Iskolai anyagok: 4.Az Aranybulla és a tatárjárás

1222. Az Aranybulla kiadása (II.András idején)
Arany függőpecséttel ellátott 31 cikkelyből álló oklevél. A királyi szerviensek és az ellenzéki főurak, főpapok kényszerítik az oklevél kiadására.

Az Aranybulla pontjai

megígéri, hogy nem adományoz el egész vármegyéket, ill. a becsülettel megszerzett birtokokat nem veheti vissza a király
idegeneknek megtiltja a vezető tisztségviselést és nem kaphatnak királyi földeket
megtiltja a tisztségek halmozását
kimondták, hogy az új pénz legalább egy évig legyen forgalomban
az egyház nem követelheti pénzben a tizedet
megerősíti a várjobbágyok szabadságjogait , nem tartoznak termény és munkaszolgálattal

Szerviensek jogai (a későbbi nemesség jogai)

adómentesség
birtokaik sérthetetlenek
birtokaikkal szabadon rendelkezhettek és végrendelkezhettek
bírájuk a király
védekező hadjáratban kötelessége harcolni, támadóban csak az uralkodó költségén
a szervienseket csak per és bírói eljárás alapján lehet börtönbe zárni és jogukban állt megjelenni évenkénti székesfehérvári törvénylátó napon

Az egyházat érintő rendelkezések

korlátozza jogaikat
a tizedet természetben kellett fizetni
sólerakatok csak olyan településen lehetnek, ahol van királyi raktár

Ellenállási záradék

Megadta azt a jogot a nemeseknek, hogy a király nem tartja be az Aranybullában foglaltakat a hűtlenség vétke nélkül fellázadhattak ellene.
II. András igyekezett nem betartani az Aranybullát, támogatói lassan ismét pozícióba keültek és bár lassan ugyan, de folyt a birtokadományozás is.

1231. az egyház megújítja az Aranybullát, amelyben

kimondták az egyház adómentességét
visszakapták a sókereskedés jogát

Tatárjárás

1. IV. Béla (1235-1270)

szakít apja politikájával
célja a királyi hatalom visszaállítása

eszközei:

visszaveszi az eladományozott birtokokat
kérvény útján lehet vele ügyeket intézni
a bárók a jelenlétében nem ülhettek le
királyi megbízottak járják az országot

A királlyal szembeni ellenszenvet az is fokozta, hogy beengedi Kötöny vezetésével a tatárok elöl menekülő kunokat.

2. Tatártámadás

1237-ben Julianus barát domonkos szerzetes hozza a hírt a tatárokról ,aki keleten az ottmaradt magyarok felkutatására indult

1240. Kijevet meghódítják a tatárok

1241. M.o.-ra támadnak 3 felől: ÉNy, Erdély, Vereckei-hágón keresztül

Pest határáig nyomulnak, a nádor csapatait szétverik. A vereségért a kunokat okolják, fejedelmüket megölték, akik erre a Duna-Tisza közét végigfosztva kivonulnak az országból. Így megakadályozzák, hogy a király által módosított csapatok Pestre érjenek.

3. Muhi csata

1241. ápr. 11. Batu kán

A vereség okai: rossz hadvezetés, túlerő a törököknél

IV. Béla a dalmáciai Trau várába menekül a tatárok elöl.

- áprilisban elfoglalják Pestet

1242. január átmennek a Dunántúl másik oldalára a tatárok, viszont Esztergom, Székesfehérvár erős várai megállítják őket.

1242. március váratlanul kivonulnak

oka:

Ögödej nagykán halála
Batu kán visszavonul, mert a nagykán választás érdekli
lovak elpusztultak ( megrágcsálták a gombás, penészes szalmát)
előkészítésnek szánták, hogy bejöjjenek Magyarországra

A tatárjárás ás az ország újjáépítése IV. Béla idején

IV. Béla politikája a tatárjárás előtt

IV. Béla (1235-70) hatalomra kerülve

leszámolt apja híveivel (pl. Ampod fia Dénest megvakíttatta)
a királyi tanácsba saját híveit ültette
megpróbálkozott a királyi birtokrendszer restaurációjával
1239-ben befogadta az országba a nomád kunokat, akiknek vándorló életmódja, legelésző állataik sok kárt okoztak a földesurak földjein.

Mindezen intézkedések a bárók komoly ellenállását váltották ki a mongol támadás előestéjén.

A tatártámadás

1236-ban Julianus domonkos rendi szerzetes hírt hozott a keleti magyarokról és a várható tatár támadásról
Batu kán 1238-ban meghódolásra szólította fel IV. Bélát, aki nem engedelmeskedett.
A király 1240 decemberében Kijev elestének hírére hordatta körbe a véres kardot az országban, és kezdtek a keleti határokon erődítési munkákba.
1241. március 12-én a tatár fősereg a Vereckei-hágónál elsöpörte Tomaj Dénes nádor seregét. A támadás déli szárnya, Kadan és Bödzsek vezetésével Erdélyben tört be, míg északi szárnya, Orda és Bajdar vezetésével Lengyelország felől később érkezett az országba.
A tatárok nagyon gyorsan vonultak át az alföldi területeken, itt nem voltak várak és erődített városok, amelyek megállították volna őket. A gyors előretörést a főurak a kunok árulásának tudták be, ezért Pesten megölték Kötöny, kun fejedelmet. Válaszul a kunok déli irányba, dúlva, fosztogatva elhagyták az országot.

