A főhősnővel 1936-ban ismerkedett meg (Littkey Erzsébet, aki éppen öngyilkosságra készült).
A később Csibének nevezett lány évekig meséli Móricznak élete történetét és az átélt kínzásokat, Móricz örökbe fogadja a lányt. A hiteles történetekből születtek az ún. Csibe novellák és ez a kisregény. A mű megjelenését döbbent csend fogadta, hiszen olyan témát feszegetett az író, amiről inkább hallgatni illett.
Műfaja: kisregény, 7 zsoltárra van tagolva -> istenhez szóló könyörgő imaműfaj
Tér, idő: 1920-as évek, Kecskemét felé
Téma: Egy árva lány kegyetlen sorsának bemutatása.
Szenvedés stációi:
1. Dudásék- szegény tanyasi parasztcsalád, nagycsalád
2. Szennyesék- jómódú nagygazdák
3. Verőék- a férj a malom gépésze, sváb család, fatér és mutér, "művelt" környezet
1. Dudásék (1-4 zsoltár)
Szegény család sok gyerekkel, a három hely közül itt érezte a legjobban magát Árvácska. A nő is kegyetlenül bánik vele, nem ad rá ruhát, nem iskoláztatja, de a Dudás büntetése után gyógyítgatja (parazsat tesz a kezébe a dinnye lopás miatt), Kadarcs szörnyű tette után is (megerőszakolta a kislányt), megdicséri mikor felmázolja a padlót és elmosogat. Dudás is molesztálja a kislányt, és veri feleségét.A gyerekek sokasága miatt jól érzi magát köztük, jólesett neki az összebújás, az együtt alvás a gyerekekkel, a körülményekhez képest még mondhatni boldog is. Csöre, az Erzsébet becézése. Másik kapcsolata Borissal a tehénnel történik. A család nem járatja iskolába, emiatt viszik el a családtól. Pár éves mikor elkerül innen, de szeretetét mutatja Árvácskának,hogy visszaszökött.
2. Szennyesék (5-6 zsoltár)
Kb. 2 évet tölt el itt, jól élnek , jómódúak. Első rossz élménye, hogy legyet etetnek vele. Ennek a családnak még szolgálója is van. Pöszének csúfolják a kislányt, mert pöszén beszél. Itt sem járatták iskolába, de azért több ennivalót kapott. Zsabamári férje jól bánt vele (Szennyes Feri), sokszor megvédi felesége örült kegyetlenkedéseitől. A családhoz tartozik az öreg bácsi, akit a földjéért tartanak, az istállóban lakik. Húsvétkor Árvácska az öreggel megy a templomba, s visszafelé beszélgetnek a csendőrökkel, akiknek elmondják Dudás beteges játékait. Zsabamári azt hitte róla árulkodnak, ezért meg akarja mérgezni az öreget és a kislányt. A kislány mivel nem szerette a tejet a csecsemő szájába akarta önteni akkor Zsabamári őrjöngeni kezdett, Szennyes Feri ekkor úgy dönt, hogy visszaadja a gyereket. (Lefizeti a sonkával a Gyermekvédő Liga munkatársát, csakúgy mint a tanítót.)
3. Verőék (7. zsoltár)
A lelki szenvedése erősebb, mint a testi, sokkal fogékonyabb már a lelke, hogy ezeket a sérelmeket megélje. Itt is megverik ld. poroló, de a legnagyobb szenvedést a nagylány Diti okozza számára. Álomvilágot teremt magának, aminek központi eleme az anyavárás, talán jelképes, hogy épp karácsony előtt erősödik ez benne, amikor Jézus születésére készülünk. Ekkor érkezik a később öngyilkosságba menekülő pár. A haláluk azt jelentheti, hogy Árvácska sorsa biztosan nem fordul jobbra, hiszen akár ők örökbe is fogadhatták volna. Pozitív szereplő segít neki a borcipelésben. A kislány a regény végén egy véletlenül égve hagyott gyertya miatt felgyújtja a házat szenteste, a tűzvész utáni hamut hó fedi el, ami a megtisztulás jelképe. A tisztítótűz a főhős szempontjából azt jelenti, hogy ezen a földön számára nincs szeretet, boldogság. Megváltást hoz Jézus születés neki. A rossz elpusztul, meglakolnak a szörnyű felnőttek az elkövetett bűnökért.
A tűz motívumként van jelen: parázs. disznóperzselés, tűzrakás
Elbeszélői módszer
- leképezi az élő beszédet
- az író nem kommentál, nem ítél, szenvtelenül a háttérben marad
- a dolgokat a gyermek szemszögéből látjuk
- a pokoli szenvedések sokkal jobban megérintik az olvasót, mint magát a kislányt, aki sokszor nem is érti mi történik vele
A regényben Árvácska sorsa ugyanaz, kiszolgáltatott és megalázott, csak a körülötte lévő személyek változnak.
A mű hátterében egy szörnyű világ áll, borzasztó hogy ilyen megtörténhet.
