Ady istene sokféle, sok arcú isten. Szinte minden versében másfajta isten jelenik meg, nem a vallás a fontos. Nem isten léte a fontos, hanem a saját lelkéből hívja elő azt a lényt, akihez egyszer támaszként fordul, akitől békét, igazságot vár, máskor a vágy képe, a szeretet és van mikor vitatkozik istennek, lázad ellene.
Ady személyes kapcsolatban van istennel, ugyanúgy ahogy Balassi Bálint is volt.
Elsírja neki élete fájdalmát, segítséget kér tőle, bűnbánattal fordul hozzá. Ady istene egy kitalált , fiktív isten, akit ő maga alkotott.
Nem volt a szó szoros értelmében véve vallásos, hívő ember, de a hinni akarás végig ott munkálkodott benne.
Az istenes verseket az Illés szekerén c. kötetben rendezte először önálló ciklusba.
A Sion-hegy alatt (1908)
A cím a Sinai-hegyre utal, a találkozás versek egyike. Bibliai a helyszín, ahol Mózes megkapta a kőtáblákra vésett tíz parancsolatot istentől.
A vers két szereplője az Úr és a lírai hős.
Nem egy elvont isten kép, hanem egy megelevenített figura.
A versben a találkozás megtörténik ugyan, de a lírai énnek nem sikerül kapcsolatot teremtenie az istennel, hiszen nem tudja néven nevezni. A régi gyermeki imákat elfeledte már, ezért nem jön létre párbeszéd. Érdekes a vers istenábrázolása, ilyen emberinek talán csak egy gyerek láthatja az Urat, akiknek képzeletében megjelenik az isten harang kabátban, fehér szakállal.
A lírai én bizonytalan, tétova, keresi az utat istenhez, vissza akar találni elfeledett hitéhez, régi nyugalmához. Az utolsó versszak egyértelművé teszi, hogy a találkozás sikertelen, az isten kép elszemélytelenedik, lépései zsoltár-ütemmé válnak. Ady siratja istent, a hitét, tragikus elménye, hogy elveszítette ezeket.
A vers szerkezete:
- 1-2 vsz. az isten bemutatása
- 3. vsz. a lírai én önmagát keresi, a lámpás jelképes értelművé válik, a régi hitét keresi ezzel, a lírai én állapotára a "rongyolt lélek" utal
- 4 vsz. a lírai én és az isten találkozása
- 5-6 vsz. a lírai én párbeszédet kezdeményezne, de nem tudja megszólítani az istent
- 7. vsz. a kommunikáció meghiúsulása, a visszatalálás a lírai én hibája miatt nem jön létre.
Egyéb témák, motívumok
Harc a Nagyúrral 
A disznófejű Nagyúr a pénz istene, a versben a szimbólummá emelt nagyúrnak hízeleg, könyörög, majd a sikertelenség után összecsapnak. Időtlen ez a küzdelem, hiszen az élet csatatér, amiben a pénzért küzdünk.
Párizsban járt az Ősz (1906)
A halál élmény meghatározója, a lírai én és az Ősz találkozója történik ebben a versben. A lírai én aki rőzse-dalok által a halállal kacérkodik és ez készíti elő, hogy tényleg megérezze a halál közelségét. Ezzel az érzéssel a lírai én egyedül van, a Nyár teljességében csak ő érzi meg a halál fuvallatát.
Páris, az én Bakonyom (1908) 
témája: Párizs, nem a szépség, a fény, a gazdagság szimbólumaként van jelen, hanem a menekülő költő menedékeként. Meg is indokolja, hogy mért menekül ide:
Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek.
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek.
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.
A lírai én rábízza a természetre, amely megvédi őt mindentől.
Kocsi-út az éjszakában (1909)
A reménytelenség verse, pesszimista életérzés uralkodik.A legfontosabb élménye az egész széthullása darabokra. A szekérnek nincs célja, rohan a kilátástalanságba, a költő pedig tehetetlen és elkeseredett.
Sem utódja sem boldog őse.. (1909)
A magány verse, amely azonban nemcsak a lírai én szeretet ágyáról szó, hanem a művészi kitárulkozás igényéről is ,mint alkotó szeretné magát megmutatni a közönségnek.
Az ős Kaján (1907)
A bor, a mámor, a jókedv istene, a költészet és a kultúra követe és talán Ady másik énje is, aki írásra , jókedvre motiválja a lírai ént. A kettejük közötti harc hasonlít a "Harc a Nagyúrral" c. vers témájához. A versben a harcot a duhaj, jókedvű ellenfél nyeri meg, aki szellemét sebesen viszi tovább.
