2023. december 9., szombat

A "homéroszi kérdés", Íliász tárgya, cselekménye, embereszménye, eposzi kellékei



 1. Homéroszi kérdés

  • Kr.e. VIII. században élt
  • vak énekmondó, sok a bizonytalanság személye, művei körül
  • Odüsszeia, Íliász nem egy szerző alkotása
  • komikus eposzok, himnuszok

2. Íliász tárgya
Trójai háború utolsó 52 napja.

3. Cselekménye
Megharagudott Apollón a görögökre, mert az egyik papját megsértette, hogy elrabolta lányát. Apollón járványt küldött a görögökre, Agamemnón nem adja vissza a lányt. Akhilleusz gyűlésbe hívja a görögöket, ahol a megjelent hős azt tanácsolja, hogy adja vissza a lányt az apjának, csak így vethet véhet a dögvésznek. Agamemnón enged végre,  de megfenyegeti Akhilleuszt, hogy elveszi tőle Briszéiszt. Akhilleusz félrevonul a harctól- Akhilleusz anyja Thetisz istennő azt kéri Zeusztól bűntesse meg az akhájokat. Elindul a csata, Menelaosz és Paris szembekerülnek egymással, de Aphrodité kimenti Parist. Az öldöklő harcba az istenek beleszólnak. Megsérül Odüsszeusz és Agamemnón is. Patroklosz elhatározza,hogy ráveszi Akhilleuszt a harcra. Patroklosz megy harcolni Akhilleusz vértjében, Hektór megöli, Akhilleusz megbosszulja, Hektórt megöli Akhilleusz. 

4. Embereszménye
A hős bátor katona, aki a közösségért harcol, ezáltal a közösség megbecsüli, így hírnevet szerez.A haragja jogos Akhilleusznak, de hogy távol marad a harctól nem, cserben hagyja a közösséget amiért harcolt. 

5. Eposzi kellékek

  • in medias res (közepébe vágás)
  • invokáció (segélykérés istenektől, múzsától)
  • propszívió: tárgy megjelölés
  • enumeráció: seregszemle
  • deus ex machina: isteni beavatkozás
  • állandó jelzők: leleményes, hős Odüsszeusz
  • csodás elemek: isten, múzsa
  • toposz: közhely
  • hosszú hasonlatok
  • epizódok: önmagában is megállja a helyét a fejezet
  • retordáció: késletetés

Szapphó és Anakreon költészete

 

1. Szapphó /Kr.e. VI-VII. század/

Leszboszban született, élete csupa rejtély és titok, azt beszélik, hogy saját neméhez vonzódott. Azt is pletykálták róla szerelmi bánatában tengerbe vetette magát. Tevékeny szerepet vállalt a leszboszi nők gyülekezetében, már életében is híres volt, pénzt verettek a nevével. 


"Édesanyám! nem perdül a rokka"

Szokatlan őszinte, közvetlen hangvételű, héhány sorban tömören ír a szerelem iránti vágyódásáról, szokatlan,hogy megszólítja az anyját és neki mondja el erotikus vágyait. Ezek a vágyak akadályozzák a munkájában. 


Aphroditéhoz

Himnusz, fohász Aphroditéhoz
Szerkezete:
A
-könyörgés
B - indoklás
A- könyörgés
Aphroditéhoz könyörög, hogy az eddig érzéketlen szerető viszonozza érzelmeit.
Szapphói-versszak.
3 szapphói-sor 1 adoniszi.
- -           /    - u          / - u u     /   - u     /    u - /
spondeus/ trocheus / daktilus/ trocheus/ jambus


2. Anakreón /Kr.e. VI.század/


Ión költő, Első-Ázsiában született, de a perzsa támadás miatt menekül. Szerelem és bor énekese.

Gyűlölöm
Epigramma, disztichonban íródott. Elítéli a háborút, fontosabb a szerelem és a boldogság, művészet, játék.


