A műből árad az elragadtatott boldogság, amelyet csapongó költői képekkel fejez ki.
Téma: a költő keresi a megfelelő szót a felesége megnevezésére és az iránta érzett szerelem kifejezésére.
Késleltetésre épül a vers, hiszen mindig várjuk a kérdésre adandó választ, ami nem akar megérkezni. Közben a vers érzelmi ereje egyre inkább fokozódik, a negyedik versszakban már a testi kapcsolat is megjelenik csók formájában.
Szerkezet:
1vsz: "merengés alkonya"-> "szemeidnek esti csillagát" -> "mindenik sugara"-> "egy patakja"-> "lelkem tengerébe" metaforákat épít egymásra
2.vsz: "röpíted tekinteted-> szelíd galamb-> tolla -> a békesség olajága
"a tekintet érintése" -szinesztézia
A képek kiegyensúlyozottságot, nyugalmat adnak.
3.vsz: Az előbbi metaforikus képek alább hagynak, a költő a szeretett kedves hangjáról ír, amelyet a csalogány énekével hoz párhuzamba.
4vsz: " lángoló rubintköve"- metafora
A szerelmi csók hatalmas intenzitást vált ki a költőből és a mennyországban érzi magát. A költő és Júlia lelke végleg egymásra talál.
"S a csók tüzében összeolvad lelkünk,"
5vsz: A vers érzelmi hőfoka nem csendesedik, még mindig keresi a megfelelő megnevezést, hogy aztán egyszerűbb megszólítással zárja le a verset:
"Édes, szép, ifju hitvesem,"
Petőfi saját érzéseit nem tudja szavakba önteni, megnevezni és így megfelelő szót sem talál szerelme tárgyára.
