1900-ban Kassán született, San Diego 1989-ben öngyilkos lett.
Író, költő, publicista, a magyar polgárság irodalmi képviselője.
A '30-as években a legismertebb írók közé tartozott.
1948-ban elhagyta Magyarországot, tartott a közelgő változástól (szovjet befolyás, Rákosi-diktatúra).
Az életműsorozatának kiadása halála után indult el 1990-ben, posztumusz Kossuth-díjat is kapott.
Szász polgári családból származik, szülei jogtudósok voltak, nyugodt, művelt otthoni légkör vette körül, nevelésére nagy gondot fordítottak.
Először házitanítóhoz jár, majd gimnáziumba kerül Kassa, Pest (katolikus), Eperjesen érettségizett le.
Már fiatalon napilapokban publikált.
1918. csatlakozott a kommunistákhoz, a tanácsköztársasághoz is.
Tanácsköztársaság bukása után Lipcse, Berlin, Frankfurtba költöztek.
Több lapnak lett a munkatársa, sokat olvasott és utazott.
1923-ban Párizsba utaznak feleségével (6 évre ott is maradnak), 1928. Budapestre visszaköltöznek.
1930-42 közti korszaka a legtermékenyebb.
Tagja a közéletnek, a Magyar Írói Klubnak, felolvasásokat tart a rádióban.
1934. Egy polgár vallomásai c. műve.
Pesti Hírlap munkatársa lesz, Kisfaludy Társaság és MTA tagja.
A II. Világháború kitörését elkeseredetten fogadta, a háborút több művében is firtatta.
1940. Szinbád hazamegy, Krúdy Gyulának állít emléket vele.
Budapest ostromát Leányfalun vészelte át.
A háború alatt a versekbe menekül, a háború után külföldre tartva az új "rendtől". 1948. itt hagyják Magyarországot, Svájc, Olaszország.
Sosem érezte jól magát külföldön, keserűsége, kilátástalan életérzése egyre erősödött.
1951. Halotti beszéd c. verse, amely első emigrációs vers. Az emigrációban feladatának látta a magyar nyelv megőrzését és megmentését.
1952. New Yorkba költözött, ki akart szakadni az emigráns létből, de nagyon hiányzott neki az európai kultúra.
"Új hazát nem lehet keresni csak pénzt lehet keresni, s a pénz birtokában tartózkodási helyet."
1956-ot figyelemmel kíséri, Mennyből az angyal c. verse.
1957. amerikai állampolgárságot kapott.
'60 -as években sokat utazott.
'67 Olaszország.
'80 USA
'85-től érik a sorozatos tragédiák
'87-ben mély depresszióban él, magányosan
'89-ben öngyilkos lesz, a Csendes-óceánba szórják a hamvait.
1997-ben Márai hagyaték kerül a Petőfi Irodalmi Múzeumba.
Művészi értékét azok is elismerik, akik nem kedvelték.
Jellemző az előkelő modor, választékos nyelvezet, gondolatgazdagság.
Világlátását a liberalizmus és a demokrácia jellemzi.
Költői stílusában Kosztolányihoz áll legközelebb, de Ny-Európa is hatással volt rá. Példaképe : Krúdy Gyula.
Halotti beszéd
http://sfkornyek.szabadsagharcos.org/marai_halotti_beszed.html
A versnek a keretét a szövegemlékből meríti. Felsorolja a nemzeti és az egyéni veszteségeket, szembesíti magát a szellemi halállal.
Téma: emigráns lét
Hangulata: csalódott, cinikus, fájdalmas
Felidézi a XII. századi szövegemléket és Kosztolányi Halotti beszédét.
Emlékei közt kutat a költő, nehéz összerakni a régi teljességet. A biztonságot adó világ már csak álomszerű villanásokban létezik.
Megadja a vers alaphelyzetét, a teljesség hiányát, a személyiség szétesését, amely az idegenbe szakadás, az elszigeteltség következménye (Margit-sziget).
Elmúlást jelentő szavakkal írja le a nyelvhalált. A költő szerint nincs más haza csak az anyanyelv.
Kosztolányi csodájából, egyéniségéből számadat lett (a neve számadat), tényszerű, tragikus, megfellebbezhetetlen tény ez.
Kosztolányi 10 legszebb magyar szavai közül párat felsorol: pillangó, gyöngy, szív.
A nyelv ugyan már foszlóban, de a szívverés, a szíved mindig magyar marad.
Megidézi Aranyt a Toldival (evokáció).
Előjönnek a világ emigránsai (magyar emigráltak). Kontinensnyi távolságok választják el a magyarokat egymástól, de a kultúra az ami összeköti őket (Krúdy, Babits).
A Szózat evokációjával folyatja, amire aztán lemondóan legyint, megtörténhet a legrosszabb.
