2012. június 7., csütörtök

4.Az Aranybulla és a tatárjárás

1222. Az Aranybulla kiadása (II.András idején)
Arany függőpecséttel ellátott 31 cikkelyből álló oklevél. A királyi szerviensek és az ellenzéki főurak, főpapok kényszerítik az oklevél kiadására.

Az Aranybulla pontjai

  • megígéri, hogy nem adományoz el egész vármegyéket, ill. a becsülettel megszerzett birtokokat nem veheti vissza a király
  • idegeneknek megtiltja a vezető tisztségviselést és nem kaphatnak királyi földeket
  • megtiltja a tisztségek halmozását
  • kimondták, hogy az új pénz legalább egy évig legyen forgalomban
  • az egyház nem követelheti pénzben a tizedet
  • megerősíti a várjobbágyok szabadságjogait , nem tartoznak termény és munkaszolgálattal 



Szerviensek jogai (a későbbi nemesség jogai)

  • adómentesség
  • birtokaik sérthetetlenek
  • birtokaikkal szabadon rendelkezhettek és végrendelkezhettek
  • bírájuk a király
  • védekező hadjáratban kötelessége harcolni, támadóban csak az uralkodó költségén
  • a szervienseket csak per és bírói eljárás alapján lehet börtönbe zárni és jogukban állt megjelenni évenkénti székesfehérvári törvénylátó napon


Az egyházat érintő rendelkezések 

  • korlátozza jogaikat
  • a tizedet természetben kellett fizetni
  • sólerakatok csak olyan településen lehetnek, ahol van királyi raktár

Ellenállási záradék

Megadta azt a jogot a nemeseknek, hogy a király nem tartja be az Aranybullában foglaltakat a hűtlenség vétke nélkül fellázadhattak ellene.
II. András igyekezett nem betartani az Aranybullát, támogatói lassan ismét pozícióba keültek és bár lassan ugyan, de folyt a birtokadományozás is.


1231. az egyház megújítja az Aranybullát, amelyben

  • kimondták az egyház adómentességét
  • visszakapták a sókereskedés jogát





Tatárjárás


1. IV. Béla (1235-1270)
  • szakít apja politikájával
  • célja a királyi hatalom visszaállítása

eszközei: 
  • visszaveszi az eladományozott birtokokat
  • kérvény útján lehet vele ügyeket intézni
  • a bárók a jelenlétében nem ülhettek le
  • királyi megbízottak járják az országot

A királlyal szembeni ellenszenvet az is fokozta, hogy beengedi Kötöny vezetésével a tatárok elöl menekülő kunokat. 


2. Tatártámadás

1237-ben Julianus barát domonkos szerzetes hozza a hírt a tatárokról ,aki keleten az ottmaradt magyarok felkutatására indult
1240. Kijevet meghódítják a tatárok
1241. M.o.-ra támadnak 3 felől: ÉNy, Erdély, Vereckei-hágón keresztül
Pest határáig nyomulnak, a nádor csapatait szétverik. A vereségért a kunokat okolják, fejedelmüket megölték, akik erre a Duna-Tisza közét végigfosztva kivonulnak az országból. Így megakadályozzák, hogy a király által módosított csapatok Pestre érjenek. 


3. Muhi csata 


1241. ápr. 11. Batu kán 
A vereség okai: rossz hadvezetés, túlerő a törököknél

IV. Béla a dalmáciai Trau várába menekül a tatárok elöl.

- áprilisban elfoglalják Pestet
1242. január átmennek a Dunántúl másik oldalára a tatárok, viszont Esztergom, Székesfehérvár erős várai megállítják őket. 

1242. március váratlanul kivonulnak
oka:
  • Ögödej nagykán halála
  • Batu kán visszavonul, mert a nagykán választás érdekli
  • lovak elpusztultak ( megrágcsálták a gombás, penészes szalmát)
  • előkészítésnek szánták, hogy bejöjjenek Magyarországra



A tatárjárás ás az ország újjáépítése IV. Béla idején



IV. Béla politikája a tatárjárás előtt


  •  IV. Béla (1235-70) hatalomra kerülve
      • leszámolt apja híveivel (pl. Ampod fia Dénest megvakíttatta)
      • a királyi tanácsba saját híveit ültette
      • megpróbálkozott a királyi birtokrendszer restaurációjával
      • 1239-ben befogadta az országba a nomád kunokat, akiknek vándorló életmódja, legelésző állataik sok kárt okoztak a földesurak földjein. 
  • Mindezen intézkedések a bárók komoly ellenállását váltották ki a mongol támadás előestéjén.




A tatártámadás


  • 1236-ban Julianus domonkos rendi szerzetes hírt hozott a keleti magyarokról és a várható tatár támadásról
  • Batu kán 1238-ban meghódolásra szólította fel IV. Bélát, aki nem engedelmeskedett.
  • A király 1240 decemberében Kijev elestének hírére hordatta körbe a véres kardot az országban, és kezdtek a keleti határokon erődítési munkákba. 
  • 1241. március 12-én a tatár fősereg a Vereckei-hágónál elsöpörte Tomaj Dénes nádor seregét. A támadás déli szárnya, Kadan és Bödzsek vezetésével Erdélyben tört be, míg északi szárnya, Orda és Bajdar vezetésével Lengyelország felől később érkezett az országba. 
  • A tatárok nagyon gyorsan vonultak át az alföldi területeken, itt nem voltak várak és erődített városok, amelyek megállították volna őket. A gyors előretörést a főurak a kunok árulásának tudták be, ezért Pesten megölték Kötöny, kun fejedelmet. Válaszul a kunok déli irányba, dúlva, fosztogatva elhagyták az országot. 