Engem a szerelem
Töredékes dal, egynemű érzéseket fejez ki az idős emberekben fellobbanó szerelmi szenvedélyt fogalmazza meg. Megfogalmazza az öregség problémáját is, az ember ilyenkor már megfosztódik a szerelem gyönyörétől. Közvetlen hang és könnyed versforma jellemzi.


Görög dráma és színház

Történelmi háttér:

Kr.e. V.század az athéni demokrácia fénykora (Preiklész kora). A békekorszak páratlan lehetőséget adott az alkotó személyiség kibontakozására. A közelmúlt átélt eseményei (perzsa háborúk, a belső ellentétek, a társadalom, a család, az egyén problémája) a görög drámában jelennek meg. Eljátszák, megelevenítik a velük történt dolgokat.

A drámai műfaj előzményei:

A görögök körében számos népszokás élt. Többek között olyan játékok, melyekben személyek vagy személyek csoportjai egymáshoz, környezetükhöz beszélve - szóban és cselekvésben - valamilyen történést jelenítettek meg. A dráma komoly válfaja valószínűleg a Dionüszosz isten tiszteletére énekelt kardalból (dithüramboszból) fejlődött ki. Az életerő, a féktelenség, bor és mámor istenének tavaszünnepén, majd a termés betakarításának őszi ünnepén felvonultak, táncoltak, énekeltek a jókedvű emberek. Dionüszosz kísérői (más néven : a kar) állat alakú istenségeket (szatüroszokat) jelenítettek meg. Egy idő után a kar tagjai nemcsak dicsőítették az istent, hanem tetteit is előadták úgy, hogy a karvezető és a kar egymásnak felelgetett. 
A szatűroszok leggyakrabban kecskebőrbe öltöztek, s előadott énekük a kecskedal , görög néven a tragédia
A vidám jellegű dráma valószínűleg szintén többféle  népszokásból jött létre, például két szereplő egymással veszekedett vagy a kar a nézőkkel kötekedett, illetve egy nevetséges esetet jelenítettek meg. Célja az lehetett, hogy a mindennapi élet fonákságait mutassa be mulatságos formában. 


Az antik színház és tragédia

 Az athéni drámai előadások:

Kezdetben minden évben egyszer , a nagy Dionüszosz-ünnepen, (később Dionüszosz egy kisebb ünnepén is) drámai versenyek folytak. Négy napon át az előadások reggel kezdődtek és mindennap sötétedésig játszottak. Az athéni állam fontosnak tartotta ezeket az alkalmakat. A korabeli feljegyzések szerint a szegény sorsú nézőknek  fizettek azért, hogy megtekintsék az előadásokat, melyek ünnepi jellegűek voltak. Egy-egy alkalommal öt vígjátékíró és három tragédiaíró versenyzett egymással. A komédiaírók egy-egy vígjátékkal, a tragédiaköltők három-három tragédiával (drámai trilógiával) és egy-egy szatírdrámával versenyeztek. Az állam jelölte ki, hogy kik léphettek fel a versenyen, és az állam gondoskodott az előadások költségének megteremtéséről. Állami intézmény volt tehát a színház, államérdeket szolgált, de sose volt valamiféle direkt politikai propagandaeszköz. Több volt annál: olyan közösségi rendezvénynek számított, mely nemcsak szórkoztatott, de nevelt, tanított, s aktuális mondanivalójával elgondolkodtatott.

Mi volt a színpadi tragédia kialakulásának az első, döntő lépése?

