Az európai romantika

Az európai romantika

1. Romantika

– a XIX. század meghatározó korstílusa

– szemben áll a merev klasszicizmussal, de a szentimentalizmusból sokat merít

2. Jelentése

A francia 'roman' (regény) szóból ered.

A romantikus szó eredetileg a festői tájat, regényes történetet jelentett.

A 18-19.század fordulóján kezdték el használni az új irodalmi irányzat megjelölésére.

3. Forrásai, témái

– a nemzeti múlt (Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey)

– a mesés Kelet

– népköltészet

– középkor

4. Általános jellemzői

– hangsúlyozza az egyéniség és az érzelmek fontosságát

– nem az adott kor valósága érdekli, hanem inkább az emberi személyiség

– jellemző érzései, hangulatai:

• világfájdalom

• halálvágy (németeknél)

• mélabú

• rajongás (franciáknál)

• természetkultusz

• fantázia

• közös bennük a jelenből való elvágyódás

• a költők gyakran menekülnek az álom, fantázia világába

• rajonganak a mesés keletért, a nemzeti múltért

• a műnemek közül a LÍRA kerül előtérbe (a versek)

5. Alapja

– csalódás a polgári társadalomban, mert nem váltották be a hozzájuk fűzött szép reményeket

– a francia társadalom eszméi (szabadság, egyenlőség, testvériség) nem valósultak meg

Zene: Beethoven, Paganini, Franz Schubert, Johann Strauss, Chopin, Liszt Ferenc, Giuseppe Verdi, Pjotr Iljics Csajkovszkij, Giacomo Puccini, Richard Strauss

Írók, Költők: George Byron, Id. Alexandre Dumas, Heinrich Heine, Victor Hugo, Jókai Mór, Edgar Allan Poe, Alekszandr Sz. Puskin, Walter Scott, Percy Bysshe Shelly, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Katona József, Petőfi Sándor, E.T.A. Hoffman

Festők: Théodore Géricault, Francisco Goya, Eugéne Delacroix, William Turner, John Constable

Szobrászat: Izsó Miklós, Francois Rude

Építészet: Ybl Miklós

Klasszicista és a romantikus eszmények összehasonlítása

• szabálytalan formák kedvelése R

• az érzelem fontossága R

• logikus, áttekinthető szerkezet K

• fontosak számára a nemzeti, történelem eseményei R

• nem kedveli a műfajok és a stílusok kedveredését K

• eseményképe egyértelműen az ókor K

• túlzó metaforák, látomásos képek kedvelése R

• szabályos formák K

• fontosnak tartja a hiteles hely és környezetrajzot R

• az értelem elsőbbségét hirdeti K

• a fantáziára épít R

• keveri a műfajokat és stílusokat R

• szabálykövetőm egyszerű, tiszta, logikus K

• általános a környezetrajz, nem fontos K

• festőiség R

• nem az egyén fontos, hanem inkább az általános emberi az egyetemes kérdések K