Egyik háború ellenes verse, a Zeneakadémián rendezett egyik Nyugat-esten hangzik el.
A költő úgy érzi, hogy szólnia kell a háborús pusztítások ellen. A vers az expresszionizmus jegyeit mutatja , a szabad versforma, a soráthajlások, a mozgalmasság, az igék, az erőteljes tartalom mind erre utalnak.
Cím: utal a versírás időpontjára, a húsvét a feltámadás, a megváltás lehetőségét jelenti
Szerkezete: 1-8 vsz és utolsó 4 vsz.
A vers érzelmi tetőpontja amikor kimondja, hogy elég volt.
„Ha kiszakad ajkam akkor is...” verssor ismétlésre épül, ez adja meg a versegység ritmusát. A háborút a malom metaforával írja le, erőteljes képekkel jeleníti meg a háború borzalmát, amely nemzeteket, embereket tarol le és töri szét a hitet. Szörnyű, hogy márciusban nem a tavaszról, az újjászületésről kell énekelni.
A versegység hangulata zaklatott, változó modalitású mondatok találhatók benne, a feszültség egyre fokozódik, hogy aztán elérjen majd az elég kimondásához.
Az igazság kimondását kötőszók nélküli felsorolás előzi meg.
Második egység, rövid sorokból áll, nyugodtabb, falusi népek köszöntőjére emlékeztet minket. A békéről szól, felejtésen, megbocsátáson alapuló békét hirdet, E/1-ből átvált T/1-be.