Az i.e. VI. század közepén élt egy Theszpisz nevű tragikus költő s egyben színész, aki fehérre mázolt arccal lépett színre. Tehát ő a kar mellett már "magyarázó" szerepet töltött be , ő volt az első színész. Később két, majd három színészt is fölléptetett,jelmezeket és álarcot adtak a szereplőkre. Így a karének jelentősége és terjedelme csökkent, s a "magyarázatokból" viszont drámai párbeszéd (dialógus) alakult ki. A két elem viszonya megfordult: a cselekmény hordozói a párbeszédes rész szereplői (epeiszodionok) lettek, a kar éneke pedig inkább a cselekmény értelmezőjévé, esetleg kiegészítőjévé vált. A szatüroszokból álló kar énekéből egy másik fajta drámai játék, a szatírdráma fejlődött ki a VI. század végé. Ez mindig vidám cselekményű, derűs történetet jelenített meg, és a jókedvű felvonulásról (komosz) kapta a nevét - így született meg a komédia.


A görög színház sajátosságai

A hatalmas, félkör alakú nézőhely egy -egy völgy oldalában emelkedet. Nézőtere több tízezer embert is befogadott. A szabadtéri színház akusztikája olyan tökéletes volt, hogy például a ma is megtekinthető epidauruszi színházban egy eltépett papíros zaját a felső sorokban is hallani lehet. A színház közepét egy kerek vagy félkör alakú térség, az orkhésztra (tánctér) foglalta el. Ide vonult be a kar, s általában itt is tartózkodott az előadás végéig. (A kórus 13-15 tagú volt.) Az  orkhészta egyik oldalán, valamivel magasabb szinten volt a keskeny színpad: 2-3 szereplő fért el rajta. A színészek keveset mozogtak, inkább csak beszéltek, vitatkoztak. A színpad mögött királyi palota vagy templom szíszlete állt, előtte oszlopsort alakítottak ki.
A színészek álarcot viseltek, amire azért volt szükség, mert a női szerepeket is férfiak játszották, és egy színész több szerepet is elvállalhatott. Az hogy az álarcnak volt-e hangerősítő szerepe, ebben már megoszlanak a vélemények. Elképzelhető, hogy kevésbé jó színházakban hangerősítő tölcsért tettek az álarcokba. Ezek a maszkok erősen egyénítettek, szerephez szabottak lehettek.A tragikus hősök ruhái díszesek voltak és földig értek. Kezdetben nem, de később ,hogy a színész kellően kiemelkedjék, és fennséges megjelenése legyen, magas talpú-sarkú saruban (kothurnusz) ment a színpadra. Ű
A nézők élénk érdeklődéssel kísérték az előadásokat. Érzelmeiket hangosan nyilvánították: sírtak, nevettek, tapsoltak, beszélgettek. A színpad számukra nem külön világ volt, hanem életük szerves része. 

Az Antik dráma




Antigóné




2023. december 7., csütörtök

Kávéház és irodalom

 















Biblia felépítése, műfajai, kannonizálás folyamata

 1. Felépítése

Ó és Újszövetség


Ó: 

  • zsidó nép története
  • Tóra (Mózes 5 könyve)
  • történeti könyvek
  • próféták könyve
  • zsoltárok könyve (150)

Újszövetség: Jézus életét írja le


2. Műfai

  • hálaadó
  • bűnbánati zsoltár (zsoltár)
  • panasz dalok (zsoltár)
  • bevonulási ének (zsoltár)
  • átok zsoltár (zsoltár)
  • mítosz
  • monda
  • legenda
  • elbeszélés
  • erkölcsi és filozófiai párbeszéd
  • himnusz
  • szerelmi dal

3. Kannonizálás folyamata /mérték, szabály/

  • vallási szempont, de az irodalmi értékekre is figyeltek, így került be a Bibliába a héber szerelmi és lakodalmi költészet az Énekek éneke
  • amit nem tarottak isteni eredetűnek azok nem kerültek bele a Bibliába, ezeket apokrif/ rejtett, titkos iratoknak is nevezzük
  • Kr.u 325-ben állították össze egy gyülekezeti cso
    port tagjai a Níceai zsinaton, Kr.u. 367-ben jelent meg az első kiadás
  • nem egységes alkotás, hanem válogatás, másfél évezred különféle műfajú irodalmi és nem irodalmi jellegű szövegeiből
  • héber -> Ószövetség
  • görög-> Újszövetség

