatalmas embertömeget. A kortársak számára egyre nyilvánvalóvá vált, hogy a két nagyhatalom nem bír egymással. Magyarország a két birodalom ütközőzónájába került, s másfél évszázadra hadszíntérré változott. A két fél 1533-ban szerződést kötött, melyben Ferdinánd elismerte, hogy a szultán Szapolyainak adta az ország nagyobbik felét. Cserébe Szulejmán hasonlóan elismerte Ferdinánd jogait a nyugati részeken.

A váradi béke (1538. február. 24. )


Szapolyai és Habsburg közt, miszerint, ha meghal Szapolyai akkor az ő része is a Habsburgoké lesz.

A 16. század 30-as éveit a török hadjáratok és az emésztő belső harcok jellemezték. A királyi hatalom névleges, a központi kormányzat tehetetlen. A birtokosok, akik amellet, hogy jól kihasználták a két király versengését, felismerték, hogy az ország helyzete lassanként a saját megmaradásukat is veszélyezteti. A fegyveres harc eredménytelensége a két királyt is megbékélésre szorította. Külpolitikai helyzetük egyre ingatagabbá vált. Szapolyai egyre inkább tartott a töröktől és Ferdinándot is egyezségre szorította bátyja, aki újabb összecsapásra készült a franciákkal. 
Az 1538-as váradi békében rögzítették a fennálló helyzetet. Megegyeztek, hogy János király halála után az egész ország Ferdinándot és utódait ismeri el kizárólagos urának. 


Az egyezséget Szapolyai is másképp értelmezte, amikor fiú örököse született. A váradi béke egyik aláírója Fráter György, - György barát - volt, s két év múlva Szapolyai halálos ágyánál ő tett elsőnek esküt arra, hogy királlyá teszi a csecsemő János Zsigmondot.

Az ország 3 részre szakadása

A váradi békét mindkét fél megszegte. 


Ferdinánd sokkal többet tett azért, hogy királyságát a szultáni udvarral elfogadtassa, mint hogy az országot a töröktől megvédje. 
Szapolyainak pedig a lengyel Izabellával kötött házasságából fiúgyermeke született, így mégsem mondott le dinasztiaalapító terveiről.
 Így állt elő az a helyzet 1541-ben, hogy János király 1540-es halála után Ferdinánd ostrom alá vette Budát. 
György barát a szultán segítségét kérte, bízva abban, hogy Szulejmán állja a szavát, és Magyarországot János fia számára is megtartja. A szultánnak ez jó ürügy volt a beavatkozásra. Nagy seregével elkergette a császári tábornokot, a várba beszivárgó janicsárok pedig lefegyverezték az őrséget. 15 évvel a mohácsi csatavesztés után augusztus 29-én Budát elfoglalták, és Magyarország nagy részével együtt 150 éven át megszállva tartották. 


Buda elfoglalásával az ország három részre szakadt. Izabellának és a csecsemőnek adták Erdélyt és a Tiszától keletre eső országrészt.

A mohács előtti és utáni évtizedek rendi megosztottsága nemcsak a hatalomért folytatott belső harc tükröződése volt, hanem a külpolitikai kérdésekre való eltérő válaszkeresés következménye is. Magyarországon nem akadt sem külső, sem belső erő, amely segíthetett volna, így egyetlen csatavesztés elég volt, hogy az ország sorsát hosszú időre meghatározza.

Kísérlet az újraegyesítésre

Buda eleste után Fráter György kormányzó úgy vélte, hogy a török kiszorítása Ferdinánddal együtt lehetséges. Megállapodott a Habsburgokkal. A gyalui egyezmény (1541) értelmében Izabella és János Zsigmond lemond országáról és átadja a Szent Koronát. Ferdinánd ígéretet tett az ország megtartására és Buda visszavételére. Ferdinánd 1542-ben támadást indított Buda visszafoglalására, azonban csapatai gyengék voltak, és visszájára fordult a hadjárat. A várat nem sikerült visszavenni és válaszul a török hadjáratot indított. 1541 és 1546 között sorra estek el a magyar erősségek és Buda körül török várrendszer jött létre. Ferdinánd 1547-ben öt évre békét kötött a törökkel. 
1551 nyarán a gyalui egyezmény értelmében megkezdődött a keleti országrész átadása. Ferdinánd zsoldosai követségnek soknak, hadseregnek kevésnek bizonyultak. A helyzet Fráter Györgyöt taktikázásra kényszerítette a törökkel. Ez azonban félelmet keltett a zsoldosok vezérében, így 1551 decemberében Ferdinánd jóváhagyásával meggyilkolták Fráter Györgyöt.

