Az író életéről röviden:
London 1660- Morfietts 1731, angol regényíró.
Puritán neveltetése a vallási buzgalom mellett gyakorlatiasságra tanította.
Túl merész vállakozókedve miatt perekbe és adósságba keveredett. 1703-ban pellengérre, majd börtönbe jutott.
Visszavonulása után haláláig újságot szerkesztett és regényeket írt.
Defoe máig legnépszerűbb könyve a Robinson Crusoe (1719) azonnali sikert aratott, ifjúságiklasszikus lett.
Regényeit krónikás előadás, didaktikus szándék, egyszerű, közvetlen stílus jellemzi.
Művei: Siugleton kapitány (1720), A londoni pestis (1722), Roxana, avagy a szerencsés kedves(1724).
Robinson Crusoe
A könyv főszereplője Robinson Crusoe, egy jómódú család harmadik gyereke. Egyik bátyja a hadseregbe vonul, ahol meg is halt, másik testvére eltűnt, nem tudtak róla semmit.
Crusoe nagy álmodozó vagy csak nagy kalandvágyó? Nem tudom.
Szülei tudomásásra jutott, hogy egy szem fiúk is elvágyikotthonról.Fenyegették, kérlelték, hogy maradjon és otthon kezdjen magával valamit, de hiába... Egy évvel később felszökött egy Londonba tartóhajóra. A hajó a tengeren szörnyű viharba került, s elsüllyedt. A legénység szerencsére egy csónakban megmenekült. Ekkor megfordult a fejében, hogy hazamehetne esetleg, de rögtön el is hesegette a gondolatot, s ment ismét a saját feje után.
"A világot bejárva meggazdagodni" ez lebegett a szeme előtt, mint cél.
Londonban ismét vízre szállt egy Afrika partjaihoz induló hajóra. A kapitány rendes, becsületes ember volt,aki megtanította a csere-kereskedelemre, s néhány tengerész munkára. De ez az út sem volt felhőtlen... Először váltóláz gyötörte, aztán kalózok támadtak rájuk és foglalták el a hajójukat. Saléba vitték őt, s a kalózkapitány szolgája lett. Már két esztendeje szolgált, mikor elérkezettnek látta az időt a szökésre. Ügyesen megszervezte távozását, sőt még egy kis barátra is szert tett, kit Xurynak hívtak.
Természetesen hajóval léptek le. A Kanári-szigetekre szerettek volna eljutni vagy legalább valami kereskedelmi útvonalat elérni. Mikor elfogyott az élelmükés a vizük a part közelébe hajóztak, s ott a négerektől kaptak enni és innivalót. Körülbelül tíz nap hajózás után egy Brazíliába tartó hajó vette fel őket. A hajó kapitánya megvette minden ingóságát, beleértve Xuryt is. Így egy egészen szép kis vagyonnal lépett Brazília földjére Crusoe.
Itt a kapitány egyik ismerősénél lakott egy ideig, aki gazdag cukornádültetvényes volt. Megtetszett Crousoenak ez az élet, a gazdagság elkápráztatta, s elhatározta, hogy letelepszik. Megkapta a brazil állampolgárságot, a pénzén egy darab földetvásárolt, amin saját maga termelte a cukornádat, később aztán dohányt is. Egy szó mint száz, barátunk kezdett meggazdagodni. Már négy éve élt Brazíliában mikor ültetvénytársai felvetették, hogy munkáskezekre lenne szükség az ültetvényeken. Guineában hozzátudnának jutnia néger rabszolgákhoz, csak oda kellene hajózni... Crusoe nem tudta legyőzni kalandvágyát, s ott hagyta mindenét (természetesen óvintézkedéseket tett vagyona megőrzésére).
1659. szeptember 1-jén kihajózott ismét. A tengeren tornádó tartóztatta fel, hajójuk megrongálódott, kilyukadt, majd egy homokzátonyon megfeneklett. Várható volt, hogy az erős szél ripityára töri, ezért az egyetlen megmaradt mentőcsónakba szálltak, mind a tizenegyen. Szerencsétlenségükre egy óriási hullám felborította a csónakot, s ezután már csak főhősünk sorsát követhetjük végig. Őt már a part felé vitték a hullámok, s kis idő múlva szárazföldön állhatott. Megmenekült! S nem győzött köszönetet mondani a Jó Istennek, hogy megmentette az életét. Örömét kis idő elteltével a kétségbeesés váltotta fel... Mit fog ő itt egyedül, étel, ital, ruha nélkül csinálni? Kimerülten mászott fel egy fa tetejére, mély álomba zuhant. Másnap megpillantotta a hajójukat, s elhatározta, hog felmegy rá és lehoz mindent róla amire szüksége lehet. Ez sem volt egyszerű. A hajón talált árbóc és vitorlarudakból eszkábált össze,s azon vitte ki a partra a számára szükséges holmikat. Talált élelmet, szerszámokat, lőport és fegyvereket is. Tizenegyszer ment fel a hajóra és lehozott róla mindent aminek hasznát vette a parton.
A sziget ahol partravetődött lakatlannak látszott, de talált ivóvizet, sok madarat, amit lőhetett magának, ha éhes volt. Vadállatokkal nem találkozott szerencsére, de azért kezdetleges kunyhóját körbebarikádozta. Csakhogy ez a kunyhó nem volt megfelelő helyen és ezért új területet keresett, ahol felállította végleges lakóhelyét. Ezt egy hegy lábánál találta meg. Kerítéssel vette körül, s azon belül állította fel sátrát, kibővítve egy a hegybe vágott barlanggal. Kényelmesen berendezkedett, asztalt, széket készített. Napközben vadászn, halászni járt, talált kecskéket, megkóstolta teknőshúst. Az eső sem volt ritka ezen a földrészen, egyszer meg is fázott, s napokig lázas betegen feküdt. Lázálmában az ördögöt látta, szörnyűséges volt még ébredése után is. Különös,de ez az álom megváltoztatta a gondolkodásmódját. Bibliát olvasott, imádkozott és hitt Istenben, hagyta, hogy a gondviselés vezérelje lépteit. Miután jobban lett elindult felfedezni a sziget belsejét. Talált tiszta vízű patakot, dohányt is, s egy olyan völgyet ami maga volt az Édenkert, szőlővel, dinnyével, kókusz, narancs és citromfákkal. Itt épített magának egy nyárilakot, s a forró nyári napokat ebben töltötte.
