A publicisztikai stílus főbb jellemzői

1. A publicisztika szó a latin publicare 'közhírré tesz, közhasználatra ad' szóból származik.

Szűkebb értelemben:	Tágabb értelemben:
a sajtó, az újságírás	a sajtó, a rádió, a televízió
(írásbeli tájékoztatás, közvélemény-formálás)	(írásbeli és szóbeli tájékoztatás, közvélemény-formálás

Igen széles körű kommunikációs szerepet tölt be, az életnek úgyszólván minden szférájával kapcsolatot tart; rendszerint erős hatásra, meggyőzésre törekszik; sok műfajt fejlesztettek ki mind az írott nyelvi kötöttebb újságírás, mind az élőszót felhasználó, nagyobb tömegeket érintő rádió és televízió területén.

2. A publicisztika, a sajtó feladata a társadalom tagjainak tájékoztatása a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális élet időszerű eseményeiről. A tájékoztatás azonban nem kizárólagos cél, benne van az állásfoglalás a közvélemény alakításának a szándéka is. A publicista, újságíró közérdekű dolgokról szól, többnyire személyes meggyőződéssel.

3. A stílusréteg jellemző vonása: a közérthetőségre, a meggyőzésre, a közvetlen hatásra való törekvés.

4. A meggyőzés, az értelmi-érzelmi hatáskeltés nyelvi eszközei:

• Az érdeklődéskeltő cím.
• A gondosan feltüntetett tényanyag, az időszerű vonatkozások (kortársak neve, időmegjelölés, szervezetekre, intézményekre való hivatkozás, dokumentumok szó szerinti vagy tartalmi idézése).
• A mondatszerkesztés, a mondatfűzés általában egyszerű, könnyen érthető, de ha a téma úgy kívánja a legbonyolultabb megformáltság is felbukkan a szövegben.
• A neologizmusok,a sajátos új szavak, szóalakok gyakorisága (Telezöld- környezetvédelmi magazin) -> köztük idegen szavak, kifejezések (ombudsman 'jogőr, országgyűlési biztos' , lízing és lízingel).
• Az expresszív szavak, a szóképek, a nyelvi humor eszközeivel is él- elsősorban a cikk- és egyéb címekben, a reklámokban, a hirdetésekben (Pl. Addig jár a korsó a kútra, míg bevezetik a vizet; Indulatok a könyvtárban; Gyuszi ül a fűben);
• Jellegzetes stílusalakzatokat alkalmaz (az igényesebb fokon): kérdés, felkiáltás, ellentét, ismétlés, halmozás, fokozás stb. (Pl. újság címe: Kicsi, de erős; Megérte?) .
• Hibák a sajtó nyelvében:

-Kedveli -túlzottan is - a divatszavakat, a divatos fordulatokat (meglátás, ráfordítás, nem jött össze stb.), köztük a gyakran homályos értelmű, bizonytalan helyesírású, ill. kiejtésű idegen szavakat (volumen, konfrontáció stb.).

-Hamar el is szürkít mindent, gyakoriak a sablonok, közhelyek és körülményeskedő, terjengős kifejezések (döntő, komoly, célkitűzés, konkrét, felmerülő problémák stb.).

5. A hatáskeltés nyelven kívüli eszközei

A vizuális eszközök tudatos alkalmazása:

• A szabályostól eltérő írásmód: pl. címekben (NÉVshowR; 6-ALOM-TALANÍTÁS; A Minden6ó {am. vígjáték}).
• A nyomdatechnikai eszközök: pl. a cím formája, az alcímek, a betűméret, a betűtípus, kiemelések stb.

-Segít(het)ik a megértést, és az érzelmi hatást is fokozhatják a szöveghez kapcsolódó képek, ábrák, grafikonok stb.

-Növelheti vagy csökkentheti a hatást a nyomtatás minősége, a színek alkalmazása stb.

• A szöveg elrendezése, a szöveg írásképe is hat az olvasóra: pl. figyelemfelkeltő, hangulatfelkeltő lehet; gondolati asszociációkat hozhat létre stb.

6. A leggyakoribb sajtóműfajok

• A tájékoztató műfajok: a közvéleményt foglalkoztató, érdeklő információkat közvetítenek: a hír, információ, közlemény, tudósítás, riport, interjú, szemle.
• A véleményközlő műfajok: értelmezik, elemzik is a közvéleményt foglalkoztató, érdeklő információkat (a szerkesztők, újságírók, néha maguk az olvasók); egyéni, személyes véleményt is fűznek hozzájuk, ezáltal befolyásolják az olvasókat: a cikk, kommentár, glossza, jegyzet, nyílt levél, olvasói levél, kritika.

Ezek a műfajok - a cikk kivételével- írásban is, szóban is megjelennek.

http://www.freeweb.hu/suliscuccok/suli/mozi/jegyzet.htm

A tudósítás feldolgozott információ, amely annyiban különbözik a hírtől, hogy nem személytelen. (A hír személytelen.) A tudósító a hírt saját személyével hitelesíti. A tudósító vállalja a felelősséget a tudósításért, de rágalmazás/becsületsértés esetén itt is a médiumot lehet beperelni, amely közreadta. (Újságíró ellen személyiségi jogi pert lehet indítani.)

Tudósítást lehet készíteni minden eseményről (pl. rendkívüli események, politikai események, természeti katasztrófák stb.), amely igényli a tudósító jelenlétét. Alapja az információ, amit a tudósító a hírszerkesztés alapvető szabályai szerint dolgoz fel. (Információ tekintetében nincs különbség a hír és a tudósítás között.) A hírtől abban különbözik, hogy a tudósító a saját hangjával (tollával) hozza létre, ennyiben szubjektív. De a tudósítás is tényközlő, objektív műfaj. (Szubjektivitása veszélyforrássá is válhat.) A tudósító legfontosabb feladata: jelen lenni az eseménynél, és a maga totalitásában visszaadni azt (a tényszerűségen túl is!).

A tudósítás a miértre is megpróbál választ adni az esemény hátterének, körülményeinek ismertetésével. A tudósító élményként éli meg az eseményt. A tudósító jelenlétének érzékeltetése nem tolakodhat előtérbe, nem veszélyeztetheti az objektivitást. A tudósításban fontos a tény- és adatszerűség aránya a hangulati elemekhez képest. A legmagasabb hírértékű információval kezdődik. Meg kell felelnie a tájékoztatás alapelveinek: gyors, pontos, hiteles, pártatlan (azaz minden lényeges elemről, véleményről beszámol). Nem tükröződhet benne sem az újságíró, sem a lap véleménye a tudósított eseményről. Nem tartalmazhat értékítéletet vagy minősítést.