- külföldi szórványemlékek: arab. perzsa, bizánci, latin nyelvű szövegekben található magyar elemek pl. bíborban született Konstantin bizánci császár görög nyelvű munkájában: Etelköz, Tisza, Álmos, Árpád
- hazai szórványemlék:
- oklevelekben
-krónikákban, lajstromokban előforduló magyar szavak
-1055 tihanyi alapítólevélben 58 magyar szót és több ragot, képzőt találtak
A Halotti beszéd és könyörgés
A Halott beszéd és könyörgés a magyar , de egyben az összes finnugor nyelv első szövegemléke. Egy XIII. századi latin nyelvű egyházi könyvben, az -első ismertetőjéről, a VIII. századi jezsuita tudósról elnevezett ún. Pray-kódexben magyar vendégszövegként maradt fent. Szabad átdolgozása a kódex latin beszédének. Ez a koporsó felett, a nyitott sírnál elmondandó beszéd bizonyára sokszor elhangozhatott a korabeli temetéseken. Tartalma egyben papi búcsúztató és ima.
A kódexben olvasható magyar másolat, a nyelvemlék maga korábbi, a XII. század első felének nyelvállapotát tükrözi. A 32 soros szövegben 274 magyar szóelőfordulás van, ez 190 szótári szót (lexémát) jelent. Két részből áll: a beszéd (26 sor) tulajdonképpen az utána következő latin nyelvű elmélkedés szabad átütés a magyar nyelvre; és a könyörgés (6 sor), egy a latin oratio (ima, könyörgés) pontos fordítása.
A beszéd a maival minden lényeges vonásában megegyező mondattani rendszert mutat. A nyelvtani rendszer akkori állapotának hű képe a szöveg, s ez a nyelvi jellemzők taglalásával bizonyítható: érdemes megtekinteni az egykori, s mai nyelvi alakzatokat, illetve a végbemenő változás is jól tanulmányozható ezáltal, mind a hangok, morfémák, szavak, s mondatok szintjén; első nyelvi emlékünk érdekessége a korabeli stilisztikai jellemzők rögzültsége is.
Nyelvi fejlődésünk e forrás alapján a hangok szintjén mutatja a legerőteljesebb eltérést. Először is a magánhangzók ekkori állapotában az ajakkerekítéses magánhangzók nincsenek jelen, térhódításuk nem teljes, példa erre a gyimilcs (gyümölcs) szó alakja is. A változások során e magánhangzók nyíltabbá válnak (ennek egyik eredménye az ajakkerekítéses magánhangzók megjelenése is), így lett a századok során a pukul -ból pokol, az azürdüng -ből ördög.
Megfigyelhető továbbá a diftongusok (kettőshangzók) megléte (pl. miü).
A mű keletkezésének idejére tehető a tővégi magánhangzók kiveszése, ez az oka, amiért e szövegben már nem lelhetőek fel. A tővégi magánhangzók eltűnése ún. pótlónyúlás következett be az egytagú szavakban lévő magánhangzókban (űt).
A mássalhangzó változások legalább ilyen jelentősek: az idegen szavak mássalhangzó-torlódásai még nincsenek feloldva (brátim: később barátim, hatalm: hatalom). Az egyes mássalhangzók később kiesnek (a vimagguk-ból így lesz imádjuk). Szintén a mássalhangzóknál válik jellemzővé később a képzés helyének eltolódása (paradisum: paradicsom). Más magánhangzók betolódnak (haláláal- halálával). A két nyíltszótagos tendencia még nem zajlott le (uruszág- ország), s az illeszkedés még nem teljes: például a birtokos jelző ragja csak magas (milosztben, fajánek).
A morfémák szintjén már jelentősebb hasonlóságot mutat a Halotti beszéd és könyörgés nyelvezete a mai nyelvvel: így például a tárgy "t" ragja már jelöli a tárgyat (paradicsumut), s az birtoktöbbesítő jel is előfordul (feleim), ahogyan a határozóragok közül a -ban, -ben , -tól, - től, -val, -vel, is jelen van (szümtükkel, gyimilcsétől); de még nem mindenhol agglutinálódik, valahol még névutós szerkezeteket tartalmaz: világ belé, nyugalma beli.
Az igeragozás vizsgálata során figyelhetünk arra, hogy az alanyi (általános) és tárgyas (határozott) ragozás egyaránt előfordul, például alanyi a vogymuk, monda kifejezés is, tárgyas a láttyátok szó. Az ige jövő ideje ún. md > nd jeles jövő idő (emdöl). Az ige múlt ideje háromféle képpen jelenik meg:
1. elbeszélő múlt (pl. teremtevé- teremté, mondoá -mondá) -mely az időviszonyítás nélküli múlt idő
2. régmúlt (odutta valá) - mely egy másik múlt időhöz viszonyítva régebben történt,befejezett cselekvésre, állapotra utal
3. folyamatos múlt (szakasztja valá)- melyet a múltban folyamatosan tartó, befejezett cselekvés, állapot kifejezésére használtak.
A szavak szintjén jelentkeznek az igekötők (migé - meg), továbbá már létezik a névelő is. Ha a szókészletet tanulmányozzuk, elsődleges észrevételünk az egyes szavak kihalásának ténye lehet, hiszen ezek nehezítik leginkább az értelmezést: ezen szavak végérvényesen eltűntek nyelvünkből, ma már nem léteznek (p. isa=bizony, heon=csupán); másoknál a jelentésváltozás akadályozza az olvasást: a munkás világ szószerkezetben a munkás jelző (melléknév) jelentése: gyötrelmes, szenvedéssel teli (eredetileg a szláv szó jelentése ez, később lett célszerű emberi tevékenység, dolgozás, vagyis érvényesült a jelentésszűkülés); s a szent ahszin Máriát szószerkezetben az asszony szó jelentése még királyné (később lett férjezett nő, így ez a jelentésbővülés jelensége).
A mondatok szintjén a mondatok jól szerkesztettsége, a sokszorosan összetett mondatok kerülése figyelhető meg. Jellemzője valamint a függő kérdő mondat megjelenése (Látjátok, feleim, szemettek, mik vagyunk), illetve fokhatározói következményes mondatot is találunk (És a gyümölcsnek oly keserű vala vize, hogy torkukat megszakasztja vala).
A Halott beszéd és könyörgés stilisztikáját tekintve a világos, könnyed kifejezésmódra hívja fel az olvasó figyelmét, s kezdetleges retorikai elemeire.
A magyar nyelvű szövegek egykori nagyobb számára utal, hogy nyelvi állapota kiforrottnak mondható, helyesírása viszonylag következetes: szövegtagolása, központozása például sokkal áttekinthetőbb és grammatikusabb, mint a későbbi kódexek bármelyikéi.
Látszik az is, hogy beszédbeli felhasználásra született: a gördülékeny, közvetlen, s élő nyelv sugárzik belőle.
A Pray- kódexet 1843-tól az Országos Széchenyi könyvtár kézirattárában őrzik.
