Vörösmarty Mihály
(1800-1855)
A Fejér megyei Pusztanyéken született, elszegényedett köznemesi családból származott.
1811-ig otthon, majd a ciszterciek székesfehérvári gimnáziumában tanult.
1817-ben apja meghalt és ő állást vállalt a Perczel családnál. Beiratkozott a pesti egyetemre joghallgatónak. Beleszeretett tanítványa nővérébe Etelkába. Ügyvédi oklevele megszerzéséhez Tolna megyébe ment.
1825 Zalán futása romantikus eposzának sikere után Budára költözött.
1841-ben beleszeretett a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurába,
1843-ban megházasodott.
A forradalom leverése után bujkálni kényszerült, kegyelmet kapott, Fejér megyei Baracskán, majd Nyéken gazdálkodott.
1855 november 19 meghalt Pesten.
Szózat
Cím: szónoklat a néphez, felhívás, kiáltvány, intelem, de a vers ennél többet jelent
Műfaja: közösségi óda, nemzethez szóló magasztos témájú, ünnepélyes hangnemű
Téma: magasság és a harc
Keletkezés: Vörösmarty reformkori költészetének nyitóverse, a 1832-36-os reform országgyűlése feloszlatása után íródott, amikor az ellenzék több vezérét is letartóztatták. Ebben a vészjósló közhangulatban születik meg a költemény.
Szerkezet-keretes
A -felszólítás, a haza szeretete (1-2 vsz)
B -(3-5vsz) dicső múlt
-a biztató jelen (6-7 vsz)
-kétféle jövő , jobb kor (8-10 vsz), nemzet halál (11-12 vsz)
A -nyomatékos felszólítás a hazaszeretetre (13-14)
1-2vsz: Nyomatékos felszólítás a haza iránti hűségre, erkölcsi parancsként hangzik el, nincs választás. A bölcső és a sír a második versszakban lesz teljes értelmű élni és halni kell. Megszólítással indul, a nemzethez szól, erkölcsi parancsát indokolja is, itt születtél és itt halsz. A két vsz. ünnepélyességét a hatásos ellentétek adják meg.
(bölcső <->sír , ápol<-> eltakar, áldjon<->verjen, élned<->halnod )
Az "e" mutató névmás és az "itt" határozószó a hazához való kötöttséget jelzi. A felszólító módú igealakok fokozzák a parancs erejét.
3-5 vsz: A dicső harcos múltat mutatja be, így buzdít helytállásra a jelenben. Konkrét történelmi események, honfoglalás, Hunyadiak harca. A tetteket ünnepélyes jelzők teszik még kiemeltebbé, "szent", "hős", "véres". A múltat és a jelent kapcsolják össze az "ez" és az "itt" szavak.
6-7 vsz: A Himnusztól eltérően a jelen pozitív előjellel van ábrázolva, tetteink és szenvedéseink okán, jogunk van beletartozni a nagyvilágba. A sok szenvedés és áldozat ellenére ma is élünk és létezünk. A tartalmat erősíti a nagyvilághoz intézett megszólítás illetve felszólítás.
"Megfogyva bár, de törve nem " ellentét " éltet vagy halált".
8-10 vsz: A biztató jövő képe kerül előtérbe, a múlt és a jelen erőfeszítéseinek meg kell hoznia a gyümölcsét, a jobb jövőt. 8 vsz a múlt háborúskodásairól beszél, 9 vsz. reformkor erőfeszítéseire utal. 10 vsz. jobb jövőnek a képét vetíti előre.
Anaforás mondat szerkezet ("az nem lehet..." hasonló sor).
Ismétlések: " annyi", "hiába" "jőni".
Szinekdohe (költői kép) a szívre használja, az embere utal, kiemeli az emberből a szívét.
11-12 vsz: A nemzet halál látomása, víziója jelenik meg. A " vagy" választó kötőszó és a "ha" feltételes kötőszó utal a reményre. A "nagyszerű" melléknév hatalmas, mindent elsöprő jelentésben szerepel, a süllyedő nemzetet sajnálkozó emberek tömege veszi körül, de a költemény mégsem tragikusan ér véget, hanem biztatással.
13-14 vsz: Az utolsó két versszak a "légy" igével kezdődik, hangsúlyos helyen áll. A bölcső és a sír éltetőd és az elbukál váltja fel. Sokkal dinamikusabb, elbukni csak küzdelemben lehet. Újból megismétli a hazaszeretetet.
Nem tragikus jóslat ez a vers, hanem biztatás, szónoki felépítésű, az elején elhangzik a legfontosabb tétel ,ezután azt magyarázza, indokolja.
Egressy Béni zenésítette meg.
