16. A nyilvános beszéd, a közszereplés főbb nyelvi és viselkedési kritériumai (retorika alapja)

-A nyilvános beszéd sikere legfőképpen attól függ, milyen a szónok személyisége, milyenek az ismeretei abban a témakörben ,amelyről elmondja gondolatait.

- A nyilvános beszéd alkalmával a beszélőnek úgy kell megfogalmaznia a gondolatait, hogy a hallgatók könnyen megérthessék , figyelembe kell vennie partnereinek ismereteit, és tekintettel kell lennie arra is, kik előtt, mikor és hol szólal meg.

- A jó szónok tulajdonságai:

• tisztességes
• találékony
• jó szerkesztőkészséggel bír
• van stílusérzéke
• jó az emlékezőtehetsége
• jó előadó
• kommunikatív
• képes a hallgatósággal való azonosulásra
• alapos tudással rendelkezik

-A szónok feladatai:

• anyaggyűjtés
• az anyag elrendezése
• a szöveg megfogalmazása, kidolgozása
• az előadásmód megtervezése
• a szöveg emlékezetbe vésése
• a szöveg előadása

- Az előadásban fontos szerepe van az élőbeszéd zenei kifejezőeszközeinek (hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünetek) és nem nyelvi kifejezőeszközöknek (mimika, gesztusok, testtartás).

- A jó szónok értelmünkre és érzelmünkre egyaránt hat.

- Az érzelmi hatáskeltés eszközei: megszólítások, idézetek, hatásos kezdés és befejezés.

13. A szóalkotás lehetőségei: szóképzés, szóösszetétel és egyéb szóalkotási módok

- A nyelv változása legnyilvánvalóbb és legnagyobb mértékben a szókincsben mutatkozik meg. Az új szavak nagy része a szóalkotás különféle módjaival keletkezik, a már meglévő szavak, szóelemek felhasználásával hoz létre új szavakat.

- A szóképzés:

• úgy jön létre a szó, hogy egy szótőhöz különféle képzők járulnak
• megváltoztatja a jelentését
• a szóalkotási mód eredménye a képzett szó
• alapszó + képző = képzett szó + képző = továbbképzett szó
• a képzett szó szófaja megegyezhet az alapszóéval, de el is térhet tőle
• a képzett szó szófaja szerint beszélhetünk igeképzésről és névszóképzésről

- A szóösszetétel:

• új jelentés kifejezésére a nyelvben már meglévő elemeket használunk fel: két szót- mint elő- és utótagot- kapcsolhatunk össze
• előtag + utótag = összetett szó + még egy szó = többszörösen összetett szó
• jelentése: eltér az összetevő tagok jelentésétől , vagy éppenséggel egészen távol esik tőlük, illetve több régi keletű szóban már elhomályosultnak érezzük az elő- és utótagot
• szófaját az utótag határozza meg

• Mellérendelő összetétel: tagjai egyenrangúak, azonos szófajúak, ellentétes vagy hasonló jelentésűek. Típusai: 
• két önálló szó összekapcsolódása: jobbra-balra
• szóismétlés, kettőzés: egy-egy , más-más 
• ikerszók: csigabiga, limlom

• Alárendelő összetétel: tagjai sokszor különböző szófajúak, az előtag az utótagnak valamilyen bővítménye. Mondatbeli összefüggés alapján, illetve mondatbeli előzmény nélkül is keletkezhetnek. Típusai: 
• alanyos összetétel: molyrágta
• tárgyas összetétel
• határozós összetétel
• jelzős összetétel
• jelentéssűrítő
• birtokos: ablaküvege

• Mozaikszó -alkotás:
• betűszók: a szavak kezdőbetűiből jönnek létre (MÁV)
• szóösszevonás: a szavak egy-egy darabjából jönnek létre

• Szórövidülés
• Szóalakvegyülés
• Szóelvonás: Malév
• Ragszilárdulás

12. A mondat szerkesztettség és modalitás szerint

a) A mondat modalitása: 

• A mondatfajtákban más-más kommunikációs szándék fejeződik ki, így öt mondatfajtát különböztetünk meg: 

• kijelentő: (mondatvégi írásjele: . ) gondolati tartalom jut benne kifejezésre, közlési szándékkal.
• kérdő: ( ? ) a partnert szóbeli reagálásra, feleletre ösztönzi.
• óhajtó: ( ! ) akaratot, kívánságot fejez ki, de a megvalósítás szándéka nélkül.
• felkiáltó: ( ! ) érzelemkifejezés a célja.
• felszólító: ( ! )felhívás, akarat közlése, ami végrehajtásra ösztönöz. 

b) A mondat szerkezete:

1. tagolatlan
2. tagolt

• hiányos 
• teljes
• egyszerű ( tő- és bővített)
• összetett (alárendelő és mellérendelő) /magyarázó, következtető, kapcsolatos, ellentétes/

11. A magyar nyelv hangrendszere

Magánhangzók rendszere, törvényszerűségei:

A magyar nyelvben 14 magánhangzó van. Zöngés hangzók.

a) Csoportosításuk:

-Időtartam szerint:

• Hosszú: á, é, í, ó, ő, ú, ű
• Rövid: a, e, i, ö, u, ü

- A nyelv vízszintes mozgása szerint :

• Magas: e, é , i, í, ö, ő , ü, ű  (teniszütő)
• Mély: a ,á , o, ó, u, ú,  (háború)

-Ajakműködés szerint:

• Ajakkerekítéses: a, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű
• Ajakréses: á, e, é, i, í 

b) Magánhangzó- törvények:

- Illeszkedés törvénye: Kétalakú toldalékok esetén a szótőhöz a toldalék hangrend szerint kapcsolódik ( autóban, üvegben). Háromalakú toldalék esetén az ajakműködést is figyelembe kell venni (képhez, ajtóhoz, körhöz).

- Hiátustöltő "j" hang: ha a szavakban két mássalhangzó kerül egymás mellé , gyakran ejtéskönnyítő "j" hangot ejtünk. PL.: dió, tea

- Részleges hasonulás: két egymás mellet álló mássalhangzóból az egyik a másikhoz részlegesen hasonul. Lehet zöngésség szerinti (mosdó -"mozsdó"), lehet képzés helye szerinti (azonban -"azomban").

- Teljes hasonulás: két egymás mellett álló mássalhangzóból az egyik a másikhoz teljesen hasonul. Lehet írásban jelölt (kés+vel = késsel), lehet írásban jelöletlen (hagy+ja= "haggya").

- Összeolvadás: Két egymás mellett álló mássalhangzó egy harmadik mássalhangzóval olvad össze. Pl. hajlítsa- "hajlíccsa"

- Kiesés: Három egymás mellett álló mássalhangzóból a középső kiejtésben kiesik. Pl. mondtuk- "montuk"

- Nyúlás: Amikor egy mássalhangzó két magánhangzó közé esik , akkor a mássalhangzót hosszan ejtjük. Pl. egyik- "eggyik"

- Rövidülés: Amikor egy hosszú mássalhangzó mellé egy harmadik mássalhangzót teszünk, akkor a hosszú mássalhangzókat röviden ejtjük. Pl. tolltartó -"toltartó" , jobbra -"jobra"