Élete
Egy ukrán kisvárosban született.
Gyermekkorában sok irodalmi élmény érte, édesapja műkedvelő, nagyapja pedig sok mesét olvasott neki.
Érdeklődött a festészet és a színészet iránt is.
Felnőve Pétervárra kerül, először színészkedik, segédírnok, majd végül tanár, de hamar abbahagyja.
Sok időt tölt külföldön, főként a Revizor c. művének a kedvezőtlen fogadtatása miatt.
Végül Moszkvában hal meg.
Híres művei: A revizor
Holt lelkek c. regénye
Pétervári elbeszélések (ebben jelennek meg az u.n. csinovnyik- novellák (hivatalnoki) pl. A köpönyeg)
A "kisember" a művekben
Magát az orosz realizmust Gogol A köpönyeg című műve teremtette meg. Jellegzetes alakja a csinovnyik. Ő kiszolgáltatott, szegény, szorgalmas, "rutin-életű", akivel Gogol megteremti a "csinovnyik-novellát". Teljesen hétköznapi figura, az orosz társadalom tipizált alakja. Ő testesíti meg az "elgépiesedett kisembert", akinek nincsenek emberi kapcsolatai, csak a munkájának él. Az író nagyon borúsan nézi a csinovnyik "köpönyeg-életcélját", azaz nem mer többet akarni, megelégszik azzal, hogy köpönyeget készíttet magának (hosszas gondolkodás után).
Oroszországot akkoriban egy különös kór támadta meg, és akadályozta a kibontakozásban: a csinovnyik. Közömbösségükkel, szolgalelkű magatartásukkal, és fejlődésképtelenségükkel hátráltatták az egész nemzet növekedését. Hiszen ők alkották az ország törzsét, és rothadó törzzsel egy fa sem képes virágzásra. És ha nincsenek virágok, nincs mag sem, következésképp a fa kipusztul. Ez a rémkép ihlette az orosz realistákat arra, hogy regényeikben, novelláikban kemény társadalombírálattal felnyissák az emberek szemét. Valószínűleg ők sem hitték, hogy az akkori csinovnyikréteg majd okul belőle, és egy csapásra megváltozik a világ, de remélték, hogy műveik fennmaradnak az elkövetkező generációk számára, így az olvasó olyan események „szemtanúja” lehet, amit egyébként nem tapasztalhatna, és életét előrelátó módon tervezheti meg. Az orosz művészek írásain keresztül a széles skálán mozgó csinovnyiktársadalom legkülönbözőbb rétegeiből meríthetünk példákat. Légyegében nem különböznek egymástól, anyagi helyzetük nem változtat erkölcsi és lelki szegénységükön. De minden szürke hivatalnok, minden rendőrtiszt egy darab volt a kirakójátékban, ami az orosz viszonyokat ábrázolja.
A köpönyeg
Műfaj: novella
Cím: a bonyodalomra utal
Keletkezés: 1834-1842-ig dolgozott rajta
Téma: Egy kishivatalnok élete értelmet nyer az új köpönyege által, majd miután köpönyegét ellopják meghal, viszont halála után kísértetként visszajár.
Szerkezete
Expozíció: Kétszer kezd bele a történetbe, tipikus hely a hivatal, tipikus szereplővel vagyunk. Közvetlen elbeszélői hanggal indít, mesélő kedvel ír. A főszereplő bemutatása. Monoton, szürke életet él,fontosnak tartja a munkáját, élete értelmét látja benne.
Bonyodalom: A régi köpönyeg elhasználódik és újat kell varratni. A cím a bonyodalmi részre utal.
Kibontakozás: A hivatalnok életét teljesen kitölti az új köpönyeg megszerzése, rögeszméjévé válik, spórol, éhezik érte. Az új köpönyeg teljesen megváltoztatja az életét, az emberek felfigyelnek rá, elhívják egy rendezvényre is.
A köpönyeg a társadalmi ranglétra szimbóluma (jelképe). Amilyen a köpönyeg, olyan a gazdája. Elveszíti a köpönyegét, végül a tekintetes személyhez fordul. A tekintélyes személynek nincs neve, lekezelő, elutasítja, fitoktatja hatalmát, pedig a hivatalnok benne látta a megoldást.
Tetőpont: A tekintélyes úr elutasítja, nem lát más kiutat, nem tud segítséget kérni.
Megoldás: Megfázik, meghal, kísértetként visszatér és köpönyegeket lop. Fantasztikus befejezés. Gogol megmenti hősét azzal, hogy a túlvilágról visszajár. Így szolgáltat igazságot az elszenvedett sérelmekért az író a főhősnek.
A mű bemutatja a hivatalnoki réteget, sajnálatos, hogy ebben a társadalomban egy hivatalnok élete nem több egy köpönyeg értékénél, egy ruhadarab annyira felértékelődhet, hogy egy emberi élet értelmét jelenti.
Dosztojevszkij : "Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő."
Hangneme: közvetlen, változatos, ironikus, hol a mindet tudó elbeszélő szerepében tetszeleg, hol pedig úgy tesz mintha nem tudna semmit a dolgokról, hol pedig a célnak megfelelően tárgyilagos.
