Műfaj: elégia
Keletkezés: a koltói nászút alatt született, melankolikus és borús hangulatú,töprengő
Téma: elmúlás, élet, szerelem mulandósága
Cím: konkrét időpont a szeptember végem utal a vers megírásának időpontjára, elmúlásra
Szerkezet:
1vsz: Tájleírással kezdődik, a nyíló kerti virágok és a zöldellő nyárfa a nyárra emlékeztet. De a tél fenyegető közelsége is megjelenik, hiszen "Már hó takará el a bérci tetőt" . A "Még" szó utal arra, hogy a nyár már nem teljes. A versszak második felében az előző képeket önmagára vonatkoztatja. Ifjú szívében a "lángsugarú nyár" és a "kikelet", de sötét haja már őszül, a bérci tető hótakarójára a tél dere kapcsolat válaszol. A táj és az önmagára vonatkozott képeket a "De" kötőszó választja el egymástól. Mind a négy évszak képei megjelennek, talán a múló időt sejtetve.
2. vsz: Egy mondatban összefoglalja az első versszak gondolatát. A természet és az emberi élet mulandóságát sűríti magába.
" Elhull a virág, eliramlik az élet... "
Megjelenik a felesége, megszólítja kétszer is. Megváltozik a mondatok modalitása, kérdő mondatok sorozata következik. Az előbbi elmúlás élményt önmagára vonatkoztatja, személyes élménnyé tágítja, felébred benne a halál gondolata, szemei előtt megjelenik az özvegyen maradó felesége, akinek hűségében mintha kételkedne. A zaklatott kérdések erre utalnak.
3. vsz: Megjelenik lehetőségként Júlia hűtlensége a költő halála után, a "ha" kötőszóval fejezi ki. "lobogóul akaszd" -> hasonlat
Majd megjelenik a költő a sírból kilépő szellem képében. Szentimentalista befejezés, kissé színpadias. A vers szerelmi vallomással ér véget, a halálon túl is szereti Júliát.
