1. A nyelv mint jelrendszer

- A nyelv : az emberek megismerő tevékenységének és társadalmi érintkezésének eszköze, mely gondolatokat kifejező változtatható jelek és viszonylag állandó szabályrendszerek összekapcsolása azaz: NYELV = jel + szabály + hagyomány

- Nyelvi jelnek minősíthető bármely jelentéssel bíró hangsor (szó, szószerkezet, tagmondat, mondat, bekezdés, szöveg, morféma) . 

- A nyelvi jelek zömmel szimbólumok.

- A modern nyelvtudomány egyik legegyetemesebb elfogadott tétele szerint a nyelv a legegyetemesebb jelrendszer. 

- A nyelvi jelek rendszerében: 

• az egyszerű jelek (szótő, toldalék) a jelelemek (hangok) véges készletének elemeit kombinálják
• az összetett jelek (szóalakok, szószerkezetek, tagmondatok stb.) a egyszerű jelekből szerkesztettek

- A jel: egy érzékelhető dolog és egy jelentés kapcsolata. A legismertebb jelmeghatározás: "valami valami helyett áll" . A jelekben jelölt és jelentés kapcsolódik össze. Főbb jellemzői: érzékszerveinkkel felfoghatóak; jelentést tulajdonítunk neki, a valóság egyes jelenségeit vagy jelenségcsoportjait idézik fel; közösségiek; egy kisebb vagy nagyobb közösség jelként fogadja el és használja őket; jelrendszerbe illeszkednek, van jeltáruk; vannak használati szabályaik; szerepük: a jelzés és a tájékoztatás. 

Fajtái: 

a) eredetük szerint: 

• természetes jelek
• mesterséges jelek

b) A jelölő és a jelölt viszony alapján:

• ikon
• index
• szimbólum

-jelrendszer: a jelek többsége különböző rendszerekbe illeszkedik és sokrétűen kapcsolódik egymáshoz