Szépirodalmi stílus

A legválasztékosabb nyelvi és esztétikai szempontból a leglényegesebb művészi célú stílusréteg, hatásosságra és szemléletességre törekszik, nagy szerepet kap az egyéniség és az eredetiség ezt költői képekkel vagy szóképekkel éri el. A költői kép az a szövegelem, amely az adott szövegbe épülve képként funkcionál. Pl. Látom a templomot. "Templom a természet"- költői kép

• Metafora (átvitel): két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső, néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul.

"Elmúlt az arany tó az égről (külső hasonlóság)

És egyszerre nagyon sötét lett."

/Tóth Árpád/

De nagy kofa ez a gyerek! (belső hasonlóság)

Oh e kertben kert volt életünk (hangulati egyezés)

Minden óránk benne egy virág

gyertyatartó karja (funkcióbeli egyezés)

Két egymástól távol eső képet idéz fel, a nyelvtudatban, és egy névbe tömörít. (azonosít)

azonosított- azonos

a) teljes metafora

A szívem egy nagy harangvirág

A szú a nyár

Vasvilág a rend.

Felhő-cápa

úszik az egeken át

űzi a hegyeken át a holdat.

b) csonka vagy egyszerű metafora

A ház előtt a kukoricák kardjai csörögnek.

Megcsörren a cserje kontya.

„Nézd, ez az ősz. De jön a tél.

Hulló tollától a föld fehér.”

„amott ül egy túzok magában”

köznyelvi metaforák: kabátujj, kormányfő, áresés, szamárfül, sínen van, szőlőszem, üt az óra

• Megszemélyesítés: elvont dolgot vagy élettelen tárgyat, természeti jelenséget emberi cselekvéssel, érzéssel, tulajdonsággal ruház fel.

„A mécsvirág kinyílik

s a húnyó láthatárnak,

könyörög a napraforgó..”

Bújócskát játszott a halál,

keresett életre-halálra.

„Szegény Tisza, miért is bántjátok?

Annyi rosszat kiabáltok róla,

S ő a föld legjámborabb folyója.”

A Nap lenyugszik

• Allegória (görög. képletes beszéd, nem egy metafora, hanem az egészen végigmenő)
  - egy eszme jelképes megszemélyesítése pl. Halál, Szeretet
  -több strófán, esetleg az egész versen végighúzódó metafora vagy megszemélyesítés
  képi- gondolati sík
  Pl. Petőfi : Feltámadott a tenger
  Vajda János: Az üstökös

• Szinesztézia (együttérzés, összeérzés)
  -hangulati egyezésen alapul, különböző érzékterületekről vett fogalmak társítása egy képben
  pl. nehéz szag, meleg szín, édes anyanyelv, sűrű csönd ropog, lila dalra kelt egy nyakkendő, piros csönd
  

• Szimbólum (bélyeg, jegy, ismertetőjel)
  - egy egész gondolat sor, összetett érzelmek, sejtelmes hangulatok képzetét kelti fel a kép révén. A kifejező kép önállóvá válik, a gondolatiságot csak sejteti, a kép és az eszme megfelelése pontról pontra nem mutatható ki. Inkább megéreztet, mint kifejezi a tartalmat.
  - valamely gondolat, eszme, érzelem jele
  béke: galamb, olajág
  szolgaság: lánc
  hűség: karikagyűrű, kutya
  halál: béklyó

• Metonímia (névcsere)
  - két fogalomnak egy nagy jelentésmezőben való egymásra vonatkoztatása, valóságos érintkezést

térbeli érintkezés: „a ház még hortyog, mélyen alszik.”
összeült a Parlament

időbeli érintkezés: a XX. század nagyot alkotott
a kor erkölcse

anyagbeli: nincsen egy vasa sem

ok -okozat: megütötte az Isten haragja

sok izzadságába került

• Szinekdoché (a metonímia egyik fajtája)
  -rész-egész felcserélése
  

  „Senki sem fordítja feléjök a rudat,
  Hóval söpörték be a szelek az utat”

  Kétezer lelkes község.