A muhi csata és következménye


  • A döntő összecsapásra a Sajó tiszai torkolatához közel fekvő Muhinál került sor 1241. április 10-11-é: a magyarok vesztettek, a király is csak nehezen tudott elmenekülni.
  • IV. Béla nyugati irányba menekült, segítséget kért a német császártól és a pápától is, de nem kapott. Végül Dalmáciában, Trau várában lelt menedékre.
  • A tatárok a győztes ütközet után Pest felé indultak, majd a tél beálltával a Duna jegén átkeltek, és a Dunántúlon pusztítottak, ahol azonban a várakat, erősségeket (Esztergom, Fehérvár, Pannonhalma) bevenni nem tudták.
  • Egy idő után váratlanul kivonultak az országból, amelyre 4 okot szoktak felhozni:
      • legvalószínűbb: Ögödej nagykán meghalt, Batu kán pedig sietett haza az új nagykán választásra;
      • a magyarok ellenállása késztette a tatárokat az ország elhagyására (ennek nem sok jele volt);
      • a tatárok ekkor még nem törekedtek az ország elfoglalására, csak a viszonyok felmérése, az ország haderejének a megroppantása volt a céljuk (ilyenkor általában a királyokat mindig elfogták, de ez ekkor nem sikerült);
      • túlságosan hosszúak voltak már az utánpótlási vonalak ( ez nem lehetett igazi ok, mert az ellátást fosztogatásból, rablásból oldották meg).



A tatárjárás mérlege


  • Emberáldozat és pusztítás
      • a pusztításról Rogerius váradi kanonok tudósított "Siralmas ének" (Carmen miserabile) c. munkájában. Leírása sok szörnyűséget tartalmaz. 
      • A történészek többsége 15-20%-os emberveszteséget valószínűsít (ez így is kb. félmillió halott). A pusztítás elsősorban a síkságokon volt jelentős. 
  • A totális vereség okai: 
      • rossz hadvezetés, stratégiai hibák (késlekedés a mozgósításban, Muhinál terepválasztás, szekértábor);
      • ellentét a király és a főurak között;
      • hiányoztak a várak és a fallal körülvett városok;
      • alapvető ok: a felbomlóban lévő, várispánságokon alapuló királyi hadszervezet miatt nem lehetett hatékony a védelem megszervezése.


Az ország újjáépítése


  • IV. Béla a "második honalapító" a tatárok kivonulása után megkezdte az ország újjáépítését. 
      • A korábbiakkal ellentétben ő is elkezdett birtokokat adományozni, de feltételekkel: katonaállításhoz kötötte az adományt, megteremtve ezzel a magánhadseregre épülő banderiális hadszervezet alapjait. 
      • Nagyarányú nemesítésbe kezdett: a szerviensek mellett sok várjobbágy is nemesi jogokat jogokat kapott, ezzel a királyi várszervezet végleg bomlásnak indult. 
      • Várakat kezdett építeni, és szorgalmazta a főurak építkezéseit is . 
      • Igyekezett a városokat is megerősíteni, köréjük falat építtetni (1247. Buda alapítása) 
      • Szorgalmazta a telepítéseket: a kunokat újra behívta az országba, és az Alföld belső, szinte néptelen területein adott nekik földeket. 
      • Fejlesztette a hadsereget, megnövelte a nehézlovasság létszámát, besenyőkből, kunokból, jászokból könnyűlovas segédcsapatokat szervezett. 
      • Békés külpolitikára, szövetségi viszony kialakítására törekedett a szomszéd államokkal. 


Politikai és társadalmi következmények


  • Végérvényesen felbomlott az a rend, amely a királyi birtokok túlsúlyán, a királyi közigazgatási rendszeren ( királyi vármegyék) alapult. 
      • A nagy birtokadományok nyomán létrejött egy, az ország nagy területeit birtokló bárói réteg.
      • A szerviensekből és várjobbágyokból kialakult köznemesi réteg saját akarata ellenére kikerült a király felügyelete alól és kénytelen volt bárói szolgálatba állni - kialakult a familiaritás rendszere: 
          • a familiáris (családhoz tartozó "cseléd") gyakorlatilag élethosszig tartó szolgálatot vállalt (vagy kellett vállalnia) egy bárónál, amiért teljes ellátást és egyéb juttatásokat kapott, de hűbérbirtokot (feudum) nem ;
          • a familiáris békeidőben urának birtokát igazgatta, háborúban katonáskodott az úr magánhadseregében  (bandérium);
          • a familiáris elméletben sem volt egyenrangú urával, ugyanakkor megpróbálta megtartani a királyi bíráskodás alá tartozás jogát. 
      • A királyi vármegyerendszert kezdte felváltani a nemesi vármegye, amely élén ugyan a király által kinevezett főispán állt, de a megyei ügyeket a nemesség által választott tisztviselők (szolgabírák) végezték.
  • A tatárjárás okozta emberveszteség nagy lökést adott  az alávetett rétegek jogi egyesüléséhez. A földbirtokosok, ha dolgozókat akartak a birtokaikra, akkor több kedvezményt kellett adniuk a parasztoknak. Így jogilag egységesülő jobbágyság egy, a szolgai állapotnál jóval magasabb jogszinten jött létre. A jobbágyok jogai: 
      • szabad költözködés;
      • ingóságokkal, szerszámokkal és telkükkel való rendelkezés s örökíthetőség joga.