Megszűnőben a kommunikációs csatornák, írás. Az emberek jeltelen sírba kerülnek. A félelem az amely visszafogja a kezeket, nem a feledés. A kérdések számon kérőek, tükrözik a költő lelkiállapotát.
"Maradj nyugodt, lehet." ez egy cinikus válasz a kérdésekre.
A nagyhatalmak érdektelenségéről ír, a térképek határait nem az emberi szívek húzzák meg. A szellemi gyökértelenség után a halott testét idegen tájak fogadják be, de ott sincs nyugalma.
Ír a magyar helyzetekről, összetartás hiányáról, besúgók, kémek figyelik az otthon maradottak minden mozdulatát. A messzeségből panasz, nyögés, hörgés hallatszik, vagyis a visszatérés értelmetlen.
A cinikus kérdésekből reménytelenség árad, a helyét kereső ember kérdéseire nincs válasz, az ember származása " rossz" oldalon való állása, rossz helyre születése úgy tűnik elég indok a rossz sorsra. A nemzethalál víziója jelenik meg, amit az azték és avar példával igazol.
Az utolsó egységben emberi tartását összeszedve írja önbiztató sorait. Istent is hibáztatja, hogy tűrheti ezt el.
Költői eszközei: felszólító mondatok, ellentétek, igék a mondatok elejére kerülnek.
A személyes élmények számbavételével fejeződik be a költemény, ami kapaszkodót jelentenek ebben az eszelős világban.
A vers elsősorban gondolataival, mondanivalójával hat.
Az olvasóhoz és a többi emigránshoz szól.
A még-> már , itt-> ott ellentét szövi át a verset.
Halotti beszéd
http://sfkornyek.szabadsagharcos.org/marai_halotti_beszed.html
A versnek a keretét a szövegemlékből meríti. Felsorolja a nemzeti és az egyéni veszteségeket, szembesíti magát a szellemi halállal.
Téma: emigráns lét
Hangulata: csalódott, cinikus, fájdalmas
Felidézi a XII. századi szövegemléket és Kosztolányi Halotti beszédét.
Emlékei közt kutat a költő, nehéz összerakni a régi teljességet. A biztonságot adó világ már csak álomszerű villanásokban létezik.
Megadja a vers alaphelyzetét, a teljesség hiányát, a személyiség szétesését, amely az idegenbe szakadás, az elszigeteltség következménye (Margit-sziget).
Elmúlást jelentő szavakkal írja le a nyelvhalált. A költő szerint nincs más haza csak az anyanyelv.
Kosztolányi csodájából, egyéniségéből számadat lett (a neve számadat), tényszerű, tragikus, megfellebbezhetetlen tény ez.
Kosztolányi 10 legszebb magyar szavai közül párat felsorol: pillangó, gyöngy, szív.
A nyelv ugyan már foszlóban, de a szívverés, a szíved mindig magyar marad.
Megidézi Aranyt a Toldival (evokáció).
Előjönnek a világ emigránsai (magyar emigráltak). Kontinensnyi távolságok választják el a magyarokat egymástól, de a kultúra az ami összeköti őket (Krúdy, Babits).
A Szózat evokációjával folyatja, amire aztán lemondóan legyint, megtörténhet a legrosszabb.
Megszűnőben a kommunikációs csatornák, írás. Az emberek jeltelen sírba kerülnek. A félelem az amely visszafogja a kezeket, nem a feledés. A kérdések számon kérőek, tükrözik a költő lelkiállapotát.
"Maradj nyugodt, lehet." ez egy cinikus válasz a kérdésekre.
A nagyhatalmak érdektelenségéről ír, a térképek határait nem az emberi szívek húzzák meg. A szellemi gyökértelenség után a halott testét idegen tájak fogadják be, de ott sincs nyugalma.
Ír a magyar helyzetekről, összetartás hiányáról, besúgók, kémek figyelik az otthon maradottak minden mozdulatát. A messzeségből panasz, nyögés, hörgés hallatszik, vagyis a visszatérés értelmetlen.
A cinikus kérdésekből reménytelenség árad, a helyét kereső ember kérdéseire nincs válasz, az ember származása " rossz" oldalon való állása, rossz helyre születése úgy tűnik elég indok a rossz sorsra. A nemzethalál víziója jelenik meg, amit az azték és avar példával igazol.
Az utolsó egységben emberi tartását összeszedve írja önbiztató sorait. Istent is hibáztatja, hogy tűrheti ezt el.
Költői eszközei: felszólító mondatok, ellentétek, igék a mondatok elejére kerülnek.
A személyes élmények számbavételével fejeződik be a költemény, ami kapaszkodót jelentenek ebben az eszelős világban.
A vers elsősorban gondolataival, mondanivalójával hat.
Az olvasóhoz és a többi emigránshoz szól.
A még-> már , itt-> ott ellentét szövi át a verset.