Az irodalom kezdetei, A mítosz és a mitológia, Gilgames-eposz

 1. Kezdetei

  • szájhagyomány útján -> írásbeliség
  • a mindennapi tevékenységhez kapcsolódik
  • legrégebbi irodalmi alkotás Sumér ( Gilgames-eposz), Mezopotámia

2. Mítosz (monda, mese, történet)

  • tükrözi az akkori emberek gondolkodásmódját, istenek, különös lények irányítanak
  • műfaj, mesés elbeszélés, istenekről, emberfeletti hősökről
  • az akkori ember hogyan képzelte a világot, az ember teremtését
  • megtörtént eseményeket is tartalmaz pl: a vízözön történet

A MÍTOSZOK összessége a MITOLÓGIA.

3. Gilgames-eposz

Enkidut az istenek teremtik meg, hogy győzze le Gilgamest.
Vízből és agyagból teremtett Aruru Enkidut. 
Enkidu egy lány hatására civilizálódik.
Gilgames és Enkidu nem tudja egymást legyőzni, inkább összefognak.
Megölik Humbabát az isteni cédruserdő vigyázóját, legyőzik az égi bikát, akit az istenek küldenek ellenük.
Enkidu belehal sérüléseibe.
Elmegy távoli őséhez Um-Napistihez (Noénak felel meg a Bibliában) ,aki a vízözön után örök életet kapott, hogy megtudja tőle a halhatatlanság titkát.
Gilgames esélyt kap, hogy halhatatlan legyen, de ehez próbákat kell kiállnia, amit ha teljesít az élet füvét megkapja.Miközben fürdik Gilgames az élet füvét elrabolja tőle egy kígyó (mint a paradicsomi Biblia jelenetben a kígyó itt is megjelenik), így nem lesz az ember halhatatlan. 



Zsoltárok könyve: 23. zsoltár

 A zsoltárok könyve 150 zsoltárt tartalmaz, több mint a felét Dávid királynak tulajdonítják, a fennmaradók a zsidó nép Babiloni fogsága alatt született különböző szerzőktől.

műfajai:

  • hálaadó
  • bűnbánati
  • panasz
  • bevonulási
  • átok

23.zsoltár

Hálaadó zsoltár, pásztor metaforára épül (elemei-. vessző, bot)

1. rész

  • hitvallás E/3személyben beszél az Úrról
  • mindenkihez szól
  • tér, szabad mező (füves legelő, víz)

2.rész

  • hálás, magasztalás az Úr felé E/2, közvetlenebb viszony
  • az Úr vendéglátó szerepében tűnik fel
  • beszűkül a tér, védett hely

3.rész

  • E/3 személyű hitvallás
  • az Úr házában, szeretetben

Nincs kötött ritmusa, ríme.
Bizonyos gondolatok, szerkezetek ismétlődése adja a ritmusát, gondolat ritmus.


Az európai kultúra forrásvidéke: a Biblia

 


Bibliafordítások

Szeptoaginta: a zsidó Biblia görögre fordítása, 72 bölcs fordította le

Vulgata: Szent Jeromos latinra

Luther Márton: német nyelvre, megkezdődik a nemzeti nyelvre való fordítása a Bibliának

Huszita Biblia: nem egységes szöveg, magyar

Sylvester János: 1541 Újszövetség lefordítása

Károlyi Gáspár: teljes Biblia magyar fordítása (vizsolyi) 1590 kinyomtatva, protestáns

Káldi György: jezsuita szerzetes, katolikus Biblia XVII. század

327 nyelvre fordították le a teljes Bibliát, az Újszövetséget 799 nyelvre.


Epikai művek elemzésének szempontjai


 


Lírai művek elemzésének szempontjai