- Társadalmi stílusréteg
- Tudományos és szakmai stílusréteg
- Publicisztikai stílusréteg
- Közéleti írásbeliség: hivatalos stílus
- Közéleti szóbeliség: előadói (szónoki) stílus
- Szépirodalmi vagy művészeti stílus
A társalgási stílus ismérvi, minősége
1. A társalgási stílus a mindennapi, kötetlen társas érintkezésben használt nyelvi formák összefoglaló elnevezése.
Alapvető műfajai:
- Élőszóban: a párbeszéd (az emberek egymás közti beszélgetése) és a elbeszélés (valamely történet elmondása)
- Írásban a magánlevél (email), az üzenet és a nem szépirodalmi szándékkal írott napló.
2. A társadalmi stílust a társas érintkezés alakította ki.
- Legfőbb stílusjegyei: a kötetlenség, a természetesség, sőt: a könnyedség és a fordulatosság.
- Legjellemzőbb formai sajátosságai:
-Szókincse változatos.
-> A köznyelvi szókészlet mellett csoportnyelvi, tájnyelvi, zsargon és argó elemeket egyaránt megtalálhatók benne.
-> Kedveli a beszédhelyzetre utaló szavakat és kifejezéseket (lehetnek benne familiáris, tréfás, gúnyos, sőt durva, vulgáris szavak is).
-> Tartalmazza a becézés, a kedveskedés, az udvariasság nyelvi kifejezőit is.
-Mondattani sajátosságai:
-> Tipikus a rövid mondatok alkalmazása (könnyen érthető, bonyolultságtól mentes);
-> Az élőszóban ritkábbak az összetett mondatok, mint z írásban, s ha vannak is , inkább mellérendelők. Társalgás közben laza szerkezetű szövegeket alkotunk. A közvetlen kommunikációs kapcsolatban a mondatok igen gyakran hiányosak, mert a beszédhelyzetben kiegészülnek. A társalgásban nagy szerepe van a nem nyelvi kifejezőeszközöknek, gyakran többet mondanak a szavakkal kifejezett tartalomnál.
3. A beszélőnek rendszerint a kötetlen társalgásban van a legnagyobb lehetősége személyiségének a kifejezésére, a szabálytalan nyelvi formák igénybevételére (szabadság), de a társas érintkezés hagyományai, az illem, a különféle társadalmi függőségek is meghatározzák a társalgás stílusát (kötöttség). A társalgásban sok gondot okoznak a kötöttséget jelentő köszönésformák és a megszólításformák.
4. A hétköznapi beszélt nyelv jellemző hibái
A gyors gondolatközlés szándéka, az azonnali és ösztönösebb szövegalkotásból eredő igénytelenebb nyelvi viselkedés.
A laza szerkesztésből (vagy a meg nem szerkesztettségből) adódó nyelvhelyességi hibák:
-Beszéd közben gyakran megállunk, szünetet tartunk, sok ember azonban a szünetek helyére (zavarában vagy mondanivalója bizonytalanságának leleplezésére) töltelékszavakat iktat be ( hát, tulajdonképpen, izé, őszintén szólva, bevallom férfiasan stb. ).
-A divatszavak és -kifejezések (állati, szuper, tök jó) és az ún. nyelvi klisék (frázisok), a közhelyek (Ez van, ezt kell szeretni.) aránya nő a mindennapi társalgásban; használatok igénytelenné teszi a társalgás stílusát, és magával hozza az egyéni szókincs csökkenését és elszürkülését is.
5. A magánlevél a közvetett kapcsolatteremtés eszköze. Nem más, mint az írásban megjelenő társalgás, így elsősorban a társalgási stílus jegyei jellemzőek rá: a közvetlenség, természetesség, a nyelvi eszközök könnyed és természetes használata (kötetlenebb szöveg- és mondatszerkesztés, érzelemkifejező, egyéni szóhasználat).
Stílusa nagymértékben függ attól, hogy ki, kinek írja a levelet, s mi a levél tárgya.
A levélműfajnak is megvannak a kötöttségei, a hagyomány koronként változó mértékben és formában szabja meg a levél külső és belső szerkezetét (keltezés, fejrész-főrész - zárórész), udvariassági fordulatait, hangnemét.
