Élete
1790-ben született Sződemeteren (Románia), közép nemesi családból származott. Korán árvaságra jut. Gyermekkori betegsége, következtében elveszítette szemét. Magába forduló, borongásra hajlamos ifjú vált belőle. A könyvekhez menekült.
Tanulmányai: Debreceni református kollégiumban tanul, majd Pesten folytat joggyakorlatot.
Ezek után hazatér Sződemeterre, majd Álmosdon gazdálkodik.
1815 Szatmárcsekére költözik, a magányt és az elszigeteltséget azonban egyre nehezebben bírja. Ebből a helyzetből Szemere Pál mozdítja ki, Pestre megy, a politikába bekapcsolódik. Szatmár-megyei tisztviselő lesz, majd a megye főjegyzője és országgyűlési követe.
1832-36 rendi országgyűlés kiemelkedő alakja, aki képviselte a jobbágyok ügyét, szót emelt a magyar nyelv érdekében, szólásszabadság, színjátszás ügyében. Mandátumáról önként mondott le, amikor nézeteivel ellentétes utasítást kapott a megyétől.
Visszatér Szatmárcsekére, neveli unokaöccsét Kölcsey Kálmánt. Sokat alkotott, a halál is munka közben éri Wesselényi Miklós védőiratán dolgozott.
Himnusz
1823. január 22 keletkezett, a magyar kultúra napja is egyben ez a nap.
Szerkezete: A B A (könyörög, indokol, könyörög) keretversszak
1vsz.: Megszólítással kezd, áldást kér a magyarokra, jobb sorsot kér. Rövid indoklást ad: "megbűnhődte" a nép a múltat, ideje már a jobb időknek. A felszólítás módú igék a verssorok elején hangsúlyosakká válnak. E/2 személyben szól az Úrhoz.
2-3 vsz: Az érték gazdag, nagyszerű múltat mutatja be. Honfoglalás, Mátyás török ellenes háborúi. A jót a múltban Istennek köszönheti. Földrajzi nevekkel díszíti, megidézi Magyarországot: "Duna, Kárpát, Tisza, Kunság... ". A pozitív tartalmú ünnepélyes szavak (szent, hős, büszke, nektár) emelkedetté teszi a két versszakot.
4-6vsz: A sor eleji "Hajh" sóhajtás és az ellentétes kötőszó "de" mutatja, hogy váltás történik a képekben. Váltás történik, az eddigi jóságos Isten haragos, pusztítóvá válik bűneink miatt, ezért sorscsapásokat zúdít a magyarokra "tatár, török". Az igék és az erőteljes jelentésű főnevek által dinamikussá válik a versszak, Isten haragja miatt a nemzet égboltját vihar, fellegek, villámok uralják.
(4vsz) A versszak egy ismert érzékletes metaforával a rabigával zárul.
(5vsz) Az értékpusztulás még rettenetesebbé válik ebben a versszakban, hiszen a törökpusztítás a vsz-második része a magyarokra utal, akik egymással háborúznak és tönkreteszik a hazát. A rettenet érzetét alliterációval nyomatékosítja ("magzatod miatt magzatod hamvedre") és nagyon kifejező a hamveder metafora is. A költő indulatát mutatja a két felkiáltó mondat. Kifejező metaforája a "csonthalom".
(6vsz) A versszak a veszélyezettség érzését a szenvedések nagyságát érzékelteti, az ember nem talál védelmet sehol sem, bármerre megy "nem lelé honját a hazában" (paradoxon: látszólagos ellentét). "Vérözön lábánál, s lángtenger felette", kifejező metaforák, kifejezetten romantikus képek. Meghatározó ellentétek a fent és a lent, "bércre hág, völgybe száll" .
7 vsz: A jelent mutatja, "most" időhatározó szó mutatja ezt.
Ellentétek: vár-kőhalom
kedv,öröm- halálhörgés, siralom
állott-fekszik (kőhalomra gondol)
röpkedtek- zajlik
A jelen siralmas, mert hiányzik a tettre kész emberek serege, akik cselekedni tudnak, ez a múltban megvolt, de odaveszett velük együtt.
8vsz: Szánalomért könyörög, a zárlat módosul az első vsz-hoz képest. Az ige kerül nyomatékos helyre, a verssor elejére. A kellemes kifejezések helyett a tragikum érzetét fokozza (" vészek, tenger kín"), nem véletlen ez a módosulás, hiszen a költő a versben részletesen bemutatja a tragikus múltat és a jelent. Erre hivatkozva esedezik szánalomért.
Az utolsó 4 sor szó szerinti ismétlés, talán reményt ad, okot a jobb jövőre nézve, hisz az átélt szenvedések miatt megérdemelné a magyarság.
Cím
Megjelöli a műfajt, ez a műfaj az antik és a középkori irodalomban nagyon kedvelt volt. A romantika korában ismét népszerűvé válik az Istenhez való fohászkodás. A régi korból megőrizte az ünnepélyes hangot, jellegzetes versszerkezet (A,B,A), de újdonság a romantikus, metaforikus képalkotás és az ellentétes érzelmek (remény, csalódás) hullámzása.
Verselése
Egyszerre ritmizáló, időmértékes és ütemhangsúlyos is ,bár ez utóbbi nem vihető végig a versen. Trocheus és Spondeus a jellemző versláb.
Erkel Ferenc 1844-ben zenésítette meg.
1848. augusztus 20-án hivatalosan csendül fel.
