1877. november 22-én született Érmindszenten (ma Románia).
Édesapja, Ady Lőrinc hétszilvafás nemes. Édesanyja Pásztor Mária, papok és tanítók leszármazottja.
Elemi iskoláit Érmindszenten járta ki, később tanult a nagykárolyi piarista gimnáziumban is.
Zilahon is tanult, érettségi után szülei óhajára jogásznak indult. Végül újságíró lett belőle. A debreceni lapoknál dolgozott, majd a Nagyváradi Napló munkatársa lett.
A Nagyváradi Napló bejegyzéseit olvasva jutott el Diósy Ödönné Brüll Adéllal való kapcsolatához. A nő kivitte Adyt Párizsba, s segítette mindenben, mikor haza jött Ady a Budapesti Naplónál kezdett dolgozni.
Mikor megjelent első kötete Új versek címmel, hatalmas támadások érték, menekült Párizsba és a Bakonyba. Bánatát az 1908-ban induló Nyugat folyóirat enyhítette.
1912-ben Lédával megszakadt kapcsolatuk, de ekkor nők százai ostromolták leveleikkel Adyt, köztük Boncza Berta is, aki 1915. március 27-én Budapesten felesége lett.
Ady közben követte a harci eseményeket, s már a lapok sem merték közölni írásait, verseit, köteteit.
Egészségi állapota megromlott, 1919. január 27-én tüdőgyulladásban meghalt.
A Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában temették el.
