Az Emlékezés egy nyári éjszakára c. vers a háború kitörésének rémületes éjszakáját jelenti meg, egy apokaliptikus látomás tárul elénk, a lírai én döbbenten veszi tudomásul a világ felfordulását. Urrá lesz a káosz, az embertelenség elvész az értelem , a lírai én is belerokkan a változásba, ő sem lehet ugyanaz az ember többé. Bár emlékként idézi fel a történéseket, mégis nagyon eleven, izgatott. Műfaja rapszódia.
Ember az embertelenségben (1916)
A román csapatok erdélyi betörése után született a költemény. Költői és emberi helytállásának bizonyítéka, hogy a téboly idején megpróbálja őrizni magyarságát és emberségét. Minden egész összeomlott ebben a tébolyban, az érzékszervek sem a szokásos módon működnek, a háború azokat is összezavarta. A lét értelmét veszítette, a borzalom, a félelem, a rettegés uralkodik a világon. Érdekes, hogy önmagát is élő-halottnak állítja be, ezzel szemben azonban mégis ott van az Ady-s "mégis" dacossága is ,hogy a már elért értékeket át kell menteni a jövőnek. A költő az emberséget követeli az embertelenség idején.
Az eltévedt lovas (1914)
A vers főszereplője nem is az eltévedt lovas , hanem a démonikus, félelemmel teli világ. Valamiféle őskáosz a múltból, rendetlenség uralkodik el a jelenen, győznek a bozótok, az erdők, a nádak a pőre-sík felett. Mintha a kultúrának, az értékeknek a visszavételéről lenne szó, ebben az ember nélküli világban. A múlt kísértetjárása hozza magával az eltévedt lovast, aki céltalanul bolyong. Nem látni, csak hallani a ködös Novemberben. Alakja talányos, talán Ady vagy a magyarság, az egész emberiség lehet ez a lovas.
