1.Fejezet
Hogyan írjunk XHTML és CSS kódot?
Az XHMTL és a CSS két teljesen különböző állatfajta, pontosabban webszerkesztésre vonatkozó előírás. Mindkettőnek jól megkülönböztethető kinézete és célja van. Ha együtt használjuk őket, hasznos információgazdag és szemet gyönyörködtető weblapokat hozhatunk létre.
Ha másképpen szedett példákat látunk itt vagy későbbi fejezetben, pontosan kell azok szövegét beírnunk, amikor végrehajtjuk a könyv gyakorlatait. A nyelv rendszerét leíró szabályok neve nyelvtan, idegen szóval szintaxis. Ebben a fejezetben az XHTML és a CSS nyelvtanát fogjuk megismerni. Megtanuljuk, hogy mi végre vannak az egyes előírások, hogyan néznek ki, és hogyan lehet egy HTML, illetve egy CSS lapot megírni. Ez a fejezet ismerteti mind az XTML, mind a CSS alapszabályait is, például, hogy mikor kell szóközt használni, mikor pontosvesszőt, vagy mikor zárójelet.
A webhelyek felépítése
Most röviden összefoglalom, mi kerül egy webhelyre.
A weblapokon lehet szöveg, kép, hivatkozások, hangok, filmek és mozgó elemek. És az egyes weblapok tartalmazhatnak különféle programnyelveken (JavaScript, PHP, ASP) írt parancsfájlokat, amelyek segítségével a weblap látogatója is beleszólhat, mi történjen a következőkben, illetve egy adatbázishoz kapcsolják a weblapot, vagy összegyűjtik az űrlapokon beküldött adatokat.
Ezek a darabok segítik abban, hogy a weblap tartalma a böngészőprogramok ilyen például az Internet Expoler vagy a Netscape Navigator- ablakában olvasható vagy használható módon jelenjen meg, a HTML vagy az XHTML. A böngészőprogram a Világhálóra nyíló ablak, az XHTML pedig az a nyelv, amely tudatja a böngészővel, hogy hogyan kell formázni a weblapot alkotó összetevőket.
A CSS úgy lép be a képbe, hogy formázási stílusokkal tudja módosítani a weblap formázható elemeit. A stílus vonatkozhat színre, elhelyezésre, képekre, betűkre, térközökre, de az XHTML által megformázott, az egész weblap alapját képező részeket és összetevőket nem módosítja.
Az Internet a világ minden részéről egymáshoz kapcsolódó számítógép-hálózatok óriási halmaza. A Világháló (Word Wide Web, röviden WWW) az Internet része ugyan, de nem azonos magával az Internettel. Az Internetnek a Világhálón kívül számos más része is van, ilyen például az email (elektronikus levelezés).
Mi az XHTML és a HTML?
A Hypertext Markup Language (HTML, hiperszöveges leírónyelv) egy programozási előírás, amely azt szabályozza, hogy miként kell megírni a weblapokat ahhoz, hogy a számítógépek megértsék és megfelelő módon jelenítsék meg azokat. Az XHTML az Exetensible Hypertext Markup Language (bővíthető hiperszöveges leírónyelv) kifejezés rövidítése, egy olyan előírás, amelyet a HTML-ből fejlesztettek ki. Azt perceken belül meg fogjuk látni, mit jelent az „extendible” (bővíthető) szó, de a HTML és az XHTML szerepének megértéséhez meg kell előbb értenünk a HTML névben szereplő három kifejezést.
A hiperszöveg (hypertext) egyszerűen csak olyan szöveg, amely a hipertérben az Interneten található. Ez egyszerű (formázatlan) szöveg, amely a weblap tartalmát hordozza, valamint programozási információk, amelyek a weblap megjelenítéséhez és más weblapokhoz szükségesek. A hiperszöveget egy leírónyelv (markup language) segítségével lehet formázni. Ez egy olyan szabványos jel- és kódkészlet, amelyet minden böngésző képes értelmezni.
A Világhálóra vonatkozó különféle szabványi előírások- köztük az XHTML létrehozásával és közzétételével foglalkozó szervezet a World Wide Web Consortium, rövidítve W3C, amely a www.w3.org címen érhető el. Érdemes még tudni arról, hogy rajtuk kívül létezik a Web Standards projekt, egy olyan önszerveződő egyesülés, amely az internetes szabványok elfogadtatásáért küzd, és a www.webstandards.org címen érhető el.
A leírókód (markup) két dolgot árul el a szövegről vagy egyéb weblaptartalomról: először is azonosítja, hogy milyen szerkezeti felépítést igényel a tartalom. Ha a weblapot úgy képzeljük el, mint csupán szavak halmazát, akkor a HTML az a leírókód vagy keret, amely megadja, hogy bizonyos szavak címsorok, listák vagy bekezdések legyenek. Az, ahogyan a szöveget kódokkal látjuk el, a weblapot jelentéssel bíró információkból álló részekké – például címsorokká, alcímekké és idézetekké -szervezi.
A leírókód meghatározza ezenkívül ezeknek az elemeknek a megjelenítését is, például a címsorokhoz és alcímekhez használt különböző betűtípusokat. Amikor első ízben kifejlesztették, a HTML volt a képernyőn való vizuális megjelenítés meghatározásának egyetlen eszköze. Amikor a Világháló elindult, a Hypertext Transfer Protocol (http) protokoll által átvitt egyetlen információtípusok átvitelére, megjelenítést meghatározó leírókódok kerülnek a HTML-be, hogy segítsék az újfajta adattípusok formázását. Néhány évnyi meglepően gyors növekedés után az eredetileg az egyéni elemek kódolására használt HTML kezdett túlméretezetté válni. Nyilvánvalóvá vált, hogy pusztán a leírókódot használni a megjelenítés szabályozására nem elég hatékony módszer arra, hogy meg lehessen határozni, hogyan nézzenek ki az egyes webhelyeken lévő szövegek és képek, ezért a webes közösség kifejlesztette a rangsorolt stílusokat (Cascading Style Sheets, CSS), mint a megjelenítés kezelésének egy jobb módszerét.