A muhi csata és következménye

A döntő összecsapásra a Sajó tiszai torkolatához közel fekvő Muhinál került sor 1241. április 10-11-é: a magyarok vesztettek, a király is csak nehezen tudott elmenekülni.
IV. Béla nyugati irányba menekült, segítséget kért a német császártól és a pápától is, de nem kapott. Végül Dalmáciában, Trau várában lelt menedékre.
A tatárok a győztes ütközet után Pest felé indultak, majd a tél beálltával a Duna jegén átkeltek, és a Dunántúlon pusztítottak, ahol azonban a várakat, erősségeket (Esztergom, Fehérvár, Pannonhalma) bevenni nem tudták.
Egy idő után váratlanul kivonultak az országból, amelyre 4 okot szoktak felhozni:

legvalószínűbb: Ögödej nagykán meghalt, Batu kán pedig sietett haza az új nagykán választásra;
a magyarok ellenállása késztette a tatárokat az ország elhagyására (ennek nem sok jele volt);
a tatárok ekkor még nem törekedtek az ország elfoglalására, csak a viszonyok felmérése, az ország haderejének a megroppantása volt a céljuk (ilyenkor általában a királyokat mindig elfogták, de ez ekkor nem sikerült);
túlságosan hosszúak voltak már az utánpótlási vonalak ( ez nem lehetett igazi ok, mert az ellátást fosztogatásból, rablásból oldották meg).

A tatárjárás mérlege

Emberáldozat és pusztítás

a pusztításról Rogerius váradi kanonok tudósított "Siralmas ének" (Carmen miserabile) c. munkájában. Leírása sok szörnyűséget tartalmaz.
A történészek többsége 15-20%-os emberveszteséget valószínűsít (ez így is kb. félmillió halott). A pusztítás elsősorban a síkságokon volt jelentős.

A totális vereség okai:

rossz hadvezetés, stratégiai hibák (késlekedés a mozgósításban, Muhinál terepválasztás, szekértábor);
ellentét a király és a főurak között;
hiányoztak a várak és a fallal körülvett városok;
alapvető ok: a felbomlóban lévő, várispánságokon alapuló királyi hadszervezet miatt nem lehetett hatékony a védelem megszervezése.

Az ország újjáépítése

IV. Béla a "második honalapító" a tatárok kivonulása után megkezdte az ország újjáépítését.

A korábbiakkal ellentétben ő is elkezdett birtokokat adományozni, de feltételekkel: katonaállításhoz kötötte az adományt, megteremtve ezzel a magánhadseregre épülő banderiális hadszervezet alapjait.
Nagyarányú nemesítésbe kezdett: a szerviensek mellett sok várjobbágy is nemesi jogokat jogokat kapott, ezzel a királyi várszervezet végleg bomlásnak indult.
Várakat kezdett építeni, és szorgalmazta a főurak építkezéseit is .
Igyekezett a városokat is megerősíteni, köréjük falat építtetni (1247. Buda alapítása)
Szorgalmazta a telepítéseket: a kunokat újra behívta az országba, és az Alföld belső, szinte néptelen területein adott nekik földeket.
Fejlesztette a hadsereget, megnövelte a nehézlovasság létszámát, besenyőkből, kunokból, jászokból könnyűlovas segédcsapatokat szervezett.
Békés külpolitikára, szövetségi viszony kialakítására törekedett a szomszéd államokkal.

Politikai és társadalmi következmények

Végérvényesen felbomlott az a rend, amely a királyi birtokok túlsúlyán, a királyi közigazgatási rendszeren ( királyi vármegyék) alapult.

A nagy birtokadományok nyomán létrejött egy, az ország nagy területeit birtokló bárói réteg.
A szerviensekből és várjobbágyokból kialakult köznemesi réteg saját akarata ellenére kikerült a király felügyelete alól és kénytelen volt bárói szolgálatba állni - kialakult a familiaritás rendszere:

a familiáris (családhoz tartozó "cseléd") gyakorlatilag élethosszig tartó szolgálatot vállalt (vagy kellett vállalnia) egy bárónál, amiért teljes ellátást és egyéb juttatásokat kapott, de hűbérbirtokot (feudum) nem ;
a familiáris békeidőben urának birtokát igazgatta, háborúban katonáskodott az úr magánhadseregében (bandérium);
a familiáris elméletben sem volt egyenrangú urával, ugyanakkor megpróbálta megtartani a királyi bíráskodás alá tartozás jogát.

A királyi vármegyerendszert kezdte felváltani a nemesi vármegye, amely élén ugyan a király által kinevezett főispán állt, de a megyei ügyeket a nemesség által választott tisztviselők (szolgabírák) végezték.

A tatárjárás okozta emberveszteség nagy lökést adott az alávetett rétegek jogi egyesüléséhez. A földbirtokosok, ha dolgozókat akartak a birtokaikra, akkor több kedvezményt kellett adniuk a parasztoknak. Így jogilag egységesülő jobbágyság egy, a szolgai állapotnál jóval magasabb jogszinten jött létre. A jobbágyok jogai: