Műfaja: rapszódia
Cím: megjelöli az időpontot és az állapotot, amit előidéz a csillagok báli látomása
Szerkezete:
1. a) A szobában vagyunk, a költő elmeséli álmatlanságának okát (cigi, kávé, gondolatai nem hagyják aludni), közvetlen stílusban adja elő, hajnali 3 órakor a nyugalomban alkalmas az elmélkedésre, a felnőtt nézőpontjából látjuk.
b) Egy kiábrándító leírás következik a környezetéről, a figyelem átirányul mások felé, konkrét helyet is megjelöl. Kinézve saját otthonából másokhoz lát be, az itt élők monoton, gépies életet élnek (doboz, ketrec- > szoba, behatárolja őket), akiket az óracsörgés hoz működésbe. A T/1 "otthonunk" szóval az elbeszélő önmagát is a hanyatló otthonok közé teszi.
2. a) a "de" ellentétes kötőszó mutatja a szerkezeti váltást az elbeszélő tekintete az égre irányul, a felnőtt elbeszélő gyermekké "változik" ő lesz a narrátor, aki az eget édesanyja paplanjához hasonlítja, a színét a vízfestékhez és kiemeli a csillagok örökkévalóságát, ez szürke színű leírás
b) egy bál éji látomása tűnik fel, a kiábrándító lét után egy égi ünnepnek vagyunk tanúi, a bezártság után kinyílik a végtelen, az élet végessége szembekerül a csillagok örökkévalóságával, a szürkeséget felváltják a szinek, a csendet a bál éji hangjai törik meg, konkrét látványt a pirkadat képei adnak, a látomás a bál
c) Ismét visszatér a felnőtt, de a látomás hatására a költő megvilágosodik, megszólítja önmagát szinte számonkérően. Egész eddigi életét számon kéri, amiért lelkesedett eddig. Végtelen örömöt érez a friss felfedezése miatt, de ugyanakkor szomorú is, hogy csak most vette észre ezeket a szépségeket. Későn látja meg az élete értelmét.
4. Újra a bizalmas meg nem nevezett baráthoz fordul. Az utolsó szakaszban a hitetlensége szembekerül a hinni akarásával (Nagy ismeretlen Úr) a mű végére mégiscsak megjelenik valami bizonyosság féle isten létéről. Az önfeledt boldogság után megjelenik az elmúlás boldogtalansága (el kell mennem innen).