A 3 országrész

• Királyi Magyarország: Habsburgoké – nyugati rész, É-i része, központja: Pozsony
• Erdélyi Fejedelemség: Erdély és a Tiszántúl (partium/részek)– Izabella, János Zsigmond, központja: Gyulafehérvár
• Török Hódoltság: középső országrész, Alföld, központja: Buda

Királyi Magyarország: a Dunántúl nyugati része, Felvidék, Horvátország, Szlavónia

• az elővéd szerepét szánták Magyarországnak

• a Habsburgok megkezdik a központosítást a kormányszékek segítségével
• új központi hivatalokat hoznak létre
• a nádori tisztség fennmaradt, de sokáig nem töltötték be
• helytartóság: közigazgatással foglalkozik (Budán/ Pozsony), vezetője a királyi helytartó
• magyar kamara: pénzügyekkel foglalkozik, de a bécsi kamarának van alárendelve (Pozsony)
• a magyar urak kiszorulnak az ország legfontosabb területeinek irányításából pl. hadügy, pénzügy, külügy, politika
• a Magyar Rendi Országgyűlés hatásköre az adó megszavazására korlátozódik, de ezt kénytelenek tudomásul venni, mert az országrész megvédéséhez elengedhetetlen a Habsburgok pénzügyi segítsége

Erdélyi Fejedelemség: Erdély, Alföld keleti része (=Partium)

• Fráter György szervezte a 16. század második felében (1541. aug. 29. után mikor Budát elfoglalja a török)
• az ország élén a fejedelem áll, akinek a hatalma nagy, mert ő Erdély legnagyobb földbirtokosa
• törvényhozó hatalom: az egykamarás országgyűlés
• 3 rend:
• a magyar nemesek
• székely előkelők
• szász patríciusok

•  a székely és szász székek önkormányzattal rendelkeztek

Egyesítési kísérletek: 

• 1541-ben a gyalui egyezményt megköti (váradi béke felújítása) H. Ferdinánddal, Ferdinándé Erdély, ha segít a török ellen, elvben Budát készültek visszafoglalni, de nem sikerült. 
• 1549. nyírbátori egyezmény: átadná Ferdinándnak Erdélyt, ha segít a török ellen, 1551-ben Fráter György lemondatja János Zsigmondot és az anyját, majd behívja a Habsburg sereget Castaldo vezetésével, de a szultán gyanút fog, de Fráter ,hogy megelőzze a török ellentámadást és Erdély elfoglalását tárgyalásba kezd a törökkel. Castaldo ezért megöleti Frátert. 

1556. Erdélyi országgyűlés visszahívja az elmenekült Izabellát és János Zsigmondot. 

• 1568: tordai országgyűlés: négy bevett vallás szabadon gyakorolható és terjeszthető (katolikus, evangélikus, unitárius, református)
•  Európában ez az első törvény a vallási türelemről

• Erdély a török hűbérese volt, mert:

• Évi adót fizetett a töröknek (évi 10 ezer aranytallér fizetése)
• A fejedelem személyét a töröknek jóvá kellett hagyni
• Külpolitikailag támogatni kellett a törököt
• De belpolitikailag önálló, abba a török nem szól bele
• Ezt annak köszönhette, hogy a Habsburg és a Török Birodalom között erőegyensúly alakult ki és Erdély ütköző állam volt
  

Török Hódoltság: Magyarország középső része

• I. Szulejmán uralkodása idején a Török Birodalom fénykora volt: hódítások jellemezték
• 1543-ban a török elfoglalta: Siklóst, Pécset, Tatát, Esztergomot, Székesfehérvár várát
• 1544-ben a török elfoglalta: Visegrádot, Nógrádot, Hatvant és Simontornyát

 1) közigazgatás

• katonai célú közigazgatási egységeket hoztak létre:
• 5 vilajetre osztották fel, a vilajetek élén a pasa állt
• a budai pasa az egész hódoltság helytartója, és a vilajetek szandzsákokra vannak osztva, élükön a bég

•  török hivatalnokok
• defterdár:  adóösszeíró (adóbehajtó)
• mufti: egyházjogász (bölcs tudós, pap), kiválóan ismerte a Koránt, jogi és vallási kérdésekben tanácsadó
• kádi: világi jogász, a pereket dönti el (adóbehajtás, piacok)
• általános jellemző: a megvesztegethetőség
• díván: a pasa tanácsadó testülete

2)  török feudalizmus

•         minden föld a szultáné
•          a szpáhiknak nem öröklődő, bármikor visszavehető földet ad >rablógazdálkodás
•          fennmaradt a rabszolgaság
•          nincs egységes jobbágyság, mert a keresztények több adót fizetnek, mint a mohamedánok
  

3)  adórendszer: a korábbi magyar rendszer átvétele

•  földesúri adó
• évi 50 akcse (kb. 1 forint)
• kilenced terményben
• kötelező ajándék

•  állami adó
• évi 50 akcse
• állami robot (pl.: várépítés, szállítás)

• kettős adóztatás
• a Hódoltság peremterületén a magyar és török földesúr is beszedte az adót

 4)  Hódoltság következményei

• Legsúlyosabb: az emberveszteség
• A faluszerkezet szétesett elpusztásodás
• A városok balkáni arculatúak lettek
• a törökök nem nagyon építkeztek, ha igen akkor: mecset, fürdő, dzsámi, minaret
• Egyedül a mezővárosokban volt fejlődés, külterjes szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak és Nyugat-Európában értékesítették
• Debrecen, Nagykőrős, Jászberény dinamikusan fejlődő mezőváros lett 
• nyelvükben és vallásukban nem háborgatták a magyarokat
• a lakosság kiépíti a saját önkormányzati szervét
• a parasztvármegyék élén : bírák, kapitányok állnak